Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-11-26 / 48. szám

Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 65. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 2000. NOVEMBER 26. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖKÉLET) VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft ,, ...Amelyik szív örömest elhagyná bűneit, az bizonnyal örül az ítéletnapnak. Hiszen leghőbb vágya telik be. ” Luther- A TARTALOiMBÓL - Építkezés a gyülekezet ■ ■■ rr ■ / f m jövőjéért „Legyen a te kőfalai­don belül békesség”-------------------------------------™T--­Én őszöm... MEGHÍVÓ A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete a kerületi egyházi választások után ünnepi beiktató istentiszteletet és közgyűlést tart 2000. december 2-án, szombaton 14 órakor a Budapest-Fasori templomban (1071 Budapest, Városligeti fasor 17-21.) Erre az alkalomra a Közgyűlés válasz­tott tagjait, a gyülekezetek küldöttségét, evangélikus egyházi és ökumenikus ven­dégeiket szeretettel hívják és várják. 1999 őszén volt a felügyelők szá­mára megrendezett első országos konferencia. Hagyományt teremtett az akkori találkozás, hiszen az Orszá­gos Egyház idén is megrendezte az együttlétet Révfülöpi Oktatási Köz­pontunkban. Egyházunk országos fel­ügyelője fogta össze a programot, amelyben püspökeink, kerületi fel­ügyelőink, egy egyházmegyei fel­ügyelő és a jelen sorok írója szolgál­tak. Miért volt fontos az esemény? Mi a „hírérték” abban, hogy idén is - im­máron másodszor - megrendezték a felügyelői konferenciát? A találkozó jelezte, hogy átalakuló szervezetű egyházunk szolgálatában egyre fontosabb feladata van a „nem lelkészeknek”. Nem formaság az, hogy minden lelkész mellett ott áll a felügyelő - gyülekezeti, egyházme­gyei, kerületi és országos szinten egy­aránt. A felügyelő nem kísérője az adott szint lelkészének, hanem lelki társa, menedzsere, akinek a szolgála­ta nélkülözhetetlen. Ahogy Jézus is kettesével küldte ki a tanítványokat, úgy járhatnak a szolgálat útján lelké­szek és felügyelők. Közös szolgálat­ban, közös imádságban, közös teher­vállalásban - hangsúlyozta dr. Frenkl Róbert. Ez a szolgálat egyházépítés (iff. Benczúr László), ahol a kövek és az élő kövek épülnek egymásra. Külde­tésünk betöltéséhez mederre - műkö­dőképes egyházszervezetre van szűk­Kettesével küldte ki őket... Élmény volt a felügyelői konferencia Révfülöpön A konferencia hallgatósága ségünk. A közös döntést hozó testüle­tek kritikus, előremutató vizsgálatá­ban (dr. Sólyom Jenő) egyházunk új törvényeit elemeztük: hogyan dol­gozhatnak a presbitériumok, képvise­lő testületek, közgyűlések egymásra épülve, az evangélium hirdetésének munkáját segítve. Az új szervezeti felépítés konkrét következményeiről az aktuális feladatokról is bőven esett szó előadásban (dr. Weltler János) és a fórumon. Közös gondjaink és egyé­ni problémáink egyaránt megjelentek a testvéri beszélgetésekben. Külön ér­dekessége volt a konferenciának az az előadás (Bárdossy Tamás), amely összehasonlította az államigazgatást, a társadalom szervezeteit és az egy­ház struktúráját. Van mit tanulnunk, s van olyan terület, ahol egyházunk élete, szolgálata semmilyen más szer­vezethez nem hasonlítható, azaz meg kell találnunk - az evangélium mér­céje szerinti - egyéni utunkat. Az őszinte informálás, a közös gon­dolkodás és a felelős előretekintés ko­moly munkájában püspökeink (Har­mati Béla - Ittzés János - Szebik Im­re) igehirdetései adták azt a bázist, amely nélkül üres, levegőben lógó a szolgálat - a felügyelőké is. A találkozás nagyon tudatosan úr­vacsorái istentisztelettel zárult. Kö­zösséget jelentett ez a Feltámadott Úr asztalánál egymással, a helyi gyüle­kezettel és az ország evangélikussá- gának minden egyes testvérével. Hi­szen felügyelőnek lenni ezt is jelenti: globálisan gondolkodni és lokálisan cselekedni. Figyelni a nagyobb kö­zösségek életét, részt venni egyhá­zunk közéletében, nyomon követni a társadalom mozgásait, s közben fele­lősen vezetni a gyülekezetei, az adott csoportot a lelkésztárssal közösen. A szolgálat azért zajlik, hogy a testvéri szeretet mindenek alapjává váljék, hogy a gyülekezetek és tagjaik lelki építése-épülése egy percre se álljon meg, hogy az emberek hitre jussanak, és a hitben megmaradjanak, a rend és a hit sajátos egyensúlya egyházunk minden szintjén valóság legyen. Fel­ügyelőnek lenni különös küldetés az ezredforduló egyházában, Magyaror­szágon. E szolgálatra készülni kell, e szolgálatban újra, meg újra tölteke- zésre van szükség, e szolgálatban meg lehet újulni, áldás hordozójává lehet válni. Ezért voltunk együtt - hi­szem, áldott közösségben - Révfülö­pön a felügyelők országos konferen­ciáján 2000. őszén. Sajnálhatja min­den felügyelő, aki nem tudott ezen az alkalmon részt venni. IHK Zengjen Isten dicsérete Balatonboglár ünnepe Másfél éve annak, hogy Balatonbogláron, a ter­mészetvédelmi terület szélében, gyönyörű környe­zetben felépült a templom és felszentelték. Akkor még csak. kijelölt helye volt a lelkészlakásnak, melybe várták az új lelkészt. Most november 4-én az elkészült parókia felszentelésére érkezett a gyü­lekezetbe Ittzés János püspök. Elkísérte a felesége is, és igen sok lelkész vett részt ezen az alkalmon, mert a parókia lakót is kapott: ezen a napon iktatta be lelkészi állásába újonnan megválasztott lelké­szüket, Aradi Györgyöt az egyházmegye esperese, Szemerei János. Kettős ünnep volt tehát, de már délelőtt elkezdődött az egyik társgyülekezetben, Hácson az iktatás, majd délután folytatódott és a harmadik társgyülekezetben, Somogyvámoson a következő hétvégén fejeződött be, ahol úrvacsorái istentiszteleten vett részt az egész gyülekezet. A parókia szentelésének liturgiája az épület előtt kezdődött és az épület bejárása után vonultak be a püspök vezetésével a templomba, ahol az iktatási istentiszteletben folytatódott. Isten dicsérete hangzott ezen a napon az egész gyülekezetben. Erről szólt Ittzés János püspök ige­hirdetésében is, Lk 19, 37-40 versei alapján. Az Olajfák hegyének lejtőin hangzott annak idején a dicséret, amikor Jézus tanítványaival odaérkezett és velük dicsérték Istent sokaságban ott lévők is, „örvendezve és fennhangon”. A püspök arról szólt, hogy Isten dicsérete mind­örökké hangzott és hangzik, legfeljebb nem hall­ják. Van, amikor nem emberi hangszálak, hanem mennyei karok végzik. Az édeni állapotba azonban disszonáns hangok vegyültek. Sziszegő hang, és megromlott a teremtett világ harmóniája. Isten se­gíteni akart, elküldte prófétáit, majd az idők teljes­ségében Jézust. Ma sem dicséri Istent mindenki. Majd a kövek! Mi énekeljük-e? Itt Bogláron ma- gasztaltatik Isten neve. Áldott mindeni, aki ma­gasztalta, magasztalja és magasztalni fogja! Adja meg Isten a halló fül és értelmes szív ajándékát. Dalra hát! Isten dicsérete nem halkulhat el! Éne­keljük dicséretét! Lelkes gyülekezet énekelt, kórus zengte a dicséretet. Majd az új lelkész vette át a szót az esperestől, aki már délelőtt be­iktatta Aradi Györgyöt, most pedig együtt imádkozott a gyülekezet lelkészével, áldást mondtak a vendéglelkészek és együtt énekelték a Confirmát, „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél...” Ünnepi közgyűlésen Mada­rász István, a gyülekezet nyug­díjban lévő, de az építkezése­ket aktívan végigvivő lelkésze adott számot az elvégezett munkáról. 1994-ben zsűrizték azt a tervet, mely már akkor a Az új parókia templomot és a parókiát együtt tartalmazta. A 25 millió forintos segítség is idején érkezett, így Nagy Tamás építész tervei szerint Bérces György vállal­kozó - aki a templomot is felépítette - kivitelez­hette a munkákat. A parókia a Hétház utcában épült fel, ez Balatonboglár legősibb utcája, századelejei pa­rasztházakkal. Ebbe a környezetbe simul bele a pa­rókia, nem hivalkodó, de modem épülete. Két, vendégek számára rendelkezésre álló apartement és ga'rázs is elfért az épületben. LVSZ - GAS - ba­jor egyházi segély érkezett, így tudták időre elvé­gezni az építést. A beiktatott új lelkész ebbe a szép új házba költözhetett be feleségével. A gyülekezet meleg otthont biztosított a fiatal párnak. Aradi György három éve jött ide, mint segédlel­kész. Azóta sokat dolgozott, össze­fogta a gyülekeze­tét, melynek új köz­pontját építette ki itt Bogláron. Eddig Somogyvámos volt a központ, de a Ba­laton környékén számos községből a városokba, így Boglárra is beköl­töztek a gyülekezet tagjai. Szőlősi Ferenc es­peres plébános is úgy látta, hogy fris­sességével erősíti a gyülekezetét, és kérte, hogy tovább­ra is ápolja az öku- menét a városban. Szabó Levente refor­mátus lelkész egyenesen csodának nevezte azt, ami itt történt és a hálaadásra késztetett. A város pol­gármestere, Sós Zoltán az evangélikusok példamu­tatását emelte ki és példaértékűnek mondta azt, ahogy egyesültek, társultak. Az önkormányzatok­nak is példát mutattak... Balatonboglár lelki régió­vá lett! Az üdvözlések további sorát az iskola nagyter­mében folytatták, fehér asztalok mellett, sokáig be­szélgetve és emlékezve 1956. november 4-éről is, amikor a szépen induló forradalmat a szovjet tan­kok és a hadsereg fojtotta meg. Hála legyen Isten­nek, ma mégis ünnepelhetett, gyarapodásról te­hetett bizonyságot a gyülekezet. Isten dicsérete zeng és nem halkul el! T. Nagybocskai Tamás egyházmegyei felügyelő, Szemerei János esperes, Ittzés János püspök. Aradi György lelkész 4 *\ 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom