Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-21 / 4. szám

Evangélikus Élet 2001. JANUÁR 21. 5. oldal Üzenet az ezredvégről „mindennap jézussal...” Üzenet az ezredvégről címmel je­lent meg a közelmúltban - a Telekép Kiadó gondozásában - egy kiál­lításában is igényes válogatás a ma­gyar szellemi élet közel száz jeles kép­viselőjének - köztük három egyházi személynek - 1999. évi televíziós meg­nyilatkozásaiból. A kétnyelvű (ma- gyar/angol) kötet alapkérdése az volt: mit kötnének lelkére a jövő nem­zedékének? Az alábbiakban munka­társunk, dr. Bodrog Miklós „üzene­tét” közöljük csekély módosítással. Úgynevezett modem világunknak és lelkületűnknek kiemelt emberevő bálvá­nya a sikerfanatizmus: Légy sikeres vagy elvesztél! Ezért loholunk, lehetőleg egyre gyorsabb ütemben. Az érvényesülés után, hogy összeszedjük magunknak azt is, ami kell, azt is, ami nem kell, és ezt elkeresz­teljük életnek. Tekintélyt szerezni, ami szépen „money-fesztálódik”. Nem mintha nem kellenének anyagi­ak is létezésünkhöz. De ha benne mara­dunk a siker bűvkörében, akkor ez az életünk egészét rontja meg. Lehetnek si­kereink, csak éppen az életünk nem fog sikerülni. Önöknek azt kívánom, hogy sikerült legyen az életük. Ez ott kezdő­dik, hogy rájövünk arra: az élet nem a mi magántulajdonunk, amelyet úgy keze­lünk vagy úgy teszünk tönkre, ahogy ne­künk tetszik. „Mégis”, kitől kaptuk az életet? Meggyőződésem szerint az élet Isten céladománya. Pál apostol nagyon hangsúlyosan beszél arról, hogy „nem a magatokéi vagytok”. Mindenkinek meg­van a rendeltetése. Ahogyan az ujjlenyo­matunk senki máséval nem téveszthető össze, az isteni terv is személyre szabott. Akárki vagyok, az Istennel, életem vezé­rével, csillagjával kell megbeszélnem, „mi dolgunk e világon”. Különben elhi­bázhatjuk az életünket. Amikor apostol lett Pál, illetve egyáltalán megtért, ez volt a legelső mondata: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Mert ez lett számára a legfontosabb. Amikor rátalálunk küldetésünk útjára az bontakozik ki bennünk: Életem Gaz­dája, mivé akarsz formálni? Ha önérdek fölötti a belső töltésünk, a motivációnk, akkor vagyunk rajta azon az úton, ame­lyet sorsfeladatként meg kell járnunk. Ezt napról-napra kell kutatnunk, hogy tényleg valamiképpen értelemmel telí­tődjék emberi létünk. így lehet a halan­dó mások számára úgyszólván manna, minden gyarlósága mellett is, vagy „fák­lya a verem előtt”, Reményik Sándor szavaival élve. A Biblia szerint Isten el­készítette mindazokat a jócselekedete­ket, amelyeket csak meg kell találnunk, szorgos megvalósítás végett. Weöres Sándor soraival: „ Vágyam csak ez, más semmi sem, hűségesen munkálni műveden, ahogy parány erőmmel érthetem, és mást ne adj nekem. ” (Szerk.: Katona Zsuzsa és Mérei Anna, ára: 2700 Ft.) A 2001. év első napjaiban az Orszá­gos Gyermekbizottság és az Evangélikus Missziói Központ támogatásával sajátos hangvételű műsoros kazetta látott napvi­lágot az egyházi könnyűzene műfajában. Egyházi óvodák, iskolák pedagógusai­nak, gyermekbibliakörök vezetőinek, kisgyermekes családoknak szeretnénk kézbe adni a „Mindennap Jézussal" cí­mű énekfüzet anyagából készült felvé­telt. Az orosházi Sámuel Csoport kóru­sát Révész Adrienn, az orosházi Evan­gélikus Általános Iskola és Gimnázium énektanára készítette fel. Az ad hoc kó­rus tagjai 7-14 éves gyerekek, akik mindössze 7 órányi időt'kaptak arra, hogy a stúdiómunka összes gyötrelmét átélve, életre keltsék a kedves dallamo­kat, melyeket Tagai Péter hangtechni­kus rögzitett a stúdió számítógépén. Egyszerű gyerekdalok mellett néhány igényesebb ének is felcsendül a kazet­tán, ezeket Révész Adrienn, Győri Kata­lin Dorottya és Győri Gábor Dávid szó­laltatja meg énekhangon és hangszeren. Mit kap az, aki ezt a kazettát meghall­gatja? Részese lehet egy derűs, vidám hangulatú gyermekközösségnek, mely­nek középpontjában Jézus áll. Ezt akarja kifejezni a kazetta borítója is. Nem mes­terkélt a dalokból áradó hangulat, hiszen orosházi gyermekistentiszteleten, hittan­órán, vagy karácsonyi ünnepélyen szám­talanszor csendültek fel ezek az énekek, mindig egy nagy családdá formálva a résztvevőket. Az egyházi óvodákban, is­kolákban, keresztyén családokban ma is szószerint megvalósulhat a címadó ének tartalma: „Mindennap Jézussal járom az utat". Jó lenne, ha ezt nem tartanánk ide­jétmúlt, szirupos kegyeskedésnek. Jó lenne, ha gyermekeink valóban a Jézus­sal való naponkénti élő közösségben nö­vekedhetnének fel. Akinek volt „lelki gyerekszobája”, aki az anyaszentegyház ölelésében élte át a hitre ébredés csodá­ját, az jól tudja, hogy mit jelentenek a gyermekkorból magunkkal hozott éne­kek: a Jézusból áradó derűt, a megfélem­lítő, elkergetni akaró mai tanítványoktól oltalmazó kezeket. Ne felejtsük azt sem, hogy az énekelt ige könnyebben jut el a kicsiny fulecskéken keresztül a gyerme­kek szívéig, játszva tanulhatják meg azt, amit nyiladozó értelmük még nem képes fölfogni. Ez a kazetta nem professzionális al­kotás, de megcsillan benne az Isten adta gyermeki tehetség, amit még nem tett mesterkéltté a szereplésvágy, az önmeg­valósítás gőgje. A „Mindennap Jézussal" című kazet­tát szeretettel ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a Gyermekek Barátját, és akikben él a gyermeki örömre való készség. A kazetta megrendelhető és megvá­sárolható 500,-Ft-os áron az Evangéli­kus Missziói Központtól 1164 Buda­pest Batthyány I. u. 38-40. Tel./Fax.: 400-3057 és a Magyarországi Evangé­likus Egyház Gyermekbizottságánál 1085 Budapest Üllői út 24. Tel.:317- 5567/132 Galgóczi Mariann referens­től. GYG ■T^Tai ■MIK GYÖKÖSSY ENDRE: A BOLDOGMONDÁSOK MARGÓJÁRA (részlet) Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulok többé. Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra. Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak. Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők a/ öröm magvetői. Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz. Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára. Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak is, mielőtt gondolkodnának, mert így kevesebb csalódás éri őket. Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, s ha megbántják őket, szelíden szólnak. Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük. Meghalt egy „király” Az új évezred első igazán bulvárhír- értékü eseménye Zámbó Imre, vagy - ahogyan mindenki ismerte - Zámbó Jimmy tragikus balesete volt, amelyben az énekes életét veszítette. A média fi­gyelmének középpontjában hosszú na­pokon, sőt heteken keresztül - sokszor a kegyeleti szempontokat is figyelmen kí­vül hagyva - a Jimmyvel kapcsolatos hí­rek álltak. Bár az előadóművész reflek­torfényben élte életét, de a jó ízlés min­den határán túlment az a harsány hírver­seny, ahogyan az egyre intimebb híreket tálalták az olvasóknak és a nézőknek. Számomra mindaz, ami Jimmy körül életében, halálában és halála után zajlott és zajlik, hü lenyomatát jelenti jelenkori értékviszonyainknak. Élete: Már életében ráaggatták Jimmyre a „király” jelzőt. Bár valóban kellemes hangja volt, dallamos melódiá­kat énekelt, nagyszerűen építették fel és adták őt el a PR-szakemberek, mindezek ellenére, amit csinált, annak művészi ér­téke erősen megkérdőjelezhető. Mégis ő volt a „király”. Ő volt a példakép. Egy koncertjét láttam a televízióban. Rajon­gói sírtak, zokogtak. Halála: Pótszilvesztert tartottak Jimmy lakásában. A hangulat kiváló, a vizsgálatok szerint a szűk baráti körhöz tartozó társaság tagjai „enyhén ittas” ál­lapotban voltak. Egy „külső zavaró té­nyező” okán Jimmy fegyverével nemes egyszerűséggel kilőtt az ablakon. Ez­után emelte a fegyvert halántékához, fe­leségének bizonyítandó, hogy már nincs töltve. De a pisztoly még töltve volt, egy golyó maradt a csőben. Ez a téve­dés végzetesnek bizonyult. A történet­nek ebben a részében számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy „bizonyos zavaró körülmények” miatt az énekes lövöldözni kezdett. Szomszédai szerint nem ez volt az első eset, amikor a „ki­rály” vaktában lövöldözött. És mi van akkor, ha eltalál egy ártatlan sétálót? Vajon miért esik más elbírálás alá egy sztárénekes, mint egy átlagpolgár? Mert ki lövöldözhetne büntetlenül, nem telje­sen józanul, vaktában, bele a világba? Ha nem történik tragédia, szemet huny­tak volna az illetékesek Jimmy újabb lövöldözése felett, mint ahogyan ez a korábbiakban is történt. Temetése: Egy emberi életút utolsó fázisa. Amiből héthatárra szóló show- műsort csináltak. Temetését egy héttel elhalasztották, mert annyi időre volt szüksége a családnak, hogy népszerű hozzátartozójuknak „királyi temetést” rendezzenek. Amikor a temetés részle­tei iránt érdeklődő riporter kérdésére Jimmy testvére a kamera előtt válaszolt, a gyászolók zsebében kétszer is meg­szólalt a mobiltelefon. Az állítólag mé­lyen vallásos Zámbó Jimmy temetése azért nagy csinnadrattával lezajlott. Hogy lelke mélyén is ilyen temetést kí­vánt volna-e a „király”, már nem tud­hatjuk meg. Emléke: Jimmy házának kerítését ha­lála óta virágok borítják. Mint néhány esztendővel korábban Diana hercegnő házának kerítését. Csodálom, hogy ra­jongói közül eddig még senki nem pró­bált meg öngyilkosságot elkövetni. A „király” életéről szóló majdnem 5 ezer forintos könyvből néhány nap alatt több ezer példány kelt el. Mert Zámbó Jimmy nemcsak életében, hanem halálában is követendő példakép. Itt tartunk, átlépve a harmadik évez­red küszöbét. Kiss Miklós Az Evangélikus Élet 2. számában közölt olvasói levél indított a mellékelt sorok megírására. Talán teljesebbé teheti a MIATYÁNKRÓL kialakult képet... Mi Atyánk Az az imádság, amely átöleli az egész világot. Hiszen alig lehet olyan zuga a vi­lágnak, ahol valamilyen nyelven el ne mondanák, el ne zümmögnék életveszélyes műtét előtt, kórházi ágyon, bölcsők és koporsók fölött, az Északi-sarktól a Tüzföldig. Az az imádság, ami talán sok ember számára az utolsó szál, amely még Krisztus anyaszentegyházához fűzi. Amelyet akaratlanul is elmormol egy temetésen, ha az­előtt tíz évig se imádkozott. Az az imádság, amit közel két évezrede maga Jézus imádkozott, és azóta százmil­liók imádkoznak, így fűzi össze Vele az évezredet. Valaki azt írta a Mi Atyánkról: „Német ajkúnak születtem és úgy lettem magyar­rá, hogy magyarul tanultam meg ezt az imádságot. ” Vallomás: „Szeretem ezt az imádságot, mert életem egyik legnagyobb élménye fű­ződik hozzá. Amikor a II. világháborúban, egy bombázástól idegfeszítő éjszakán már semmi sem jutott az eszembe, összeszoruló szívvel és torokkal elkezdtem hangosan mondani a Miatyánkot. Később csak az Isten tudja, hányán és milyen vallásúak mondták együtt. Talán százszor is elmondtuk. Elmondtuk mindaddig, amíg odakint csend nem lett. Amikor fölmerészkedtünk, láttuk, hogy találat érte házunkat. Az egyik bomba ki­csi volt, nem rombolt sokat. A másik, a nagy, hála Istennek nem robbant föl. A tűz­szerészek szerint, ha fölrobbant volna, az egész környéket elsöpörte volna. És ez a bomba a mi lakásunk ajtófélfájában akadt meg! Édesapám mondta ekkor:- Látod, a Miatyánk még egy másfél tonnás bombánál is nagyobb erő! Ettől a naptól fogva fordult az életünk. Szinte az egész családé. Én is elindultam ezen az úton. mert ezen érdemes járni. Arra kérem az Atyát, ha eljön az idő, amikor át kell mennem a másik életbe, ha többre nem is lesz már erőm, ezt az egyetlen imád­ságot még el tudjam mondani... " Lelkipásztor emlékezett: „Késő éjjel csengett a telefon. Elcsukló, fájdalomtól elgyötört hang nyögte bele a szót:- Nagyon rosszul vagyok... az Isten szerelmére segítsen ki... elakadtam a Miatyánkban ...hogy van tovább?” Azért kaptuk ezt az imádságot, hogy tudjuk: VAN TOVÁBB! Ferenczy Zoltán, Rákoshegy UJ MAGYAR EVANGÉLIKUS DOGMATIKA A Karácsony előtti napokban megjelent Dr. Nagy Gyula: Az egyház mai tanítása Evangélikus Dogmatika I. című dogmatikai kézikönyve. A 382 oldalas kötet áttekinti a kétezer éves ke- resztyénség és a reformáció gazdag teológiai örökségét. Ugyanakkor ismerteti a huszadik század széles körű nemzetközi teológiai mun­kájának legfontosabb eredményeit. A Dogma­tika első kötete keresztyén hitünk és tanításunk alapkérdéseivel foglalkozik (kinyilatkozatás, Szentírás, Isten igéje, hitvallások, hitigazság és hitbeli megismerés). Ezt követően ismerteti egyházunk mai tanítá­sát Istenről, a Szentháromság titkáról, a teremtett világról és az emberről, - mindezt a teológiai ökumenizmus új perspektívájában. Lelkészek, teológiai hallgatók számára nélkülözhetetlen teológiai kézikönyv. Gyülekezeteink tagjainak, de az egyházon kívül is a keresztyénség igazságai és értékei után elfogulatlanul érdeklődőknek segítséget és eligazítást ad a keresz­tyén hit legfontosabb mai kérdéseiben. A kézikönyv ára: 1500 Ft. Megrendelhető az Evangélikus Sajtóosztályon (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a gyülekezeti iratterjesztéseknél. \ » I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom