Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-09-30 / 40. szám
8. oldal 2001. SZEPTEMBER 30. Evangélikus Élet Luther Márton Kollégium Evangélikus Általános Iskola nyíneQybázi iskolapéldák A vadonatúj Luther Kollégium főbejárata az Iskola utcából nyílik, a régi-új Evangélikus Általános Iskoláé pedig a Luther utcából. Amúgy mindkét intézmény egyazon telken fekszik, a város szívében, szemben a Luther téren álló 215 éves evangélikus nagytemplom monumentális épületével. A Luther tér keleti oldalát a lelkészi hivatalokat, gyülekezeti termet és a parókiákat magában foglaló egyházi komplexum szegélyezi, de az is evangélikus intézményt lát maga előtt, aki innen északra tekint, hiszen a nagytemplom mögött az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium épülettömbje magasodik a Szent István utcában. A közelben még két impozáns épület, a „Luther Ház”, és a néhai püspökről - Geduly Henrikről - elnevezett „Geduly Ház” felirata is utal az evangélikusság meghatározó jelenlétére. E lap hasábjain azonban ne szerénykedjünk; Nyíregyháza a magyarországi evangélikusság egyik központja, mondhatnánk - egyházunk északi fellegvára. Tény, hogy a szlovákság háború utáni, nagyarányú kitelepítésének és az egyházi intézményhálózat részbeni felszámolásának következtében (no és az azt követő kommunista évtizedek hatására) valamelyest a szabolcsi megyeszékhely lutheránusjellege is halványodott, ám a még ma is 15 ezer lelket számláló evangélikusság - hitét aktívan élő - magja, a rendszerváltás óta több vonatkozásban is példát mutatott. Mindenekelőtt; iskolapéldát. Noha annakidején bő két oldalt szenteltünk a Magyarországi Evangélikus Egyház iskoláinak - idén méltán megkülönböztetett figyelmet érdemelt - tanévnyitó ünnepségeire, a nyíregyházi oktatási intézmények ünnepélyéről jószerével mindössze egy képaláírás erejéig tudósítottunk. Nem véletlenül jeleztük azonban, hogy Nyíregyházára még visszatérünk, hisz a szeptember 2-i tanévnyitó istentiszteleten itt nem egy, de gyakorlatilag három evangélikus oktatási intézmény diákjai töltötték meg szüleikkel egyetemben a nagytemplom padsorait. Nem számítva az Evangélikus Hittudományi Egyetem Nyíregyházi Kihelyezett Tagozatán tanuló hittanár- szakos hallgatókat, ebben a városban mintegy ezer (általános- és középiskolás) diáknak viseli gondját az evangélikus egyház! Három intézmény - három külön történet. Igazgatóik megszólaltatásával, elsősorban most mégis arra voltunk kíváncsiak, hogy miként élnek egymás mellett (?), egymás ellenében (?), avagy egymást erősítve (?) a különböző profilú tanintézmények. A közös tanévnyitó istentisztelet. A szószéken az ünnep díszvendége, Odd Bondevik norvég elnök-püspök (balra) és tolmácsa. Országos egyházunk 1999-ben határozta el, hogy új kollégiumot épít, mindenekelőtt az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium vidéki tanulóinak elhelyezésére. Az 1992-ben kárpótlásként kapott Béla utcai földszintes épület ugyanis korszerűnek legkevésbé sem volt mondható. Az a modern, komfortos épület azonban, amit a kollégisták ez év szeptemberében birtokba vehettek, sokak szerint inkább szállodára emlékeztet, mintsem internátusra. Ev.Elet: - Az új kollégiumot mindenki középiskolai kollégiumként tartja számon. De hol kezdődik a középiskolai korhatár? Martinovszky István: - A Luther Márton Kollégium elsődlegesen az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium vidéki diákjainak hivatott otthont adni. Tekintettel azonban arra, hogy a beruházáshoz a város önkormányzata is társult, társulásával helyeket is vásárolt „magának”. Ettől függetlenül is nyitottak vagyunk más középiskolák felé, hiszen most már három emeleten, három ágyas szobákban, összesen 120 diák elhelyezésére van módunk. Ami pedig a korhatárt illeti, alapító okiratunk 10 éves kortól 20 éves korig teszi lehetővé a jogosultak elhelyezését. Ev.Elet: - Amikor első találkozásunkkor végigvezetett az akkor még átadás előtt álló intézményen, igazgató úr oly lelkesen zúdította rám a tudnivalók és információk tömegét, hogy nincs szívem önkényesen kiragadni belőlük két-három mondatot. Inkább megkérem, fogalmazza meg Ön, mit írna meg legszívesebben olvasóinknak... Martinovszky István: - Azt mindenképp közhírré tenném, hogy ez az épület nem csak kollégiumként, de egyfajta gyülekezeti központként is funkcionálhat. Tanítási szünetekben kiválóan hasznosítható csendesnapok, de akár konferenciák céljára is. Terveink között szerepel idegenforgalmi programokban való részvállalás is, különös tekintettel a térségünkben távlatokat rejtő egyházi turizmus kiaknázására. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az általános iskolával közös telkünkön - egy külön épületben - konyhánk, illetőleg éttermünk is van. Jövő év szeptemberében fennállásának 110. évfordulóját ünnepelheti az az iskolaépület, amely 1892. évi felszentelésekor Nyíregyháza egyetlen emeletes épülete volt. Annakidején eleve elemi iskola céljára építette az evangélikus egyház, ám a felekezeti ingatlanok helyzetének rendezését célzó, 1991-es törvény önmagában kevés alapnak bizonyult visszaszerzésére. Jóllehet az épületben a rendszerváltás előtt és után is általános iskola „üzemelt”, tantestülete és szülői munkaközössége hallani sem akart arról, hogy az állam helyett az egyház legyen a fenntartó. Ebben a helyzetben az egyházközség még 1996. legelején is csak annyit tehetett, hogy - úgymond - „fenntartotta igényét a tulajdonára”. És várt - a csodára! A csoda 2001. szeptemberével lett valósággá, amikor 429 tanulóval ismét az ősi, ám viszonylag ma is kifejezetten korszerű épületben kezdődhetett meg az oktatás. (Akiket e csoda részletei is érdekelnek, azok számára ezúton ajánljuk az intézmény újbóli birtokbavétele alkalmából megjelentetett, A nyíregyházi evangélikus elemi és általános iskolák története című könyvecskét, amit e sorok írója - némi háttér-információ birtokában - élete egyik legkatartikusabb olvasmányélményeként tart számon.) Ev.Elet: - Igazgató úr, az Ön személyének meghatározó szerepe volt abban, hogy hivatalosan már 1996 óta általános iskolát tart fenn Nyíregyházán az evangélikus egyházközség. Öt évvel ezelőtt egy bezárásra ítélt önkormányzati iskola tantestülete és szülői munkaközössége ajánlkozott az „ áttérésre ”, később pedig - immár egyházi intézményként - Önök integráltak magukba egy ugyancsak bezárásra kárhoztatott iskolát, diákjaival, pedagógusaival egyetemben. A valódi csodára, az eredeti iskolaépület birtokbavételére azonban még további két tanévet kellett várniuk. Engedjen meg egy banális kérdést: idestova egy hónappal az ünnepélyes tanévnyitó után, hogyan érzik magukat? Takács Ferenc: - Nehéz leírni szavakkal azt a hangulatot, ami az első napokban uralta az iskolát. Tanulók, szülők és pedagógusok szeméből egyaránt olyan megillődött boldogság sugárzott, ami önmagáért beszélt. Egy iskola persze alapvetően munkahely, de ha igaz az - márpedig igaz -, hogy a munkahely a második otthon, akkor elmondhatom, hogy ebben az épületben mi végre valóban otthon érezzük magunkat. De túl azon, hogy végre biztonságos, szép épületbe költözhettünk, örömünk forrása az a szellemiség is, ami az idáig vezetett út során erősödött meg, s aminek ismérvei a szeretet,, a békesség, a fegyelem, a tudás és a hit értékei. Van miért hálát adnunk, és hittel hiszem, hogy ez az iskola - a régi kifejezéssel élve - valóban a „gyülekezet veteményeskertjévé” lehet. Pillanatnyilag tanítványainknak mintegy 30 százaléka evangélikus. Ev.Elet: - A nyolc osztályos általános iskola mellett az egyházközség egy ugyancsak nyolc osztályos gimnáziumot is működtet. Akárhogy számolom, négy évfolyam itt akár konkurenciát is jelenthet egymás számára. Miként tudják áthidalni ezt a párhuzamosságot? Takács Ferenc: - Én ebben nem látok problémát. Az iskolaválasztás szabadságát tiszteletben tartva, minden diák és szülő előtt felvázoljuk a továbbtanulás alternatíváit. Ha a gyermek képességeinek a gimnáziumi tanulmányok látszanak leginkább megfelelni, akkor nem marasztaljuk, és természetesen örülünk, ha - szellemisége okán - az evangélikus gimnáziumban kíván tovább tanulni. A „kieső” diáklétszám pótlása a jelek szerint nem okoz majd gondot, mert a régi-új iskola birtokbavételének hírére máris igen sokan jelezték; szívesen átíratnák hozzánk gyermekeiket. Én azt gondolom, hogy ebben az érdeklődésben iskolánk szeretetteljes légkörének híre is szerepet játszik. Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Ahol a két intézmény összeér... A kollégium (balra) és az általános iskola közös udvarán tartott évnyitó. Bottá Dénes felvételei. Az evangélikus gimnáziumi oktatás 140 évvel ezelőtt indult meg Nyíregyházán, és a „Kossuth” a rendszerváltás után viszonylag zökkenőmentesen került vissza 1992-ben egyházi tulajdonba. Ev.Élet: - Az evangélikus iskolarendszer - mert, hiszen itt Nyíregyházán most már valóban egyfajta rendszerről lehet beszélni - mennyiben érintette-érinti a gimnáziumi oktatást? Tar Jánosné: - Ez egy merőben új helyzet, és minden bizonnyal ez az év lesz az, amikor programjainkat össze fogjuk tudni hangolni. Konkrétumokat még nem sorolhatok, de feltett szándékunk, hogy kialakítsuk az együttműködés új formáit az általános iskolával. A mi nyolc, illetőleg négy évfolyamos gimnáziumunk tanulói létszáma jelenleg 438 fő. Az elmúlt tanévben ennél több diákunk volt, de a jelentős túljelentkezés ellenére úgy döntöttünk, hogy idén csak két osztályt indítunk. A létszámcsökkentés oka roppant egyszerű, szeretnénk, ha az oktatás színvonalát méginkább a jobb képességű gyerekekhez igazíthatnánk. Ev.Elet: - Feltételezem, hogy kívánatosnak tartaná, ha ennek a - csúnya szakzsargonnal élve - „jobb képességű gyerekanyagnak a zöme ” az evangélikus általános iskolából érkezne... Milyen esélyt lát erre? Tar Jánosné: - Mindenképp szerencsés volna, hiszen az evangélikus általános iskolából érkező gyerekek számára természetes közeget jelent gimnáziumunk szellemisége. Ev.Elet: - Az evangélikus, pontosabban keresztyén szellemiségnek van-e jelentősége a gimnázium tinédzseréi körében? Tar Jánosné: - Én azt gondolom, hogy a többség számára meghatározó. Hogy ez mennyire tud kifejeződni a mindennapokban, hogy mennyire van erre egyáltalán mód és lehetőség a tanórákon, arról nincs teljes körű képem. Ez amúgy is nehezen mérhető. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy igen nagy szükség volna arra, hogy lelkészek többet legyenek jelen az iskolában. Rendszeresen van ugyan tanári csendesnap és vannak egyéb alkalmak is, de végeredményben állandó lelkészi jelenlétre volna szükség. Egy olyan lelkész jelenlétére, aki a fiatalok nyelvén is ért. A három oktatási intézmény tanári és tanulói létszáma - véleményem szerint - indokolna egy iskolalelkészi státuszt. ' T.P.K. MOHÁCSI ART
