Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-02 / 49. szám
66. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 2001. DECEMBER 2. ÁDVENT 1. VASÁRNAPJA ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBÓL Miből él a lelkész, ha „vidéki”? Lelkészavatás Gödöllőn Gyermekmelléklet Békéscsaba arculatformálói Közelkép Terray Lászlóról December első vasárnapjától ádventi hangulattal és - természetesen - lelki-szellemi táplálékok gazdag kínálatával várják olvasóinkat (is) a főváros evangélikus könyvesboltjai. Az V. kér. Deák tér 4. állványai alatt zavartalanul „üzemelő" Huszár Gál Könyvesbolt hétköznaponként 10-18 óra között, szombaton és vasárnap pedig legalább 13 óráig fogadja a vásárolni szándékozókat. (A vasárnapi nyitva tartás a templomi iratterjesztést is helyettesíti az istentiszteletek előtt és után. A bolt telefonszáma: 266-6329.) Evangélikus Sajtóosztályunk Vili. Üllői út 24. szám alatt található könyvesboltja (telefonszám: 317-5478) hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 9-16 óra között, csütörtökönként 18 óráig tartja karácsonyi könyvvásárát, december 3-tól. Felvételeinken a két boltvezető - Lángné Fánczi Györgyi és Rezessy Anita - „ ellenőrzi ” az ádventi koszorúk gyertyáit. Fotók: Bottá Dénes Munka az egész egyház érdekében Ülést tartott az Országos Presbitérium és az Országos Közgyűlés Két napos ülésezés az Országos Egyház székházában jelezte, hogy egész évi munkánk nem múlik el nyomtalanul, számon tartják egyházunk legfőbb szervei, komoly elemzésre és megvitatásra kerül az Országos Presbitériumban és az Országos Közgyűlésen is. November 23-án és 24-én mindkét testület, a törvényekben reá rótt keretekben hallgatott meg jelentéseket, értékelte az elvégzett munkát, jelölte meg az esetleges hiányokat és - a mindennapi élet által előhozott kérdésekben - a lehetséges megoldásokat. A kettős elnökség első jelentését D. Szebik Imre püspök terjesztette elő. Beszámolóját reformátori hitünkre alapozta: „A reformátor, Luther szerint az egyház ismertető jegyei a következők: Isten igéje és annak hirdetése, a keresztség és az úrvacsora gyakorlása, a gyónás és az absolutio, az istentisztelet, a kereszt és a szenvedés. Úgy vélem, magyar evangélikus egyházunk a reformátori elvnek megfelelően végezte szolgálatát a lassan elmúló esztendőben. Ezért remélhetjük, hogy áldást hordozott a lelkészek igehirdetése, a szentségek közös ünneplése, s bizonnyal nem hiányzott életünkből a szenvedés és a kereszt sem. Istennek legyen hála a gyülekezeteinkben megtapasztalt eredményekért, örömöt jelentő alkalmakért, új munkatársak szolgálatba állításáért, a 2000. év során kialakult új egyházszervezet minden elvégzett munkájáért. ” Az elnök-püspök ezután megemlékezett az esztendő során hozzánk látogatott egyházvezetőkkel folytatott kapcsolat- építő és tágabb ismereteket nyújtó megbeszéléseiről. Jukka Parma finn érsek, Herwig Sturm ausztriai püspök és Odd Bondevik norvég püspök látogatása erősítette a testvéri kapcsolatokat. (Látogatásukról lapunk hasábjain is beszámoltunk.) Megemlítette a Lutheránus Világszövetség Dobogókőn tartott evangélikus-zsidó dialógus-konferenciáját és a bajor testvéregyházi kapcsolat aktuális megbeszéléseit. Ugyancsak beszámolt arról az állami- és kormányszervekkel fenntartott kapcsolatok mibenlétéről is, különös tekintettel az elmúlt millenniumi év alkalmaira. Napi életünk napi kérdései közül foglalkozott az intézményeinkben és falusi gyülekezeteinkben folyó hitoktatás nehézségeivel. „Színvonalában és ügyintézésében elég sok kívánnivalót hagy maga után. Nagyobb lelkiismeretességet igényel ez a szolgálati ág egész egyházunkban. ” Híveink áldozatkészségéről szólva ezt vetette fel: „mekkora az átlagos evangélikus gyülekezeti tag felelősségtudata egyházunkért?" (A közgyűlés folyamán határozat is született e tárgyban, melyet lapunk más helyén kiemelten közlünk!) „Sokkal nagyobb áldozatkészségre van szükség ahhoz, hogy egyházunk élni és szolgálni tudjon, és a lelké- szi pályára megfelelő adottságú, jó felkészültségű, alkalmas fiatal férfiak és nők jelentkezzenek. S ez akkor is igaz, ha a lelkészi hivatásra hitünk szerint a Szentlélek ad indíttatást. ” Jelentése végén Szebik Imre a megoldásra váró feladatokat sorolta fel. Egyik feladat a fiatal lelkészek spirituális segítése az eredményes munka és egészségesebb lelkiállapot érdekében. A nyugdíjasokra tekintettel, létre kellene hozni egyházunk anyagilag független, önálló Nyugdíjkiegészítő Intézetét, rendezni kell végre könyvkiadói tevékenységünket. A jövőben fontos lesz „ diakóniai munkánk megfelelő szolgálati mederbe terelése és egyre növekvő munkánk szervezeti kiépítése. ” Gyülekezetekben, vezetésben mutatkozó feszültségekre utalva, arra irányította rá a figyelmet, hogy „törvényeink együttes felelősséghordozásra köteleznek bennünket... ha az Egyház Ura kedvező történelmi időt hozott el életünkben a szolgálat sokszínű kibontakoztatására, akkor bűn, ha egymást gátoljuk a szolgálatban, ha rosszindulat nyer teret. Természetesen az is vétek, ha a bűnt nem mondjuk bűnnek. Nem azért, hogy egymást elítéljük, hanem azért, hogy Isten bűnbocsánatát hirdethessük. ” Dag Hammarskjöld (evangélikus) ENSZ főtitkár imádságával zárta jelentését az elnök-püspök; „ Uram, adj nekem tiszta értelmet, hogy Rád tekintsek, Adj nekem alázatos értelmet, hogy Rád hallgassak. Adj nekem szerető értelmet, hogy Neked szolgáljak. Adj nekem hívő értelmet. hogy Benned maradjak. ” Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő jelentése felölelte mindazokat a területeket, melyek a munka megosztásában különösen felelősségére bízattak. A korábbi (május 9-i) közgyűlési jelentésre mutatva, most így kezdet jelentését: „Akkor óvatosabban, most újabb fél esztendő után határozottabban foglalhatok állást abban a tekintetben, hogy a Zsinat által létrehozott háromkerületes egyházszervezet működőképes, az eddigieknél jobb keretet nyújt az eredményes tevékenységnek. Természetesen nem egyszerűen a három kerületről van szó, hanem az új modell mögött álló teljes gondolkodásról. Ennek lényeges elemei a következők: a gyülekezeti elvben megnyilvánuló alulról építkezés, a közbülső szintek lehetséges mentesítése az adminisztratív gazdasági teendők alól. Az Országos Iroda munkájának professzionálissá tétele, a szükségszerű irányító feladatok mellett a szolgáló jelleg erősítése. A hatékony bizottsági munka megszervezése, megvalósítása, a döntés-előkészítés minél színvonalasabbá tétele. A lelkészi és a nemlelkészi tevékenység egészséges arányának a kialakítása. Az adminisztráció és a gazdálkodás átláthatóvá tétele. A korszerű információáramlás megvalósítása egyházon belül és lehetőség szerint az egyház és a társadalom között is. ” A felügyelői felelősség elsősorban az Országos Irodára és az elnökség munkájára terjed ki, a munkaágak közül különösképpen az oktatás, a diakónia és a média gondozására. Részletesen szólt ezek munkájáról. Az Országos Iroda működéséről szabályrendelet-tervezet is készült a Közgyűlés számára. Tizenhat országos egyházi bizottság munkájának megszervezése és elindítása megtörtént. (Folytatás a 3. oldalon.) ÁDVENT GYERTYÁI A Megváltót már az ószövetségi idők kezdetén megígérte az ún. ősevangélium. Meghirdették az ősatyák, megjövendölték a próféták és bejelentette az ó- és új- szövetségi időszak találkozásakor Keresztelő János. A biblikus tényt szép szimbolikával állítja elénk az a négy ádventi gyertya, amely valószínűleg Rudolf Koch művészi grafikája. Akkor figyeltem föl a négy ádventi gyertya igazi jelentőségére, amikor - ádventi időszakban - néhány éve Németországban volt szolgálatom, s feltűnt, hogy az oltárt díszítő ádventi koszorún elhelyezkedő négy gyertyán különleges szimbólumok láthatók. Ezeket közelebbről tanulmányozva derült ki, hogy segítségükkel a művész beszédesen ábrázolja ádvent lényegét: a megjövendölt Krisztus várását! Az első gyertya „A” betűje Adámra, az első emberre utal, a kígyó fölötti Krisztus-monogram pedig 1 Móz 3,15-re („Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod”), amely az első ószövetségi prófécia Jézus Krisztusról. A második gyertya a szivárványos jelképpel Istennek Noéval kötött szövetségére utal, amely figyelmünket és gondolatainkat ráirányítja az új szövetségre, amely Jézus vérében köttetett. A korona a hárfával a zsoltáros Dávid király jelképe, akiről tudjuk, hogy Jézus Krisztus őse volt (biblikus kifejezéssel: Jézus Krisztus a Dávid házából született.) Az első két gyertya szimbólumai a prófétai korszak előtti időkből való jövendöléseket összegzik. A harmadik gyertya szimbolikája a házzal s fölötte a csillaggal Mik 5,1 szerint („Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.”) a betlehemi csillagot és Jézus születését prófétálja meg. A rózsából kinövekedett Krisztus-monogram pedig Ezs 11,1 szerinti próféciára emlékeztet („Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéből, hajtás sarjad gyökereiről.”). A negyedik gyertya szimbólumábrája, a víz fölött elhelyezkedő Krisztus-monogram Jézus megkeresztelését jelképezi, és arra a Keresztelő Jánosra emlékeztet, aki utolsó ószövetségi prófétaként már Jézus idejében elsőként irányította Krisztusra a figyelmet - Jn 1,29 szavaival: („íme az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”) Amikor templomunkban vagy otthonunkban ádventi koszorút látunk - a szokásos négy gyertyával -, ne csak a reménység zöldjét vegyük észre az ádventi koszorúnál és ne csak a négy gyertya fényeire csodálkozzunk rá (amiképpen a pásztorok is rácsodálkoztak a mennyből fényességesen érkezett angyalokra), hanem immár arra is: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. O Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. ” (Zsid 1,1-2) Havasi Kálmán VILÁGVALLÁSOK A BÉKÉÉRT - SZEGEDEN A világot s az emberi lelkeket mélyen megrázó, apokalipszist idéző 2001. szept. 11- i események indították dr. Máté-Tóth Andrást, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének vezetőjét arra, hogy megszervezze a világvallások testvéri találkozóját Szegeden. A kezdeményezést magáévá tette ifi. Cserháti Sándor szegedi evangélikus lelkész és Zatykó László ferences testvér, majd azt támogatta a Szeged- Honvéd téri református gyülekezet, a szegedi zsidó hitközség és a Pax Christi Egyesület is, akik az ötletgazdával karöltve felkérték a világvallások magyarországi képviselőit, hogy egy közös áhítat keretében juttassák kifejezésre békevágyukat: azt, hogy tanításaikban a béke üzenete él, s hogy képviselőik a történelem folyamán valahányszor ennek ellenére cselekedtek, önmaguktól tévelyedtek el. A találkozóra hívták azokat is, akik ugyan nem gondolkodnak vallásokban, de „gondolkodnak tiszta szerelemben, barátságban, gyermeki és szülői szeretetben, a megbocsátás nagylelkűségében, az erőtlenekkel való szolidaritás méltóságában, önfeledt játékban, örömöt adó munkában” - és a háborútól most mindezt féltik. (Folytatás a 4. oldalon.) Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere és Sem- jén Zsolt, egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkár november 22-én látogatást tett a Magyarországi Evangélikus Egyháznál, ahol megbeszélést folytattak Szebik Imre, Harmati Béla és Ittzés János püspökökkel. A felek a látogatás során áttekintették az aktuális kérdéseket, majd megállapították, hogy az egyház és a minisztérium kapcsolata problémamentes, a kormány teljesítette a kormányprogramban vállalt kötelezettségeit. Az Evangélikus Egyház nagyra értékeli a polgári kormányzat által kialakított egyházi-finanszírozási rendszert,- az 1%-os törvény módosítását és a vidéki lelkészek jövedelem-kiegészítését. (Ez utóbbi témáról a 3. oldalon közöljük Balog Zoltánnak, a miniszterelnök főtanácsadójának írását.) A tárca és az egyház vezetői megbeszélést folytattak továbbá az Evangélikus Egyház és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közötti kulturális együttműködésről, különös tekintettel az egyházzenére. I „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg! « - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17). ” Luther Márton: A 95 tétel (Zsigmondy Árpád fordítása) 4 i 4
