Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-09-02 / 36. szám
4. oldal 2001. SZEPTEMBER 2. Evangélikus Elet A protestánsok a tervezett új munkaszüneti napról Augusztus 15-e helyett ökumenikus szempontból szerencsésebb lenne olyan ünnepet nyilvánítani munkaszüneti nappá, amely a protestáns egyházak számára is keresztény tartalmat hordoz - mondták a magyarországi református és evangélikus egyház vezetői augusztus 19-én, a közös millenniumzáró istentiszteletük előtti sajtó- tájékoztatójukon, Budapesten. Bölcskei Gusztáv református és Szebik Imre evangélikus püspök annak kapcsán nyilatkozott erről, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a napokban bejelentette: a következő kormányzati ciklusban szeretnék munkaszünetté tenni Nagyboldogasszony ünnepét. Orbán szerint erről törvényt kellene alkotni, és nagyon komoly, részletekbe menő, hosszas egyeztetéseket szükséges lefolytatni a munkaadókkal, hogy senkit ne érjen gazdasági érdeksérelem. A kormányfő azt mondta, a katolikusoknak régi sérelmük, hogy Nagyboldogasszony napja nem munkaszüneti nap, noha a világ legtöbb országában az, ahol jelentős számú a katolikus hívek közössége. A református és az evangélikus püspök a lehetséges munkaszüneti napok között elsősorban a nagypénteket említette, de szóba került vízkereszt, illetve október 31-e, a reformáció emléknapja is. Bölcskei Gusztáv, a református zsinat lelkészi elnöke szerint a döntésnek egyfajta társadalmi konszenzuson kell alapulnia. Szebik Imre ugyanakkor hangsúlyozta: nem hiszi, hogy ezen a kérdésen múlna az egyházak jó viszonya. A két püspök egybehangzóan közölte, hogy egyházukat sem a felvetés előtt, sem azóta nem keresték meg. A millenniumi ünnepségsorozat zárásaként közös istentiszteletet tartott a magyar- országi református és evangélikus egyház vasárnap Budapesten. Az eseményen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök, a kormány több tagja, valamint Paskai László bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek is. Bölcskei Gusztáv református püspök hangsúlyozta: a millenniumi események során erősödhetett az a tudat és felismerés is, hogy “egymás ellenében ünnepelni, imádkozni vagy emlékezni mindig csak célját tévesztett, rövidlátó pótcselekvés”. (MTI) Kapjanak-e a papok illetménykiegészítést az államtól? A megkérdezettek többsége nem tartja elegendőnek a papok és lelkészek egzisztenciális megbecsültségét - derül ki a Socio-Balance felméréséből, amely a Heti Válasz megbízásából készült. Gyakran hallani manapság a történelmi egyházak társadalomintegráló szerepének gyengüléséről. Az „erkölcsök romlása” - állítják - egyaránt veszélyezteti a közbiztonságot, a közéletet, a gazdálkodást, a család életét. A közelmúltban felmerült az a javaslat, hogy az állam kiegészítené a papok és lelkészek fizetését. Ön egyetért-e ezzel? - tétetett fel a kérdés. Országos reprezentatív felmérés során - a mintába került személyek önbesorolása alapján - kiderült, hogy a felnőtt lakosság 91 százalékát jegyezték be születése után a négy történelmi egyház- a római katolikus, a görög katolikus, a református és az evangélikus - egyikébe. További egy százalék az izraelita felekezet tagja vagy kisegyházhoz tartozik, 8 százalék pedig felekezeten kívülinek vallotta magát, illetve nem válaszolt. Születéstől a felnőtt korig a feleke- zethez tartozás vonatkozásában van ugyan „lemorzsolódás”, de a reprezentatív célcsoport 80 százaléka vallja továbbra is magát forma szerint a négy történelmi egyházhoz tartozónak, közülük azonban nem mindenki érzi magát vallásosnak. A megkérdezettek 29 százaléka kategorikusan kijelentette, hogy nem hívő, 35 százaléka, hogy soha nem jár isten- tiszteletre, gyülekezetbe. A lakosság 65 százaléka különböző gyakorisággal - mely „a hetente vagy gyakrabban”-tól az „évente vagy annál ritkábban”-ig terjed- eljár templomba. A személyes (hitvallás, religio - a szó eredeti értelmében visszacsatolás a létezés ősokához - nemcsak a lelki, a szellemi, de a fizikai egészségünk megőrzésében is döntő szerepet játszik. A papokat, a lelkészeket minden felekezet tisztelettel övezi. A felnőtt lakosságot reprezentáló 972 személyt kérdeztünk meg arról, hogy „Ön szerint mennyi egy kistelepülésen szolgáló papnak vagy lelkésznek az átlagos nettó fizetése? ” Nem tudott válaszolni 37 százalékuk, a többiek ellenben a 30.000 forintos átlagos fizetést eltalálták. Arra a kérdésre, hogy „Ön szerint mennyi egy nyugdíjas pap vagy lelkész átlagos nyugdíja? ” az összes megkérdezett személy 42 százaléka nem tudott válaszolni, a többiek feleletének átlaga valósághű, ez kerekítve 26 000 forintot jelent. Az egzisztenciális megbecsültségnek ezt a szintjét sokan nem tartják elegendőnek. „A közelmúltban felmerült az a javaslat, hogy kiegészítené az állam a papok és lelkészek fizetését. Ön egyetért-e ezzel a javaslattal? ” — kérdeztük a vizsgálatban részt vevőket: egyetértőén nyilatkozott az összes megkérdezett 54 százaléka, a bizonytalan pártpreferenciáúak 52 százaléka. Fidesz-szavazóknál ez az arány 64, MSZP-szimpatizánsok esetében 48 százalék, az SZDSZ-re voksolók 35 százaléka, a MIEP-et választók 61 százaléka válaszolt támogatólag. Igen hasonlóak az egyetértési, illetve egyet nem értési arányok a papok és lelkészek állami nyugdíj-kiegészítésével kapcsolatban is: támogatja az összes megkérdezett 52 százaléka, a bizonytalanok 51 százaléka, a Fidesz-szavazók 58 százaléka, az MSZP-szimpatizánsok 45, az SZDSZ-t választók 34 százaléka, a MIÉP-re voksolók 66 százaléka. A papok, lelkészek állami fizetés- és nyugdíj-kiegészítésénél kevésbé osztja meg a közvéleményt az a javaslat, hogy a hittan és az etika tantárgyak közül az egyiket kötelező legyen tanulni a közoktatásban, de hogy melyiket, az szabadon választható lenne. E kérdésben a vélemények politikai beállítottság szerint a következők: teljesen vagy inkább egyetért az összes megkérdezett 73 százaléka, a pártpreferenciával nem rendelkezők 72 százaléka, a Fideszt támogatók 82 százaléka, az MSZP-szavazók 67 százaléka, az SZDSZ-t támogatók 59 százaléka, a MIÉP-et választók 80 százaléka. A Socio-Balance telefonon, 972 fő megkérdezésével végezte a közvélemény-kutatást, amely kor, nem és lakóhely szerint reprezentálja az ország felnőtt lakosságát. A mintában mért véleményarányok maximum a 3,3 százalékos hibahatárral vetíthetők ki a 18 éven felüli népességre. (Heti Válasz - 2001.08.03) 75 éve alakult meg a tatai evangélikus gyülekezet Vasárnap meghitt hangulatú istentisztelet keretében emlékeztek Bárány utcai templomukban a Tatai Evangélikus Egyházközség tagjai, gyülekezetük legújabb kori megalapításának 75. évfordulójára. A híveket Franko Mátyás lelkész köszöntötte ebből az alkalomból, aki egyebek mellett úgy fogalmazott, hogy mindenki kiváltságosnak tekintheti magát, aki megérte az ezredfordulót. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nemzetünk azért minősül kiváltságosnak, mert egységében is sokszínű. Ezt a sokszínűséget igazolta vissza köszöntőjével Hetényi Tamás polgármester, Gyimóthy Géza, aki ezúttal református presbiterként vett részt az ünnepségen, valamint dr. Túri Róbert, a legközelebbi katolikus egyházközség tagjaként. A hálaadó istentisztelet szolgálatát ellátó Bencze András, a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye esperese azt hangsúlyozta, hogy Isten a legnehezebb időszakokban is mindig egyértelmű célokat mutat, s ennek köszönhető az is, hogy 1924- ben a szenditől elválva létrejött az önálló evangélikus gyülekezet Tatán. (Forrás: 24 Óra, 2001. augusztus 21.) Carpathia 2001: „Közelebb egymáshoz!” „Az itt jelen lévő cserkész barátaim előtt ünnepélyesen fogadom, hogy mindig hű leszek hitemhez és cserkész mivoltomhoz... Nem feledkezem meg azokról a cserkésztestvéreimről sem, akikkel itt, a Carpathia nagytáborban ismerkedtem meg. ígérem, hogy bármi is történjék a politikában, a nagyvilágban, soha nem feledkezem meg arról, hogy cserkész vagyok. Közös eszméink minden más országbeli cserkésszel összekötnek engem, az alapító Robert Baden-Powell szellemében.” - ezekkel a szavakkal tettek fogadalmat a Barátság jelvényt elnyert fiatalok, az augusztus 13-21. között Csobánka közelében megrendezésre került Közép- és Kelet-Európai Cserkészek VI. Nemzetközi Nagytábora ünnepélyes zárószertartásán. A tíznapos találkozón a térség tizenkét cserkészszövetségének (köztük kisebbségi lengyel és magyar szövetségeknek) mintegy ezer tagja vett részt (legtöbbjük lengyel, cseh és szlovák volt). A tábort huszonéves, önkéntes fiatalok szervezték, segítőtársaik - a hazai cserkészek mellett - a szomszédos országokból és a tengerentúlról (Ausztrália, Argentína, Kanada stb.) érkezett másod- és harmadgenerációs magyar fiatalok voltak. Az 1335. évi visegrádi királytalálkozó emlékét felidéző tábor végén a jelenlévő cserkészszövetségek képviselői közös nyilatkozatot adtak ki, mely szerint: „a barátság és együttlét szelleme, amely e közép- és kelet-európai cserkésztalálkozón jelen volt, hatékony mód arra, hogy ezen országok fiatalságát közelebb hozza egymáshoz, megosszák egymással kulturális értékeiket, összebarátozhassanak, s felvehessék a küzdelmet az előítéletekkel és az e nemzetek között történelmileg létező meg nem értéssel.” A táborhelyen később közép-európai cserkészpark létesül majd. ZARO BESZÁMOLÓ Nők Világ Imanapja Európai Konferenciája A Nők Világ Imanapja ökumenikus mozgalom, melyet minden év márciusában, annak első péntekjén tartanak meg ünnepélyesen. Több mint 170 ország vesz részt a mozgalomban. Mottónk ez: tájékozódva imádkozni - imádkozva cselekedni. A Nők.Világ Imanapja Európai Konferenciáját idén Prágában, a Cseh Köztársaságban rendezték meg július 10-től 17-ig, amelyen huszonhét ország kb. 75 női résztvevője volt jelen. A téma ez volt: Meghívás megbékélésre. Albániából érkező résztvevők most voltak először jelen ilyen gyűlésen. A konferencián nagy hangsúly került az elmúlt márciusi Női Világ Imanap megtartásán tapasztalt élmények kicserélésére, és arra a kérdésre, hogy mi a hatása az imanapnak a különböző országokban az ökumenikus munkát és a megbékélést illetően. Egyességre jutottunk abban, hogy javaslatokat teszünk a Nők Világ Imanapja bizottságainak kölcsönös partnersága ügyében. Dr. Elisabeth Raiser a „Ki érintett meg engem? - a megbékélés, mint a test és lélek gyógyítása" címmel tartott előadást. Jairus történetére összpontosított és arról az asszonyról beszélt, aki vérfolyásban szenvedett. Aki megsérült, annak szüksége van gondoskodásra, és a vele való törődés mind a test, mind a lélek betegségeinek gyógyítását jelenti. Jairus, a fontos ember térdre hullott, hogy lányának segítséget nyerjen. A térdre esés kifejezi sebezhetőségünk első fázisát a megbékélésre és az együttes gyógyulásra. Az előadó utalt Willy Brandt gesztusára, aki térdet hajtott a lengyel nép előtt, hogy elnyerje bűnbocsánatukat, és hogy megmutassa, ez szükséges és lehetséges a mi időnkben is. Eileen King, a Női Világ Imanap Nemzetközi Bizottságának igazgatója mindenkit arra kért, vegye komolyan a Világ Imanap történetének tanulmányozását, és komplex módon tartsa azt szem előtt. Azt ajánlotta, ha úgy érezzük, hogy elveszünk a sok évszám és név között, figyeljünk az elvre, ami segít az eligazodásban: A mozgalom kezdetétől a mai napig a nők mindig kreatív módon keresték azokat az utakat és módokat, amelyek a különböző csoportokat össze tudják gyűjteni. A Nők Világ Imanapjának története jelentős fejlődést mutat. A nők maguk voltak a kezdeményezők. Vállalták, hogy szembenéznek azokkal a kihívásokkal, amelyeknek meg kellett felelniük és számba vegyék azokat az élményeket, amelyeket a különböző vállalkozáPrága, 2001 sok során szereztek. Minden lépés egy új lépéshez vezet. És nincs utolsó lépés. Mindenkit arra bátorított, hogy úgy tekintsen a Nők Világ Imanapjának mozgalmára, mintha az tánc lenne. Minden évben meg kell tanulnunk a ritmust, az ütemet, a különböző országok mozgalmainak szokásait. Győzzük le minden vonakodásunkat, vegyük fel a tánc ritmusát, és kezdjük el. És ekkor nem csupán mozogni fogunk együtt, hanem mi magunk is gazdagítjuk ezt a táncot, az ökumenikus mozgalmat saját ritmusunkkal és hozzájárulásunkkal. „Ez nem az a világ, amit az Isten szánt nekünk”. Ezt a gondolatot fogalmazta meg Yvonne Harrison, a Nők Világ Imanapja nemzetközi elnöke, összefoglalva mindazt a nyomorúságot, ami a világ különböző részében jelen van, például a Közép-Keleten, a Fidzsi-szigete- ken, Indonéziában, Dunblaine-ben és máshol. Az az általános kép, amit én a világról alkotni tudok - mondta az előadó — nem valami szép kép. Úgy tűnik, hogy egészen elvesztettük annak képességét, hogy megbízzunk egymásban, és harmóniában éljünk. Ez valóban nem az a világ, amit az Isten szánt nekünk. Mi már gyakran feladjuk, de Isten nem adja fel a velünk való törődést. Az evangélium valóban jó hírt hoz számunkra. Jézus maga is ezen a Földön élt és dolgozott. Elítélték, kivégezték, útján a nők mindig jelen voltak, és ők lettek Jézus feltámadásának első hírnökei is. Dr. Mireia Ryskova meditációja a kereszt elfogadásáról szólt, mint ami a megbékélésre vezető út, és azzal kezdődik, hogy Krisztusra igent mondunk, és megbékélünk Istennel. Hangsúlyozta, hogy Krisztus keresztjének elfogadása nem a passzivitás jele, hanem sokkal inkább meghívás a cselekvésre. Ezt követően a keresztények képesek már a megbékélés követeivé lenni. A valódi megbékélés azonban megköveteli mindkét fél azonos kívánságát a megbékélésre. Lídia Obad bizonyságot tett a Horvátországban végbemenő megbékélésről. Leírta, hogy egy azelőtt békés helyen milyen félelmet, haragot, gyűlöletet hozott a háború, és milyen valóságos realitás volt a napi tüzérségi tűz. Elmondta, hogy végül mégis megbékélésre jutott, és elszánta magát, hogy mindenképpen segíteni fog leküzdeni az ún. háború utáni traumákat. Azzal fejezte be megindító bizonyságtételét, hogy szerinte a megbékélésért végzett munka azt jelenti: megmutatom másoknak, mit jelent az igazi emberség. Dr. Ulrike Bechmann bibliatanulmányt vezetett Abigél történetéről (lSám 25). Bemutatta a történet különböző szintjeit. Az első szint a történet maga és értelme abban az időben, amikor leíratott. A történet tulajdonképpen egy kommunikációs problémával foglalkozik. Elemezte az előadó, miért és mikor megy a kommunikáció rossz irányba, vagy mikor eredményes. A kérdés a .megbékéléssel kapcsolatban a következő: hogyan békél- hetnek meg a különböző nézetek, vagy mikor vezethetnek háborúhoz? Abigél áldása azt jelenti, hogy Dávid élete belekapcsolódik Isten életének kötelékébe. A csoportokban az a kérdés került megvitatásra, hogy mire van ma igazán szükségünk: be kell kapcsolódnunk az élet kötelékébe, mint egyfajta liturgiába. Az előadó következő lépésként a történet értelmének különböző szintjeire mutatott rá. Egyik értelme pl. a politikai üzenet. A történet állást foglal Dávid háza, az ún. Dél Királyság oldalán, és szemben áll Saul házával, Észak Királyságával. A második szint az ún. bölcsesség-teológia, amely az egész történeten nyelvileg is végigvonul. Abigél pl. az a bölcs asszony (lásd Péld 30), aki a bölcsesség ösvényére vezeti Dávidot. Az igazságra és nem az ítéletre hivatkozik. O képviseli az asszonyok bölcsességét és egyben az élet bölcsességét, a férfias haraggal, ítélettel és erőszakkal szemben. Végül a prófétai kijelentés következik Dávid házának jövőjéről, ami az utolsó időket jelenti, ahol az igazságtalanság és a nép elnyomatása támaszt reménységet a Dávid házából származó Messiás iránt. Dr. Jana Opocenska bibliatanulmányt vezetett a környezet és teológia kapcsolatáról. Kimutatta, hogy a teremtésről szóló textusokat rendszerint rosszul használták vagy félreértették a környezettel való visszaélés igazolására. A modem teológia kimutatta, hogy ezekkel a magyarázatokkal ellentétben ezek a textusok - csakúgy mint más textusok - az egész Bibliában hangsúlyozzák a felelősséget és a tiszteletet a természet iránt és a függőséget vele kapcsolatban, mint ami az élet alapja. Különböző példák mutatták be azokat a projekteket, amelyeket az egyházak folytatnak a környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységben, hogy bátorítsák ezek a példák a gyűlés résztvevőit. Az első lépés ehhez az lehet, hogy elfogadják azt a javaslatot, amelyet a romániai delegáció tett, ti. hogy minden esztendőben fát ültetnek az asszonyok a Női Világ Imanap alkalmából. Prága, 2001. július 16. Ulrike Bechmann, Elly van Benthem Fordította: Hafenscher Károlyné
