Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-07-30 / 31. szám
65. ÉVFOLYAM »• ..Keresztségünket 31. SZÁM 2000. július 30. ne csupán üres jelképnek SZENTHÁROMSÁG ünnepe után tartsuk, hanem olyasminek, 6. VASÁRNAP J amiben benne van Krisztus halálának és feltámadásának ereje. ” ára: 48 Ft Luther A TARTALOMBÓL Hogyan tovább - konfirmáció? A 3. Országos Evangélikus Találkozó színhelye: Orosháza Lelkésziktatás Szarvason „Megőrizni Időrendben utolsóként került sor a Fejér-Komáromi Egyházmegyében az elnökség beiktatására. Egyedül ebben az egyházmegyében választottak mindkét vezetői tisztségre új embert: Bencze András székesfehérvári lelkészt esperesnek és Mészáros Tamás csákvári presbitert felügyelőnek. Az összes többi egyházmegyében az elnökségnek csupán egyik tagja lett új munkatárs. Július 1-jén délután töltötték meg a székesfehérvári templomot a helyi gyülekezet és az egyházmegye küldöttei. D. Szebik Imre püspök Ittzés János megválasztott püspökkel és Lábossá Lajos püspök-helyettessel együtt végezte a szentelés liturgiáját. Szebik püspök igehirdetése IThessz 5, 16-18 alapján útravaló volt FINN-UGOR LELKESZKONFERENCIA Testvérek között északon Huszonhat magyar, öt erdélyi és egy vajdasági lelkész szállt fel a közelmúltban a Malév Helsinkibe induló járatára, hogy részt vegyen a Közép-Finnország- ban található Lapuában rendezett finnugor lelkészkonferencián. Az első ilyen tanácsokozásra 1937-ben Budapesten került sor. Akkor a Deák téri megnyitó istentiszteleten Raffay Sándor püspök prédikált. A mostani konferencia már a nyolcadik a sorban, amelyen a magyarok és finnek mellett részt vettek az észt és inkeri egyház evangélikus teológusai is. Ez utóbbiak alatt azokat a finn evangélikusokat értjük, akik az 1600-as évektől kezdve az anyaországból érkeztek a mai Oroszország területére, egészen pontosan Szentpétervár környékére, ahol a legutóbbi időkig kemény elnyomásban voltak kénytelenek hitüket megőrizni és gyakorolni. A konferenciát Jorma Laulaja lapuai püspök nyitotta meg, de köszöntötte a résztvevőket Jukka Paarma érsek is. Az első előadók D. Szebik Imre magyar és Mózes Árpád erdélyi püspökök voltak, akik olyan lutheránus teológusként mutatták be saját egyházukat, mint akik kisebbségben élnek. A népegyházi keretek között működő finn egyház képviselői őszinte érdeklődéssel hallgatták az előadásokat, amit a két előadóhoz intézett számtalan kérdés is bizonyított. A konferencia további előadásait Sylvia Raho finn és Mart Salumöe észt lelkész tartotta. Az előbbi „Evangélikusként az egyházak között és a változó Európában”, utóbbi pedig „Evangélikus teológusként saját erőnk határán” címmel tartotta meg előadását. A legnagyobb érdeklődést azonban az a program jelentette, amikor a résztvevő egyházak képviselői tíz-tíz percben szóltak az egyházukat érintő aktuális kérdésekről. D. Szebik Imre püspök előadását tartja Egymás jobb megismerését azonban nemcsak ezek az előadások, hanem a további, kiegészítő programok is jól szolgálták. Ilyen alkalom volt a „magyar reggel”, amikor a lapuai dómtemplomban Koskai Erzsébet hirdette Isten igéjét, vagy az a műsoros ünnepi est, amikor a finn-ugor családhoz tartozó egyházak képviselői színes műsorral szolgáltak egymásnak. Áldott alkalmak voltak a fehér éjszakákba nyúló testvéri-baráti beszélgetések. A konferencia után Jorma Laulaja, a házigazda püspök az Evangélikus Elet olvasói számára a következőkben foglalta össze a tanácskozás fontosságát:- Jó volt három napon keresztül megélni és átérezni a finn-ugor nyelvcsaládhoz való tartozás érzését. Jó volt hallani és beszélgetni a különböző családtagok életéről. Külön öröm volt számomra az, hogy munkánkba bekapcsolódhattak az erdélyi, vajdasági, észt, inkeri, móri, komi és mordvai testvéreink. Sokat kaptunk egymástól és sokat adtunk egymásnak. Mint örvendező családtagok, nyitott szívvel várjuk következő konferenciánkat, amelynek Erdély fog otthont adni. Kiss Miklós A konferencia résztvevőinek egy csopotja Fotók: Kiss Miklós a Lélek egységét a békesség kötelékével” Egyházmegyei elnökség beiktatása Székesfehérváron az elinduló párnak. Őrségváltás történt az egyházmegye vezetésében, ilyenkor a köszönet szavát mondjuk el az elődöknek, de főképpen Istennek tartozunk hálával őérettük. Amikor előre nézünk, meg kell kérdeznünk, milyen egyház vesz körül bennünket? Bizony kiszáradt és formálissá merevedett a keresztyénsé- günk. Mit tehetünk? Sűrűn használjátok kezeteket imádkozásra! Ebben születhetnek a döntéseitek. Aztán vigyázzatok, hogy mint két sziromlevél foglalja magában az életet munkátok, mert veszedelmek leselkednek, ezek között különösen a közöny vírusa. Örüljetek és örömmel végezzétek a gyülekezetek pásztorolását, mert fészekmeleg közösségre van szükségünk. Ne feledjétek, hogy kereszt nélkül nincsen élet, de a kereszt felvállalásával van áldás! Bencze András esperes eskütétele Ugyanezt kérte beszédében az egyház- megyei felügyelő is. „Legyen egy akarat, melynek kialakításához sok időre, párbeszédre és még több türelemre és alázatra van szükségünk. " A családi háttér fontosságáról, a saját gyülekezet segítéséről, az imádkozó hátvéd formálódásáról szólt ő is. Új munkatársak keresését, toborzását várja attól, hogy a gyülekezeteket szeretné végiglátogatni. Az eddigi vezetők is ebben a szellemben teljesítették szívesen és hűséggel hivatásukat, és reméli, hogy a gyülekezetek élén is ilyen szellemben állnak a vezetők. Nem elszigetelt közösségek lesznek, hanem a nagy egész részei. Rendszeres találkozást Ígért a lelkészek munkaközössége mellett a felügyelők, gondnokok, pénztárosok és presbiterek számára is. Az egyházi adminisztrációban sokat segíthetnek a civil szolgálók. „Nem ez az alapja az egyház szolgálatának, de biztos támasza kell, hogy legyen a jó rend munkálkodásunknak... Isten egyházában nem lehet kaotikus állapotokat elviselni semmilyen téren... Ne a számonkéréstől való félelem szülje a rendet, hanem az a belső igény, hogy az így végzett munka könnyebb és örömmel, nyugalommal töltheti el az embert. ’’ A közeljövő két megoldandó kérdését szeretné a presbitérium elé vinni: a lelkészek központi javadalmazása megoldását és a hitoktatás kérdését. Az eddig szolgálatban állók, Lábossá Lajos esperes és Sztruhár András egyházmegyei felügyelő áldást kértek ezutáni munkájukra, - mindketten Isten igéjével erősítették az elindulókat. ráirányítva tekintetüket Istenünkre, aki értünk mindent elvégezett úgy, hogy most már szilárdak és rendíthetetlenek lehetünk az Úr dolgában és munkálkodhatunk egyházunk megújulásáért. Ittzés János püspök köszönetét mondott Szebik Imre püspöknek 10 éves munkájáért, valamint Lábossá Lajos esperesnek és Sztruhár András felügyelőnek az egyházmegyéért elvégzett munkájukért. Szólt a keresztről, mely ma jelvénnyé lett sokak nyakában és kívánta, hogy „akik rátok néznek, ne csak fityegő kereszteket, de a Gazdát lássák.” Weltler János, a megválasztott kerületi felügyelő kérte, hogy mint új vezetők az újonnan alakuló egyházkerületben álljanak be a nehéz építési munkába. Köszöntött még Vető István esperes a Vasi Egyházmegye, Bátky Miklós esperes a református egyházmegye nevében, Kis János általános püspöki helynök a katolikus egyház és püspöke nevében, Nagy Sándor lelkipásztor a helyi baptista gyülekezet nevében, Bencéné Szabó Márta a testvér bátyja nevében (szolgálata miatt nem lehetett jelen) kérte, hogy a testvéri szeretet ezután is diadalmaskodjon. A székesfehérvári gyülekezet felügyelője Falussy Ferencné ígérte a gyülekezet háttérszolgálatát. Zászkaliczky Tamásné a csákváriak, Stermeczky András a dunaújvárosiak, Isó Zoltán a Veszprémi Egyházmegye és a gyülekezet nevében mondott áldást. A beiktatás után egyik énekünk néhány sora visszhangzott bennem: „Adj erőt nékem, hogy bátran induljak / Új úton, mindig teutánad. / Véled új élet hajnala támad. ” (431. ének 3. verse) T. Mészáros Tamás egyházmegyei felügyelő beiktatása
