Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-27 / 22. szám
BORTONMISSZIO A börtön a templomom ... illetve az Úristen temploma. Gyülekezetem pedig, „népem" - azaz Isten népe - azok a jómadarak, akik bent vannak. És nem kint. Vagy másfélezren. Férfiak és nők. A Fővárosi Büntetésvégrehajtási Intézet csak egyik hazánk harmincegynéhány börtöne közül. Budapesten, Győrött és Egerben az Evangélikus Egyház három lelkésze közel egy éve állami közalkalmazottként végez börtönpasztorációs munkát teljes- vagy félállásban. Ünnepelnek istentiszteleten, ige köré gyűlnek bibliaórán, tanulnak hittant, vigasztalják egymást lelkipásztori beszélgetéseken, reményt ébresztenek keresztelésekkor. Üldögélnek a zárkákban egy kis vas-széken /stoki/, elfogadják a - szabálytalanul - felkínált, merülőforralóval /kéről/ készített neszkávét, s közben hallgatnak nagyokat. Néha tétován a Jóistent is próbálják szóba hozni. Az irodájukban több a lélek megnyílása, mint egy átlagos Lelkészi Hivatalban. A büntetésvégrehajtás naiv illetékesei azt gondolják, hogy az egésznek annyi értelme van, hogy addig sincs balhé. A törvényalkotó okosok abban reménykednek, hogy a zsivá- nyok ripsz-ropsz törvénytisztelő polgárok lesznek, ha ebben részt vesznek. A börtönlelkészek ennél kevesebbel /?/ is beérik: szembesíteni őket az Isten-kérdéssel. Hogy meglegyen a sanszuk üdvözültetni. Az összes többi - csupán esetleges hozadék. A tisztes polgárok ettől persze nyugodtan undorodhatnak - s tegyék is! - minden zsivány zsiványságától, de közben egy pillanatra vegyék eszükbe, hogy holnap, holnapután a börtönlelkészek gyülekezetének tagjai ismét szabadlábon lesznek! S nem mindegy, hogy hogyan. Szelídebben, vagy elvadultabban. Testvérként, mint Onézimosz, vagy ellenségként, mint a Jelenések Könyve fenevadja. E választás lehetőségének felkínálása a börtönlelkészek dolga. A többi a könyörülő Istené. Bízik László, börtönlelkész KORHAZMISSZIO Az őszinte találkozások lehetősége Álarcof viselsz, de belül gyenge vagy, sebezhető. Szeretnél erős lenni, magabiztos. Félsz, hogy egyszer majd gyengének lát valaki, és egyre jobban szorítod magadra maga- biztosságot mutató álarcodat. Félsz, hogy egyszer lehullik rólad is, és akkor ott állsz majd védtelenül. A kórházi tartózkodás komoly álarcpróbát jelenthet, amikor veszélybe kerül eddigi álarcod. A betegség sarokba szorít és egy kórházi ágyhoz szegeződik életed, a négy fal közé szűkült, lelassult életedre rátörhetnek terheid, megoldatlan problémáid, titkolt és takargatott bűneid, és félelemmel tölthet el az ismeretlenség ködébe rejtőző jövő is. Nem lehet elmenekülni a probléma, a bűnök, önmagunk és Isten elől. Ez az őszinte szembesülés pillanata, lehet egyszerre nagyon nehéz és mégis felemelő, amikor életedben talán először valódi Isten utáni szomjúság tölt el. Ebben az álarc nélküli, őszinte pillanatban szeretnénk neked segíteni, megállni ágyadnál, hallgatni megértőén kínjaid, megélni veled együtt ezt az álarc nélküli állapotot. Meghallgatunk és az őszinte találkozás lehetőségét kínáljuk neked, de nem csupán magunkat, mint kicsiny hallgatni és segíteni kész embereket akarjuk neked adni, hanem a Vele való "Nagy Találkozásiban is szeretnénk segíteni . Öt akarjuk megmutatni neked, aki szeret téged is, aki nem megalázni akar, hanem felemelni, megtartani, megerősíteni, levenni rólad életed súlyos terheit, bűneit. Mostantól fogva már nem eddigi megtépázott álarcodban, hanem az Ö erőterében élve megajándékozhat az igazi egészséggel, az Istennel, embertársaddal és önmagaddal való békességgel. Ebben az őszinte találkozásban szeretnénk melléd szegődni útitársnak, ágy mellé ülőnek, Istenre mutatónak, s ezt a Nagy Találkozást szeretné segíteni a kórházmissziói szolgálat, hogy ebben az álarc nélküli, sebezhető pillanatban senki ne maradjon egyedül, magára hagyatva. Gondozott kórházaink: BM Kórház, István Kórház kardiológia, János Kórház, MÁV Kórház, ORFI, Országos Onkológiai Intézet, Országos Traumatológiai Intézet, OPNI és a Péterfy Sándor utcai Kórház. Természetesen más budapesti kórházba is szívesen látogatunk, ha üzenetrögzítőnkön pontos adatokat kapunk. Tel: 429-2036 Bajuszné Orodán Krisztina kórházlelkész Révfülöpön azután bekattant Származás. Templomalapító ős Pécsett, orosházi gimnázium-társalapító nagypapa, generációkra visszamenőleg presbiter felmenők, öt lelkész a rokonságban félelmetes, kötelező örökség. Lázadó kamaszként a templomba járás megtagadása életkori butaság. Akkor is, ha közben marxizmus-leninizmus órán vallást tenni, ehhez kellett némi gőz. Meg(ebb)térés. Elég gőz ahhoz, hogy a Néphadseregnél már első este tudjam, Kitől kell erőt kérni. Katonai fegyháznyi erőt azért nem kaptam; 30 napi "böjtölés" után "minek a botrány" - alapon elengedtek. Elhívás. 1. 89-ig tanult, azóta űzött hivatásként az evilági rossz jóra fordításának egy szűk, de vonzó szakterülete jutott: minél veszélyesebb hulladékok átalakítása minél értékesebb talajjavító anyagokká. Hamar kiderült, hogy ez egy éhező harmadik világbeli országban többet használna, mint itthon. Család, munka mellett nemzetközi tanulmányok jöttek. 2. Hogy át kéne iratkozni a Teológiára, ez gödöllői gazdászhallgató korom óta minduntalan előjött, de sohasem győzött. Viszont a missziói parancsot nem lehet nem hallani, hárítani pedig egyre nehezebb. Mire 15 év után nagy nehezen elfogadtam, hogy az Ige szolgálatába kell állnom, akkor ért eddigi életem egyik legsokko- lóbb pofonja: megszűnt a levelezős lelkészképzés. Most mi lesz?! Révfülöp. Tapolcai presbiterként megadatott, hogy tavaly ősszel eljuthassak az Oktatási Központba, a missziói konferenciára. Láttam igazi, hús-vér misszionáriust. Kiderült, hogy nemcsak története van a magyar evangélikusok külmissziójának, ma is vannak kint tőlünk többen. Láttam a filmjüket. Végighallgattam a referátumokat. Aláírtam a Külmissziói Egyesület nyilatkozatát. Az apostolok példájából kiinduló, de a mai gyülekezethez igazított gyakorlati tanácsokkal láttak el. Ott kattant be: mérnök-misszionáriusként egyszerre gyakorolhatom mindkét-világbeli hivatást. Internetes kutatás - Misszió Expo - gyülekezeti lelkész - országos missziói lelkész — Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet lett az útvonal. Hiszem, hogy a kiképzés hamar megkezdődik. Mire véget ér, az úti célt is kijelöli majd, Aki mindnyájunkat hív/küld. Kérhetem a Testvérek imádság-támogatását azokért, akiknek indulniuk kell? Köszönettel: Szelényi Gábor Ebben az évben is június 17 - 24. között kerül Templomsáfor megrendezésre Pápán a Templomsátor városmissziói -£■ program. A szervezők vallják, hogy az Úr parancsát c% A teljesítik, mikor közösen bizonyságot tesznek Isten megkülönböztetés nélküli szeretetének egymás iránti szeretetben való megnyilvánulásaiban. Az ez évi témánk a Kereszt üzenete a mi századunknak. Vasárnap délután egy nagy ifjúsági együttléttel kezdődik a hét, minden délelőtt gyerekprogramok várják az érdeklődőket, a délutánokon pedig fórumok, előadások, közös beszélgetések töltik meg a sátor életét, ezek után közös éneklés és evangélizáció zárja a napot. Isten adja áldását, hogy minél többek eljussanak Hozzá! MISSZIÓI MELLÉKLET Immár második esztendeje Exaudi vasárnapja a misszió vasárnapja egyházunkban. Miért éppen erre a napra esett a választás? Ez a vasárnap erősen missziói töltésű ünnepek ölelésében, Mennybemenetel és Pünkösd ünnepe között található. A látható világból távozó Jézus tanúként küldi tanítványait a világba, megígérve, hogy ehhez a szolgálathoz Erőt kapnak a Szentlélek által. Sőt, Ő maga lesz velünk, minden napon, a világ végezetéig, ha valóban az Ő küldetésében járunk. * Ebben az évben kerületi missziói napokkal is szeretnénk intonálni a misszió vasárnapját. Ezek szombaton, párhuzamosan, egy időben, tartalmilag azonos programmal kerülnek megrendezésre Aszódon, Kecskeméten és Pápán. A missziói nap lógója, Barfos Ildikó grafikus alkotása, jól illusztrálja a három egyházkerület összetartozását, a közös gyökereket Krisztusban, és a közös reménységet, a növekedést. A mi feladatunk, Pál apostolt idézve, a magvetés, az ültetés, az öntözés, de „csak az Isten, aki a növekedést adja." (IKor 3,7) Reméljük, hogy mindhárom színhelyen sokan kapnak indítást és erősítést a mindennapok missziói szolgálatához. A misszió mindannyiunk közös ügye, ahogyan egyházunk missziói törvénye is megfogalmazza ezt: „Evangélizáló és missziói küldetése minden felelős egyházközségi tagnak van..." Reméljük, hogy ez a missziói melléklet is segíthet abban, hogy mindenki megtalálja azt a missziói területet, amelyre elhívást és küldetést kapott, amelyért imádkozhat és tehet is valamit! Gáncs Péter, országos missziói lelkész, a melléklet szerkesztője „Gyökerezzetek meg Krisztusban!" (Kői 2,7) 2001. május 26. - Missziói Nap a három egyházkerületben Ilyen még nem volt! Valóban nem volt még ilyen. Hiszen arra, hogy a három egyházkerületben (a Déliben, az Északiban és a Nyugati/Dunántúliban) egyszerre, azonos programmal történjék valami, a közelmúltig - mint tudjuk - lehetőség sem volt. Több az jelképnél, hogy május 26-ón, szombaton mindhárom egyházkerületünkben a három helyszínen - Kecskeméten, Aszódon és Pápán - délelőtt 10 órakor egyszerre szólalnak meg a harangok, és a kerületi missziói napra összegyülekezők ugyanazzal az Isten Leikéért, s a misszió Leikéért könyörgő énekkel kezdhetik a napot: „Isten élő Lelke jöjj..." (Ev. Ék. 244) A nap üzenete Pál apostol Kolosséi levele 2. részének 7. versében olvasható: „Gyökerezzetek meg - épüljetek fel - erősödjetek meg - hálaadásotok legyen egyre bőségesebb!" Erre az igére figyelve, keressük egyházunk lelki, hitbeli megújulásának lehetőségét. Egy pillanatra sem feledjük, hogy „a szél arra fúj, amerre akar" (Jn 3,8), de reméljük, hogy Urunk végre megszán bennünket, meghallgatja könyörgésünket, és rajtunk is, közöttünk is valóra váltja ígéretét, és elküldi Szentleikét, hogy újjá lehessen minden (2Kor 5,17). A Lélek munkája Jézus Krisztushoz vezet, és hozzá köt. Ezért nem szégyelljük, hogy mi megint róla akarunk beszélni, és rá akarunk figyelni. Nem szeretnénk semmi mást tenni, mint szorgalmas és engedelmes tanítványokként megérteni, hogy „mit mond a Lélek a gyülekezetnek" (Jel 2,29). Mert aki ezt megérti, az tudja csak, mit is jelent „meggyökerezni, felépülni, megerősödni Krisztusban", és annak lesz „hálaadása egyre bőségesebb". Szeretett Testvéreim! Jöjjenek erre az alkalomra, és a hívó szót adják tovább! Akinek fontos egyházunk megújulása, ébredése, végezze a missziói szolgálatot, amit egy indiai evangélista így fogalmazott meg: az egyik koldus elmondja a másik koldusnak, hogy hol lehet kenyeret kapni. És ugye abban a reménységben egyek vagyunk, hogy Kecskeméten, Aszódon és Pápán maga Jézus Urunk lát vendégül bennünket... Ittzés János egyházunk missziói szolgálatát felügyelő, püspök IMÁDKOZZUNK! Urunk, aki a missziónak is Ura vagy! Formálj minket, hogy alkalmas eszközeid, munkatársaid lehessünk a missziói szolgálatban. Mutasd meg mindenkinek, hogy a maga helyén hogyan lehet sóvá, kovásszá világossággá. Ébreszd gyülekezeteinket, hogy felismerjük: „nem rejthető el a hegyen épített város"! Nem önmagunkért vagyunk, hanem azért, hogy evangéliumod fényét továbbadjuk, szereteted melegét továbbsugározzuk a világban. Könyörgünk azokért, akik közelben és távolban missziói szolgálatban állnak. Adj nekik erőt a hűséges és áldozatos munkához. Add, hogy megláthassák áldásod nyomán munkájuk gyümölcsét is. Add Szentlelked füzét, hogy másoknak is világíthassunk. Ámen. j MISSZIÓ KERÜLETI SZINTEN Egyre többször élem át lelkészi szolgálatomban, hogy adott helyzetben, csak ezt a választ tudom adni: „Én nem tudok segíteni, de ismerek valakit, aki tud!" Ez igaz nagyon konkrét helyzetekre, de még inkább igaz ott, ahol nem az ember szándékáról, lehetőségéről, hanem sokkal többről van szó. A misszió szolgálata a Krisztusra-mutatás. Egyházunk törvénye így fogalmaz: „Az evangélizáció és a misszió az egyház alapvető hivatása, ezért annak érvényesülnie kell az egyház egész munkájában." Tehát ezért van az egyház, ezért vannak a szolgálattevők és ezért van a gyülekezet, s annak minden tagja. Ez indította, ez tartja életben és ez a reménysége. Ez a kijelentés feltételezi, hogy itt csapatmunkáról van szó, melyben felelősséggel tartozunk elsősorban a minket szolgálatba állítónak, s azoknak is, akik felé a reánk bízott üzenetet tovább adjuk. Missziói lelkészként, gyülekezeti lelkészként, de bármilyen gyülekezeti tisztségben szolgálva, éreznünk kell, hogy ez nem a mi ügyünk, ezt nekünk „csak" felvállalni és végezni kell. Mint koldusok, akik elmondják a másik koldusnak, hogy hol lehet kenyeret kapni. Segítséget, megoldást, lehetőséget és erőt a következő lépés megtételéhez. Belső indíttatásból. Mert találkoztunk Jézussal! Mert megértettük, hogy O adni akar. Megajándékozni, utat mutatni, életre vezetni. Vele való közösségben a gyülekezetben. Tudjuk, akik ezt átéltük, hogy ez az egyetlen lehetőségünk! De hogyan tegyük? Minden korban az adott helyzetben kell új utakat keresni. Talán reménytelen vállalkozásnak tűnik, ha magunkra és a világra gondolunk, amelyben élünk, s amely körülvesz minket. Tudom, egyik módszer sem lehet magában a siker kulcsa. Az első tanítványoknak sem volt tökéletesen kidolgozott stratégiájuk. Belegondolhatunk, hogy ma hogyan csinálnák? Ilyen korban, ilyen helyzetekben. Nagyon sok imádsággal végezhető csak ez a szolgálat, és azzal a hittel, amellyel mindent az Élő, Feltámadott Jézus Krisztusra bízhatunk. Talán tud még minket is használni, formálni, most azokban a kerületekben, ahol ezt a szolgálatot bízta reánk. Merjük kérni Lelkének ajándékát, hogy ezt a maradandó kincset, szavainkon, életünkön keresztül tudjuk hitelesen továbbadni, személyes kapcsolatainkban, a gyülekezetben és minden missziói alkalmon. Kis János a Déli Egyházkerület missziói lelkésze
