Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-14 / 42. szám
Evangélikus Élet 2001. OKTÓBER 14. 3. oldal e-vangélikusok és @z Internet Virtuális közösségből valódi közösség született október 5-én Révfülöpön. Sokkal inkább találkozónak, mint konferenciának lehet nevezni azt a kétnapos összejövetelt, melyen az internetes munka művelői vettek részt egyházunk Oktatási Központjában. Lelkészek és informatikusok, evangélikus iskoláink tanárai, diákok és webmesterek alkottak egy igazán sokszínű csapatot, melyben a közös pontot az evangélikus elkötelezettség és az Internet iránti érdeklődés jelentette. Sokan régóta ismerték már egymás gondolatait, mégsem találkoztak még szemtől-szemben, hiszen évek óta zajlik az eszmecsere elektronikus levelekben, de csak most jött el az alkalom, hogy a drótpostacímek arcokkal és gesztusokkal társuljanak. (Meglepetés volt látni, hogy akivel már évek óta tegeződöm e-mail- ben, azt egyébként nem merném letegezni, hiszen húsz évvel idősebb nálam, de mindez nem látszott az elektronikus levelein, úgyhogy maradtunk a megszokott pertuban.) A találkozás élményét nyújtó beszélgetéseken és a lelki töltekezést segítő áhítatokon túl, elsősorban szakmai munka folyt péntek délután és szombat délelőtt. Bemutatásra került egyházunk ötéves internetes munkája. Mindazok az önkéntesek, akik szabadidejüket és energiájukat nem kímélték, hogy értékes fejlesztésekben vegyenek részt, on-line Internet kapcsolat keretében mutatták be munkájukat és beszéltek terveikről. Számos gyülekezet és iskola honlapjának készítőitől tudhattunk meg műhelytitkokat. Ismertető hangzott el egyházunk központi weboldaláról, illetőleg annak az infrastruktúrának a hátteréről, amelyet az Országos Egyház biztosít. Áttekintettük az interneten elérhető névtár és eseménytár működését, és bemutatásra került a jövő évi internetes fejlesztések koncepciója is. Pénteken már az éjszakába nyúlóan került sor az új evangélikus gyülekezeti nyilvántartó program terveinek ismertetésére, melyet lelkészeink régóta várnak. Nagy érdeklődést váltott ki a Protestáns Honlap bemutatása: ezen a kivételesen sokszínű weboldalon az Internet Munkacsoport egyik önkéntes munkatársa, dr. Léránt István gyűjti évek óta közös értékeinket. A protestáns egyházak áttekintése, szellemi központok, múltunk mérföldkövei és protestáns nagyjaink életrajzai egyaránt megtalálhatók ebben a gazdag anyagban, mely képekkel illusztrálva tartalmazza a magyar nyelvű protestantizmus szinte lexikonszerű összefoglalását, sőt a Világhálón keresztül kitekintést nyújt az e témában érintett weboldalakra is. (Az anyag nemzetközi összefogással készül: erdélyi diákoktól Svédországban élő magyarokig többen is támogatják munkájukkal a folyamatos fejlesztést.) A találkozó másnapján a résztvevők csoportokban dolgoztak fel néhány köz- érdeklődésre számot tartó témát. Az Internet gyülekezeti alkalmazásaival kapcsolatban ajánlások születtek az egyházközségi honlapok készítésének motiválása és a munka segítésének érdekében. Alig lehetett félbeszakítani a beszélgetést a misszióval és a virtuális közösségekkel foglalkozó csoportban, ahol - egyebek mellett - az internetes lelkigondozás és a „virtuális gyülekezet” kérdései váltottak ki élénk vitát. A harmadik csoport témája az ökumenikus együttműködés volt. Bemutatásra került az Evangélikus Életben már ismertetett könyvkiadási projekt, melynek keretében a Harmat Kiadó és a Magyar Keresztény Internet Egyesület „A templom egere - Internetről lelkipásztoroknak” címmel hoz létre egy kiadványt, és tervez eljuttatni a jövő évben a történelmi egyházak összes lelkipásztorához. A Katolikus Ifjúsági Mozgalommal karöltve szintén az Egyesület tervez elindítani jövőre egy közös keresztény internetes kiindulópontot jelentő ökumenikus portált, www.kereszteny.hu cím alatt. Bogdányi Gábor Presbiteri találkozó Piliscsabán Meghökkentett a hétvégi rendezvény meghívóján feltüntetett összefoglaló témacím: „Zsinati hitvallás". Nem csak azért, mert alig ismertük, hanem kissé elvontnak és a mindennapok gondjaitól távolinak tűnt. Ez az aggodalom azonban már a nyitó előadás során szertefoszlottEvangélikusok vagyunk, de országszerte mennyien lehetünk? Hallottunk arról, hogy felújításra, tatarozásra háromszor akkora az igény, mint a fedezet. Gyakran csak az anyagiakkal foglalkoznak a presbitériumok, holott a lelki, szellemi kérdések ennél előbbre valók. Nem maradhattunk azonban a statisztika számainál. A szombati előadások már a küldetésről és a felelősségről szóltak. Miért vállaltam a presbiterséget? Elkértem-e az Úrtól, hogy mi a feladatom? A Ján 15,16-ban Jézus mondja „... én választottalak ki... ” Mai helyzetünkben, hogyan „értelmezzük” az Egyházat? Tekintsük társadalmi szervezetnek? Egy régen kialakult kultúrközösségnek? Atyai örökségnek, amelyet meg kell tartanunk? Vállalva a kulturális szerepet és az örökséget is, tudnunk kell, hogy a lutheri reformáció úgy tekintett az Egyházra, mint a világból kihívottak közösségére. Az Egyház nem önmagáért van csupán, hanem a világért van küldetésben. Ez felelősség minden emberért, minden ember lelki üdvösségéért. Jézus Urunk éppen ezért adott hatalmat, ezért küldött, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket... " Csak az a presbiter tudja betölteni a küldetését, aki szereti az Úr Jézus Krisztust. Az előadásokat megbeszélések követték. Egyik megszólaló óvott a globális világ globalizálódó egyházától, legyen az közeledés a buddhizmushoz, avagy a New Age „reformköreihez”. Egyes karizmatikus mozgalmak jól példázzák, hogy a világ nem tud hinni, ezért látni akar. Azokkal vállaljunk csak közösséget (azaz igazi ökumenizmust), ahol Jézus van középen. Tudnunk kell, hogy a Sátán nagy bajkeverő. Öröm volt találkozni a Békéscsabáról, Kazincbarcikáról. Kiskőrösről, Nyíregyházáról Nyírszöllősről, Nyírtelekről, Szarvasról és budapesti gyülekezetekből érkezettekkel, együtt lenni a jó harminctagú közösséggel és az előadókkal, igehirdetőkkel; Göllner Pállal, Győrfi Mihállyal, Győri Gáborral, Ittzés Istvánnal, Pintér Tiborral, Szabó Lászlóval. A kazincbarcikai szórvány presbiterei szerényen kérték, hogy értük is, megmaradásukért is imádkozzunk rendszeresen. Az őszinte beszámolók - a megélt érzelmi válságokról, és az Úr ígéreteiben való tudatos megkapaszkodásról - is közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Volt, aki a presbitériumok közötti jobb kommunikációt szorgalmazta, legyen az látogatás vagy elektronikus levelezés. Szóba került az is, hogy figyelnek minket az emberek. Minden hívőnek kötelessége Jézusról bizonyságot tenni. Tapasztalat, hogy a legtöbb ember bizonyságtétel hatására tér meg. Isten az O törvényeinek keretei közé teremtett bennünket, javunkat akarja ezzel. A zsinati hitvallást és egyházi törvényeink értelmét így kell megközelítenünk. A törvény ahhoz segít, hogy méltóvá váljunk Elhívónkhoz, Mesterünkhöz, Jézushoz. Úrvacsorára készülve, az lKorl2,12- 26 alapján jobban megértettük a testvéri közösség, az együvé tartozás szoros kapcsolatát. Ha Krisztustól, a Főtől eltávolodna a test, az a biztos halált jelentené. Együtt bánkódni és együtt örülni. Mi is örömmel voltunk együtt az Úr asztalánál, hogy presbiteri közösségünk tovább erősödjön a szolgálatra. Horváth Miklós * • Egy testnek tagjai KIÉ Táborszervező Szeminárium a piliscsabai Betánia Házban, 2001. november 2-4-ig. Fő témák: • Munkatársak kiválasztása és kinevelése • Konfliktuskezelés a táborban • Vezetők és vezetettek kapcsolata • Csoportmunka a vezetőségben - különbözőség és egység • Hatékony megbeszélések, vitakultúra és kommunikáció A csoportfoglalkozásokat vezeti: Nagy Noémi és Martónné Szalóky Eszter Az áhítatokat tartja lKor 12 alapján: Varga Gyöngyi ev. lelkész Részvételi díj:’ 1.000.-Ft Jelentkezési határidő: 2001. október 25. Jelentkezés és információ: Martónné Szalóky Eszter, 8500 Pápa, Czuczor G. u. 2. Tel.: 89/324 101, e-mail: eszterm@entemet.hu A Lepramisszió szokásos őszi csendesnapján... ... október 1-én sokan összejöttek azok közül, akik szívükön viselik a betegek, az orvosok és ápolók ügyét. Sokan érezték szükségét annak, hogy imádkozzanak a veszélyes helyeken szolgálókért, az ellenséges környezetben lévő keresztyén kórházakért. Dr Dobos Károly, a Lepramisszió 99 éves vezetője imádsággal nyitotta meg az együttlétet. Riskó Jánosné, a LM külügyi felelőse Márk evangéliuma első versei alapján hirdette az igét az evangélium kezdeteiről. Az evangélium emberi szolgálattal terjed egyéni életünkben és a közösségekben is, de Isten Szentlelke világosít meg, hogy Jézus Krisztus az egyedüli, aki megszabadíthat, aki örömhírré teheti a hírt, az igehirdetést. Az imaközösség után a szolgálattevők az alábbi kérdésekre feleltek: Kik azok, akiken segíthetünk? Miből tudunk se|íteni? Hogyan segítünk? Kik segítenek? Megtudtuk, hogy idén a Magyarországi Lepramisszió 19 kórházba küldött csomagokat,- elsősorban kézzel kötött fáslikat. A Nemzetközi Lepramisszió londoni központjába pedig 3000 font adományt utaltunk át nigériai kórházak segítésére. A közel 1500 egyéni adakozó, a mintegy ezer gyülekezet és más szervezet 7 millió forintot adott össze, hogy vállalásunkat teljesíteni tudjuk. Tájékoztatást adunk azoknak, akik hívnak: vetítettképes előadásokkal ismertettük ez évben is szolgálatunkat sok helyen. A 20x20-as négyzetekből összehorgolt takarók nagy részét Kárpátalja, Albánia és a magyar segítő alapítványok kapják. Ezért nagyon fontos, hogy már összehorgolva küldjék el azokat a LM-ba. A nagy postaköltség miatt csak kötözött fáslikat tudunk használni, mert azokból többet tudunk becsomagolni egy-égy csomagba. A LM szolgálatára továbbra is szükség van, Isten áldja meg a jókedvű adakozókat! Bencze Imréné r Mitől lesz az ember lelkésszé, Éva? — Gondolatforgácsok egy lelkészavatás ürügyén — A lelkészavatás mindig különös érzéseket kelt a lelkészekben. Saját sorsunk értékrendjeit vizsgáljuk, amikor valaki frissen beáll a sorba: emlékezünk és elemzünk. Nepp Éva lelkésszé avatása október 6-án volt, kibocsátó gyülekezetében, Dunaharasztiban. A kérdés addigra már sokszor körbejárt, nem hagyott nyugodni, bántott: ünnepre készültünk. Mitől lesz az ember lelkésszé? Talán a szép istentisztelettől. A püspök, D. Szebik Imre állt az oltárnál középen. O az egyházi folytonosságot képviseli a lelkészavatásokon, a jó rendet, a meghatalmazás szépségét. Jobbján dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora a teológiai tudást, a tanítás komolyságát. Balján Lehel László, aki itt az új lelkész életét végigkísérő lelkészként volt jelen. Talán az ő hármasuk fejezte ki legjobban az átadás tartalmait. Apostoli folytonosság, teológiai tudás, a hitben való felnövekedés. Kiszolgáltatottság, felismerés, emlékek. Talán az igehirdetés üzenetétől. D. Szebik Imre püspök János evangéliumából Jézusnak azt a mondatát választotta, amit Nepp Éva a meghívójára is felírt: „ Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. " Az igehirdetés arról szólt, hogy Jézus hívása, a hívásra kimondott igen, a naponkénti imádság és gyümölcstermő élet teszi az embert tanítvánnyá. Talán a liturgia magasztos tartalmasságától. Ahogy szóltak az igék, a hitvallásra reagáló felhatalmazó mondatok, az esküként kimondott súlyos kijelentések, a közös imádság, az úrvacsora - Isten szavai voltak ezek. A Szent Isten jelenléte telepedett ránk. Mindenki érezte, hogy az itt elhangzó szavak egy egész életre meghatározók. Lelkészként is hallgattam: hogy válnak ezek a mondatok a megerősítés mellett olykor ítéletté is számunkra, mulasztásaink, bűneink, lelkiismeretfurdalásunk is ott szól bennük. Aztán, aki hallotta már, hogy szól ilyenkor az áldásra emelt kezű ősi Confirma, „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk!...”,, még ebben a visszaemlékezésben is szinte kézzelfoghatóan élheti át az áldás erejét. Talán a gyülekezeti közösségtől. Ha valaki járt már Dunaharasztin, tudja, hogy a kis templomba nem férhetett be a népes gyülekezet. Családtagok, barátok, gyülekezeti tagok, lelkészek, együtt örvende- zők. A Szentlélek kérése ebben a gyülekezetben a közösség imádságává vált. Talán az emlékektől. A lelkészi hivatás sorsunk egy pontján találkozásszerű. Ez a drámai találkozás a hivatás élményével újra és újra megismétlődik. Olykor ehhez életünk nagy eseményei kapcsolódnak: ráébredések, szenvedések, Vagy boldogságok. Emberi sorsok fonnak körül, halál és szerelem, öregek és fiatalok, ellenségek és társak. Nagyszülők és a testvér. Arcok és napok. Köny- nyek és kézszorítások. Mitől lesz az ember lelkésszé, Éva? Talán mindezektől. Mert ezek egyszerű megfogalmazásai, kirajzolódási annak a csodának, amiben Krisztus megszólítását hallhatjuk. A régi tanítványok a „Kövess engem!” mondatban kaptak elhívást. A mi elhívásunk talán kis mozaikkövekből álnak egésszé. Ezek olykor kopottak, néha csillogók. De mögötte ugyanaz az Úr. Miről írjak még? A különleges ízekkel vendégül látott seregről, az ajándékokról, a találkozásokról? A gyülekezetről és családról, vendégekről és az őszi napsütésről? Vannak igazi ünnepi napok. Ez ilyen volt. Koczor Tamás KÖSZÖNJÜK Az Evangélikus Országos Múzeum boltívei történelemről.beszélnek. Helyisége a pesti egyház első állandó istentiszteleti helye volt. Amikor megépült a templom, itt kezdte el működését az első evangélikus iskola, amelyben egy évig (1833/34) Petőfi is tanult. Volt könyvesbolt, majd jelenkori történelmünk idején, all. világháború után a munkásőrség raktárhelyiségéül szolgált. Dr. Fabiny Tibor egyháztörténész professzor régóta szorgalmazta egy múzeum létrehozását. Országosan felmérte - nem kis fáradsággal - az evangélikus gyülekezeteinkben található műkincseket. Amikor az egyház vezetősége megkapta az állami hozzájárulást egy múzeum létrehozásához, a megszervezés nehéz feladatát reá bízták. A múzeum műtárgyai közül többet az enyészettől ő mentett meg. Végül 1979 nyarán került sor a múzeum megnyitására a város szívében, amely azóta Budapest értékes, ismert színfoltja lett. Az állandó kiállításon, melynek címe: Evangé/ikusság a magyar kultúrában, egyházunk történetét ismerheti meg a látogató gazdag kép-, tárgyi-, valamint dokumentumanyag jóvoltából. A múzeum alapító igazgatója, dr. Fabiny Tibor nyugdíjba vonulásáig (2201. május) a legkülönbözőbb témakörökben 25 időszaki kiállítás került megrendezésre: 450 éves az Ágostai Hitvallás: Sztehló Gábor; Luther Márton: Bornemissza Péter: Kossuth Lajos: Schweitzer Albert; Thököly Imre emlékezete, Olmiitz. Kufstein ... evangélikus rabjai: Dunántúli műkincsek stb. A múzeum szellemiségét híven tükrözi a bejárat felett olvasható idézet: „Hic mortui vivunt, muti loquuntur” - „Itt a holtak élnek, a némák beszélnek”. Ez a szellemiség jelentős visszhangot váltott ki a látogatókból. Ennek bizonysága a vendégkönyvekben olvasható bejegyzések, elismerő méltatások sora, a hazánkból és a világ minden tájáról érkező, legkülönbözőbb vallású és nemzetiségű vendégek tollából. A múzeum létesítése óta eltelt 22 év áldozatos, fáradhatatlan tevékenységéért köszönetét mondunk dr. Fabiny Tibor professzor úrnak. Köszönjük mindazt, amit egyházunknak adott, az evangélikus tudat és a hit erősítése és gazdagítása által. Isten áldása kísérje további életét! Az Evangélikus Országos Múzeum Munkatársai ♦ Fotó: bottá df.nes
