Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-21 / 4. szám
4. oldal 2001. JANUÁR 21. Evangélikus Élet wmmmsmm 11111111 j í ? ; Magyar költők - költői imádságok Juhász Gyula Köszöntő Áldott, ki jössz az Úr nevében S veled a vidám üzenet, Szívünk pirosló melegéből Hintünk elébed szőnyeget. Szegénység kincsét hozom én is, Csöndes dalt szelíd énekes, Te meg se hallod, meg se érted, Magányos, bús nyelven repes: De a szemekből csak kinézed, Mit vár én népem, a magyar, Fojtott keservvel, néma daccal, Elszánt erővel mit akar? Hallgasd, ha majd szent Hymnusunknak Istent keresnek hangjai, Milliók ajkán egy imádság S tudom, megrendít valami! Garay János HYMNUS Kárpátoktól Ádriáig Zengjen a közének, S veszszenek, kik ellenállnak Forró zengzetének! Kárpátoktól Adriáig Egy zenét akarnak: Adjon isten szebb jövőt az Ébredő magyarnak. Szebb jövendőt mint a múlt volt, Jobbat a jelennél; Szebb jövőről régen él egy Szent hit e nemzetnél. Adjon néki hírt, hatalmat A kivitt csatákra; Nyúgodalmat, de dicsőét, Annyi belvitákra, Légyen egység a királynak S nemzetnek közötte; Egyiránt mondják az áldást Papjai fölötte. Védje törvény a parasztot Ura ellenében, És az úr jogát a jobbágy Tartsa épségében; És mint vére egy anyának Hitben és reményben, Legyen egy a szétszakadt nép Nyelvben, érzeményben. S lészen áldás fénykörében A magyar hazája, Századokról századokra Egység oczeánja. E hitért élünk halunk, mint Őseink halának, S általadjuk gyermekinknek S gyermekink magvának. S ivadékról ivadékra Nem szűnünk remélni: Kárpátoktól Adriáig Hogy magyar fog élni! Kárpátoktól Adriáig Zengjen hát az ének: Adjon isten szebb jövendőt Árpád nemzetének! Balassi Bálint EGY KÖNYÖRGÉS „[Uns ist ein] kleines Kind” etc. nótájára 1. Nincs már hová lennem, kegyelmes Istenem, Mert körülvett éngem szörnyű veszedelem, Segedelmem, légy mellettem, ne hágyj megszégyenednem! 2. Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod, Csak rút szégyentől ódd fejemet, ha bántod, Halálomot inkább elhozd, hogynem rútíts orcámot! 3. Áldj meg vitézséggel, az jó hirrel, névvel, Hogy szép tisztességgel mindent végezzek el, Öltöztess fel fegyvereddel, jó ésszel, bátor szívvel! Ady Endre Egy kevésnyi Jóságért Ha van még Jó bennem, óh, uram, Kérlek és nem is szomorúan, Óh, mentsd meg belőlem. Hiszen annyi Jósággal jövék, Ám lelkemnek szemérem-övét Letépte világod. Valamikor voltam örömöd, Ne hagyj itt ocsmány, bús végek között, Nagy gyalázatomban. Most, hogy Bűn és Idő elszaladt: Úgy menjek el, mint kiben maradt Egy kevésnyi Jóság. 4. Ne gyalázzon éngem kevély ellenségem, Te légy, Uram, vélem, jótévő Istenem, Nagy szégyenem ne viseljem tovább, s ne hágyj elesnem! 5. Kiért dicsérhessen lelkem mindenképpen, Hogy mindenek ellen megtartottál épen, Áldott Isten, hála légyen néked örökké, Ámen. Berzsenyi Dániel FOHÁSZKODÁS Vörösmarty Mihály HYMNUS Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet. A legmagasb menny s aether Uránjai, Mellyek körülted rendre keringenek, A láthatatlan férgek: a te Bölcs kezeid remekelt csudái. Te hoztad e nagy Minden ezer nemét A semmiségből, a te szemöldöked Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idők folyamit kiméri. Téged dicsőit a Zenith és Nadir. A szélveszek bús harca, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásit. Buzgón leomlom színed előtt, Dicső! Majdan, ha lelkem záraiból kikéi, S hozzád közelb járulhat, akkor Ami után eped, ott eléri. Isten segíts! királyok istene! Emeld fel hozzád a király szivét, Értelme légyen mint napod szeme, Hogy végig lássa roppant helyzetét, Hogy aki fényben milliók felett van, Legyen dicsőbb erényben, hatalomban. Isten segíts! népeknek istene! Tedd jóra munkássá e nemzetet, Hogy amihez fog óriás keze, Végére hajtson minden kezdetet. Add, hogy mit emberész és kéz kivíhat, Ne várja mástól mint szerencsedíjat. Isten segíts! országok istene! Ruházd fel áldásoddal e hazát, Hogy mint az őskor boldog édene Dúsan virítson bércen, síkon át, És mig keblén a hűk örömben élnek, Pallost mutasson fondor ellenének. Isten segíts! szabadság istene! Add, hogy megértsük e nagy szózatot, Adj csüggedetlen szívet is vele, Hogy tűrni tudjuk, mint szent közjogot: Tiszteljük azt a törvény érc szavában, S ha víni kell, a vérnek bíborában. Mindenható egyesség istene, Ki összetartod a világokat! Engedd, hogy bármi sorsnak ellene, Vezessen egy nemes s nagy gondolat, Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugára. 1844. július 30. - november 20. közt Addig letörlöm könnyeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain, A jobb s nemesb lelkeknek útján, Merre erőm s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz, Mert a te munkád; ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják. [1807-1808 körül. Végleges formája: 1810] Juhász Gyula A Hymnus E bús imádságot dalolta ajkam, Mikor nem is tudtam még, mit dalol, Csak éreztem, hogy orgonás szavakban, Ezer év búja búg a hant alól. A Végeken, hol mély magányban éltem S Rodostó gyásza szállt lelkem felett, A néma dacban, büszke szenvedésben Fajtám keserve, megértettelek! E dalt dúdoltam ott fáradt ajakkal, Az éghez oly közel járt e magyar dal, Kárpátok ormán ültem egyedül És gondolkoztam Kölcsey felül, Ki félszemével a jövőbe látott, Szent táltosunk, teljék be látomásod!
