Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-14 / 42. szám
www.tatze.fr 4. oldal 2001. OKTÓBER 14. Evangélikus Elet rr-' • r Taize Budapesten Lázasan folynak az előkészületek a Fiatalok 24. Európai Találkozójára Néhány Taizéi testvér és egy különböző nemzetiségű fiatalokból álló csoport szeptember óta Budapesten tartózkodik, hogy előkészítsék a « Bizalom zarándoklatjának » következő állomását, amelyre sok tízezer fiatal érkezik Budapestre 2001. december 28. és 2002. január 1. között. Az Európa és a világ minden részéről érkező fiatalok között lesznek katolikusok, protestánsok és ortodoxok is. A találkozó célja, hogy a fiatalok megtalálják a hit forrásait, és hazatérve, saját környezetükben a béke és a kiengesztelődés követeivé váljanak. Szoros együttműködésben az egyházmegyékkel és az egyházközségekkel az előkészítő csoport megkezdte munkáját. Több hónapon át minden este találkozók zajlanak Budapesten és a környező településeken. Helyi előkészítő csoportok alakulnak városszerte, hogy szállást találjanak a több tízezer hozzánk érkező fiatalnak. „Egy fiatal befogadásához elég 2 m2... ” hirdeti a szlogen, amit a szervezők a plakátokon és szórólapokon terjesztenek, és amelyen arra kérik a családokat, hogy nyissák meg otthonaikat a fiatalok előtt. A találkozó délelőtti programjai az egyházközségekben zajlanak majd, a délutánt és az estét pedig a BNV-Hungexpo csarnokaiban töltik a résztvevők, amit a találkozók és az imádság helyévé alakítanak át erre az időre. Szeptembertől - vasárnap kivételével - minden nap 13 órától a Váci utca 47. szám alatt található Szt. Mihály templomban tartanak közös imát a taizéi testvérek és a hozzájuk csatlakozó fiatalok, melyre mindenkit szeretettel várnak. Ezen kívül minden péntek este az egyik budapesti protestáns vagy katolikus egyházközségben találkoznak-esti imára, amely szintén mindenki számára nyitott. Taizéi testvérek és néhány fiatal, Magyarországon és a környező országokban vá- rosról-városra haladva végiglátogatják azokat a csoportokat, amelyek saját településeiken készülnek a találkozóra. 2000-ben Barcelona volt a házigazdája a találkozónak, ebben az évben pedig Budapest látja vendégül a Taizéi Közösség által kezdeményezett 24. európai találkozót. Ezt megelőzően, 1991-ben, a magyar főváros egyszer már adott otthont a Fiatalok Európai Találkozójának, amelynek akkor 70 ezer résztvevője volt. A Taizéi Közösség ökumenikus szerzetesközösség, amelyet 1940-ben alapított Roger testvér. A közösségben katolikus és különböző protestáns felekezetű férfiak élnek együtt, csaknem huszonöt nemzetből. 1962 óta a taizéi testvérek sokat utaztak titokban Kelet- és Közép-Európa országaiban, így Magyarországon is, hogy meglátogassák és támogassák az ott élő keresztényeket. Taizé - Fiatalok Európai Találkozója Budapesten 1056 Bp. Váci utca 47. Tel.: 486-2700, fax.: 266-1065 e-mail: budapest@taize.fr vagy talalkozo@taize-budapest.net Honlap : www.taize.fr PÉNTEK ESTI IMAÓRÁK OKTÓBERBEN A TAIZÉI TESTVÉREKKEL Október 19., péntek: 19:00: Óbudai Segítő Szűz Mária kápolnaigazgatóság (Szaléziak) (1032 Bécsi út 175. ) Október 26., péntek: 19:00: Budavári Evangélikus Egyházközség (1014 Táncsis M. u. 28.) EÖIT-közgyűlés (Boldern, 2001. szeptember 16-23.) Az EÖIT (Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács, Ecumenical Youth Council in Europe, EYCE) ez évi közgyűlését - a svájci tagszervezet meghívására - a Ziirichtől 30 km-re levő Männedorf falucskában tartotta. A hegyektől ölelt, és a Ziirichi-tóra néző protestáns konferencia-központ, Boldern, igazán ideális helynek bizonyult a közgyűlés lebonyolítására. Országonként általában egy vagy két - 18-30 év közötti - fiatal érkezett. Fantasztikus sikernek számított ezért a magyar csoport, akik 4 taggal is képviseltették szervezetüket és aktívan rész vettek a közgyűlés munkájában: Nagy Szilvia (EÖIT nemzeti összekötő, ev.), Nagypál Szabolcs (Keresztény Diákok Világszövetsége, KDVSZ /WSCF/ megfigyelője, rkat.), Solt Éva Vilma (Keresztény Ökumenikus Diákegyesület /KÖD/ választmányi tag, rkat.), Tóth Szilvia (jegyző, ref.). A 35 küldött az első két napban meghallgatta és elfogadta az elmúlt egy év választmányi és főtitkári beszámolóit. Miután kiértékelték a tavaly elvégzett munkát és a különféle témákban megrendezett konferenciák és képzések hatékonyságát, tekintetüket a jelen és a jövő kérdései felé fordítptták. A jelent illetően két szervezet kérte tagfelvételét: a Csehországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ifjúsági Osztálya és a Horvátországi Ifjúsági Ökumenikus Liga. Mindkettőjüket örömmel fogadta soraiba a Közgyűlés. A jövőt érintő kérdések megtárgyalásához négy munkacsoportba osztottuk magunkat: a nevezési, az alkotmány- ügyi, a pénzügyi és a hosszú távú tervezés bizottságba. A Nevezési Bizottság fogadta a beérkező jelentkezéseket és hallgatta meg a különféle posztokra pályázókat, ugyanis elérkezett a kétévenként tartott választások ideje. Lemondott az eddigi elnök, és helyére Krzysztof Skuzát (Lengyelország), alelnöknek pedig Dirk Thesenvitzet (Németország) választottuk meg. Örömhírként közölhetjük, hogy a 7 tagú választmánynak - e sorok írójának személyében - immár magyar résztvevője is van. Az Alkotmányügyi Bizottság előkészítette a szükséges módosításokat az alapszabályban. E bizottság szoros együttműködésben volt a Pénzügyi Bizottsággal, ugyanis a legtöbb változtatás mögött az EÖIT szorult anyagi helyzete állt. A legfőbb módosítás, hogy ezentúl nem egy, hanem kétévente tartunk kötelezően közgyűlést. E döntésre azért volt szükség, mert nagyon megcsappantak az EÖIT bevételi forrásai, s így hiába csökkentettük a kiadásokat, a szervezet mínusszal tudta csak zárni az évet. A közgyűlés alkalmainak ritkítása mellett a tagdíjak emelésével, és új, illetve helyi pályázati lehetőségek felderítésével próbálja az elkövetkező két évben ismét egyensúlyba hozni az EÖIT anyagi bázisát. A Hosszú Távú Tervezés Bizottsága újragondolta az EÖIT tematikus alappilléreit, és egészen 2005-ig kidolgozta a konferenciák és az ökumenikus vezetőképzőkurzusok témáját, számba véve a lehetséges helyszíneket is. E bizottságban különösen is Solt Éva Vilma jeleskedett, kinek szinte minden javaslata elfogadásra talált. A 2002-es év első konferenciáját pedig, melynek a Spiritualitás a témája, a magyar küldöttség meghívta Tihanyba. Hadd említsem meg a közgyűlés istentiszteleti alkalmait is. Reggelenként fél óra csendes imával kezdtük a napot. Ebéd előtt különféle felekezetek tartottak a rítusuknak megfelelő áhítatokat. Esténként pedig feliratkozás alapján kialakult csoportok ökumenikus alkalmain álltunk meg együtt Isten színe előtt. A záró istentiszteleten megható áldásban részesült az újonnan választott vezetőség, majd azzal lettünk hazaküldve, hogy Isten szeretetének egyesítő erejéről tanúskodjunk mi mindnyájan, akik megtapasztaltuk mindezt. Nagy Szilvia Evangélikusok a katolikus Mexikóban Ninopa negyedében A nyáron egy mexikói kongresszusra hívtak meg előadást tartani. Noha Mexikó alapvetően katolikus, az országban nagyon sokféle protestáns egyház működik: presbiteriánus, baptista, metodista és más. Valamennyi templomot igen sok hívő látogatja. A kongresszust követően adódott lehetőségem arra, hogy felkeressem a világ legnagyobb városának, a sokak szerint húszmilliónál is nagyobb lélekszámú Mexikóvárosnak kicsiny evangélikus gyülekezetét. Deák Áginak az Evangélikus Életben megjelent két kitűnő, hangulatos cikke (Ev.Élet, 2001. június 3., 10.), és a szerző személyes segítsége is hozzájárult ahhoz, hogy megtaláltam ezt a kedves közösséget. Vasárnap, már jóval az istentisztelet megkezdése előtt ott járkált a templom előtt a derűs viselkedésű lelkész, hogy idejében fogadja az érkezőket. Mindegy, hogy spanyolul, angolul, franciául vagy németül szólnak hozzá, Pablo Mooser tökéletes nyelvtudással és kiejtéssel válaszol. Tőlem is kedvesen megkérdezte, hogy honnan jöttem, melyik gyülekezethez tartozom. Örömmel adtam át neki a Deák téri templom kis ismertető lapját. Azután barátságosan betessékelt a tágas templomba, kezembe téve az arra a napra nyomtatott istentiszteleti rendet - német nyelven. Ebben a templomban ugyanis a német a hivatalos nyelv. (A gyülekezet legtöbb tagja azonban a Mexikóban általános spanyolon kívül beszél angolul is.) A sokarcú, hatalmas és gyönyörű Mexikóváros „Viadukt” negyedében fektették le 1957. május 5-én az előző év októberében megalakult Német Lutheránus Gyülekezet templomának alapkövét. A szép, nagy és világos templomót a hamburgi német evangélikus egyház segítségével építették. Máig szoros kapcsolatot ápolnak a németekkel. Németországból származó orgonájuk különösen értékes. A templom piros kőpadlója vidám hangulatot áraszt, a színes üvegablakok bibliai jeleneteket idéznek. Kétoldalt két szószék van - emelvény nélkül -, ezeket felváltva használják. A százötven tagú gyülekezetből a lelkésszel együtt mindössze huszonnégyen voltak jelen azon a vasárnapon, feltehetően a nyári szabadság miatt. Ez a kis létszám kifejezetten családiassá tette az összejövetelt. Az orgonával kísért közös éneklésből mindenki kivette a részét. „Édes Jézus, itt vagyunk... ” - hangzott az ismert szöveg, de a dallam eltért a nálunk énekelttől. Derűs, gyors ritmusú dallamot intonált a szép hangú orgona. Pablo Mooser lelkész a csodálatos halfogás története alapján hirdette az igét, hangsúlyozva, hogy a világ mércéje nem azonos az Istenével. Az istentisztelet csaknem két órát tartott. Utána a gyülekezeti teremben kellemes beszélgetésre jöttek össze a jelenlévők, akik nagy szeretettel küldik üdvözletüket a magyarországi evangélikusoknak. (Szeretetük jeleként még a Mexikóvárosban következő héten tartott előadásomra is ellátogattak.) A gyülekezet lelkésze egyébként kutató villamosmérnök, és - mint azt felesége, Astrid elmondta - annakidején még csupán puszta érdeklődésből végezte el az evangélikus hittudományi egyetemet. Amikor azonban idős elődje nyugdíjba ment és szükségessé vált a végzettsége, fizetés nélkül elvállalta a nagy lekötöttséggel járó lelkészi teendők ellátását. A templomi szolgálaton kívül ugyanis a gyülekezet kiterjedt tevékenységét is irányítja, szervezi felesége segítségével. Egy teljesen magára maradt, kis indián települést segélyeznek rendszeresen, valahol az északi hegyek között. A falu esős évszakban csakis terepjárón közelíthető meg, és hihetetlen nagy náluk a nyomor. Az indiánok megha- tottan vették tudomásul, hogy akadnak, akik számon tartják őket ott, ahová a hivatalos gondoskodás már nem jut el. Mexikóvárosban egy idősek otthonát gondoznak, látogatnak, segítenek az evangélikus gyülekezet tagjai. Két kezük munkájával készítenek ügyes használati tárgyakat, kézimunkákat, amiket azután eladnak, és a bevételből juttatnak azoknak, akik erre rászorulnak. Az evangélikusok helyzete azonban korántsem rózsás a többségében katolikus Mexikóban. Egy napilap közlése szerint a fővároshoz közeli egyik megyében, egy evangélikusok-lakta negyedből Mexikói balettmtívészek ki akarják zavarni vallásuk miatt az ott élőket, ezért a hivatalos szervek elzárták a vízvezetéket. * * * A mexikói katolikus egyházban tetten - érhető az ún. „szinkretizmus ”, ami az ősi. pogány hitvilág továbbélését jelenti. Kedves evangélikus barátnőmmel, Theész Margittal együtt fedeztünk fel egy ilyen, számára is új jelenséget Mexikóváros egyik külterületén, Xochimilkoban. Xochimilko „virágzó földek helyét” jelenti az ott kertészkedésből élő indiánok nyelvén. Az utcákat egy részen magasra függesztett, művészinek tetsző díszek sora árnyékolta be. Közelebbről megcsodálva a műanyagból kivágott rajzokat, spanyol írást fedeztünk fel rajtuk: „Isten hozott, kisded!” A katonás rendben sorakozó díszeket követve, eljutottunk egy ugyancsak sűrűn feldíszített lakáshoz. Ezen is ugyanez a felirat ékeskedett. A helybeliek elmagyarázták, hogy a szóban forgó kisdedet mintegy ötszáz évvel ezelőtt, kenyérbélből formáztak. Megszáradt, kőkemény lett. Az ő titkuk, hogy miért, de rendkívüli tisztelettel, szeretettel veszik körül a Ninopa névre „keresztelt” babát, akit „normális körülmények között” a katolikus templomban őriznek. Felöltöztetik, bepólyálják, még ennivalót is adnak neki rendszeresen. Nemrég restaurálták a város múzeumában. „Ötszáz év múltán” ugyanis megrongálódott kissé. Mint arra már korábban is volt példa, az újjávarázsolt babát egy család - illő fizetség ellenében - pár esztendőre kibérelte a templomtól. így került a díszbe öltöztetett házba. A lakás tulajdonosa megtiltotta a fényképezést. „Most még nem érzi jól magát a kisbaba.” - mondta. (Nyilván kórházi kezelésnek fogta fel a múzeumi restaurálást.) A bebugyolált baba körül az egész szoba tele volt virággal, édességet is helyeztek mellé bőven, hátha megéhezik a „csecsemő”. A helyiségben padokat állítottak fel, és abban, templomi csendben ültek a baba látogatói. Kis idő múltán vallásos éneket énekeltek a jelenlévők. A lakás külső díszítései között a betlehemi csillag is feltűnt. Néha kölcsönkéri egyik-másik család egy-egy napra a babát, és akkor ünnepélyesen szállítják át. Ezt a szokást a vallásos hittel összeegyeztethetőnek tartják, maga a katolikus egyház is támogatja. Az evangélikusokkal szemben azonban általános a bizalmatlanság. Kedves, melegszívű katolikus háziasszonyom aggódva kérdezte meg, hogy az evangélikusok vajon ismerik-e Jézust és vesznek-e úrvacsorát... Berényi Zsuzsanna Ágnes Az egyik országos napilapban olvastam a hírt: a magyarországi Velence nagyközség nyerte el a 2. Legvirágosabb falu Európában díjat. 1975 óta rendezik meg ezt a nemzetközi versenyt az Európa Tanács Idegenforgalmi Bizottságának kezdeményezésére. Idén tíz ország települése versenyzett ezért a virágos rangért és a nemzetközi zsűri néhány hete hozta meg döntését. A velencei önkormányzat 39 000 virágpalántát ültetett ki, a községbeliek további 23 000-et. Jelképes és példamutató ez mindannyiunk számára: ne az irigység, a rosszindulat magjait szórjuk szét magunk körül, inkább ültessünk virágot! Ne nagy csodákra várjunk, hanem kezdjük el mi magunk kicsiben a változást! Magunk körül, házunk körül, templomunk körül színesítve utcákat, vidámítva, gyógyítva embereket ezáltal. Legyen ez új célunk: virággal legyen tele az utcánk, ne szeméttel! S bízzunk abban, hogy idővel belülről magunk is „kivirágosodunk”. B.Zs. Theész Margittal Tula rom jainál-V 1