Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-09-02 / 36. szám
Evangélikus Elet 2001. SZEPTEMBER 2. 3. oldal A KEGYELEM ÚJRA INDÍTÓ ERŐ ELŐDÖK NYOMDOKAIBAN SZOLGÁLVA Beiktatták békéscsabai lelkészi állásába Kettős lelkészavatás Nagytarcsán Kondor Péter esperest A békéscsabai gyülekezetét az ország legnagyobb evangélikus gyülekezeteként ismerjük. Nemcsak a lélekszáma és az ott szolgáló lelkészek száma miatt, de helyzeténél fogva is központja Békés megyének. És ebben a megyében fontos a kisebbség jelenléte, a szlovák kisebbség az egyházban is kisugárzó erejű. Augusztus 26-a nevezetes napja volt a gyülekezetnek. A nyugalomba vonult esperes-lelkész, Táborszky László helyére Kondor Péter kondorosi lelkészt választották meg, aki már korábban az egyházmegye esperese lett. Az ő beiktatása történt ezen a napon a békéscsabai lelkészi állásba. Szépen megtöltötte a nagy templomot a gyülekezet és az egyházmegye népe. versei alapján tartotta és örömmel szólt arról, hogy a gyülekezetben most minden lelkészi állás betöltött, lehetőség van az intenzív munkára. Több okból is nagyon fontos ez a munka. Mert Békés megye központjában élnek, mert jelentős az iskola, a gimnázium kisugárzása, mert nemzetiségi hagyományokat is kell ápolni és az egész régióra figyelve utat mutatni. Ezért jó az igére figyelni: úgy éljetek, mint akik „nem hiába kaptátok Isten kegyelmét.” Ez a kegyelem újra indító erő. Ez segít, hogy mindenek előtt ember légy! Azután figyelmeztet arra, hogy Isten akarata nélkül - különösen is a második kőtábla nélkül - nem építhető fel emberi társadalom. Szóljon a prédikáció arról, hogy Krisztusra nézzünk! Szolgatársak áldás kívánása - az ősi konfirma szavaival Megyei, városi, társadalmi szervek képviselete mutatta, hogy az egyház itt sincs magában, számon tartják, mint a társadalom erőforrását. A presbitérium és a lelkészek bevonulása után az iktatás szertartását D. dr. Harmati Béla, az egyházkerület püspöke, valamint Baranka György espereshelyettes és Németh Mihály igazgató-lelkész végezte. A püspök igehirdetését 2Kor 6,1-2 „Nem hiába vettétek” - ez arról szól, hogy életünkben ne legyen vákuum. Nem „üresbe” beszélünk. A közjavát keressük és építjük. Figyelni kell arra, hogy többség is, kisebbség is megkapja jogait. Töltsük ki a vákuumot a morális és intellektuális válságban élő társadalmunkban is. A feladatok közé emeljétek oda azt, hogy Békéscsabán sem lehet meg a gyülekezet óvoda nélkül. A legkisebbeknél kell elkezdeni a továbbadást! „Nagy utazás” Biztosan sokan ismerik Presser Gábor címben szereplő slágerét. Ez volt a mottója az „öregedő ifjak” konferenciájának, amit az idén is a gyenesdiási Kapernaumban tartottunk. Közel hatvan fiatal vett részt ezen a „nagy utazáson”. Az első estén együtt kértük Istent a 25. zsoltár szavaival: „ Utóidat, Uram. ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!... ” Urunk a szoros kaput (amely ő maga) és a keskeny utat mutatta meg nekünk. Ő már egyszer végigjárta ezt az utat, és minket is elkísér, előttünk jár, lépésről-lépésre vezet. Ő a mi útitársunk az elindulástól a megérkezésig. Más útitársakat is ad mellénk, embertársainkat. Megnyithatjuk szívünket az Úr előtt és egymás előtt, felemelhetjük egymást. Életünk útján különböző állomások vannak. Többek között „rendező pályaudvarok”, ilyen lehetett számunkra ez a hét, amikor Isten megállított minket, szívünkre akart beszélni, megtérésre hívni és megújítani életünket. Jézus földi életünk során vezet, tanácsol, felemel, közösségben van velünk, vele együtt érhetünk a célba, az örök életre, az üdvösségre. Az esti áhítatokon bibliai nagy utazók (Ábrahám, Mózes, Pál és Péter) elhívására, küldetésére figyeltünk. Ők is, hozzánk hasonló, esendő, bűnös emberek voltak, de hallgattak Isten szavára és engedelmeskedtek neki. Izgalmas, érdekes előadásokat hallgattunk bioetikai kérdésekről (eutanázia, abortusz, szerv- és szövetátültetés, klónozás), Izrael, a zsidóság és a keresz- tyénség párhuzamos, majd Jézus Krisztusban találkozó útjáról, valamint arról, hogy miként jutunk el a „bulitól az ünnepig”. Jó hangulatú vetélkedő, röplabda-meccsek, közös fürdés és játék a Balatonban, kirándulás a Szent György-hegyre, esti táncházak, a Szela együttes koncertje igazi ki- kapcsolódást jelentettek számunkra. A láthatatlan színházban - bekötött szemmel - a tékozló fiú útját jártuk végig, az elindulásától az atyai házba való visszaérkezéséig. A péntek esti tábortűz, a testvéri beszélgetések alatt és a záró úrvacsorái istentiszteleten Jézussal és egymással való igazi közösséget élhettük meg. Reménységünk szerint az őszi tábortalálkozón újra láthatjuk egymást, és jövőre itt vagy máshol, régi és új testvérekkel együtt örülhetünk. Isten áldjon és vezessen minket minden úton, és adjon biztos célbaérkezést! Z. E. Szent György-hegyi kiránduláson Most van itt az idő! Sokan félnek a jövőtől, hiányzik a reménység. Mutassunk rá, hogy van reménység! Mi sem tudunk többet a jövőről, de van Istenünk, akinek kegyelmét hirdetjük. Itt van a kegyelem ideje! A sok utat megmutató, elindító igehirdetés után Kondor Péter Zákeus története alapján (Lk 19,1-10) prédikált. Az út vállalásáról is szólt. Mi is azt a Jézust keressük, akit Zákeus is keresett. De ez a Jézus is keres minket, néven szólít. Neki célja van velünk, és ez lehet látható változás, odafordulás, másokra figyelés. Zákeus sokat veszített és akkor jött életébe Jézus. Mi is veszítettünk sokat, ezért jó, hogy vele találkozhatunk. Ahogy Zákeus engedte, hogy Jézus hozzányúljon, úgy tegyük mi is. Maradjon meg Jézussal való személyes együttlétünk és lesz elegendő erőnk is, reménységünk is. Két énekkar is segített abban, hogy emelje az áhítatot. A gyülekezet énekkarát Kutyejné Ablonczy Katalin vezette és kedves volt, hogy a kondorosi fiatalok Ten-Sing énekkara is elkísérte pásztorát és éneklésével bátorította a szolgálatra. Dr. Szeberényi Andor, a gyülekezet felügyelője azzal fogadta új lelkészüket, hogy szeretetükbe és gondoskodásukba fogadják. Rí bár János esperes a szomszéd egyházmegye és az esperesek nevében a nagyobb felelősségre, a régióban való gondolkodásra, a tudás és vezetés összhangjára hívta fel esperestársa figyelmét. Szabó Endre református esperes a gyülekezet családias hangulatára utalt. Domokos László, a Békés megyei önkormányzat elnöke arra kérte a beiktatott lelkészt, hogy a keresztyén erkölcsi kötelezettséget és a közösséget őrizze. Papp János, a város polgármestere szerint lelki vezető nélkül nem működhet egy közösség, messzire hallatszódjék a lelkész hangja. Andó György, a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat helyi képviselője a múlt örökségére mutatott rá, neves lelkészelődök példamutató életére és munkájára a kisebbség vezetésében. Bódis Zsolt gondnok a kondorosiak nevében azt mondta el, hogy náluk a lelkész mindenki barátja lett, engedjék itt is magukhoz közel. így lesz áldás a munkáján. Harmati püspök örömének adott kifejezést, hogy itt nem lesz most lelkészhiány, adja Isten, hogy gyülekezetben se legyen hiány. Egy nagy örökség átvétele történt most, legyen áldás ezen a változáson. TSZM Egy gyülekezet nagyságát nem csak lélekszáma jelzi, de spirituális erejére vonatkozóan is jelzésértékű lehet, hogy a gyülekezet kötelékéből hány fiatal indult lelkészi munkára. Nagytarcsát mindkét szempontból a nagy, erős gyülekezet sogyei, egyházkerületi szolgatárs vett részt palástban, a hűvösnek egyáltalán nem minősíthető augusztus végi szertartáson. Az úrvacsoraosztással zárult avatási liturgiát - Smidéliusz Gábor helyi lelkész - mellett D. Szebik Imre egyházkerületi Balról jobbra: Győri Péter és Tamás lelkészi eskütétele Bottá Dénes felvétele rában tartjuk számon. Itt szolgált-szolgáló pásztorai hálát adhattak-adhatnak Istennek a nyájért. A gyülekezet pedig hálát adhatott-adhat lelkészeiért, akik között - Sztehlo Gábor és mások mellett - az 1997-ben elhunyt Győri János neve is méltán cseng országszerte ismerősen. Győri János 1943-1980 között - közel négy évtizeden át - szolgált hűséggel a Pest megyei településen, és tett személyes életével is bizonyságot, a jó gyümölcsöt termő fa krisztusi példázatának érvényességéről. Hét gyermeke közül kettő választotta a papi hivatást (két leánya papné), gyermekeinek gyermekei közül pedig - eddig - négy. (A lelkész unokák - nagymamái ágon — immár egy lelkészdinasztia nyolcadik generációját képviselik.) Jóllehet a nagytarcsai gyülekezetből nem csupán papftk öltöttek magukra Lu- ther-kabátot, augusztus 25-én ismét „győriek” lelkésszé avatására került sor. Ezúttal Győri Péternek - néhai Győri János, világi pályán szolgáló fiának -, Nagytarcsa polgármesterének fiúgyermekei tették le a papi esküt, a nagyközség zsúfolásig megtelt templomában: Győri Péter Benjámin és Győri Tamás József. (Mindketten ebben az évben fejezték be tanulmányaikat a teológián, és segédlelkészként már számít is mindkettejük munkájára egy-egy gyülekezet. A szolnoki, illetőleg a kelenföldi.) Az ünnepélyes lelkészavatáson több mint két tucat Luther-kabátos kéz emelkedett áldásra. A „nagybácsik lelkészi kara” mellett több teológiai tanár, egyházmepüspök, dr Szabó Lajos, a hittudományi egyetem rektora és Gáncs Péter missziói lelkész - úgyis, mint a gyülekezet korábbi parókusa — végesle. Igehirdetésében Szebik Imre, a lelkészjelöltek által választott újszövetségi vers (2Kor. 12,9) üzenetéről beszélt,- az evilági attitűddel állítva szembe az igei útmutatást: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. " A püspök által immár szolgatársakká avatott ifjú lelkészeket szokás szerint többen is köszöntötték az istentisztelet után sorra került ünnepi közgyűlésen. Az egyházmegye, az egyházkerület, a teológia és a család „képviselői” egyaránt hangsúlyozták az útnak indító nagytarcsai egyházközség szerepét. A helyi gyülekezet énekkarának szolgálatán túl, Fűke Szabolcs tordasi lelkész, illetőleg a Hermons Classic együttes, valamint egy „gyülekezetközi” ifjúsági kórus is kedveskedett egy dallal a felavatott lelkészeknek, a szerző - Blatniczky János szügyi lelkész - gitárkíséretével. Sokak meglepetésére a neves művész, Varga Miklós is megtisztelte három énekszámmal az ünneplőket... A nagytarcsaiak külön ajándékkal, és a gyakori viszontlátás reményével búcsúztatták egyházunk legifjabb lelkészeit. Ennek a kívánalomnak aligha lesz nehéz eleget tenniük, hiszen Győri Péter és Tamás otthon van Nagytarcsán. Otthon van a szülői házban, otthon a nagyközségben és otthon a gyülekezet nagy családjában. TPK Egyházkerületi elnökség látogatása Szlovéniában Történelmi jelentőségűnek nevezhető az a találkozó, amely az elmúlt hétvégén a szomszédos szlovén evangélikus egyház vezetőivel történt a muravidéki Marácfürdőn. Géza Ernisa püspök meghívására 2001. augusztus 25. és 26-án a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület elnöksége - Ittzés János püspök és dr. Weltler Sándor egyházkerületi felügyelő vezetésével, valamint Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes és Menyes Gyula püspöki titkár kíséretével - hivatalos látogatásra érkezett a szomszédos országba. Az újjászületett egyházkerület vezetősége első feladatai közé sorolta felvenni és ápolni a kapcsolatot a szomszédos országok evangélikusságával, különösen az elszakított területek magyarságával. Ez a vidék valamikor a Dunántúli egyházkerület része volt, és a hatvanas évek közepe óta nem járt magyar evangélikus püspök Szlovéniában. A találkozó keretében lehetőség adódott hivatalos megbeszélésre, ismerkedésre és gyülekezeti szolgálatra is. A látogatás kedves pillanatai voltak, amikor találkozhattunk az „utolsó magyar lelkésszel”, - Skalics Gusztáv bácsival és feleségével, akik aggódva beszéltek a magyarság helyzetéről, eltűnéséről. (Sok mindent elmond, ha leírom, hogy ennek a találkozásnak a hivatalos nyelve a német volt!) A hivatalos program kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött, amelyen szó esett a két egyház rövid történetéről, a mai helyzetről és a közös jövő reménységéről is. Ezek közül érdemes kiemelni, hogy Szlovénia lakosságának egy százaléka evangélikus, ez mintegy 20.000 lélek. Az országban mindössze tizenhárom lelkész végez szolgálatot, és jelenleg hárman készülnek a lelkészi hivatásra. Az alacsony lélekszám miatt nincs iskolai hitoktatás, viszont szombatonként a gyülekezeti hittanórán a gyerekek 95 százaléka részt vesz. Diakóniai szolgálatukat un. mobil diakóniának nevezik. Nem szeretetotthonokban, hanem háznál gondozzák a rászorulókat, akik telefonon kérhetnek segítséget. (Ezt a szeretetszolgálatot többek között a szerencsejátékok nyereményalapjából is támogatja a szlovén állam.) Sajtótermékük egy havonta megjelenő kiadvány 3000 példányBalról jobbra: Skalic Gusztáv, Ernisa Géza, Ittzés János, dr. Weltler János, Smidéliusz Zoltán. számban, valamint az évente megjelenő kalendárium. A jövőbeni kapcsolatokat illetően, kölcsönös meghívások tervezett időpontjairól születtek határozatok. Igényként merült fel ifjúsági- és gyülekezeti csoportok, családok vendéglátása, amely az egyre inkább eltűnő magyarság identitástudatát erősítené. Fontos lenne egy magyar lelkész szolgálatba állítása is ezekben a gyülekezetekben. Vasárnap délelőtt a hodosi templomban az istentiszteleten Ittzés János hirdette az igét, amelyet a helyi gyülekezet felügyelője tolmácsolt szlovén nyelvre. A püspök Fii 3,7-14. alapján rámutatott, hogy életünk legfontosabb találkozása, ha Jézussal találkozunk. Isten titka egyedül, hogy találkozunk-e még ezen a földön, de az biztos, hogy Isten országában viszont látjuk egymást, ha közös a célunk. Az egyházaink között legfelső szinten létrejött kapcsolatfelvételt - reménység szerint - gyülekezeti és személyes kapcsolatfelvételek is követik. (A hodosi gyülekezet e cikk megjelenésének vasárnapján látja vendégül az örimagyarósdi testvérgyülekezetét.) M.Gy.
