Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-21 / 4. szám

Evangélikus Élet 2001. JANUÁR 21. 3. oldal Nem valami „régi dolog”... Interjú dr. Nagy Gyula ny. püspökkel VISSZAPILLANTÓ Évforduló Zánkán és Szentantalfán A kicsiny mindössze 58 fős zánkai gyülekezet — a Mencshely-Nagyvázsony-Szentantalfa-Zánkai Társult Evan­gélikus Egyházközség tagja - ádvent első vasárnapján ünne­pelte imaháza felszentelésének 50. évfordulóját. Különös ün­nep volt ez. Lelkünk egy darabja fél évszázaddal ezelőtt ott maradt a falu ősi, mintegy 900 éves templomában, melyet 1786-ban romjaiból a református és evangélikus ősök együtt építettek újjá. Gyülekezetünk 1785-ben alakult, Szentantalfa filiája lett, de a templomot közösen használ­ták a református egyházzal 1950-ig. 1942-ben a zánkai evangélikusok elhatá­rozták, hogy gyülekezeti házat építenek. 1943-ban meg is kezdték az építkezést a Burgyán Kálmán által adományozott telken, Isten segítségét kérve, saját erejükből, id. An­tal Géza gondnoklásával. A tagok erdejükben követ fejtettek, a határból, a homokbányából homokot. Adtak fuvart, dolgoztak az építke­zésen, és gyűjtötték a mindezen felül is szük­séges pengőket. A háború alatt is folytak a munkálatok, és 1946 őszén Jónás Lajos espe­res felavatta a kész gyülekezeti házat. Egyhá­zi és kulturális alkalmak, ifjúsági munka töl­tötte meg az épületet. 1950-ben jött a mindenkit megrázó hír: ál­lamosítani akarják a házat, a gyülekezetnek nem lehet több ingatlanja, csak egy, amely­ben a rendszeres istentisztelet folyik. Nehéz döntés volt: Az államnak adják-e a két kezükkel, áldozatok árán alig pár éve el­készült hajlékot, melyben 1948 óta már időnként istentisztele­tet is tartottak, vagy a református egyháznak engedjék át az ősi templom tulajdonukban levő felét? Turóczy Zoltán püspökkel megbeszélve, ez utóbbi mellett döntöttek. Az épület belső átalakítása után 1950. december 3-án Ha­lász Béla esperes felszentelte imaházunkat. Az egyszerű, de tá­gas Isten háza azóta is szeretett lelki otthonunk. A kis gyülekezetnek nagy örömére szolgált, hogy az évfor­dulót - meghívásunkra - együtt ünnepelte velünk egyházkerü­letünk, az újonnan alakult Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, Ittzés János, valamint dr. Weltler János kerületi fel­ügyelő és Pintér Mihály, a veszprémi egyházmegye esperese. Az istentiszteleti szolgálatot Ittzés János, Pintér Mihály és Mihácsi Lajos végezte. Az istentisztelet úrvacsorával zárult, amit ünnepi közgyűlés követett. Délután vendégeink a szentantalfai társegyházközséget lá­togatták meg, ahol a gyülekezet megalakulásának 215. évfor­dulójára emlékeztek, valamint az oltártér és az orgona felújítá­sáért adtak hálát. Sólyom Gyula, a társgyülekezet felügyelője hálával emlékezett meg a gyülekezet múltjáról, az itt élt őseink szolgálatáról. A közgyűlést rövid hangverseny követte. A meg­újult orgonán elhangzott korálokat Szelényi Pál szólaltatta meg, szólót énekelt dr. Kovács Pál. Dr. Taródy Istvánná Úrvacsoraosztás Szentantalfalván Példaértékű kezdeményezés Az egyház mai tanítása címmel kará­csony előtt jelent meg dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspök dogmatika-köny­ve. Ha az elmúlt 200 évet tekintjük, az említett köteten kívül mindösszesen két dogmatika látott napvilágot egyházunk­ban (1888 és 1948). A könyv megjelené­sének alkalmából beszélgettünk a Püs­pök Úrral az új évezred új kérdéseiről, szilárd alapról, ökumenéről és egyházi identitásról. Először is hadd kérdezzek rá a könyv cí­mére! Mennyiben mondhatjuk el, hogy mai ez a dogmatika, az egyház tanítása a 2000 éves kereszténység összefüggé­sében? A mai tanítással kapcsolatban utalnék arra, hogy a dogmatika mindig is egy ki­csit félelmes szó volt. Talán ma is sokan arra gondolnak ezt hallva, hogy a dog­matika valami „régi dolog”, ami csak egy szűk, belső körre tartozik. Ezzel szemben a dogmatika mindig mai taní­tás kell hogy legyen az egyházban! Paul Tillich, a híres teológus azt mondta, hogy a dogmatika válasz Isten igéje alapján a hívő ember és az egyház mai kérdéseire. Ennek a könyvnek a célja az, hogy amellett, hogy a bibliai alapokat nagyon részletesen áttekinti és végignézi a keresztény teológia 2000 éves történe­tét, a fő hangsúlya azon van, hogy mi­lyen mai problémák vannak a dogmati­kában, az egyházon belül, milyen kérdé­sek vannak, amelyekre választ kell adnia az egyház tanításának. Az ökumenikus imahét közeledtével kü­lönösen is aktuális a kérdés: saját egy­házi identitásunk hangsúlyozása és az ökumené hogyan fér össze egymással? Nem akadálya-e egyik a másiknak? Mit jelent ebben az értelemben a kötetben említett „ökumenikus teológiai áttö­rés”? A legutóbbi ötven évben gyökeresen megváltozott a teológia iránya. Az első ezer évben az egyház nagyjából egysé­ges volt. A második évezredben követ­keztek be az egyházszakadások: a ke­reszténység egyes részei elváltak egy­mástól. Először 1054-ben, amikor a nyugati és keleti kereszténység szakadt ketté, azután 1517-től kezdődően a re­formációban, amikor a nyugati keresz­ténység egy része vissza akart térni a bibliai gyökerekhez. Az elmúlt XX. században ez a folyamat megfordult: a harmadik évezred újra az egyházak egységkeresésének, közeledésének év­ezrede lesz az én meggyőződésem sze­rint. A kereszténység különböző egyhá­zai vagy megtalálják egymás kezét, és együtt szolgálnak Isten igéjével és a szeretettel a világban, vagy könnyen el­múlik a számukra az idő itt Európában. A kereszténység vagy ökumenikus lesz, vagy nincs jövője az új évezredben. Ez a közeledési folyamat már megkezdődött, és ennek kell majd a további lépéseit megtenni. Vannak persze időközi visz- szalépések, de ezek csak időlegesek. A közeledés szép példája például 1999- ben, Augsburgban, a reformáció váro­sában történt esemény: amikor a Vati­kán és az Evangélikus Világszövetség képviselői aláírták azt a közös teológiai nyilatkozatot, amely a megigazulás centrális kérdésében kimondja: nincse­nek elválasztó különbségek a két egy­ház között, csak egyes kérdésekben nincs még egyezség. De a lényegben egyetértenek. Most, amikor az ökume­nikus imahét kezdődik, nagy jelentősé­gűek ezek az előrelépések. Sokkal több az, ami összeköt minket, keresztényeket egymással, mint ami elválaszt! A kötet Előszavában is hangsúlyozza Püspök Úr, hogy új, igei-reformátori dogmatikát tartunk kézben. Melyek a fő súlypontjai a kötetnek ennek megfe­lelően? A keresztény teológiának különféle ágai vannak. Mi az evangélikus keresz­ténységet képviseljük. Az igei-reformá­tori alap annyit jelent, hogy mi egy nyi­tott, ökumenikus jellegű evangélikussá- got képviselünk, és a könyv is a reformá­ció négy alaptételét szólaltatja meg. Az­az: egyedül Isten kegyelme, egyedül Jé­zus Krisztus, egyedül a hit, egyedül a Szentírás. Ez a reformátori felismerés az alap, ez a mi evangélikus sajátosságunk, amivel hivatottak vagyunk szolgálni az egész kereszténység felé. Új évszázadot, évezredet írunk. Az em­beriség naponta találkozik új etikai, hu­mánus kérdésekkel, és fordul velük az egyház felé. Kell tehát valami biztos ka­paszkodó. Melyek lesznek Ön szerint a XXI. században a „legizgalmasabb" te­rületek az egyház tanításában? A teoló­gia, az Istenről való beszéd, vagy az ant­ropológia, az emberrel kapcsolatos kér­dések? Mindenek előtt az erkölcsi értékek krízise, jövője lesz véleményem szerint a legaktuálisabb kérdése korunknak. A világban széles körben vagy a materia­lizmus, a pénz korlátlan uralma van el­terjedve, vagy a neoliberalizmus, amely csak az ember önmegvalósítását hang­súlyozza, az önzés szempontjait előtér­be állítva. Ez a kettő ma a keresztény­ség és az egyházak számára a legna­gyobb kihívás. Milyen segítséget tu­dunk adni abban, hogy ez a világ, a te- remtettség el ne pusztuljon amiatt, hogy az ember csak a saját érdekét és javát keresi? A jövő évezred legfontosabb kérdései közé tartozik a teremtett világ sorsa. A szeretet kérdése, az erőszak uralmának megszüntetése, a faji meg­különböztetések felszámolása, stb. Ezekben a jórészt etikai kérdésekben szilárd és világos dogmatikai alap nél­kül nem tudunk boldogulni. Kiknek szól ez a könyv? Teológusok­nak, lelkészeknek, gyülekezeti tagok­nak? Gondolok itt a teológiai szaksze­rűség és a gyiilekezetszerűség össze­hangolásának feladatára, amelyet szin­tén szem előtt tartott Püspök Úr a kötet írásakor. Nekünk, a kis magyar evangélikus egyháznak nehéz volt dogmatikát kiadni az elmúlt évtizedek során. Azt remélem, az egyház nem-teológus tagjai is haszon­nal forgatják majd ezt a kötetet. De az egyházon kívüli, nyitott szívvel kereső olvasóknak is szeretném ajánlani, mind­azoknak, akik a keresztény értékeket szeretnék megismerni. Mikor vehetjük kézbe a címben jelzett I. kötet folytatását? Már dolgozom rajta és ha Isten erőt ad, azt remélem, a következő két-három évben megjelenhet majd a dogmatika II. része is. Sok erőt, kitartást kívánok ehhez a nagy munkához.! Kőháti Dorottya KARÁCSONY A BÖRTÖNBEN December 21-én örömöt jelentett a Markó rabjainak, hogy Solymár Péter lelkész Csömörről fiatalokkal meglátogatta őket, és karácsonyi mű­sorral, ajándékokkal és igehirdetés­sel szolgált. A lelkészné énekekre is megtanította a bent lévő fiúkat és lá­nyokat. Az ünnepély után Csere László tábornok, intézetparancsnok adott szűk körű fogadást. Ezen kö­szönetét mondott Görög Tibor eddi­gi börtönlelkésznek a több mint 10 éves börtönmissziói szolgálatáért. Bizik László, az újonnan kinevezett főállású börtönlelkész, meleg sza­vakkal méltatta elődje odaadó, hűsé­ges munkáját. Az Ózdi Városi Könyvtár a közel­múltban egy ankétsorozatot szerve­zett, melynek keretében az érdeklődők az ózdi történelmi egyházközségek életébe, múltjába, jelenébe és terveibe nyerhettek bepillantást. A négy részből álló rendezvényso­rozat „védnöke” Obbágy Csaba képvi­selő, Ózd Város Önkormányzata Mű­velődési és Oktatási Bizottságának el­nöke volt. Az alábbiakban sorozatnyitó előadásából idézünk: Itt az ideje, hogy végre kendőzetle­nül, nyíltan beszéljünk arról, ami ko­rábban évtizedeken át tilos, tiltott dolog volt. Itt az ideje, hogy szembesüljünk az érintett egyházközségek család- és kö­zösségmegtartó, karitatív és erkölcsne­velő tevékenységével, a polgárokért, gyermekekért, fiatalokért, idősekért és betegekért, munkavállalókért és munka- nélküliekért vállalt küldetésével. Napjainkban a magyar demokratikus átalakulás, a fordulat lelkes hangulata, az 1990-es szabad választások reménykedő légköre a múlté. A kijózanodás, a csaló­dások, a pártpolitikai viaskodások kerül­tek előtérbe. Kibontakozó közéletünkön eluralkodott a pesszimizmus, önmagunk és egymás marcangolása. Feltűnő orszá­gunkban a demokratikus közélet ala­csony színvonala, az öntevékenység, egymás megbecsülésének, a toleranciá­nak a hiánya, ijesztő a szenvedélyek el­szabadulása, a tárgyilagosság, az ésszerű Sándor Frigyes, Tóth Melinda, Németh Mária okfejtésen alapuló, szakmailag megala­pozott közéleti gondolkodás visszaszo­rulása. A magyar társadalom jelentős része nehéz anyagi helyzetbe került. Nehezen oldódnak az évtizedes negatív hatások tudattalan terhei is. Az összefogáson ala­puló önsegélyezés, az egyéni kezdemé­nyezés gyakorlata, a döntésvállalás sze­mélyes kockázata még nem tartozik a mai társadalom eré­nyei közé. Az anyagiasság eluralkodása, a gyors gazdasági fel- emelkedésre való törekvés elősegíti ugyan a jólétet, ugyanakkor azzal a veszéllyel jár, hogy eltompítja a szelle­miek iránti érdeklő­dést. Mára néha olyan érzése van az em­bernek, mintha el­veszítettük volna csodálkozási képes­ségünket, a leg­szebb, legfontosabb események észre­vétlenül suhannak el mellettünk. A fej­lődés üteme rendkívüli módon felgyor­sult, az atomkutatás révén az ember be­hatolt a végtelen kicsi világába, az űrku­tatással pedig a végtelen nagy új világ is­merete nyílt meg számunkra... 2000 évvel ezelőtt Isten emberré lett. Új üzenetet hirdetett a világ azon pont­ján, ahol három földrész: Ázsia, Afrika és Európa találkozik... Európa ezt a szózatot beillesztette az általa teremtett civilizációba. Terjesztet­te a Krisztus szavai által meghatározott, új megvilágításba állított értékeket, ame­lyek széles körben elterjedtek a világon. Ezek a fogalmak: az egyén értékei, az élethez, a szabadsághoz és önrendelke­zéshez való jog, hogy az őt körülve­vő emberek és kö­zösségek részéről támogatást és segít­séget kapjon. Mára, 20 évszá­zad apostolkodása után elmondható, hogy az emberiség egyharmada a ke­resztény értékeket fogadta el. De mit jelent, ha valaki ma kereszténynek, Krisztus-követőnek mondja magát? Jelenti a közös felelősség és a kö­zösségért érzett fe­lelősség tudatát. Jelenti a többi ember hogyléte irán­ti érdeklődést, fele­baráti önfeláldozást, mások sorsa iránti érdeklődést. Jelenti az igazságosság és tisztesség megkövetelését önmagunktól és ennek elvárását másoktól. Hogy mennyiben tud megfelelni ezeknek az önként, tudatosan vállalt el­várásoknak a mai, hitét gyakorló keresz­tény ember - ezt nehéz lenne, de nem is a mi dolgunk értékelni. Sokszor erőtlenek, gyengék vagyunk, de a legsúlyosabb válságok idején is tud­juk, van miért, van kiért kezdeni. Hitem szerint a keresztény értékrend­nél nincs jobb. Kezembe veszem a szil­vát, almát, körtét és tudom, hogy a szil­vafán, almafán, vagy a körtefán termett. A gyümölcs visszaigazolja a fát. Hason­lóképpen gondolom, hogy a morál visz- szaigazolja a vallást. Úgy hiszem, a statisztikai évkönyvek egyetlen adattal adósak, hiszen soha nem tájékoztatnak arról, hogy a bűnözők, a szabadságvesztésre ítéltek közül meny­nyien voltak hitüket gyakorló, vallásos emberek... Az ankétsorozat folyamán az evan­gélikus egyház történetét Sándor Fri­gyes lelkész (Miskolc-Belvárosi Gyüle­kezet), az ózdi egyházközség életét, te­vékenységét Tóth Melinda lelkész és Németh Mária felügyelő ismertette meg a hallgatósággal. Kerékgyártó Mihály Fotó: Kerékgyártó Mihály Ózdon a „falu” városrésznek három temploma van; egy római katolikus; egy református és egy evangélikus. A Szvoboda Gyula által tervezett evangélikus templom jövőre lesz száz éves. A templom 1902-ben szecessziós stílusban épült, erősen gótikus hatással. Oltárképe (Krisztus az Olajfák hegyén) Bőm Rita festőművész munkája, tizenegy regiszteres, kis hangversenyorgonája 1938-ban készült Sulyok Imre terve alapján. A feljegyzések szerint már a század- forduló előtt is éltek evangélikusok Ózdon. Jelenleg a kicsinyke gyülekezet közel egyharmada ere­dendően más vallású, de miután kapcsolatba kerültek az egy­házközséggel, úgy érezték ide (is) tartoznak. * * I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom