Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-07-01 / 27. szám

Evangélikus Elet 2001. JÚLIUS 1. 7. oldal „Tanít a múlt” Millenniumi Egyháztörténeti pályázat A Magyarországi Evangélikus Egy­ház 2000-ben „Tanít a múlt” címmel millenniumi egyháztörténeti pályázatot hirdetett. Célja olyan kiemelkedő evan­gélikus személyiségek életének és mun­kásságának a feltárása volt, akik kulturá­lis életünket irodalmi, egyháztörténeti, művészeti vagy egyéb tudományos téren gazdagították. Az öttagú Bíráló Bizott­ság tíz pályaművet részesített dicséret­ben, illetve jutalomban. A helyezések sorrendjéről lapunk már korábban beszá­molt. Most szeretnénk közelebbről meg­ismerkedni a pályázók személyével és dolgozatuk rövid tartalmával. Széleskörű volt az érdeklődés: idén érettségizőktől - 87 éves nyugdíjas lelkészig... Kezdjük a legfiatalabbakkal: két fa­sori diákkal. A Szentendrén lakó Szényi Sarolta a Fasori Evangélikus Főgimná­zium egykori tanárának és igazgatójá­nak, Mikola Sándornak az életpályáját rajzolta meg. A tudós akadémikus nem­csak mint fizikus volt országos hírű. Ta­nított matematikát és gyorsírást is, meg­írta a vendség múltját és jelenét, és le­fordította vend nyelvre Arany Toldiját. Az orvosi karra jelentkező diáklány kérdésemre ezt felelte: Szeretném job­ban megismerni a nagy tudóst, aki fel­becsülhetetlen örökséget hagyott ránk, és tanítási módszere a ma tanárainak is segítséget nyújt. Fekete Gergely is az elmúlt hetekben érettségizett, és jogásznak készül. Témája a sokak által már elfeledett evangélikus író, szerkesztő és politikus: Vahot Imre, Petőfi bajtársa. A szerző stílusát humoros fordulatok is tarkították. Azt írja például, hogy a kis Vahot kétéves korában egy sú­lyos fertőzésben csaknem meghalt, „ő azonban nem azért jött a világra, hogy mindjárt el is búcsúzzon a földi élettől...” A dolgozat különösen is érdekes részlete az 1833/34. év eperjesi élménye, a kollé­giumi önképzőkör, magyar színdarabok és az „Eperjesi kuijancs” című, általa szerkesztett szatirikus újság. Az ifjúsági pályázók között egy pécsi és egy szegedi joghallgató egyetemista is volt. Markovics Boglárka a Baranya megyei Borjád gyülekezetének tagja. Dolgozata az egykori magyarbólyi lel­kész, Vértesi Zoltán életét és munkássá­gát dolgozta fel. A 35 évig falusi lelki- pásztorként működő tudós pap kezdemé­nyezte a Lelkipásztor című, ma is műkö­dő folyóiratunk szerkesztését, magyar­német énekeskönyvet adott ki, nőegyle­tet alapított, és számos cikket írt egyházi lapokba. A németajkú gyülekezet éne­keskönyvébe bevette a Himnusz és a Szózat szövegét. (Érdemes volna a szer­ző Hazaftság című írását a Lelkipásztor hasábjain ismertetni!) Fiatal szegedi joghallgatónk az oros­házi Száraz Csenge Gitta. Célja az volt, hogy az ismeretlenség homályából felku­tassa az egykor sárszentlőrinci lelkész fi­ának, Balassa János orvosprofesszor elfe­(Latinul: Gazella gazella, Gazel­la dorcas, Gazella arabica, héberül: csebi, csebija) Kecses termetű, végtagjai meg­nyúltak, vékonyak, gyors mozgásra kiválóan alkalmasak. Növényevő. A Biblia a „tiszta”, tehát ehető állatok közé sorolja. Marokkótól Indiáig, a Volga, a Don környékén, valamint szerte Ázsiában honos. Főleg füve­ket, fiatal kaptárakat, faleveleket eszik. Ha elegendő zöldhöz jut, nincs szüksége ivóvízre (Zsolt 42,2). Ha ragadozó közelíti meg, akkor rögtön a magasba szökik, így figyelmezteti társait a veszélyre. Bibliánkban a gazellával sokszor és több „minőségben” találkozunk. Az ét­kezések leírásánál éppen úgy olvasha­tunk a gazelláról, mint a politikai élet, a háború jellemzése, a szerelem leírása, a jellem alakulásának ábrázolása során. Salamon fényes udvartartásának napi számláján vannak: tíz hizlalt, húsz so­vány marha, száz juh, szamarak, gazel­lák. őzek, hizlalt szárnyasok (lKir 5,3). ledett öccsének, a fiatalon elhunyt oroshá­zi lelkésznek, Balassa fáinak a sorsát. Kutatásában segítséget kapott Körösi Edit orosházi levéltárostól is. Balassa 1844- ben együtt ünnepelte gyülekezetével a zombai centenáriumot, majd az 1848-as forradalmat. Ám 1850-ben állítólagos lő­szerrejtegetés és tiltott forradalmi mun­kák tartása miatt a haditörvényszék elé került. (Száraz Csenge további terve Balassa rejtélyesen eltűnt utódjának, Tor­kos Károly sorsának a felkutatása.) Mielőtt a további dolgozatokat ismer­tetnénk, a fiatalok után térjünk rá a rang­idős szerzőnkre. A legidősebb pályázó 87 éves, de szellemiekben fiatal, köztisz­teletben álló sárszentlőrinci nyugdíjas lelkésztestvér: Csepregi Béla. Nehéz és hálátlan feladatra vállalkozott: levéltári és törvényszéki iratokat gondosan felku­tatva írta meg egyik elődje, Bohár Lász­ló kálváriáját. A 128 jegyzetet tartalmazó gyülekezettörténeti tanulmány előzmé­nye a Tolna megyei Igazság című újság 1919 húsvéti cikke, amelynek az akkori sárszentlőrinci (zsellér származású) lel­késze ezt a címet adta: „Az erkölcsi ideá­lok anyaföldje: a kommunizmus”. Bohár Lászlót a szekszárdi királyi törvényszék jogerősen börtönbüntetésre ítélte, a csendőrök pedig nyilvánosan megbotoz­ták. Hiába próbálkozott a diktatúra buká­sa után világi és egyházi fórumoknál am­nesztiát elérni: élete végéig elvesztette annak lehetőségét, hogy mint lelkipász­tor működjék. Csak utódjának konfirmá­ciójakor ölthette egyszer magára szere­tett Luther-kabátját. Dicséretet érdemelt egy-egy dolgo­zattal két idősebb hittestvérünk is. Taschner Erzsébet diakonissza testvér feldolgozta a Fébé Evangélikus Diako­nissza Egyesület alapítójának és első fö- nökasszonyának, Pauer Irma egykori egyiptomi misszionáriusnak az életét. Érdeme a pályamunkának, hogy részle­tes korrajzot ad a 20. század első éveinek protestáns kegyességi életéről, a Bethánia, a Bethesda, a Filadelfia egye­sületek belső viszonyairól, majd a Fébé- testvérek piliscsabai szolgálatáról. Schultz Lászlóné Mesterházy Irma nagyapjának, Mesterházy Sándor egykori nemespátrói lelkésznek, a Somogyi Egy­házmegye esperesének állít szép emléket. A tudós pap írt konfirmációi kátét, megír­ta egyházmegyéjének, valamint külön a pátrói, surdi és liszói gyülekezetnek a tör­ténetét. Néprajzi és népviseleti szokások­ról is tudósít a dolgozat. (Érdekes adat, hogy a szomszédos Iharosberény lelké­sze, Káldy József halálos ágyához hivatta Mesterházyt és rábízta gyermeke, Zoltán és József nevelését.) Erdély, Felvidék, Dunántúl és Alföld egykori igehirdetőit is megismerhette a Millennium nemzedéke. Erdély legkeletibb, sokat szenvedett vidékének egyházairól értékes tanulmányt küldött nekünk - és jelent meg közöttünk a millenniumi ünnepélyen - Bajka Katalin Az Izrael és Júda közötti háború leírásá­ban Ceruja fiait jellemzi az író: gyorslá­bú volt Ászáéi, mint gazella a mezőn (2Sám 2,18). Egy hasonlat, egy kép formájában ta­lálkozunk a gazellával Babilon pusztulá­sának jövendölésében: „akkor majd, mint az űzött gazellák, mint juhok, ame­lyeket nem lehet összeterelni, mindenki a maga népe felé indul, mindenki a maga országába fut” (Ézs 13,14). nyugalmazott sepsiszentgyörgyi lelkész­nő. „A Barnaság elhalt evangélikus lelké­szei 1950-2000 között” az értékes pálya­munka címe. Hetven oldalon, 15 fénykép­pel illusztrálva közli húsz erdélyi lelké­szünk életrajzát. Megelevenednek előt­tünk Apáca, Bácsfalu, Csernátfalu, Hosszúfalu, Krizba, Pürkerec, Tatrang, Türkös, Zselyk és más falvak, városok gyülekezetei. Köszönjük a gondos, lelkes munkát Bajka Katalinnak! A Nyugati Felvidék (és részben a Dunántúl) eddig alig ismert prédikátorá­ról írta díjnyertes pályamunkáját idősb Bencze Imre nyugdíjas lelkésztestvé­rünk. Alapos levéltári és könyvtári ku­tatás előzte meg Samarjai Vidos Lénárd életének és munkásságnak a feltárását. A csallóközi születésű nemes Galgóc, majd Sárvár igehirdetőjeként működött, és részt vett a híres csepregi kollokviu­mon is 1599-ben. A Bomemisza-kortárs nyomdásza is Manskovith Bálint volt: ő adta ki „A halandó emberek kisérte- tiről” című könyvet. Vidos német szer­zőtől is fordított egy ars moriendi-t: „Az idvességes kimúláshoz való készü­let tudományát”. Megtudtuk, hogy szív­ügye volt a betegek vigasztalása és lelkigondozása, Vállalta a teológiai vitá­kat és az egyházszervezést. Ami pedig a legfontosabb; mindvégig megmaradt evangéliumi hitében. Orosháza neves lelkésze, díszpolgára és országgyűlési képviselője, Veres Jó­zsef születésének 150. évfordulójára írta meg munkáját a város helytörténésze, Verasztó Antal. Az íróként és költőként is ismert szerző javítani akarta Veres Jó­zsefnek a Révai Lexikonban közölt ré­gebbi adatait, és életét újabb adatokkal tudta bővíteni. Végül, de nem utolsó sorban nagy örömöt jelentett a Bíráló Bizottságnak a Hittudományi Egyetemünkön végző, jelenleg gyülekezeti munkatársként szolgáló Deák László 70 oldalas, 250 jegyzettel ellátott dolgozata: Raffay Sándor életrajza. Kedves tanítványom már évekkel ezelőtt felfigyelt az egyko­ri bányakerületi püspök gazdag életút- jára és még ki nem aknázott életrajzára. Cegléd, Tápiószentmárton, Pozsony Teo­lógiai Akadémiája, a Deák téri paróchus- ság, majd a sokoldalú, hosszú püspöki szolgálat számos még kevéssé ismert részlete is megelevenedik a pályamun­kában. Remélhetjük, hogy idővel nyomtatásban is megjelenik majd a két világháború közötti évek nagy püspöké­nek életrajza. A díjazottak köszöntése méltó kere­tek között történt. A zsúfolásig megtelt Deák téri templom regionális millenniu­mi ünnepélyén Szebik Imre püspök nyújtotta át a jutalmakat. Sokak kívánsá­ga, hogy az értékes tanulmányok ne po­rosodjanak a levéltárak polcain, hanem váljanak ismertté egyházunk és magyar kulturális életünk széles körében. Dr. Fabiny Tibor A szegénységet okozó könnyel­műség és restség elől „ menekülj, mint a gazella a vadász, és mint a madár a madarász kezéből ” (Péld 6,5). Isten teremtett világának egy­ségét és szépségét érezhetjük meg - többek között - a menyasszony leírásánál az Énekek Énekében: „két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt le­gel " (Énekek 4,5). A lélek rezdülé­sét láthatjuk meg - a szerelmesben -, aki olyan, mint a gazella a fala­ink mellett, benéz az ablakon, be­tekint a rácsozaton (Énekek 2,9). Az Énekek Énekében másutt is talál­kozhatunk hivatkozásokat a gazellákra; „ ha hűs szél támad és megnyúlnak az ár­nyak, jöjj vissza szerelmesem, a hegy sza­kadékokon át. gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan” (Énekek 2,17). Vagy: „Kérve kérlek titeket Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasa­ira: ne keltsétek, ne ébresszétek Jól a sze­relmet, amíg nem akarja ”, (Énekek 2,7). Dr. Zimmermann István Kis bibliai állathatározó Gazella evél&levél All a bál?! Az alábbiakban az Ev.Élet június 10-i szá­mában megjelent olvasói levélre érkezett reflexiók közül közlünk kettőt. Mivel a többi válaszlevél szerzője is hasonló véle­ményen van, ezért - a jobb érthetőség ked­véért - elöljáróban inkább az indulatokat gerjesztett mondatokat idézzük (levelének borítékján teljes nevét és címét feltüntető) celldömölki testvérünk leveléből: Kissé megdöbbenve olvastam egyházi hetilapunk május I3-i számában, az evan­gélikus keresztyén óvodabálról szóló kis írást. Hát már az óvodáskorú gyermekeket is táncra tanítják? Remélem: ezzel nem akarnak példát mutatni, a többi keresztyén óvoda számára? A bál bevételéi pedig gyülekezeti célokra akarják felhasználni. Va­jon nem áldottabb bevételi forrás volna a bibliai tizedadás? Amelyre Isten hívja fel az O népét? A Bibliában sehol sem olvastam arról, hogy Jézus bárkit is táncra buz­dított volna. De sokkal komolyabban hangoztatta, hogy csak azok lehetnek követői és tanítványai, akik naponta felveszik a maguk keresztjét. Egy másik alkalommal pedig azt mondta: „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak” (Ml 20.16). Ezért bizonyosra veszem, hogy az ítélet nagy napján a hivatalosak között nagyon sok bálozó ember lesz majd, ám, azt már nem merném bizonyosra venni, hogy a válasz­tottak között lesz-e csak egyetlen bálozó is! Mert Jézus Krisztus keresztáldozata sok­kal komolyabb és megrendítőbb volt, mintsem hogy egyes követői, csak úgy kényel­mesen betáncolhassanak az üdvösségbe! Már pedig Krisztus hűséges követőinek az az egyeljen vágya és célja, hogy bejuthassanak Isten dicsőséges örök országába. Am ehhez meg kell harcolni á „nemes harcot"! Tisztelettel: P. P. presbiter Levél a levélre P.P.-nek Celldömölkre ... A kánai menyegzőn (Jn 2,1) Jézus nem fintorgott a táncolókat látva. A Kon­kordancia 99 igehelyet sorol fel, illetve idéz az ÖRÖMÖT illetően... Az említett evangélikus óvodának tudomásom szerint egy több évtizede szolgáló evangélikus lelkész a vezetője, aki elkötelezte magát, hogy mind többeket vezessen az üdvösség felé. A jótékonysági bálnak nagyra becsült történelmi múltja van. Miért bűn az, ha egy kisfiú és egy kislány egymás kezét megfogva ritmusra lépdel, forog... megtanul kultúráltan viselkedni, szórakozni, társasági életet élni? Felnőtt korban sem a keringő a legnagyobb rossz, ami Krisztus akarata ellen van. Táncra nem buzdít, az igaz, de még hány dolgot lehetne felsorolni, ami nekünk a XXI. században természe­tes, a Bibliában pedig nem szerepel. Mekkora keresztet szeretne látni az óvodások vállán? Ők a Luther-rózsa szelle­mében már most azt tanulják, ami egy életre szóló lecke, hogy a Krisztus keresztjét a szívükben hordozzák és ne „Uram, Uramozzanak” csupán, hanem cselekedjék Is­ten akaratát. A mennyországban három meglepetés fog érni - írta valaki: 1. Olyanok is lesznek ott, akikről nem is gondoltam volna. 2. Nem mindenki lesz ott, akiről én azt gondoltam. 3. A legnagyobb: Ha én is ott leszek. Végezetül: „Akkor ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett és azt mondta nekik: Em­bereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. ” (Mt 19,25-26). Pásztor Ella (Dunatetétlen) Kárhozatos a tánc? Fel-felbukkan olykor egyházi lapokban a kérdés: hitünk és életünk szempontjá­ból hogyan ítéljük meg a táncot. Akad végletes túlzás is, amikor például önfeledten táncikáló, 4-5 éves óvodások képétől döbbenetes gyorsan eljut valaki ahhoz a kije­lentéshez, hogy „bálozó emberek” aligha fognak „kényelmesen betáncolni az üdvös­ségbe”! Közben azzal „érvel”, hogy Jézus senkit sem buzdított táncra. Ki tudná meg­mondani, hogy hány száz vagy ezer dologról nem nyilatkozott Jézus - tudtunkkal. Jn 21,25 utal arra, milyen rengeteg sok dolog nincs megírva a Megváltóval kap­csolatban. Lk 7,32-ben viszont Krisztusunk az Örömhírre érzéketleneket azokhoz hasonlítja, akik a furulyaszóra nem perdülnek táncra (amint az természetes volna). Még meggondolkoztatóbb a tékozló fiú visszafogadásának egyik jellemző képe: a szerfölött örvendő Atya akkora vigalmat rendez, hogy a zene és a tánc jócskán ki- hallatszik! (Lk 15,25). Ő mindenkinél mélyebben tudta, hogy „megvan az ideje a táncnak” is (Préd 3,4). Hiszen egykor „Dávid és Izrael egész háza szent táncot járt az Úr színe előtt”, nagy zenekari kísérettel! (2Sám 6,5). Ennek párhuzamosai: Zsolt 68,26; 149,26; 150,4. Mirjám prófétanő és „női kara”: 2Móz 15,20. A művészet első megnyilvánulása a tánc volt (van der Leeuv szaktudós szerint). A legkülönbözőbb vallásokban szakrális szerepe volt, s többé-kevésbé van is, újab­ban a Vatikánig és a keresztény missziókig menően, különösképp Latin-Amerikában és Indiában. Az egyház történetében hullámzott a tánc minősítése, külső adottságok­tól is függően. Olykor (Bibliát mellőzve) mintha nem tudtak volna különbséget ten­ni tánc és tánc között, amiképp a késnek is más a szerepe a gyilkos és a családanya kezében. Nem a kés bűnös vagy jó, hanem a használója. Ez sok más tekintetben is érvényes. Életünk értéke attól függ, kinek-kinek szánjuk oda. (Gazdaválasztás.) Tán­cos és táncos közt is lehet különbség, „töltésüktől” függően. S néha (?) nem a tánc tisztátalan, hanem a szemlélő fantáziája. A „szemüveg”! Durva igazságtalanság mindent egy kalap alá venni, a romlott hússal a frisset is ki­dobni - amihez megfelelő adag korlátoltság, elvakultság, netalán szentesített hisztéria kell. Az ilyesmi, sajna, magától is kinőhet, akár a gyom. Jelesül a prófétai látásnak azonban kiváltképp nem volt mindegy a szertartásos tánc „címzettje”: az aranyborjú, vagy az Úr?! Ettől függ az életirány, az épülés vagy romlás. (S létezik táncterápia is.) A természetes ritmikus mozgásnak gyógyhatása is lehet. Ám a mai nyilvános táncrendezvények gyakran bizonyulnak inkább magatartás- és lélekrombolónak, mint üdítőnek vagy egyszerűen egészségesnek. Egyik-másik diszkó bünbarlangnak is beillik„kábítószerpiaccal. Hagyjuk meg ezt „Heródiás lányának” (Mk 6,22), mi kí­méljük meg magunkat és felnövő gyerekeinket ettől. Mindemellett, vagy épp ezért, megbecsülendő példának okáért a népi-nemzeti tánchagyomány. És a klasszikus tán­cok, Brahms, Bach, Erkel, Bartók és Kodály stb. tánchoz fűződő szerzeményei, és a többiek! S a balett. Az egészen egyszerű, polgári táncest, netalán bál pedig, szolid ke­retben, dobhártyánkat nem veszélyeztető zenével, alkalmatos különösen a jókedvű ifjúság számára. Őket a Biblia nem lehangolni akarja, hanem felelősségérzetre is ne­velni (Préd 11,9!) Vitás esetekben ajánlatos szem előtt tartani, hogy a hit nem kény­szerzubbony, és „semmi sem tisztátalan önmagában” (Róm 14,14), valamint „min­den tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek... szenynyes mind az elméjük, mind a lel­kiismeretük.” (Tit 1,15). Korántsem egyedülálló az a csekély adalék témánkhoz, hogy a liturgiában szak­rális tánc is volt Liverpoolban a római katolikus székesegyház 1967-es fölszentelé­sekor, 1983-ban pedig egy békekonferencián a miatyánkot öltöztették táncba az upp- salai dómban - gondolom: mert a „tánc-nyelv” szemléletes és nemzetközi. Egy lelkigondozói világkongresszus záró-istentiszteletén (Melbourne, 1987) hasonlónak lehettem tanúja a Szt. Pál katedráiisban. Végül egy „házi feladat”: keressék ki, mit szól mindehhez Jeremiás (31,4.14)! Dr. Bodrog Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom