Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-01 / 1. szám

2. oldal 2001. JANUÁR 1. Evangélikus Élet r A gyermek növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta. (Lk 2,40) „Ha meghalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden gonoszságtól. " ÍJn 1,9 (Zsolt 69,6; Gál 4,4- 7; Zsolt 71,14-18). Az új nap, új kezdés, de kegyelem. A megújulás a mi életünk­ben bünbánattal kezdődik (Luther is ezzel vezeti be 95 tételét). Mert egyedül az Is­tennek van hozzá hatalma, hogy életeket újítson, változtasson át gyökeresen. Nél­küle, megbocsátása, megtisztítása nélkül nem lehet új életen kezdeni. Megbocsátás és a megtisztítás a teljes adósság elengedését jelenti. NejjÉ számít az, hogy tnit tet­tem, vagy mit nem, megszabadulhatok a múlt következményeitől, az új életre. Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az met világossága.” Jn 8,12 (Ézs 42,16; Lk 4,16-21; Zsolt 8,2-10). Fény nélkül nőm tudunk tájékozódni £t sötétben. Nem tudjuk, merre menjünk, melyik a számunk keressük a célt. De Isten világosságot gyújtoj Fa megfelelő út, nem tudjuk, merre i Krisztusban: ,.Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,4/Lehet őt követni, meijjö az):jíki előt­tünk jár, hogy fényével mutassa az utat. rel, ezért kegyelmének gazdag áldását kínálja nekünk is. Csak azt kívánja, hogy az ember megtanuljon az Ő ígéretében bízni, és ezért mindent vállalni, mert csak így lehet részese az ígéret beteljesülésnek. CSÜTŐRTÖjf Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lel­ked vezéreljen az egyenes úton!" Zsolt 143,10 (Kol 1,9-10; ' 1 Móz 21,1-7; Lk 3,15-20)! Az,ember élete szüntelen tanulás. Azért, hogy boldogul­ni tudjunk mindennapjainkban,'sok dolgot kell megtanulnunk, sok könyvet kell el­olvasnunk. Az Isten akaratának tanulásához azonban csak egyre van szükségünk, hogy rábízzuk egész életünket, hogy Ö vtgfessen. Kétjük Őt imádságainkban, hogy segítsen akarata szerint élni, hogy pe btpunk el saját bűneink miatt. PÉNTEK Gamáliél így szólta nagytanácshoz: „ Hagyjátok békén ezeket az em- bereket, és bocsássátdjl el őket, mert ha emberektől való ez a szán­dék, vagy ez a mozgalom, akkor njjjfgsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket’’ ApCsel 5, 38-39 (Zsolt 86,2b; lMóz 9,12-17; Lk 3,21-38). Csodálatos örömhif hogy az emberi, véges akarat, mégha ellenzi is, nem tudja megakadályozni az Isten tervét. Mindaz, amit ő értünk elhatároz meg­lesz, és amit véghezvisz megjjp marad minden időben akarata szerint. Ujjj „Hűséges az Úr, aki megerő, 3,3 (Zsolt 89,9; Józs 24,l-2a.l3-18. és megőriz a gonosztól" 2T%ssz 25-3b^1^W) Az Úrnak szeme­te az égig ér, hűsége a magas fellegekig. Ezzel az emberi érteIemmelencTOze: len szeretettel és hűséggel áll mellénk, és erősít meg akkor is, ha mi eltéveíygünk tőle, mert elbukunk a kísértésben, vagy kételkedünk. Az a csodálatos ebben, hogy Ő a mi hűtlenségünk ellenére sem hagy magunkra, hanem megerősít, és megőriz a gonosztól. SZERDÁI "Ábrám elment, ahogyan az ÚR mondta neki. ” lMóz 12,4 (ApCsel 16,9; 2Móz 2,1-10; Lk 3,7-14). Az Istennek terve van minden ember­SZOMBAT „ Vigyázza^)1, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem tö­rekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt. ” >7 5,15 (5Nlóz 16,20: Ef 3,2-6; Lk 4,1-13). Sokkal könnyebbnek, és egysze­rűbbnek látszik úgy élrti’a világban, hogy kialakítom a „ha te úgy, hát én is úgy” életformát. Sok$íP#8Pzerűbb szeretni azt, aki szeret engem, és megvetni azt, aki megvet. Nekünk a kegyelem miatt mégis törekednünk kell arra, hogy az Istentől ka­pott szeretettel forduljunk a másik felé, bárki legyen is az, bármit tesz is velünk. Ne tartogassuk magunknak ezt a szeretetet, mert akkor elvész. hanem adjuk tovább olyanoknak, akik ugyanúgy rászorulnak a kegyelemre, mint mi - mindenkinek. Eszlényi Ákos KARÁCSONY UTÁNI VASARNAP Egy Krisztus-hívő gondolatai a zsidóságról A zsidókérdés meg-megújuló prob­lémája az emberiségnek. Olykor hal­lok, olvasok arról, hogy a magyarság történelmét párhuzamba állítják az ószövetségi zsidó nép történelmével. Be kell vallanom, én hasonlóságot nem látok. A nem zsidóság, a goj tá­vol a zsidóságtól és távol Istentől élt, egészen addig, amíg Isten elküldte a Messiást. A zsidóság számára Isten különleges módon adott kinyilatkoz­tatást, tanítást arról, hogy miért van bűn a világban, mi a bűn következmé­nye, és miként akar segíteni és áldást adni Ábrahámnak és utódainak, ho­gyan akarja az áldást kiterjeszteni a világ minden népe számára. Isten bé­kességet akar az emberrel, mert szere­ti teremtett világát, szereti a képmás­ára formált embert, és segíteni akar rajta, hogy az embert legyőző ősi kí­gyó felett győzedelmeskedjen a Bé­kesség Fejedelme, akit a mennyből küld. Világosan kell látni, hogy a zsidóság Ef 2, nélkül hiába jött volna el a Messiás a világba, nem lehetett volna tudni, ki ő. Csak Mózes, a próféták és a zsoltárok előkészítő szolgálata nyomán volt le­hetséges a felismerés, hogy Jézus a Messiás, hogy Jézus a Krisztus. Ter­mészetesen lehetne azt kérdezni, miért a zsidóság? De hát erre csak egy fele­let van: Isten így akarta. Nem mintha valamennyi nép,közül nagyobb:vagyn jobb lenne. A legkisebbek, telve.Jsten elleni lázadással. De így tetszett Isten­nek. A mi dolgunk, akik nem vagyunk vér szerint Ábrahám utódai, hogy hálával magasztaljuk Istent az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetsé­gért, és hálával magasztaljuk azért, mert eljött a megígért Messiás. És mi Jézus Krisztusért, az ő vére által meg­békélhettünk Istennel és közel kerül­hettünk hozzá. Jézus Krisztus által ismerhettük meg Istent. Azt, hogy ő teremtette az egész világmindenséget, azt, hogy rajta kívül [3-18 nincs Isten. Ezért a teremtett dolgokat az ember szabadon kutathatja és hasz­nálhatja maga és embertársai javára, hiszen azok nem istenek. Jézus Krisztus által lehet új világlátá­sunk és történelemszemléletünk. Tud­juk, honnan jött a világ és merre tart. Tudjuk, hogy Isten a történelem ura. S mi ez előtt az Isten előtt felelősek va- ! gyünk önmagunkért és népünkért, de a másik emberért és minden népért is. Tudjuk, hogy a népekre, nemzetekre való tagozódás ennek a világnak az ál­lapotához tartozik, de az eljövendő vi­lágban az egyetlen Isten uralma alatt, egyetlen megváltott nép fogja dicsőíte­ni őt. Jézus Krisztus; által van reménysé­günk az örök életben, itt élünk új te­remtésként, s az eljövendő világ része­seiként. Isten a két nemzetséget eggyé akarja tenni, Krisztusban lebontva a választó­falakat és az ellenségeskedést. Akik tehát Krisztusban közel kerültek Isten­hez, közel kell lenniük a zsidósághoz is. Az újszövetség népét Isten arra ta­nítja, hogy az az indulat legyen ben­nünk, ami Krisztus Jézusban is meg­volt. Ez az indulat tűr szenvedést és erőszakot, de meggyőződését senkire nem kényszeríti erőszakkal. Az újszö­vetség népének abban a reménységben kell élnie, hogy a végkifejlet Isten ke­zében van. Áz újszövetség népe nem lehet zsi­dóellenes. A zsidókérdésben feladata az imádság az ószövetség népéért, hogy az Úr, Jahve vezesse el őket a Messiás-kérdés helyes látására. Ezt a munkát nem tudja az ember elvégezni, hanem csak az, aki békességet hirde­tett a távoliaknak, és békességet a kö­zelieknek, ahogyan azt Ézsaiás próféta és Pál apostol írják. Mi arról lehetünk meggyőződve, hogy Jézus Krisztus által van szabad utunk mindkettőnknek egy lélekben az Atyához. Bozorády Zoltán ÓÉV IGÉJE Oda kell állnunk! „Na és?” - korszakban élünk. Gyilkosok szégyen nélkül, minden részletet ecsetelve beszélnek rém­tettükről a tv-képernyőjén, nagy nyilvánosság előtt. Embert ölt, de nem bánja. „Na és? Mindenkinek meg kell élni valamiből”... Terroristák rettegésben tartanak városokat, országrészeket és kiszámítha­tatlan időben robbantanak. Az áldozatok száma nagy, megannyi ártatlan emberéletet követel tettük. „Na és? A lényeg, hogy a nevezett egyén, politikus vagy családtagja is ott volt a halottak között”... Két kisebb nép ismét csatározik. Rengeteg gyanútlan és munkájához, életéhez ragaszkodó kerül a harcok kereszttüzébe. A nagyhatalmak csupán tárgyalnak. A felek nem hajlandók kompromisszumra. „Na és? Egyszer valaki csak feladja. A hatalom birtoklása, majd kárpótol.” Egyre nyíltabban vallják magukról egyesek, hogy a velük azonos neműekhez vonzód­nak, velük élettársi közösségben élnek. „Na és? Magánügy, ki hogyan rendezi életét.” A cégek és vállaltok csődöt jelentek, mert dolgozóik minden szemrebbenés nélkül loptak. Mindent: időt, anya­got, telefonvonalat, papírt. „Na és? Egy ilyen nagy- vállalatnál mit számít egy ilyen kis tétel? És külön­ben is, a munkatársaim is ezt teszik”... Munkatár­sak hátba támadják, befeketítik egymást. „Na és? Valahogy érvényesülni kell”... Párok meggondolat­lan intim életet folytatnak, abortuszra, egy élet el­pusztítására kerül sor. „Na és? A gyerek csak útban lenne, még idejében kell tőle megszabadulni.” Sok szülő felelőtlenül neveli gyermekeit, mindent rájuk 2Kor 5,9-10 hagyva. „Na és? Nem kell, hogy a szülő a gyereke rabjává váljon, megvan a magához való esze, majd eldönti a gyerek, hogy mi a jó és a rossz.” Gyerme­kek tiszteletlenek szüleikkel, tanáraikkal szemben. „Na és - rándítja meg a vállát a fiatal. - Önálló sze­mélyiséggé kell válni, nekem is vannak jogaim, mi­ért kellene tekintettel lenni a szokásjogra és a kor­ra?” Fiatalok mindent kipróbálnak, habzsolják a vi­lág által kínált élvezeteket. „Na és? Egyszer élünk!” Krisztus meghalt értem és érted. A büntelen a ke­resztet vállalta. „Na és? Ez egy régi történet. Külön­ben is, mit érint ez engem? Egy-két évezreddel ez­előtti ember se nem befolyásolja, se nem könnyíti az én sorsom.” Jézus Krisztus magához hív, újjászületést kínál és bűnök bocsánatát. „Na és? Ezt már tudjuk, ismetjük. Jobb lenne, ha valami érdekesebbről szólna a lel­kész. Megtérés és bünbánat, unalmas. A keresztyén- ségnek is modem utakat kellene járnia.” A múló idő által az Idő Ura figyelmeztet: Jézus Krisztus eljön majd egyszer ítélni élőket és holtakat. Nem úgy jön, mint akkor először, hogy hely sem ju­tott neki. Nem úgy vonul be majd, mint akkor Jeru­zsálembe: szelíden és szamárháton ülve. Egyszer le­jár a türelmi idő, egyszer megelégeli Urunk az isten­telen, bűnös életet. Eljön dicsőségben, az ég felhőin. Nem csak néhány pásztor, bölcs és egy angyalkórus lesz körülötte, hanem mindenki szemtől szemben áll majd vele és nem lehet többé tagadni az Ő létét. El­jön hatalommal és igazsággal, és akkor számot kell adni a Bíró előtt szavakról tettekről. Eljön tisztaság­gal, szentséggel, hogy rendet teremtsen és megújítsa a világot. Akkor késő lesz ráeszmélni, akkor már nem lehet kérlelni. Mindnyájunknak leplezetlenül kell elé állni, számot adva arról, ismertük-e vagy sem, követtük-e vagy sem, rábíztuk-e magunkat vagy sem. Akkor kitudódik, törekedtünk-e arra, hogy kedvesek legyünk Neki. Ha csak legyintettem, akkor már nem fog kijönni az ajkamon a „na és?”... Vajon meg tudok-e akkor szólalni, és elmondom-e neki: „én jó Uram, én szabadító, könyörületes Iste­nem.”? „ Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen kö- zületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne kemé- nyedjék közületek valaki a bűn csábításától. ” Zsidó 3, 12-13 Skorka Katalin IMÁDKOZZUNK! Szerető mennyei Atyám, bocsáss meg nekem, hogy köny- nyeden bánok a nekem ajándékul adott idővel. Bocsáss meg, hogy megfeledkezem a nagy parancsolatról, és nem gondolok a számadásra, hanem felelőtlenül cselekszem, vagy szólok. Kérlek Téged, hogy add Szentlelkedet az iga­zi bűnbánatra és az életem megújítására, hogy mindig azt tehessem, ami Neked kedves. Krisztusom hallgass meg, hogy ne kelljen rettegnem a Te visszajöveteledtől, hanem boldogan várjam azt az órát, amikor magadhoz veszel, és örök életet adsz kegyelmed szerint. Ámen. ISTENTISZTELETI _______REND_______ Bu dapesten, 2000. december 31. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Sza­bó Márta; de. II. (úrv.) D. Szebik Imre; II., i Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog j Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör- s dögárok u. 9. de. fél 11 . Fodor Viktor; Óbu­da, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Újpest, IV., LebstUck M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; VII., Városligeti fa­sor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Ül­lői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rá­kóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Ká­polna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X. , Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csaba; Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Né­meth Pétemé; de. 11. (úrv.) Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) SzeVerényi János; Budagyöngye, XII., Szil­ágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Buda- hegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Er­délyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél II. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hun­gária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pest­erzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Sza­badság út 57. de. 10. Endreffy Géza; KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAPON a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéli­uma (oltári ige): Lk 10,5-9; epistolája (ige­hirdetési alapige): Ef 2,13-18. HETI ÉNE­KEK: 152,171. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. december 31-én, va­sárnap de. 10.04 órakor a Budapest-pest- szentlőrinci evangélikus templomból. Igét hirdet Győri Gábor lelkész. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. december 31. I„ Bécsi kapu tér du. 6. Bence Imre; éjjel 12. Bence Imre; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. Fodor Viktor; Csillaghegy-Bé- kásmegyer, III., Mező u. 12. du. 5. Donáth László; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. du. 6. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. du. 6. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. du. 4. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. du. 6. Szabó Juli­anna; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. du. 5. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. (úrv.) Schulek Mátyás; XI. Né­metvölgyi út 138. du. 6. (úrv.) Szeverényi Já­nos; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. du. 6. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. du. fél 7. Bácskai Kár­oly; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 4. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. du. 6. Göllner Pál; Pestújhely, XV, Templom tér du. 6. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemplom) du. 6. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök te­re 11. du. 6. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. du. 5. Blatniczky Já­nos; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. du. 5. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pes­ti út 111. du. 6. Kósa László; Pestszent­lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 4. Győri Gábor; Pestszentimre. XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. du. 6. (úrv.) Széli Bulcsú; este 7. Keresztyén szilveszter; este 9. Ifj. szilveszter; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér du. 2. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor; ÓÉV ESTE a liturgikus szín: fehér. Az evangélium (oltári ige): Mt 9,14-17; az epistola (igehirdetési alapige): 2Kor 5,9-10. ÉNEKEK: 397,146. «i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom