Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-09-02 / 36. szám
2. oldal 2001. SZEPTEMBER 2. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el.” (Ézs 42,3) VASÁRNAP aPos,0l°k '£>' szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket/" (Lk ................17 5) Jézus válasza erre a kérésre fájón kijózanító. A mustármagnyi hit is csodákat művel, csak legyen. Jézus jól tudja, hogy a hit nem mennyiségi kérdés. Azt is tudja, hogy mindannyian a hiányával élünk. O azonban „nem töri össze a megrepedt nádat”. Könyörülete, irgalma, amit nekünk ad, akkora meglepetés és ajándék, hogy aki kapja, megtelik iránta való bizalommá). esett, céltudatos, és vannak-e jó összeköttetései? Amíg csak élünk, óriási energiát fektetünk életpályánk építésébe - maradandót alkotni! És közben elfogy a fiatalságunk, az erőnk. Ki marad meg, ha elfogy a földi élet? néypA „Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. (Zsolt 103.12) A múlt, a tegnap mindannyiunkat meghatároz. Nemcsak szépségei kísérnek, hanem bukásait^, vétkeink is, mint „|iű kutyák”. Nem tudjuk meg nem történtté tenni azt, amire emlékezni sem szeretünk. Egyedül Isten bocsánata teszi elviselhetővé lelkiismeretfterheinket. Ő távolítja el szádunkból azokat az akadályokat, amelyek tőle és egymástól is elválasztanak. KEDD az indulat legyen bennetek!ami Krisztus Jézusban'js megvolt. ” (Fii ».iFywmiiü 2.5) Indulataink sokszor elragadnak minket, gyakran nem tudunk uralkodni rajtuk. Isten gyermekeként nemcsak azt láthatjuk meg, amit meg kelj zaboláznunk önmagunkban. Önvizsgálatunkban is JézusrafiSpIrtTO^atunk. A reménységünk az lehet, hogy nem csupán megvalósíthatatlan, „szent prograffro*raffÄfcr” hanem hihetjük, hogy Jézus végzi bennünk a munkáját. A belső lelki átformálódásunk egyszer csak láthatóvá válik. „Ha nem hisztek, nem maradtok meg!" (Ézs 7,9) A hiten múlna az élet, a megmaradás? Nem azon, hogy ki mennyire felkészült, talpraCSÜTÖRTÖlI "Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. " (2Kor 9.7) Létezik egyáltalán jókedvű adakozó? Hiszen aki ad, annak kevesebbje marad. A veszteség n^m hangol jókedvre. Isten gyermeke azonban sohasem lesz vesztes, mert ő maga is megajándékozott. Hálás szívvel csak „tovább adja”, amit ő is kapott. Ezért lehet jókedvű adakozó. í PÉNTEK ” Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. " {Zsolt 30.12) Halálból élet - ez az Isten csodája. Ami számunkra elképzejhetetljn, lehetetlen, azt végezte el Isten Jézus feltámasztásával. A gyász a Felíamadóttal való találkozásban változik örömmé. Nemcsak a végső idők ajándéka lehet ez. Isten országa örömének előízét kapjuk feloldozó, a bűn sötétjét oszlató, tíj életet, reménységet ajándékozó szeretetében nap mint nap. 0 „Abból faijuk meg. hogy ismerjük őt. ha megtartjuk az ö parancsolataim (Un 2,3) erősségünk az engedelmesség. Nehéz elfogadnunk, hogy van Valaki fölöttünk. hogy vannak ráwvonatkozó elvárásai, hogy nem vagyunk függetlenek. Isten gyermekei szanuffiPilra függőség azonban nem teher. Az engedelmesség pedig jelzése, következménye annak, hogy nemcsak ismerjük Istent, hanem felismertük azt is, hogy akarata jó. Cserhátiné Szabó Izabella SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASARNAP Az embernek lehetetlen, de az Istennek nem Róm 9,15-16 Az őszi hónapok első vasárnapján az új tanév is megkezdődik. Mennyei Tanítónk első leckéjének nehézségi szintje - vasárnapunk igei üzenete - arról tanúskodik, hogy felsőbb osztályba léphetünk. A kérdést Jézus tanítványai Márk evangéliumának 10. fejezetében olvashatóan így fogalmazták meg: „akkor ki üdvözül- het? " Jézus válasza: „Az embernek lehetetlen, de az Istennek nem. ” Pál apostol válasza: „ ...nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki küzd érte, hanem a könyörülő Istené. ” A mai ünnepnapon a mi válaszunkat várja Urunk! JÉZUS HITTANÓRÁIN azt kellett megtanulniuk a tanítványainak, hogy az ősatyák Istene és az ÚR üdvösséget adó igazsága Jézusban ismerhető meg, mert az írás (Mózes, próféták, zsoltárok) róla tesz bizonyságot. Ő az a megígért Messiás, akiről az édenkerti kiűzetés során olvashatunk, aki megszabadítja népét bűneinek fogságából, és elvezeti Isten helyes megismerésére. Nem egyes emberek, és még csak nem is a kiválasztott népe uralmáért küzdő szabadságharcos, hanem Isten valóságos emberként élő Igéje, teremtő Szava, aki beteljesíti az embereknek lehetetlent: üdvösséget ad a kárhozatra méltóknak. Istennek ezt az akaratát teljesíti, amikor tűri, hogy kigúnyolják, és megalázó testi-lelki kínzások után keresztfára szögezve megöljék. Feltámadása után ígérete szerint küldte és adja Szent Lelkét, MEGHÍVÓ Az Országos Evangélikus Egyház Lelki Segély Szolgálata az EKE és lelkészeink szolgálatával - GYÓGYÍTÓ CSENDESHETET rendez 2001. október 1-6 között a Szarvasi Evangélikus Ótemplom Középhalmi Missziójában. Várjuk az alkohol- drog- és egyéb szenvedélybetegségben lévő betegek, valamint neurotikusok, depressziósok és más lelki betegségben szenvedők jelentkezését, továbbá mindenkit, aki Isten igéje mellett szeretné eltölteni a hetet. A részvételi díj 4.000 Ft/fö/hét, mely magában foglalja a szállás, a rezsi és az étkezés költségét. A részvételi díj a helyszínen rendezendő. Indokolt esetben kedvezményt adunk. Kérjük, hogy a résztvevők hozzanak magukkal Bibliát, jegyzetfűzetet, tisztálkodási eszközöket és lehetőség szerint ágyneműhuzatot, de aki nem tud hozni, annak - a mosatási költségek felszámításával - adunk. További felvilágosítást ad és jelentkezéseket fogad levélben vagy telefonon: Józsáné Káltai Katalin, 5540 Szarvas, Arborétum út 12. Telefon: 66/313-423. hogy „hittanórái” soha ne érjenek véget, és a benne hívők tőle várják és fogadják el üdvösségüket, az örökéletet. PÁL APOSTOL HITTANÓRÁIN is Jézus a tanító. A Mózes által kapott Törvényben hívőknek azt kellett megtanulniuk, hogy a Názáreti Jézus, az Isten Krisztusa kilép a jeruzsálemi templom és a nép-nemzeti keretek által meghatározott, elkülönülést eredményező bezártságból. Az ószövetségi törvény kizárólag testi származást elismerő közösségét a Krisztusban kapott új szövetség Szent Lélek által életre keltett lelki közössége, minden nép számára nyitottá, elérhetővé tette. Világossá vált előttük, hogy a mózesi törvények felszólító, illetve tiltó formában megfogalmazott parancsainak megtartása lehetetlen, ezért ez nem lehet az üdvösség elnyerésének útja. A Tóra feladata az, hogy elvezesse az Istent keresőket Jézushoz, aki a szeretet kettős nagy parancsolatában fogalmazta meg Isten akaratát. így és ezért lett a krisztushívők közössége missziói egyház, amely a könyörülő Istent hirdeti a könyörtelenül vallásos embereknek. Vasárnapunk igéje egy olyan hosz- szabb igeszakaszból kiemelt két vers, amelyben az apostol Mózes (egy hívő ember) és a fáraó (egy vallásos ember) példáján mutatja be Isten korlátozhatat- lan hatalmát teremtményei fölött. Emberek és népek szolgasága vagy szabadsága fölött nem emberi hatalom, hanem az O hatalma dönt. Ő pedig megkönyörül azokon, akik hozzá fordulnak segítségért és elfogadják ítéletét. A Ml HITTANÓRÁINKON is Jézustól tanulunk. Mi is szeretnénk elnyerni az örökéletet Isten teremtésbeli akarata szerint. Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy az üdvösségünkért semmit sem kell tennünk, mert azt a könyörülő Isten ajándékaként már megkaptuk Jézus kereszthalálával és feltámadásával. Ezért az un. érdemszerző cselekedetek helyett a krisztus-hitünk teremjen jó gyümölcsöket. Nekünk is azt kell megtanulnunk életünk hittanóráin, életkortól függetlenül hogy teljes szívvel bízzuk magunkat, szeretteinket, népünket és egyházunkat a jelenben és a jövőben is a könyörülő Istenre. Mert ami számunkra lehetetlen, azt Ő már megtette: Krisztusban megajándékozott minket az örökélettel. Ezt tanuljuk Jézustól és tanítsuk mindenkinek az új tanévben is, hogy áldássá lehessünk sokak számára! „ Úgy tégy és csak úgy taníts hát mint Jézus, hozzá térve. Hirdesd az Isten országát az O dicsőségére, és jól vigyázz, hogy emberek meg ne rontsák nagy kincsedet! - Ezt bízza rád Megváltód. ” (Ev.Ék. 318,6) Rezessy Miklós ISTENTISZTELETI REND ______________ Bu dapesten, 2001. szeptember 2. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (tanévnyi- tó)Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Magassy Katalin; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél II. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásme- gyer, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV„ Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) (családi) Gerőfí Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoítán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Kinczler Irén; IX„ Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. Kinczler Irén; X„ Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.)Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Schuiek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schuiek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII. , Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota. XV., Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János: Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út íll. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Táborszky László; Budakeszi, (ref. templom) de. fél 9. Bácskai Károly. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mk 10,17-27; epistolája (igehirdetési alapige): Róm 9,15-16. HETI ENEKF.K: 45, 261. Összeállította: t.sz.m. —— „CSODÁS TALÁLKOZÁSOK” Az Evangélikus Diakóniai Testvérközösség őszi csendesnapjára - amelyet 2001. szeptember 7-9. között tartunk Budapesten a Rózsák terei kollégiumban (Bp. VII. kér., Rózsák tere 1.) - szeretettel hívogatjuk szeretetszolgálatunk munkásait és a diakónia iránt érdeklődő testvéreket. Szakelőadást tartanak: dr. Frenkl Róbert országos felügyelő - Deren- csényi Zsuzsanna, a Schweitzer Albert Református Otthon vezetőnője - dr. Solti Gyöngyi, a SAREPTA orvosa. Igét hirdet: Kovácsné Tóth Márta és Kovács Imre lelkészek. SAROK 3 £ O 3 3 Minden szépen és jó rendben Helyreigazítás Múlt heti lapszámunk címoldalán, az Augusztus 20.-ai ünnepségekről közölt híranyagba sajnálatos hiba csúszott. Zárójeles mondatban jegyeztük meg, hogy „Evangélikus egyházunk D. Szebik Imre személyében képviseltette magát a Szent Jobb körmeneten is.” Elnök-püspökünk valójában csupán a bazilika előtt tartott Szent István- napi ünnepi szentmisén vett részt, - a körmeneten már nem. A pontatlanságért az érintett és az olvasók szíves elnézését kérjük! * « » * * * « * « # * s « 8 * Az Evangélikus Élet múlt heti számában gazdag tudó- sítási anyagot olvashattuk az Orosházi Evangélikus Találkozóról. A felelős szerkesztő cikkében volt egy mellék- mondat, ami mellett a liturgikus sarokban nem mehetünk el. így szólt az ott is zárójeles szöveg: („...Hogy a kritikai érzék hiányával se vádolhassák a krónikást, egyet kell értenünk azokkal, akik szerint a tömeges úrvacsoraosztás lebonyolítását bizony átgondoltabban kellett volna megtervezni. ) Örömöt szerzett ez a hang, hisz’ azért vetették papírra, hogy ami van, még jobb legyen... Ahogy az a bizonyos Presser-dal írta... (Ha már úgyis itt vagyunk, ... miért ne játszhatnánk el jól...): Hadd kelljek az orosházi szervezők védelmére: átgondoltan volt megtervezve, csak kimaradt egy egyébként tervezett, a jó rendet bejelentő mondat, s ez több ezer ember mozgatásánál már zavart okozhat. Most azonban nem Orosházáról szeretnék olvasóimmal együtt gondolkodni, hanem általában az isten- tisztelettel kapcsolatos szervezésről. Sokan bele sem gondolnak, hogy egy-egy órányi isten- tisztelet, gyülekezeti alkalom, „rendezvény” mögött mennyi szervezőmunka húzódik meg. Hogy minden a helyén legyen, hogy minden megfelelő időben szólaljon meg, hogy a szolgálattevők munkája egymásra épülve összehangolt legyen, hogy a felszerelés, a berendezés valóban megfelelő, méltó és működőképes legyen - sokat kell fáradozni, szervezni, utánajárni, ellenőrizni. Nem túlzás ez? A megszokott istentiszteleti rend, az adott gyülekezetben kialakult formák már rendelkeznek annyi „lendülettel”, hogy „maguktól” is elmennek, működnek. Ezért azután elég, ha a lelkész ott az istentiszteleten felüti az ágendát, a kántor az istentisztelet előtt kijelöl „valamilyen vallásos éneket”, s mindenki teszi a maga dolgát. Ha vendég jön, legfeljebb döccen egy kicsit, sebaj, a gyülekezet megérti, mert elnéző, s ha többen szolgálnak egy istentiszteleten - netán „laikusokkal” együtt - akkor pedig „belefér” egy kis bizonytalanság, hiszen nem összeszokott a csapat. Sokan valóban így gondolkodnak. Ki is mosolyogtak nem egyszer a „lezser” kollégák, hogy miért írom le a rendkívüli alkalmak istentiszteleti rendtartását szóról-szóra, belejegyezve utasításokat, jelezve mozgásokat, „belekottázva” mozdulatokat is. Ha kimosolyognak, vállalom. Tudom, a szent spontaneitás sokak számára kedves, és azt is szokták ilyenkor mondani, hogy ne vegyük el a Szentlélektől a szabad mozgásteret. Én azonban azt hiszem, hogy a - sokszor emlegetett - .. tartalomhoz a forma ” liturgikus jelszó igaz. Az evangélium méltóságát rendetlen, szervezetlen alkalom nem csorbíthatja! A „majd lesz valahogy” alapállásban kimerülő előkészület méltatlan a Krisztus ügyéhez. Az istentiszteletre - minden részletet aprólékosan végiggondolva - készülni kell. Pál a gyülekezeti megnyilvánulások kapcsán jó rendről beszél. (Minden ékesen és jó rendben... - lKor 14,40). Igaz ez a gyülekezet istentiszteletére is. A meg nem szólaló vagy recsegő hangszóró, a rossz időben előlépő lektor, a szöveget keresgélő, de nem találó liturgus, az elrontott vagy felcserélt liturgikus szöveg, a hibásan kitett énekszám, a félreégett gyertya, piszkos liturgikus öltözék, a túl későn vagy túl korán megszólaló harang, a piszkos úrvacsorái kendő, a hervadt virág, de még a kellemetlenül nyikorgó sekrestyeajtó is zavarhatja az evangélium hirdetését és befogadását. Mindezek a hibák, zavaró tényezők megfelelő előkészülettel, alapos szervezéssel kiküszöbölhetők. Beszéljük meg ezeket bibliaórán, szeretetvendégségen, egyházközségi alkalmakon, hogy ünnepeinket ne zavarják az aprónak tűnő, de sok mindent tönkretenni tudó „bakik”. Kérjük szeretettel a lelkészt, hogy erre vagy arra jobban figyeljen, kérjük tapintattal a kántort, hogy hol vigyázzon jobban a szolgálatára, kérjük a gyülekezetei - istentisztelet előtt vagy hirdetésben - hogy mit tegyen másként, vagy mire ügyeljen. Megéri a kis fáradság. A jobban előkészített istentiszteleten több áldás lehet. Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek (rendnek) az Istene - írja Pál egy másik helyen (lKor 14,33). Hafenscher Károly (ifj.)
