Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-10-14 / 42. szám

www.tatze.fr 4. oldal 2001. OKTÓBER 14. Evangélikus Elet rr-' • r Taize Budapesten Lázasan folynak az előkészületek a Fiatalok 24. Európai Találkozójára Néhány Taizéi testvér és egy különböző nemzetiségű fiatalokból álló csoport szeptember óta Budapesten tartózkodik, hogy előkészítsék a « Bizalom zarándoklat­jának » következő állomását, amelyre sok tízezer fiatal érkezik Budapestre 2001. de­cember 28. és 2002. január 1. között. Az Európa és a világ minden részéről érkező fia­talok között lesznek katolikusok, protestánsok és ortodoxok is. A találkozó célja, hogy a fiatalok megtalálják a hit forrásait, és hazatérve, saját környezetükben a béke és a kiengesztelődés követeivé váljanak. Szoros együttműködésben az egyházmegyékkel és az egyházközségekkel az előké­szítő csoport megkezdte munkáját. Több hónapon át minden este találkozók zajlanak Budapesten és a környező településeken. Helyi előkészítő csoportok alakulnak város­szerte, hogy szállást találjanak a több tízezer hozzánk érkező fiatalnak. „Egy fiatal be­fogadásához elég 2 m2... ” hirdeti a szlogen, amit a szervezők a plakátokon és szórólap­okon terjesztenek, és amelyen arra kérik a családokat, hogy nyissák meg otthonaikat a fiatalok előtt. A találkozó délelőtti programjai az egyházközségekben zajlanak majd, a délutánt és az estét pedig a BNV-Hungexpo csarnokaiban töltik a résztvevők, amit a ta­lálkozók és az imádság helyévé alakítanak át erre az időre. Szeptembertől - vasárnap kivételével - minden nap 13 órától a Váci utca 47. szám alatt található Szt. Mihály templomban tartanak közös imát a taizéi testvérek és a hoz­zájuk csatlakozó fiatalok, melyre mindenkit szeretettel várnak. Ezen kívül minden péntek este az egyik budapesti protestáns vagy katolikus egyházközségben találkoz­nak-esti imára, amely szintén mindenki számára nyitott. Taizéi testvérek és néhány fiatal, Magyarországon és a környező országokban vá- rosról-városra haladva végiglátogatják azokat a csoportokat, amelyek saját települé­seiken készülnek a találkozóra. 2000-ben Barcelona volt a házigazdája a találkozónak, ebben az évben pedig Bu­dapest látja vendégül a Taizéi Közösség által kezdeményezett 24. európai találkozót. Ezt megelőzően, 1991-ben, a magyar főváros egyszer már adott otthont a Fiatalok Európai Találkozójának, amelynek akkor 70 ezer résztvevője volt. A Taizéi Közösség ökumenikus szerzetesközösség, amelyet 1940-ben alapított Roger testvér. A közösségben katolikus és különböző protestáns felekezetű férfiak él­nek együtt, csaknem huszonöt nemzetből. 1962 óta a taizéi testvérek sokat utaztak ti­tokban Kelet- és Közép-Európa országaiban, így Magyarországon is, hogy megláto­gassák és támogassák az ott élő keresztényeket. Taizé - Fiatalok Európai Találkozója Budapesten 1056 Bp. Váci utca 47. Tel.: 486-2700, fax.: 266-1065 e-mail: budapest@taize.fr vagy talalkozo@taize-budapest.net Honlap : www.taize.fr PÉNTEK ESTI IMAÓRÁK OKTÓBERBEN A TAIZÉI TESTVÉREKKEL Október 19., péntek: 19:00: Óbudai Segítő Szűz Mária kápolnaigazgatóság (Szaléziak) (1032 Bécsi út 175. ) Október 26., péntek: 19:00: Budavári Evangélikus Egyházközség (1014 Táncsis M. u. 28.) EÖIT-közgyűlés (Boldern, 2001. szeptember 16-23.) Az EÖIT (Európai Ökumenikus Ifjúsá­gi Tanács, Ecumenical Youth Council in Europe, EYCE) ez évi közgyűlését - a svájci tagszervezet meghívására - a Ziirichtől 30 km-re levő Männedorf fa­lucskában tartotta. A hegyektől ölelt, és a Ziirichi-tóra néző protestáns konfe­rencia-központ, Boldern, igazán ideális helynek bizonyult a közgyűlés lebonyo­lítására. Országonként általában egy vagy két - 18-30 év közötti - fiatal érkezett. Fantasz­tikus sikernek számított ezért a magyar csoport, akik 4 taggal is képviseltették szervezetüket és aktívan rész vettek a köz­gyűlés munkájában: Nagy Szilvia (EÖIT nemzeti összekötő, ev.), Nagypál Szabolcs (Keresztény Diákok Világszövetsége, KDVSZ /WSCF/ megfigyelője, rkat.), Solt Éva Vilma (Keresztény Ökumenikus Diákegyesület /KÖD/ választmányi tag, rkat.), Tóth Szilvia (jegyző, ref.). A 35 küldött az első két napban meg­hallgatta és elfogadta az elmúlt egy év választmányi és főtitkári beszámolóit. Miután kiértékelték a tavaly elvégzett munkát és a különféle témákban meg­rendezett konferenciák és képzések ha­tékonyságát, tekintetüket a jelen és a jö­vő kérdései felé fordítptták. A jelent il­letően két szervezet kérte tagfelvételét: a Csehországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ifjúsági Osztálya és a Hor­vátországi Ifjúsági Ökumenikus Liga. Mindkettőjüket örömmel fogadta sorai­ba a Közgyűlés. A jövőt érintő kérdések megtárgyalá­sához négy munkacsoportba osztottuk magunkat: a nevezési, az alkotmány- ügyi, a pénzügyi és a hosszú távú terve­zés bizottságba. A Nevezési Bizottság fo­gadta a beérkező jelentkezéseket és hall­gatta meg a különféle posztokra pályá­zókat, ugyanis elérkezett a kétévenként tartott választások ideje. Lemondott az eddigi elnök, és helyére Krzysztof Skuzát (Lengyelország), alelnöknek pedig Dirk Thesenvitzet (Németország) választottuk meg. Örömhírként közölhetjük, hogy a 7 tagú választmánynak - e sorok írójának személyében - immár magyar résztve­vője is van. Az Alkotmányügyi Bizottság előkészí­tette a szükséges módosításokat az alap­szabályban. E bizottság szoros együttmű­ködésben volt a Pénzügyi Bizottsággal, ugyanis a legtöbb változtatás mögött az EÖIT szorult anyagi helyzete állt. A leg­főbb módosítás, hogy ezentúl nem egy, hanem kétévente tartunk kötelezően köz­gyűlést. E döntésre azért volt szükség, mert nagyon megcsappantak az EÖIT be­vételi forrásai, s így hiába csökkentettük a kiadásokat, a szervezet mínusszal tudta csak zárni az évet. A közgyűlés alkalmai­nak ritkítása mellett a tagdíjak emelésé­vel, és új, illetve helyi pályázati lehetősé­gek felderítésével próbálja az elkövetke­ző két évben ismét egyensúlyba hozni az EÖIT anyagi bázisát. A Hosszú Távú Tervezés Bizottsága új­ragondolta az EÖIT tematikus alappillé­reit, és egészen 2005-ig kidolgozta a kon­ferenciák és az ökumenikus vezetőképző­kurzusok témáját, számba véve a lehetsé­ges helyszíneket is. E bizottságban külö­nösen is Solt Éva Vilma jeleskedett, kinek szinte minden javaslata elfogadásra talált. A 2002-es év első konferenciáját pedig, melynek a Spiritualitás a témája, a ma­gyar küldöttség meghívta Tihanyba. Hadd említsem meg a közgyűlés is­tentiszteleti alkalmait is. Reggelenként fél óra csendes imával kezdtük a napot. Ebéd előtt különféle felekezetek tartot­tak a rítusuknak megfelelő áhítatokat. Esténként pedig feliratkozás alapján ki­alakult csoportok ökumenikus alkalmain álltunk meg együtt Isten színe előtt. A záró istentiszteleten megható áldásban részesült az újonnan választott vezető­ség, majd azzal lettünk hazaküldve, hogy Isten szeretetének egyesítő erejéről tanúskodjunk mi mindnyájan, akik meg­tapasztaltuk mindezt. Nagy Szilvia Evangélikusok a katolikus Mexikóban Ninopa negyedében A nyáron egy mexikói kongresszusra hívtak meg előadást tartani. Noha Me­xikó alapvetően katolikus, az ország­ban nagyon sokféle protestáns egyház működik: presbiteriánus, baptista, metodista és más. Valamennyi templo­mot igen sok hívő látogatja. A kong­resszust követően adódott lehetősé­gem arra, hogy felkeressem a világ legnagyobb városának, a sokak sze­rint húszmilliónál is nagyobb lélekszá­mú Mexikóvárosnak kicsiny evangéli­kus gyülekezetét. Deák Áginak az Evangélikus Életben megjelent két ki­tűnő, hangulatos cikke (Ev.Élet, 2001. június 3., 10.), és a szerző személyes segítsége is hozzájárult ahhoz, hogy megtaláltam ezt a kedves közösséget. Vasárnap, már jóval az istentisztelet megkezdése előtt ott járkált a templom előtt a derűs viselkedésű lelkész, hogy idejében fogadja az érkezőket. Mindegy, hogy spanyolul, angolul, franciául vagy németül szólnak hozzá, Pablo Mooser tökéletes nyelvtudással és kiejtéssel vá­laszol. Tőlem is kedvesen megkérdezte, hogy honnan jöttem, melyik gyülekezet­hez tartozom. Örömmel adtam át neki a Deák téri templom kis ismertető lapját. Azután barátságosan betessékelt a tágas templomba, kezembe téve az arra a nap­ra nyomtatott istentiszteleti rendet - né­met nyelven. Ebben a templomban ugyanis a német a hivatalos nyelv. (A gyülekezet legtöbb tagja azonban a Me­xikóban általános spanyolon kívül be­szél angolul is.) A sokarcú, hatalmas és gyönyörű Me­xikóváros „Viadukt” negyedében fektet­ték le 1957. május 5-én az előző év októ­berében megalakult Német Lutheránus Gyülekezet templomának alapkövét. A szép, nagy és világos templomót a ham­burgi német evangélikus egyház segítsé­gével építették. Máig szoros kapcsolatot ápolnak a németekkel. Németországból származó orgonájuk különösen értékes. A templom piros kőpadlója vidám han­gulatot áraszt, a színes üvegablakok bib­liai jeleneteket idéznek. Kétoldalt két szószék van - emelvény nélkül -, ezeket felváltva használják. A százötven tagú gyülekezetből a lel­késszel együtt mindössze huszonnégyen voltak jelen azon a vasárnapon, feltehe­tően a nyári szabadság miatt. Ez a kis lét­szám kifejezetten családiassá tette az összejövetelt. Az orgonával kísért közös éneklésből mindenki kivette a részét. „Édes Jézus, itt vagyunk... ” - hangzott az ismert szöveg, de a dallam eltért a ná­lunk énekelttől. Derűs, gyors ritmusú dallamot intonált a szép hangú orgona. Pablo Mooser lelkész a csodálatos halfogás története alapján hirdette az igét, hangsúlyozva, hogy a világ mércé­je nem azonos az Istenével. Az istentisztelet csaknem két órát tar­tott. Utána a gyülekezeti teremben kelle­mes beszélgetésre jöttek össze a jelenlé­vők, akik nagy szeretettel küldik üdvöz­letüket a magyarországi evangélikusok­nak. (Szeretetük jeleként még a Mexikó­városban következő héten tartott előadá­somra is ellátogattak.) A gyülekezet lelkésze egyébként kuta­tó villamosmérnök, és - mint azt felesége, Astrid elmondta - annakidején még csu­pán puszta érdeklődésből végezte el az evangélikus hittudományi egyetemet. Amikor azonban idős elődje nyugdíjba ment és szükségessé vált a végzettsége, fizetés nélkül elvállalta a nagy lekötött­séggel járó lelkészi teendők ellátását. A templomi szol­gálaton kívül ugyanis a gyüle­kezet kiterjedt tevékenységét is irányítja, szervezi felesé­ge segítségével. Egy teljesen magára maradt, kis indián tele­pülést segélyez­nek rendszere­sen, valahol az északi hegyek között. A falu esős évszakban csakis terepjá­rón közelíthető meg, és hihetet­len nagy náluk a nyomor. Az in­diánok megha- tottan vették tu­domásul, hogy akadnak, akik számon tartják őket ott, ahová a hivatalos gon­doskodás már nem jut el. Mexikóvá­rosban egy idő­sek otthonát gondoznak, látogatnak, se­gítenek az evangélikus gyülekezet tagjai. Két kezük munkájával készítenek ügyes használati tárgyakat, kézimunkákat, ami­ket azután eladnak, és a bevételből jut­tatnak azoknak, akik erre rászorulnak. Az evangélikusok helyzete azonban korántsem rózsás a többségében katoli­kus Mexikóban. Egy napilap közlése szerint a fővároshoz közeli egyik megyé­ben, egy evangélikusok-lakta negyedből Mexikói balettmtívészek ki akarják zavarni vallásuk miatt az ott élőket, ezért a hivatalos szervek elzárták a vízvezetéket. * * * A mexikói katolikus egyházban tetten - érhető az ún. „szinkretizmus ”, ami az ősi. pogány hitvilág továbbélését jelenti. Ked­ves evangélikus barátnőmmel, Theész Margittal együtt fedeztünk fel egy ilyen, számára is új jelenséget Mexikóváros egyik külterületén, Xochimilkoban. Xochimilko „virágzó földek helyét” jelenti az ott kertészkedésből élő indiánok nyelvén. Az utcákat egy részen magasra függesztett, művészinek tetsző díszek so­ra árnyékolta be. Közelebbről megcsodál­va a műanyagból kivágott rajzokat, spa­nyol írást fedeztünk fel rajtuk: „Isten ho­zott, kisded!” A katonás rendben sorakozó díszeket követve, eljutottunk egy ugyan­csak sűrűn feldíszített lakáshoz. Ezen is ugyanez a felirat ékeskedett. A helybeliek elmagyarázták, hogy a szóban forgó kis­dedet mintegy ötszáz évvel ezelőtt, ke­nyérbélből formáztak. Megszáradt, kőke­mény lett. Az ő titkuk, hogy miért, de rendkívüli tisztelettel, szeretettel veszik körül a Ninopa névre „keresztelt” babát, akit „normális körülmények között” a ka­tolikus templomban őriznek. Felöltözte­tik, bepólyálják, még ennivalót is adnak neki rendszeresen. Nemrég restaurálták a város múzeumában. „Ötszáz év múltán” ugyanis megrongálódott kissé. Mint arra már korábban is volt példa, az újjávarázsolt babát egy család - illő fizetség ellenében - pár esztendőre kibé­relte a templomtól. így került a díszbe öltöztetett házba. A lakás tulajdonosa megtiltotta a fényképezést. „Most még nem érzi jól magát a kisbaba.” - mondta. (Nyilván kórházi kezelésnek fogta fel a múzeumi restaurálást.) A bebugyolált baba körül az egész szoba tele volt virággal, édességet is he­lyeztek mellé bőven, hátha megéhezik a „csecsemő”. A helyiségben padokat állí­tottak fel, és abban, templomi csendben ültek a baba látogatói. Kis idő múltán vallásos éneket énekeltek a jelenlévők. A lakás külső díszítései között a betlehemi csillag is feltűnt. Néha kölcsönkéri egyik-másik család egy-egy napra a babát, és akkor ünnepé­lyesen szállítják át. Ezt a szokást a vallá­sos hittel összeegyeztethetőnek tartják, maga a katolikus egyház is támogatja. Az evangélikusokkal szemben azonban általános a bizalmatlanság. Kedves, me­legszívű katolikus háziasszonyom aggód­va kérdezte meg, hogy az evangélikusok vajon ismerik-e Jézust és vesznek-e úrvacsorát... Berényi Zsuzsanna Ágnes Az egyik országos napilapban olvastam a hírt: a magyarországi Velence nagyközség nyerte el a 2. Legvirágosabb falu Európában díjat. 1975 óta rendezik meg ezt a nemzetközi versenyt az Európa Tanács Idegenforgalmi Bizottságának kezdeményezésére. Idén tíz ország települése versenyzett ezért a virágos rangért és a nemzetközi zsűri néhány hete hozta meg döntését. A velencei önkormányzat 39 000 virágpalántát ültetett ki, a községbeliek további 23 000-et. Jelképes és példamutató ez mindannyiunk számára: ne az irigység, a rosszin­dulat magjait szórjuk szét magunk körül, inkább ültessünk virágot! Ne nagy csodákra várjunk, hanem kezdjük el mi magunk kicsiben a változást! Magunk körül, házunk körül, templomunk körül színesítve utcákat, vidámítva, gyógyítva embereket ezáltal. Legyen ez új célunk: virággal legyen tele az utcánk, ne szemét­tel! S bízzunk abban, hogy idővel belülről magunk is „kivirágosodunk”. B.Zs. Theész Margittal Tula rom jainál-V 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom