Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-07-30 / 31. szám

2. oldal 2000. JÚLIUS 30.

Evangélikus Élet

r

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

^ ISTENTISZTELETI I REND

VASÁRNAP

„így szól az ÚR, a te teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ezs 43,1)

„Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. ” Zsolt

szeretem és nemszeretem napok. Van, amikor minden sikerül, de olyan is, amikor szinte semmi sem. Amikor kilátástalan a helyzet, amikorjreménytelennek tűnik/ minden, milyen jó annak, aki meglátja a fényt, a biztos segítséget. Jó, hogy van. AKI ismeri utamat, AKIben bízhatok. AKI megőriz és rrfgvéd a veszélyek között. „Légy velem Istenem, ó nyújtsd felém kezedet! (ÉK 8|fl)” - mindenkor.

•• Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittll véghez értünk, nincs hozzád fogható. ” Zsolt 40,6a (Róm 11,36; lMöz 7,1-12.21-22; 8,Ml 1.20; Mk 6,45-52) Uram, Istenem! Milyen csodálatos a világ, s benne az ember, a Te alkotásod! Milyen csodálatos a te életet adó, életet fotíháló, életet mentő szereteted! Csoda, hogy élek! Csoda, hogy el nem vesztem! „$fe csüggedj lelkem, hu az Isten! Bízzál őbenne... (ÉK 587,1)”

/f

„Mi pedig, a te néped, legeiéinek nyája, öixddíé magasztalunk léged. Nemzedékről nemzedékre nfötldunk dicséretet Httked." Zsolt 79.13 (ApCsel 4,20; 2Móz 14,8-9.15-23.26-31 Mk6^53^^^^^^^^^gaszíalunk téged! Áldunk téged, mert tudjuk, hogy élő Isten vagy! így tud énekemflfrae a babiloni és a római pusztításra emlékezve is. A büntetés, a megpróbáltatás nem elfordít, hanem odafordít Istenhez. Mert „ha sújt, akkor is szeret, így próbálja hitedet... (ÉK 263,1)”. Áldd az Urat, mindenkor!

mrnrva „Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. " Ez 34,11 (Mt 9,36; ApCsel 8,26-39; Mk 7,1-16) Aminek vagy akinek sok gazdája van, az a veszedelemben gazdátlan marad. De aki az Úré, az biztonságban van. „Az Úr az én hü pásztorom, és megtart oltalmában... (ÉK 334,1)”. Nem másra bíz, hanem féltő szeretettel visel gondot reánk. Ha Ő a mi oltalmunk, nincs

.mitől félnünk!

Hr

mt

., Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. " Ézs 65,24 (Mt 6,8; Gál 3,26-29; Mk 7,17-23) Aki rosszban sántikál, az próbálja-elrejteni gondolatait, annak számára félelmetes ez az isteni lelkekbe-vesékbc látás. De aki hozzá fordul, aki benne bízik, annak számára ez csodálatos bíztatás. Még csak foqíiálódik a gondolat, még meg sem születik a szó, Isten már meg is hallgatja. Elöltem jár. s megnyitja a lehetőségek kapuját.

„Féljük Istenünket, azjSUrat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és bmtosítja az aratásra rendelt heteket. ’’ Jer 5,24 (Zsid 6,7; Kol 2,6-10.12-13; Mk 724-30) Ez az év alaposan próbára tette hitünket is. Miért van árvíz, miért nem esilfaz eső? Féltjük a mindennapi kenyeret, a test táplálékát. Féltjük otthonainkat, fejünk fölött a tetőt, a megélhetésünket. Aggódunk a holnapért. Pedig Ő mindent rajtad a maga idejében. Többet is, mint sokszor reméljük! „Félelem ha bánt, vagyffiyereség kísért. El ne tántorítson tőled semmiért!... (ÉK 451,1)”

Ne indßjon föl az én Uram, hogy beszélek. " lMóz 18,30 (lTim ji Jq|»,1-6; Mk 7,31-37) Ábrahám közbenjár Sodomáért. Isten hagyja magát kerfflWAz imádság merész dolog, de Isten nem zárkózik el előle. Tudok-e másért, másokért megszólalni, imádkozni? Úgy, ahogyan Ábrahám tette? Akkor is, amikor „semmi közöm sincs” hozzájuk? Van-e, akiért mindig, szüntelenül könyörgök? Sokszor megérzem, hogy énértem is imádkoznak! Mekkora erőt tud adni!

Mihácsi Lajos

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP

Gyümölcsöt termő élet - Krisztus keresztje által

Lk 3,7-14

Az a helyes, hogy az evangéliumokban és ezek nyomán a mi gondolkodásunkban, kegyességünkben is Jézus Krisztus Urunk személye messze felülmúlja, elhomályosítja Keresztelő János alakját. Hiszen maga János is rendben találta ezt (Jn 3,30). Megszokhattuk, hogy Jánossal az istentisztelet igéiben leginkább csak ádvent idején találkozunk. Most, az „ün- neptelen” időszak egyik vasárnapján mégis Keresztelő Jánost állítja elénk Isten igéje. Mert ez az ember nem véletlenül született meg és lett egy időben Izráel „nem hivatalos” tanítója!

Keresztelő Jánosban meglátjuk a figyelmeztető jelet. Ő maga kérdezi ezt, sajátos hangvételével: ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Ki figyelmeztetett bennünket? Bárki is volt az, egyre inkább figyelünk rá. Az Isten haragjáról beszélni egyre kevésbé divat a mai világban. A tévtanítások közül azok ejtik leginkább rabul a lelkileg bizonytalan modem embert, amelyek arról beszélnek, hogy az Isten nem haragszik, nem büntet, nem ítél, hanem csak szeret és megbocsát. Pedig az ő embere, János, a választott népet viperák fajzatának nevezi, és felvázolja előttük a szörnyű jövőt: közel van az Isten haragja, amely elől menekülni kell. Most bennünket figyelmeztet, hiszen nemcsak halottak napján, nemcsak az egyházi év utolsó napjaiban, nemcsak a polgári év utolsó óráiban, nemcsak a hónapokon belül beköszöntő évezredváltás idején, de szüntelen ott kell, hogy legyen a szemünk előtt, hogy az Úristen szentsége és hatalma önmagában a bűnös ember számára fenyegetés

és harag, amely elől menekülnünk kell. Kérdés, hogy a „viperák fajzatai” tudnak-e hova, tudnak-e kihez menekülni a kiáradó harag elől?

Keresztelő János által meglátjuk azt a sokszor feltett igazságot, hogy az Isten a kövekből is tud magának új népet teremteni. Tehát nem az Isten függ a mi hozzáállásunktól, hanem mi függünk az ő haragjától, illetve irgalmától. Mi, evangélikusok a nevünkben hordozzuk az evangéliumot. (Csak a nevünkben...?) Azt az evangéliumot, amely éppen ezt tárja a szemünk elé: mindenünk az Isten kegyelméből van. Ha tévesen azt gondoljuk, hogy akár áldozatokkal vagy lemondással, akár jócselekedetekkel vagy kegyes magatartással befolyásolhatjuk az Istent, akkor elvesztünk, és amíg próbálkozunk, addig az Isten elfelejt bennünket, és máshol keres új népet magának, nekünk pedig nem jut más, csak a harag.

Jó gyümölcsöt termő fák, nem kivágandó hasznavehetetlen fák akkor vagyunk, ha az életünket arra bízzuk, akinek az eljövetelét Keresztelő János készítette elő: az értünk megfeszített és meghalt, de ma is élő Jézus Krisztusra. Mert benne van ígéret arra, hogy nem az

eljövendő harag, hanem a már most is tapasztalt kegyelem fogja át az életünket ebben a világban, és készít helyet nekünk az el nem múló, örök és dicsőséges világban, Isten országában. A fák gyökerén lévő fejsze csak akkor lendül a magasba és csap le, sebet ejtve, ha nem menekülünk. De legyünk báb viperafajzatok, mi már tudjuk, hogy van hova menekülni: az élő Úr Jézus szine elé, mert általa az Isten kegyelme takar be minket.

Keresztelő János megmutatja nekünk életünk megújulását. Megvetett és nyíltan bűnös életet élő emberek, vámszedők és katonák, és persze hétköznapi emberek, akik öntudatlanul végezték gonoszságaikat, mentek oda Jánoshoz és kaptak feleletet tőle a kérdésükre: mit tegyünk? Mit tegyünk? Azt, hogy ebben a törvényeket nem ismerő, szabados világban azzal a szeretettel éljünk, amellyel érdemtelenül szeretett bennünket az Isten Jézus Krisztusban. Mert az Isten erejével szabadon és mindenki szolgájaként a keresztyén ember új életet él, amelyben tükröződik a nagy ajándék: hogy a viperák fajzatai megmenekülnek a Krisztus keresztje által. Ámen.

Tubán József

1!

I A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék I mellett megjelent rövid meditációk:

Július

30. Szentlélek Isten, Te mindig újra eljössz hozzánk. Urunkat segítetted, hogy legyőzze a világot. Mi vagyunk a világ: önző, vak, balga szívünk. Vedd hatalmadba, tedd készségessé, hogy Lelked bennünk élhessen és mi O benne.

(Guardini R.)

SZOLGÁLATI UTAK

Budapesten, 2000. július 30.

I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tigge- mann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Joób Máté; Újpest,

IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv.) dr. Reuss András; du. fél 7. dr. Koczor Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifi. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Szabó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Szabó János; Pestszent- lőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. ifi. Hafenscher Károly; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): Kol 2,12- 15; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 3,7-14. HETI ÉNEKEK: 295,359.

ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN

Magvar nyelven:

Alsódörgicse: de. 11; Balatonakali: du. háromnegyed 2; Balatonalmádi: (Bajcsy Zs. u. 25.) du. 4; Balatonboglár: (Hétház u. 17.) de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonfüred: de. 9; Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kővágóőrs: de. 11; Mencshely: de. ll;Nagy- vázsony: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok de. 11; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Veszprém: de. 10; Zánka: de. fél 9.

Német nyelven:

Balatonfüred: du. 6; Hévíz: este 7; Keszthely: du. 6; Révfülöp: de. 11.

31. Istenünk. Atyánk mennynek és földnek mindenható Teremtője! Én nem bízom égy emberben sem ezen a földön, magamban sem, sem a hatalmamban, sem a művészetemben, sem a vagyonomban, sem a kegyességemben, sem semmiben, ami az enyém, sem semmi más teremtményben. Én merem bizalmamat egyedül beléd, a láthatatlan, felfoghatatlan, egyedül igaz Istenbe vetni, aki az eget és a földet teremtette. (Luther M.)

Augusztus

1. Ébredj, bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak

s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! (EÉ 467,1 Bogatzky K.)

2. Az Isten nyájához tartozó emberek nem „nyáj-emberek”. Jézus Krisztus, a Főpásztor botja alatt összegyűlt és egységre jutott emberek a vele való szoros kapcsolatban nyerik el igazi szabadságukat. A vele és az egymással való közösségben tapasztalják meg egyéniségük boldog kibontakozását. (Berron G.)

3. Szent keze int, ha itt az óra, Hogy öröm váltson bánatot, Mert véget érhet már

a próba, Ha benne hűnek láthatott. Hozzánk hajol, nem késik el, Atyai karja átölel. (EÉ 331,4 Neumark Gy.)

4. Ő küld harmatot és esőt, napfényt és holdvilágot, áldását gyengéden, művészien becsomagolja Aztán gyorsan ráönti a földjeinkre és kenyerünkre: a mi kezünkön megy át, de Istentől jön. (Claudius M. után)

5. Gyakran segítségemre volt, ha mindazokra gondoltam, - kicsikre és nagyokra - akikről biztosan tudtam, hogy könyörögnek értem. Azt hiszem, hogy sok esetben, azoknak az ismerős és ismeretlen imádkozóknak köszönhetem a bajaimból való megmenekülést, akik nem felejtettek el értem imádkozni.

(Bonhoeffer D.)

Mit jelent finneknél a szomszédban keresztelni?

Emlékezetes marad első finn szolgálati utam több szempontból. Egyrészt feltárult előttünk az a valóságban, amit eddig csak hírből, könyvekből hallottunk, olvastunk: az ezer tó országa, a finn rokonság erős testvérszálai és nem utolsósorban a nagy evangélikus testvér csodálatos szeretete. Mindezt csak az kérdőjelezi meg, aki még nem tapasztalta meg. És csak addig vannak efelől kétségei, amíg rá nem döbbent, hogy két tény, egy természeti és egy lelki, mennyire kapcsolódnak egymással. A káprázatos természeti tünemény, amikor nem megy le a nap, és éjfél után is a szobában nappali fényben lehet olvasni. Ilyen a finn testvéreink szeretete is irántunk: nem megy le szeretetük napja - nemcsak a nyári éj- nap egyenlőség idején -, hanem tartós, mert Isten szeretete ragyogja be és ebből a forrásból merítve „a szeretet soha el nem múlik” (lKor 13,8).

így jutottunk el Helsinkiből Ouluba, ebbe a tengerparti szép városba, ahol közel százezer evangélikus élt akkor. Ott éltem át először a szauna forró örömeit és a finn folyó hüs vizét. Ott tapasztaltam meg, hogy bár kevés a két nép nyelvében a rokon szó, de lelkületében, a közös nehéz sorsunk, mint „keserű gyökér”, énekkincsünkben hasonló dallamokat inspirált. Ott döbbentem rá, hogy a „Jövel Jézus, lelkem hő szerelme” milyen mélyen itatta át nemcsak a Krisztus utáni vágyódásukat, hanem a Megváltóhoz kötődő hitéletüket.

Éreztem ezt, amikor ott álltam egyik oului fatemplom szószékén, hogy ez a közös hitünk motiváltja egymás iránti szeretetünket.

További utunkon elérkeztünk a lappok földjének határáig, ahol egy kedves város, Sodankylä gyülekezetének lelkésze, kis családjával fogadott. Itt történt az a bizonyos „szomszéd-keresztelés”. Ifjú kollégám, H. Koivisto kocsiján el is vitt oda és feleségemmel együtt az első tíz kilométer után abban reménykedtünk, hogy közel vagyunk a célhoz. Háznál történő keresztelésre készültünk, ahol rám az igehirdetés szolgálata várt. Izgatottan tettük fel többször a kérdést, a sok tízkilométeres szakaszok után, hol találjuk meg a keresztelendő gyermeket? Egy szó, mint száz, kb. 150 kilométeres út után elérkeztünk a szomszédba, ahol egycsapásra elfelejtettük a „hosszú útnak porát”, mert ennél csak „portalanított” szeretetük volt hosszabb. Most értettem meg, hogy a finneknél a szomszéd fogalma mást jelent, mint nálunk. Náluk bizonyos mértékben kapcsolódik a felebarát és a testvér fogalmához. Nálunk inkább a mérhetően közelállót jelenti. Ezért nem értettük, hogy még mindig a szomszédba megyünk, amikor már másfél órát autóztunk.

Nagy távolságokat kell bejárni Soumiban sokszor, amíg a szolgálatot végző lelkész eljut a szomszédba, amely pár házból álló kis település, nálunk alföldi tanya, vagy bokor-település. De azért nem fárasztó a hosszú út, mert ott testvérek várnak, akikkel összeköt a hit szilárdsága és a kölcsönös szeretet tüze!

Az első finn gyülekezet, melyet Ouluban ismerhettünk meg, egy olyan lelkészt kapott, talán szervező lelkipásztoruk volt, aki kovácsmesterséget is tanult. Költözéskor a csónakon hatalmas üllővel, kalapácsokkal és szerszámokkal érkezett - ecseteli P. Moilanen kollégám. Azt mondták, hogy nemcsak a vasat puhító tűz nem aludt ki műhelyében, de lelkipásztori szolgálatában a Lélek tüze sem!

Távoli szomszédainkkal a testvéri szeretet tüzének további ápolása ebben gyökerezik!

Szimon János

1

4.

I