Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-01 / 1. szám
Evangélikus Élet 2001. JANUÁR 1. 3. oldal Egy évtized az erőszak leküzdésére 2001 -2010 Korszakzárás - korszaknyitás D. Szebik Imre elnök-püspök és Hafenscher Károly országos iroda-igazgató beiktatása (Folytatás az első oldalról) A pénteki nap jelentős része választással telt. D. dr. Harmati Béla megnyitó áhítata után a korábbi közgyűlés elnöksége vezette az ülést, egészen a választások befejezéséig. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő a tőle megszokott rutinnal irányította a napirendet. Négy hónapig tartó előkészítő munkák nyomán állt össze a közgyűlés által elfogadott, illetve kiegészített jelölőlista. Egyházunk tisztségviselőit, bíróit, számvevőszékének tagjait, az Országos Presbitériumot és az országos bizottságokat kellett megválasztani. Közel kétszázötven név került az ajánlások közé. 13 országos tisztségviselő, 16 bíró, tizenhat egyenként 10-15 tagú bizottság választása felelősségteljes feladatnak bizonyult az új, alakuló közgyűlésen. Egyházunk elnök-püspöke a következő ciklusra D. Szebik Imre lett. Az országos felügyelő helyettese ezentúl ifj. Benczúr László. Az Országos közgyűlést Ittzés János püspök és dr. Sólyom Jenő vezetik. A tavasszal összeülő új zsinaton D. dr. Harmati Béla püspök és Weltler János képviseli szavazati joggal az elnökséget. Az országos irodaigazgatói tisztben Hafenscher Károly lelkészt erősítette meg a közgyűlés. A gazdasági igazgatói tisztet ezentúl is Szemerei Zoltán tölti be. Országos ügyészünk ezentúl dr. Bodnár Zsolt lesz. Az országos számvevőszéket Koren Andrásné, az országos gazdasági bizottságot Abaffy Zoltán vezeti. Köszönet illeti az Országos Jelölőbizottságot (Ottóffy Attila, Osváthné Sólyom Anikó és Szeverényi János), valamint mindhárom kerületből való segítőiket a pontos munkáért. Isten áldását, a szeretet fantáziáját, hitbeli bölcsességet, józan szakmai munkát kérünk és kívánunk az új megválasztott tisztségviselőknek! A választások után a közgyűlés új vezetői vették át az elnöklést. Dr. Sólyom Jenő előterjesztése nyomán elfogadásra került az az új gazdasági szabályrendelet, amely segít a gyülekezeteknek és az intézményeknek eligazodni az új szabályzók között. A közgyűlés után megalakult az új Országos Presbitérium. Ebben, az országos elnökségen és tisztségviselőkön túl - az egyházkerületek küldésében - 12 testvér képviseli a gyülekezeteket, valamint hárman az evangélikus intézményeket. Szombaton, december 16-án ünnepi istentisztelet keretében került sor az új elnök-püspök, D. Szebik Imre, valamint az országos iroda igazgatója, Háfenscher Károly beiktatására. E gazdag tartalmú alkalmon tettek eáküt a presbitérium tagjai és az új tisztségviselők. Isten igéjére figyelve, az ő áldásával indult az új-megújult szolgáló csapat az egyház építésének szolgálatára, a Jézus-tanítványok küldetésének betöltésére. A beiktató liturgiában szerepelt egy fontos mondat: az iktató püspök ajkán felcsendült a kérdés a közgyűlés, a gyülekezet felé: elfogadjátok-e (ti. az új tisztségviselő) szolgálatát, hajlandók vagytok-e vele az egyház építésén fáradozni, érte imádkozni. A gyülekezet pedig, hiszem, az egész egyház nevében válaszolt: Igen, Isten segítségével! Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy D. Szebik Imre elnök-püspöki székfoglaló beszédét január 7-i, Vízkereszt ünnepén megjelenő lapszámunkban közöljük. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő Minden egy irányba mutat. Évkezdet, évszázad kezdet, új egyházi struktúra bevezetése, új törvénykönyv életbelépése. Egy is elegendő a felsoroltak közül ahhoz, hogy egyének és közösségek felismerjék a megújulás igényét, szükségességét. De fokozható tovább a feladat feszültsége. Valóban új időszámítás is kezdetét veszi a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Hatéves ciklusokban gondolkodunk. hat évig tart a különböző szinteken - gyülekezetektől az országos egyházig - megválasztott tisztségviselők mandátuma, a bizottságok, igazgatótanácsok megbízatása. Mondhatni, az élet nem igazodik a mi ciklusainkhoz, lesznek, akik eltávoznak, nyugdíjba vonulnak, vagy egyéb ok miatt lemondanak tisztségükről, gondoskodni kell majd pótlásukról stb. Mindez igaz, de nem változtat a lényegen, emberi oldalról megkíséreljük tervszerűbbé, rendezettebbé tenni az egyházban folyó munkát, felhasználva mindazokat a tapasztalatokat, amelyekkel az emberiség az informatika korszakában már rendelkezik. Még fontosabb a program készítése a gyülekezetektől az országos egyházig. Természetesen mindtg a következő esztendő programja lehet a leginkább kidolgozott, mégis hatéves programban kell gondolkodni. A megújulás azonban mindig a bűnbánattal kezdődik. Lehet, sőt kell új szervezetet kialakítani, bizottságokat működtetni, adminisztrációt korszerűsíteni..., ezek mind lényeges dolgok, de az egyházban, a belső szobában, az Úristen előtt dőlnek el a dolgok! Vajon hányák imádsága kísérte a Zsinat munkáját, mennyien könyörögtek azért, hogy az új kezdetet jelentő Közgyűlés betöltse hivatását? Elrendeződtek-e a szívekben a korábbi indulatok? Él-e hála az új utat lehetővé tevő Úristen iránt? És a talán legfontosabb: képesek vagyunk-e azzal is hitelessé tenni az új kezdetet, hogy végre szembesülünk múltunkkal, egyenként és az egyház egészét tekintve is? Képesek vagyunk-e bűnbánattal megvallom, hogy a 20. század viharaiban sokszor az egyház sem tudott küldetésének megfelelően helytállni? Tehetetlenül szemlélve a fasizmus, majd a kommunizmus rémtetteit, olykor cinkossá is vált, a hitvalló magatartástól visszarettent... Szembesülnünk kell ezzel annak ellenére is, hogy tudjuk, voltak Krisztus-követők, akik odaálltak a szenvedők mellé, voltak, akik példát mutattak. Az egyházat is megérintette, megkísértette, megkísérti a szekularizáció, az elvilágiasodás csapdája. Hasonlítani kezd a világra. Nem az evangélizáció, a misszió új távlatait, az új kegyelmi időt ismeri fel a társadalmi, politikai változáÚjévi töprengés sokat követően, hanem saját egykori hatalmi helyzetét, súlyát, ha tetszik igazságát, politikai erejét keresi. Nem takarítható meg a bűnbánat. Itt kell, hogy induljon minden program. Nem a zseniális, önfelmentő stratégiák kialakításával, hanem a bűnökkel való szembesüléssel Isten előtt, hogy alkalmassá váljunk a bűnbocsánatra, Isten szeretetének befogadására, a megújulásra. Tudom, hogy nem lesz könnyű, senkinek sem könnyű. Az embernek természetéből adódó magatartása, hogy menekül Jónásként, Saulusként - Isten elől. Az egyházat, az „egyházkormányzást’' is emberek alkotják, de nincs más út csak a megtérés útja. Talán soha nem volt ennyire időszerű Luther Márton tanítása a naponkénti megtérésről. Sok napra van szükség ahhoz, hogy az elmúlt évtizedek, az elmúlt évszázad naponkénti megalkuvásaiból, gyávaságaiból, hazugságaiból megtérhessünk. Jelen kell legyünk a társadalom életében. Hiszen szolgálatunk súlypontjai (missziók, iskolák, szeretetintézmények, média) az egyház, a gyülekezetek belső életén túl a társadalomban találhatók. De ahhoz, hogy valóban Krisztus követei legyünk e hazában erős identitásra van szükség. A társadalomnak tudnia kell kik vagyunk, kiben hiszünk, és hogyan ítéljük meg a múltat. Nem kerülhető meg az állásfoglalás, ami csak vajúdás után, belülről jöhet. Voltak, akik szerették volna, ha a rendszerváltozáskor nyilatkozik az egyház, elhatárolódik a múlttól, és tiszta lappal indul tovább. Szép lett volna, de nem véletlen, hogy nem sikerült, hogy - az egyházi élet eseményeivel együtt - kilenc Zsuzsát házasságkötésük után egy héttel kezdte ütlegelni a férje. Az asszony magát okolta, hogy urának nem jó felesége. Senkinek sem mert szólni az otthoni pokolról. Férje ütlegeinek nyomát is gondosan takarta. Míg egyszer kórházba nem került... Laci 14 éves. Tanárai szerint kezelhetetlen, szülei „átok fajzatnak" tarják. Már kétszer ismételt évet az iskolában. Osztálytársai kiközösítik agresszivitása miatt. Otthonról rendszeresen mégszökik. Nemrég a haverjaival együtt feltörtek egy autót, csak úgy heccből. Apja gyakran részeg. Ilyenkor tombol, fiát késsel fenyegeti. Többször megsebesítette... Ismerősek a történetek. Naponta hallunk ilyen esetekről. A gátlástalanul terjedő erőszak közepette éljük mindennapjainkat. De miért kell erről beszélni az új évezred ünnepi pillanataiban? Egy egyházi lapban? Beszélnünk kell róla, sőt tennünk kell ellene. Mert nem csak tanúi vagyunk, hanem áldozatai, vagy éppen részesei az erőszak terjedésének. A fenti eset szereplőjét, Zsuzsát személyesen ismerem. Félje egy protestáns gyülekezet presbitere! ... Az elkövetkezendő tíz esztendőben az ENSZ és a nagy egyházi világszervezetek az erőszak terjedése ellen kívánnak tenni. Amikor környezetemben erről beszéltem, mindenki a világméretű problémákra gondolt. Háborúkra, a maffiák kegyetlen leszámolásaira, a termőföld tönkretételére... Valóban, egy békétlen, eldurvult XX. századot tudhatunk magunk mögött. De, most az új évezred küszöbét is úgy lépjük át, hogy kegyetlen gyűlölet, erőszak tombol földünkön. Karácsony előtt néhány héttel fordult a világ evangéli- kusságához a Palesztinában és Jordániában élő lutheránusok kis közössége. Levelükben drámai módon számoltak be a hírekből jól ismert eseményekről. Arról, hogy a „béke városa”, Jeruzsálem, hogyan vált zűrzavaros pokollá. „Zöldséget, friss újságot indulsz vásárolni, és a parkolóban ragadsz, miközben zokogsz a félelemtől. Beit Sahour- ban, ahol a pásztorok elsőként hallották az angyalok szavát: »Békesség a földön és az emberekhez jóakarat«, most katonai jeepek állnak a házunk előtt, és egész éjjel halljuk a lövöldözések zaját. ” ,A mostani válság Istenért kiált. ” - írják a Szentföldön élő testvéreink. Én pedig hozzáteszem: és jóakaratú embeesztendő zsinati munkája kellett ahhoz, hogy egyházunk újjáéledjen, hogy az emberek ismét egymás szemébe tudjanak nézni, hogy megerősödjék a hit a szívekben. Ha egyszerűen egy fejlődő „intézményrendszer” lennénk, nem is lenne gond, de küldetésünk Jézus Krisztushoz vezetni az embereket. A kicsiket és nagyokat, fiatalokat és időseket, nőket és férfiakat, bölcseket és kevésbé okosakat, szépeket és kevésbé jó külsejűeket..., mert mindnyájunkért eljött és váltságha- lált szenvedett az Isten fia. 2001 telén és tavaszán akkor készülhet értékes, jövőbemutató program egyházunkban, ha ez - minden tartalmas, értékes részletével - bűnbánatunkon, megtérésünkön alapul. És ennek jelét is adjuk. A program alapvető eleme kell, hogy legyen egy hitvallás, amelyben egyházunk szembesül múltjával, képes a bűnbánatra és hitet tesz jövőjéről. Többször szóltam már magam is arról, hogy túlzottan elpaposodott az egyház, jelentős a klerikalizmus. Igen, az intézményrendszer működését tekintve. De, ami a lelki életet, a megújulást illeti, a spiritualitás terén a hiányosságok a felszólító jellegűek. Ebben az összefüggésben bizony még inkább „ el kell paposod- ni" - lelkészeknek és nem lelkészeknek együtt vállalva az evangélium tolmácsolását szószékeken, munkahelyeken, iskolákban, családokban! A 20. század megpróbáltatásai után az egyház látszólag ismét a napfényes oldalra került a társadalomban. Más jellegű csapda ez, mint a diktatúrák terhe. Az út, a Krisztus követésének útja továbbra is keskeny maradt. Vonzó a széles út. rekért kiált ez a mai világ. Mert az erőszak személyre szabott. Az egyénnel kezdődik, és a világméretűvé vált probléma gyógyítása is az egyes emberrel kezdődhet meg. Ezt ismerte fel az a 23 Nobel Békedíjas - köztük Teréz anya, Nelson Mandela -, akik néhány esztendővel ezelőtt ajánlást írtak az ENSZ- nek, hogy az új évezred első évtizede legyen az erőszak elleni küzdelemé. Ennek elsődleges eszközeként a békére, a konfliktusok feloldására való nevelést jelölték meg. Az USA-beli Illinois államban már be is indult egy program a középiskolás korúak számára. Számolj tízig! - hangzik a felhívás, kihasználva a tizenéves kifejezésből eredő szójátékot. Vagyis: várj mielőtt cselekednél! Vegyél előbb egy mély lélegzetet. Lépj vissza, mielőtt harcba keverednél! Beszéld ki magadból, ami bánt! ... Nevelődésre, önfegyelmezésre természetesen nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek egyaránt szüksége van Nekünk szükségünk van. A világ az Istentől vezetett, jóakaratú emberekért kiált! Jézus szavaira emlékezzünk: „ ...tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok. " (Mt 11,29.) Az ENSZ által kiadott hivatalos cím így hangzik: Évtized a béke és erőszak- mentesség kultúrájáért a világ gyermekei számára. (The Decade for a Culture of Peace and Nonviolence for the Children of the World) A Nagylexikon szerint a kultúra mindazoknak a képességeknek, ismereteknek, teljesítményeknek az összessége, amelyek megkülönböztetik az embert az állatvilágtól. Nyelvek, vallások, hagyományok számtalan formája létezik a főidőn. Egy dolog azonban közös: az embert csak az emeli emberi méltóságra, ha a teremtett világgal - környezetével, embertársaival -, s a Teremtőjével harmóniában él. A szelíd és alázatos szívű Jézus, az EMBERRE lett Isten ebben adott számunkra példát. UR-'Oi. Egy évtized az erőszak leküzdésére. A címben nem áll utána írásjel. Kérdés lenne? Elegendő tíz esztendő az évezredek óta pusztító gonoszság megfékezésére? Nem, ez felkiáltó jel. Lehetőség, biztatás, parancs. Ne a várható eredményt latolgassuk, hanem teljesítsük, amivel megbízattunk: „...a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” B. P. M. Orgonaszentelés Mosonmagyaróváron A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet 1957-ben kezdte orgonájának építését. A szélládát és a sípok egy részét a szekszárdi zsinagógából hozták a Lajta parti városba. Az orgonát 1958. december 14-én szentelte fel Vető Lajos püspök. Azóta csak kisebb hangolást végeztek a hangszeren. Miután azonban a gyülekezet befejezte templomépületének külső és belső renoválását, elérkezett az idő arra, hogy az orgonát is felújítsák. A munkát augusztusban kezdték a pécsi Orgonaépítő Manufaktúra mesterei és október végére be is fejezték. Az 1 millió 150 ezer forint költséggel újjászületett hangszert ád- vent 2. vasárnapján szentelte fel Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, aki Jak 5,5- 10 alapján intett arra, hogy legyünk türelmesek, amikor a magunk hitének igazságairól szeretnénk meggyőzni másokat. Legyünk viszont türelmetlenek saját életünk hibáival, bűneivel szemben. A Krisztust magához közel érző gyülekezet pedig a felújított és felszentelt orgona segítségével váljék éneklő és Istent magasztaló gyülekezetté. Orgonájának felújításával a mosonmagyaróvári gyülekezet újabb nagy lépést tett egyházi épületeinek és felszereléseinek megóvásáért. A 2001. esztendő feladata immár a lelkészlakás felújítása lesz. Kiss Miklós
