Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-11-26 / 48. szám
2. oldal 2000. NOVEMBER 26. Evangélikus Élet ÚJ NAP ISTENTISZTELETI REND Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35.) „ Pál írja Timóteusnak: Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangé-. liumom. ” 2Tim 2, 8 (5Móz 4,9; Jel 21, 1-7; Zsolt 39, 1-14). Az öregedő apostol fiatal szolgatársát emlékezteti Jézus személyére („Dávid utóda”) és munkájára („feltámadt a halottak közül”). Fontos együtt látni Jézus emberi és „emberen túli” alakját, Örökélet vasárnapján különösen. - Még egy lényeges dffgot említ meg itt Pál: „Erről szól az én evangéliumom.” Nem általában az evar hit. Mindez úgy igazi csak, ha személyes. gélium, nem általában á .Mindennapi kenyerünket add meg néküjfk ma. ” Mt 6, 11 (j||ólt/104, 13; Lk 12, 42-48; Ézs 56, 1-8). A megelégedett élet titka valahol itt van: csak az aznapi erőt, áldást kérem, és hálás vrfyok Istennek azért, hogy megkaptam. Fontoljuk meg: Minden nap fontos, mertj&inden nap a legvalódibb életünk része. Ezen kívül tudom azt, hogy Neki holnajf is gondja lesz rám. „Ne aggodalmaskodjál. nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel/11586: ének) létet segíti az apostol jelen tanítása is. - Örülni csak a rendben, rendezett viszonyok között lehet. - Legyünk alázatosak, hiszen egyikünk sem szuper-ember, szuper-keresztyén. - Amíg ezen a földön élünk, legyünk békességben Istennel, saját magunkkal Jís környezetünkkel . ■ / „A'beteg fiú apja így szólt Jézushoz: Ha valamit lehet tenned. szánj meg minket. és segíts rajtunk!" Mk 9, 22 (2Krón 14, 10b; Ez 43, l-7a; Ézs 59, 1-15a). Az előző versekben Jézus megdicsőüléséről van szó a hegyen, három tanítványának a jelenléteben. Amíg ők ott fent jártak, a hátramaradt tanítványok megpróbálták meggyógyítani a fiút - sikertelenül. (Pedig Jézustól felhatalmazást kaptak rá: Mk 6, 7). Jézus távollétében bizonyára önmagukra tekintve, nem pedig Őrá nézve akarták feladatukat megoldani. Ebből következett erőtlenségük. Amikor az apa már tehetetlen a flá betegségével szemben, akkor fordul Jézushoz, bizonytalankodva, mégis utolsó töménységként. Jézus készségesen segit rajtuk. „Ó, segíts győzni, ha szétfoszlík minden, csak pornak, semminek látom magam! Már erőm esdeni és kérni sincsen, ttiegriadt őz lehet ily hangtalan. Ám ha egy sóhaj még vár, keres téged, azzal kössjlfezusom, új szövetséget!” (374. ének 3. verse) KEDD „Jézus Krisztus mondja: Az az én parancsolatom, hogy- .úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." Jn 15, 12 (2Móz 24,7; Zsid 12 12-17; Ézs 57, 14-21). Jézus parancsa itt egy dologra összpontosul: a tanítványok egymás iránti szeretetére. Az első keresztyénekröli^mttra^^^kortársaik: )< lemző rájuk, hogy egymást szeretik. Rólunk, mai tanitványokroí vtqMn cntlrofe^ hatják-e kortársaink ugyanezt? Az igazi tanitványság jele a szeretet. Ennek mércéje pedig Jézus példája, aki életét adta barátaiért. Az Ő szeretete legyen mintaként előttünk. „ Örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. " 2Kor 13, 11 (lMóz 26, 24; Zsid 12, 22-29; Ézs 58, 1-12). Immánuel: Velünk az Isten! az egyházi esztendő végén is. Ezt a velünk„Mert én, az UR. szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. " Ézsío 1, 8a (1 Thessz 4, 6; Jel 21, 10-27; Ézs 59, 15b-21). A szent Isten mindig a jóra-törekszik, az emberek pedig legtöbbször csak a fejük után mennek. TörekedjünJttarra, hogy rólunk is elmondhatók legyenek a fenti, Is- yonatkozó ézsaiásiifíijelentések. , és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! ” Jer 1, 17a (lKor 2, 2; Jel 22, 1-5; Ézs 60, 1-11). Isten embereken keresztül üzen. így tudjuk hallgatni és meghallani Isten igéjét. Hívő emberek, papok és „laikusok” átélték a „csontokba rekesztett tűz” élményét: szabadulni akarok Jónás módjára az igehirdetés nehézségeitől, de nem tudok. Isten küldő parancsa nagyobb, mint a kényelmességem, és Ő megadja a szükséges erőt is annak végrehajtásához. Görög Tibor SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSO VASARNAP Eljön! Mk 13,24-27 Kozmikus katasztrófa-helyzet tárul elénk a most olvasott igében. A Biblia e réges-régi képét mai katasztrófafilmek, számítógépes játékok próbálják felidézni, amikor a végidők történéseit ábrázolják. A 2000. év kapcsán, mivel ez olyan gyanúsan kerek esztendő, újabb műremekek készültek, nehogy elfelejtsük, hová tartunk. Teljes sötétség, égszakadás, földindulás: óriási kataklizma! Közeleg a föld utolsó pillanata, az Úr félelmetes napja! Erről jövendöltek egykor a próféták: Ézsaiás, Dániel, Ezékiel, Jóéi és Zakariás; és ezt a képet viszi tovább az Újszövetség is. Ahogy olvassuk a már sokszor hallott, idézett mondatokat, valahogy mégis, mindig félelemmel töltenek el minket. Hiába hallottuk már jó párszor, újra és újra összeszorul a torkunk, borzongás fut végig a gerincoszlopunkon. Mi vár ránk? Milyen lesz majd? Tényleg ennyire félelmetes élmény lesz? Sok kérdés feszül bennünk. Nagy teológusok, lelkészek, sok-sok keresztény ember kereste, keresi a választ. Próbáljuk megérteni az üzenetet, racionális agyunkhoz hozzáigazítani a kép mondanivalóját. Amit biztosan tudunk: az Emberfia eljön. Hiszen ő maga ígérte meg, amikor a hegyen elbúcsúzott tanítványaitól. Ahogyan ők felmenni látták, úgy jön majd vissza egyszer, az ég felhőin - nagy hatalommal és dicsőséggel. Eljön az Emberfia! Évről évre, az egyházi esztendő utolsó vasárnapjain ez az üzenet hangzik felénk. És talán újra és újra nyugtalanít is minket ez az üzenet. Egy-két vasárnap erejéig bizonyosan. Aztán jön ádvent a gyertyákkal, és ismét vidáman várakozunk. Várjuk, aki el fog jönni. Ez a várakozás mégis inkább hangulatában, jelentésében amolyan „karácsonyi előzetes”. Eljön! Mit is jelent ez valójában? Ez a rövid, mindössze egyszavas mondat egy hitvallás: Tudom, hogy eljön, hogy ő jön el: Jézus Krisztus! Tudom, hogy azért jön, mert megígérte. És azt is tudom, hogy igazságos ítéletet tartani jön. Az idők végén, az életem végén szembesülnöm kell vele. Nem kerülhetem el a találkozást. Ő hozzám is jön, miattam is érkezik. Eljön! Hogyan várom? Hogyan élek addig, míg viszontlátom, színről szinre látom őt, akit eddig belülről próbáltam elképzelni magamnak, alakját Jézus-filmek vonásaiból összerakosgatni, mint egy kirakós-játékot? Vajon az ő érkezését is katasztrófaként élem meg? Tudni fogok-e örülni neki? Vagy csak összeszorult torokkal, bor- zongva szemlélem majd a nagy „landolást”? Hogyan várom? Az utolsó vasárnap ebben az egyházi esztendőben is a reménység üzenetét hozza. Az evangélium szava minden igehirdetésben, még az ítéletről szólóban is megcsendülhet, hála Istennek! Nem olcsó vigaszként hangzik, hanem bátorító erőként. Nem lelkiismeret-nyugtató pirulaként hat, hanem tespedtségünkből, közönyünkből felrázó „serkentőszerként”. Eljön! Az Emberfia visszajön. És magához gyűjti választottad a világ négy tájáról. így teljesedik be az ószövetségi prófécia. Mert ő, a középpont, magához vonzza a fold minden sarkáról övéit, hogy az örök élet örömének részeseivé legyenek. Ez az evangélium, a m'égis-re- mény! A nagy, ünnepi asztal köré, amelyről olyan sokszor beszélt Jézus, odatelepednek tanítványai: a vele és benne élő közösség csodálatos jelképe ez. Szabad hinnem, hinnünk, hogy számunkra is van hely az asztal körül. Őérte, hozzánk hajló irgalmáért lehet reménységünk és imádságunk Szent-Gály Kata néhány sora: „ Fogadj be engem szentjeid közösségébe nyerjek lakóhelyet az Élők Földjén hol a rész szerint való ismeret megszűnik és teljessé lesz a benned való öröm ” Varga Gyöngyi Budapesten, 2000. november 26. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Solymár Péter; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Arpádné; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (orgonazenés) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. Bolla Árpád; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) ; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifi. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u de. fél 11. Tóth-Szöllős Mihály; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Tóth- Szöllős Mihály; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): Jel 21,6-8; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mk 13,24-27. HETI ÉNEKEK: 502, 526. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. november 26-án, de. 10.04 órakor a szegedi evangélikus templomból. Igét hirdet: ifj. Cserháti Sándor szegedi leikész. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. november 27-én, hétfőn du. 13.30 órakor. Előtte 13.20-kor evangélikus korátok. A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: A gyülekezet a múlt értékeivel November * 26. Úr Jézus Krisztus, Te élők és holtak Istene vagy: ezt ígérted nekünk. Add. hogy ezt ne felejtsük el! Rád bízzuk halottainkat. Engedd, hogy világosságodban éljenek, amelyet itt még nem tudunk felfogni. Tartsd meg a hálát szívünkben mindazért, amit általuk ajándékoztál nekünk és ami utánuk megmaradt számunkra. ■ l 27. Ö altat el hullámot. Ad jó vagy zord időt. Üz fagyot, téli álmot, Kizsendül rá a föld. Ha szívünk néki enged, Boldogságra vezet. Ki méri meg mélységed, Te örök, égi szeretet? (EÉ 69,2 Koskimies A. W.) 28. A Te szent igéd vezessen Életemnek útjain, Tanítson élni helyesen. Bárhogy folynak napjaim. Oktasson bölcsességre. Keresztyén kegyességre, Elmémben az világítson, Hogy a bűn el ne csábítson! (EÉ 368,3 Rist J.) í 29. Urunk, Istenünk, ma is útban vagyunk a cél felé, amelyhez vezetni akarsz. Őrizz meg minden veszélytől, óvj meg balesettől és szerencsétlenségtől! Add, hogy mindenkinél megértésre és kedvességre találjunk, akivel találkozunk. Engedd, hogy általunk felismerhetőbb legyen békességed. Áldd meg gondolatainkat és munkánkat! ! 30. Uram, Istenem, ha tehetetlenül állok egy szeretett embertársam kilátástalan nyomorúsága előtt, akkor kevés választ el engem a kétségbeeséstől. Miért szolgáltattad ki ilyen fájdalomnak? Tehetetlenségemben csak hozzád tudok menekülni, csak téged tudlak hivni, hozzád tudok kiáltani: „Uram irgal- mazz!” - amíg meg nem szánsz. December I. Kövessük Krisztust, a történelem Urát! Ö rátekintett népének elnyomott voltára és eljött, hogy segítsen nekünk. Ahol szabadulást keresnek és ahol igazságosságért szállnak síkra, ott mindig megtapasztaljuk Uram, jelenlétedet! Add, hogy nemsokára eljöjjön az „Úr jubileumi éve”, amikor nem lesz többé elnyomó és leigázott, hanem csak a Te néped, amelynek tagjai mind testvéreknek tekintik egymást! (Zsoltárimádság Paraguayiról) | 2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél. Bár egyre több hűséges szolga Aratna, míg le nem borul az éj! Urunk, a roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés! (EÉ 467,2 Bogatzky K. H.) jövője útját egyengeti. Több éve a soproni gyülekezetben szolgáló lelkész írta a vendégkönyvbe: „Öröm volt szolgálni ebben a nagy múltú gyülekezetben. Isten adjon jelent és jövőt a soproni gyülekezetnek, és áldja meg gazdagon az itt szolgálókat”. Csupa jókívánság gyülekezetnek, szolgálatot végzőknek. Amikor egyik püspökünk is sok bölcsességet kíván „a nagy múltú soproni gyülekezeti szolgálathoz”, visz- szatekintve a 20 évre, összeszorul a szívem, hogy ilyen gyülekezetben a nagy elődök nyomába mertem lépni és elfogadva a gyülekezet egyhangú bizalmát, megindultam botorkálva a szolgálat útján. De mi is a gyülekezet értékel Mi teszi értékessé a soproni gyülekezetét? Bizonnyal sok mindent felmutathat. Értékes műkincseit, amiket múzeumban, kiállításokon mutogathat. Nagyszerű könyvtárát, levéltárát, melyből lehet meríteni, kutatni. Hatalmas tornyú temploma Isten megőrző szeretetét bizonyítja a történelem viharaiban. Kéttornyú szép temetői kápolnáját körülvevő sírkert azokat rejti ama napig, akik életükben minden földi értéknél többet jelentettek. Ők nevelték gyermekeiket a gyülekezet jövője számára. Ők írtak könyveket, hogy a jövő lelkészeit felkészítsék a szolgálatra. Ők képezték az ifjúságot líceumban, más iskoláinkban. Ők tanítottak leendő tanítókat. - De ami a gyülekezetnek legnagyobb értéke a múltban is, amit reformátorunkkal együtt vallunk drága örökségként: az Isten szent evangéliuma, az örök ige. Ezt nem lehet megvásárolni, hanem ajándékként elfogadni és hirdetni, továbbadni szóval és hitelesített élettel. Az örök ige, mely testté lett Jézus Krisztusban, nem fizethető meg, de ő adta megváltásunk diját, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem drága vérével. Ezért örömmel élhet a megváltott gyülekezet mindazokkal az értékekkel, melyek ezt közvetítik: templomokkal, épületekkel, műkincsekkel, könyvekkel, iskolákkal, adományokkal. A múlt értékeivel a jelenben kell szolgálni. Lehet, hogy vannak olyan értékek, amelyek a múltban szükségesek voltak, de ma már egy gyülekezetei megterhelik. Kitelepített gyülekezetek visszamaradt tagjai számára túl nagyméretű a templom és felújítása felülmúlja erejét. Vannak helyek, pl. szülőfalum egyik fíliájában, ahol nincs gyülekezet (talán egy lélek) és a roskadozó templom lebontásra vár. Ott kell templom és iskola, ahol az igét hallgatják, ahol tanítani lehet az ifjúságot, ahol van gyülekezet. Csak ilyen helyekre érdemes adományozni, segélyt adni építésre, renoválásra. Egyik presbiter, egyúttal számvevőszéki elnök, az egyházi alkalmazottak fizetésével kapcsolatban felvetette a „teljesítmény” kérdését. Mint egykori kereskedelmi szakember, úgy gondolta, hcfgy csak ott érdemes beruházni ahol igény van, ahol „veszik az árut”. Ott érdemes szolgálatot végezni, ahol igénylik és jönnek. Ahol érzik: erre szükségem van. Ez segít életem nehéz kérdéseinek megoldásában. Ami vonz engem és nem taszit. Ami erőt ad és nem szívja el a maradékot is. A farizeusok terhet raktak az emberekre, de nem mozdultak a segítésre. Jézus hívja a megfáradtakat: Jöjjetek énhozzám... Egy bizonyos: a Luther szerinti „szent kereskedelemben” (Das heilige Geschäft) csak ott lesz forgalom, oda áldoznak emberek, ahol hozzáférhető az ige erőforrása. Ha a múlt értékeit ebből a szempontból nézzük, akkor azokat kell megőrizni, amelyek a tiszta -evangéliumnak biztonságos csatornái, disszonánsmentes szócsövei, a Lélek műhelyei voltak. Amit a gyülekezet ma is értéknek tart és megtapasztalta személyes életében erejét, az meg akarja tartani és folyamatos biztosítására áldozatot hoz. Nem lehet elválasztani az Isten igéjét az azt hirdető és meghalló személytől, közösségtől. Miért lettem Isten szolgája, lelkész? Mert a múlt legdrágább értékével, az evangéliummal úgy ragadott meg megváltó Uram, hogy a forráshoz naponta visszatérhetek és felajánlhatom fiataloknak és időseknek. - Testvéreim! Egyengessük így gyülekezetünk jövője útját, betöltve szolgálatunkat a jelenben, hogy együtt dicsérhessük az Urat a színről- színre látás örömével! Szimon János h n i *
