Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-06-11 / 24. szám

6. oldal 2000. JÚNIUS 11. Evangélikus Élet SABOB W m w Kedves Gyerekek! „Piros pünkösd napja van”, ahogy a népdalainkban is énekeljük. De mit is ünnepiünk ilyenkor? Erről írt Solymár Péter csömöri lelkész bácsi - ol­vassátok szeretettel! Jézus mennybemenetele előtt meghagyta apostolainak: maradjanak a szent városban, Jeruzsálemben, mindaddig, amíg elküldi nekik a Szentleiket. A ta­nítványok nem sejtették, hogy ez miképpen történik, de engedelmeskedtek Jé­zus parancsának. Nem lehetett könnyű számukra: várni valamire, türelmesen, és azt sem tudni, hogy meddig. Már tíz napja imádkoztak, várakoztak türelme­sen, míg végre pünkösd reggelén szélzúgáshoz hasonló zajra lettek figyelme­sek, ami betöltötte az egész házat. Majd tűz lobbant és apró lángnyelvek alak­jában leereszkedett mindegyikükre. Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni. Senki sem látta a Szentlelket - mint ahogyan ma sem látható -, csak a Szent­lélek munkálkodásának a kísérőjelenségei tapasztalhatók meg. Az apostolok megteltek Szentlélekkel. Ettől kezdve mintha a szél söpörte volna ki a szívükből a félelmet, bátor szívű, elszánt tanítványok lettek. Amió­ta Jézus a keresztfán kiszenvedett, nem mertek az utcán járni. Összejövetelei­ket is csak bezárt ajtók mögött tartották, annyira féltek az ellenségeiktől. S lám, most kimennek az utcára és az emberek előtt a keresztrefeszített és feltá­madott Krisztusról mernek beszélni. Nagypéntek óta állandóan kisírt szemmel jártak. Most megtelt a szívük örömmel, bátorság és ijröm tölti el őket! Még a nyelvi akadályok is leomlottak: ezen a napon mindenkinek a saját anyanyel­vén hirdették Krisztus üzenetét. Az apostolok megkezdték igehirdető munká­jukat, több ezer embert megkereszteltek, és megszületett az Egyház, amelyben Jézus folytatja földi életét. így lehetünk mi is boldog tagjai a Krisztusban hí­vők közösségének, hiszen nemcsak eljött a Szentlélek, de közöttünk is maradt, s vezet, bátorít, tanácsol, hitet ébreszt bennünk a világ végezetéig. A Szentlélek a magasságból származó erő. Ezzel a Lélekkel tudjuk szeretni Jézust, s adatik erőnk ahhoz, hogy parancsolatait teljesítsük. A Szentlélek vi­gasztal bennünket nehéz órákban, Ő ad tanácsokat és óva int bennünket a bűn­től. 2000. év pünkösdjén is imádkozzunk azért, hogy Isten ne vegye el tőlünk megerősítő, bátorító, vigasztaló, tanácsoló és örömet adó Lelkét! Solymár Péter Itt tanított Kamondy Kálmán Dunatetétlen határában, egy búzatábla kellős közepén áll egy egyszerű emlék­mű. Lapos betontömbből kimagaslik egy sima vaskereszt. A beton alapzaton egy fekete márványtáblán a következő szö­veg olvasható: „E helyen állt a Hetényi pusztai népiskola. 1936-1977. Itt tanított Kamondy Kálmán. Diákok. ” Május 5-én 90 éves korában véget ért Kamondy Kálmán dolgos földi életútja. Egy kicsiny Veszprém megyei faluban, Kiskamondon született. Az akkor 243 lelket számláló leányegyházközségben, majd a soproni egykori evangélikus taní­tóképző intézetben olyan emberi, lelki, hitbeli töltést kapott, amely élete végéig megtartotta az evangélikus egyháza irán­ti hűségben. Tanító volt, nem csupán foglalkozása­ként, hanem élethivatásként. Pedagógus volt, a szó eredeti értelmében: nevelő, felvigyázó, mester, gyermekkísérő. Olyasvalaki, aki a gyermekek és később a felnőttek lelki, szellemi, emberi fejlő­désén munkálkodott. Tanító volt, az is­meretek átadója, megtanítója. Mai kife­jezéssel élve: a halmozottan hátrányos helyzetű iskolában még villanyvilágítás sem volt. Az egyetlen tanteremben hat, majd nyolc osztály gyermekeit egyetlen tanító tanította. Úgy tanított, hogy ebből a tanyasi iskolából kikerült gyermekek­ből sokan lettek diplomások is. Lévitatanító is volt. Ez a ma már sokak számára ismeretlen kifejezés azt jelen­tette, hogy egykor - főleg az egyházi is­kolákban - a lévitatanító hitoktatást is végzett, és ahol nem volt helyben lel­kész, az istentiszteleteket is megtartotta. Tanító, kántor és „lelkész” volt egy sze­mélyben. Az iskolák államosítása után ez a szolgálat lassanként lehetetlenné vált. Ő egy ideig továbbra is végezte. Emiatt sok fenyegetésben és hátrányban volt része. Amikor végképp lehetetlenné vált, akkor felesége tartotta tovább az is­tentiszteleteket. Ő pedig továbbra is kán- torizált. Majd amikor ettől is eltiltották, akkor egyszerű gyülekezeti tagként ve­zette tovább az éneklést. 1977-ben megpecsételődött az evangé­likus hívek által templomnak is épített iskola sorsa. Lebontották az épületet. Akkor megnyitotta tanyája ajtaját és zi- mankós téli időben a meleg tanyasi konyha lett az ottani hívek templomává. Volt tanítványai szerint szigorú, de igazságos ember volt. Tiszteletük, ra­gaszkodásuk és szeretetük jeleként 85. születésnapjára állították a már lebontott iskola helyén az emlékművet. A szűk­szavú, csak nevét említő emlék azok szá­mára, akiket tanított és ismerték, min­dennél többet mond. Ő volt számukra a „tanító úr”. Ebben azonban minden elis­merésük, szeretetük és köszönetük ben­ne volt. Kiskőrösi temetésén volt tanít­ványainak népes gyülekezete köszönte meg Istennek áldott szolgálatát. Sárkány Tibor A Lutheránia énekkarának tavaly őszi jól sikerült koncertje után idén, Cantate vasárnapján az Oroszlányi Gyülekezet Énekkara örvendeztette meg a dunaúj­városi evangélikusok szívét. Kis gyülekezetünk számára felemelő érzés volt, hogy ezen az ünnepen, már az istentisztelet keretében szolgált az énekkar és zenghetett csodásán a halleluja. Mindez a délutáni koncerten folytatódott. Mindnyájan gaz­dagodtunk ezen a napon, hiszen nemcsak az ének szólt, hanem Isten igéje. „Éne­keljetek az Úrnak új éneket!” Jó volt megosztani élményeinket, és beszélgetni egymással az alkalmi szeretetvendégségen. Istennek legyen érte hála! Tapasztalatcsere Aszódon A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakkö­zépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tantestüle­te ez év április 25-26-án kirándulást tett Aszódra, az ottani evangélikus gimnázium vendégeként. A kb. másfélnapos prog­ram zsúfolt és tanulságos volt. Az aszódiak igazán kitettek ma­gukért, a tanári kar szinte teljes létszámmal jelen volt fogadá­sunkon, figyelmes vendéglátásban részesültünk. Rövid város­nézés keretében megismertettek bennünket a helyi nevezetes­ségekkel, sőt bemutató órákat is szerveztek, hogy ezáltal is be­tekintést nyerhessünk az itt folyó oktatómunka gyakorlatába. Odaérkezésünk estéjén kötetlen, a szakmai tapasztalatcserét is elősegítő beszélgetések folytak a két testület munkaközösségei között. A második nap közös áhítattal indult az aszódiak fiatal hittantanámőjének szolgálatával az épület dísztermében. Ez­után iskoláink részletes bemutatkozására került sor: dr. Roncz Béla igazgató és dr. Formanné Kiss Katalin igazgatónő ismer­tették intézményeik múltját, jelenlegi felépítését, működését, körvonalazva a távolabbi terveket is. Az aszódi intézményve­zető s néhány kollégája kalauzolásával végigjártuk a gimnázi­umjói felszerelt, modem berendezésű, magas szakmai igénye­ket kielégítő tan- és szaktantermeit, a kialakuló állapotában is ígéretes könyvtárát. A csabai tantestület ajándékát átadva, igazgatónőnk megköszönte a tapasztalatcsere lehetőségét és a szíves fogadtatást. A Magyarországi Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimná­ziuma történelmi jelentőségű intézmény: az evangélikus egy­házban működött és újra indított tíz iskola sorában - a soproni gimnázium mögött - a második az alapítás sorrendjében. Az 1948-1994 közötti kényszerű szünet után 1994-ben újra indí­tott iskola a kezdetektől (1727 őszétől) számítva s az ideit is beleértve 272 tanévre tekint vissza. Az intézmény Petőfi nevét viseli, az aszódiak büszkék arra, hogy az ifjú Petőfi három esz­tendőt töltött el hajdan itt. (Az eredeti iskolaépület ma múze­umként működik.) 1997 őszétől már új helyen, a Nagy Tamás építész által meg­álmodott modem, impozáns, új épületegyüttesben folytathatta munkáját. Az aszódi intézmény mintegy 200 éven át élvezhette a Podmaniczky család pártfogását. Az egyház 2000-ben teljes egészében visszakapta a gyönyörű Podmaniczky-kastélyt, mely - az elképzelések szerint - a jövőben megvalósuló ma­gyarországi evangélikus oktatási központ egyik pillére lenne a meglévő gimnázium és egy létrehozandó evangélikus népfőis­kola mellett. Az Aszódi Petőfi Gimnázium célja egyházhoz hű, keresztény hitet és erkölcsöt valló és gyakorló, a Galga völgyében lakó ki­művelt emberfők nevelése és megtartása. És ehhez nemcsak a tárgyi feltételek biztosítottak: az intézmény tantestülete java­részt fiatal és lelkes tagokból áll, akik elhivatottak és az evan­gélikus iskola ügyét magukénak érzők. A kirándulás - a szűk idő ellenére is - tapasztalatokkal, élmé­nyekkel gazdagított bennünket, szélesítette látókörünket, s po­zitívan hatott tantestületünk közösséggé formálására is. Domokos Tamásné Négy gyülekezeti kórus dicsőítette Istent Négy budai gyülekezet apraja-nagy- ja szorongott a kelenföldi templom karzatán Cantate vasárnapján, húsvét után négy héttel. Örömmel jöttek: a zene és immár közel fél évszázados ha­gyomány hozta őket ismét össze. Éne­kük J. S. Bachot idézte a nagy zene­szerző halálának jubileumi évében. A budai egyházmegyében 1954 óta ha­gyomány, hogy Cantate vasárnapján a gyülekezetek énekkaraiból alakult egye­sített kórus szolgál énekével a terület va­lamelyik templomának istentiszteletén. Énekük missziós szolgálat is egyben és az előző években nagy esemény volt a meglátogatott budai gyülekezetek életé­ben. Idén négy énekkar vett részt ezen a ta­lálkozón Kelenföldön: a budahegyvidéki (karnagyuk: Hikisch Zoltán), a budavári. (Csorba István), az óbudai (Hollóné Ko­vács Márta és Proksza Gyula) és a ven­déglátó kelenföldi (Bence Gábor vezeté­Együtt Cantete vasárnapján sével). Megyénkben Érden is kitűnő kó­rus működik, akik ez alkalommal egy ökumenikus együttlétre készültek. A keresztelési szertartással kezdődő is­tentiszteleten Szeverényi János egyház- megyei esperes a jeruzsálemi templom­ban önfeledten az Urat dicsőítő gyerme­kekről prédikált, akiket megrónak a „bennfentesek”, a papság képviselői, akik „szervezetben” élnek, de lelkűkben az Isten nélkül. Magyarországon ma spi­rituális szomjúság van. De ha valaki kö­zénk - a templomba - jön, érzi-e az élő Isten jelenlétét? Akkor lehet valódi az énekünk, a magasztalásunk, ha megtölti az Úr iránti szeretet. Az Atya tölti meg valódi tartalommal életünk keretét, s te­szi hitelesen csengővé énekhangjaikat. Az istentiszteleti liturgiához kapcsoló­dó énekeket, zeneműveket a négy kórus és Sulyok Imre orgonamüvész tolmácsol­ta. Az egyetemes - és az evangélikus - zenetörténet legnagyobb alakja, Johann Sebastian Bach (1685-1750) halálának jubileumi évében a zeneszámokat az ő műveiből válogatták. Az istentisztelet megható pillanata volt, amikor dr. Csapody Miklós, a terü­let országgyűlési képviselője imádkozott az oltárnál, a tíz éve megválasztott, a rendszerváltás utáni első szabad magyar- országi parlamentre és saját szolgálatára emlékezve. Minden „hivatalos” köszönetnél töb­bet jelenthetett a Csorba István egyház- megyei presbiteri, zenei felelős által irányított szervezők számára, hogy az alkalom után a templom előtt még hosz- szasan beszélgettek a fiatal és idős kó­rustagok, gyülekezetekről, egyházi köz­életről, zenéről. S arról: idén új hagyo­mányként ősszel - a tervek szerint no­vember táján - is lesz Cantate, amelyre ismét várják a kórustagokat és az egy­házi zene barátait. B. I. Zalaszentgrót tavaszi ünnepe Gyönyörű, napsütéses nap köszöntött a városra május 13-án, és 11 órakor fel­csendült a fúvószenekar kíséretével az „Erős vár” a zalaszentgróti gyülekezet megújult templomában. A felújított templom szentelésének szolgálatát D. dr. Harmati Béla püspök végezte. Alapigéül Lk 12,32 igéjét választotta. Ez az ige sokszor volt bíztatás országunk 1000 éves és a keresztyénség 2000 éves törté­nelme során. Nemcsak a kő, a templom jelent menedéket, hanem a benne hangzó ige ad erőt és figyelmeztet, hogy halljuk meg a bíztatást, hisz van erős várunk, lelki várunk Isten igéjében. Ma nem meghalni kell a hitért - mint régen a mártíroknak - hanem megélni hitünket. Ne csak a templom újuljon meg, hanem halljuk meg Isten felhívását is a megúju­lásra. A zalaszentgróti gyülekezet nem félt, hanem nekifogott a nagy munkának. Az 1912-ben épült templom olyan állapot­ban volt, hogy nem került rá a város tér­képére. Nem dicsekedtek vele - de mos­tanra a település egyik gyöngyszemévé lett. Lehetőségéhez mérten a csöppnyi gyülekezet is gyűjtésbe kezdett. Szalay Magdolna néni nem hagyta csüggedni a híveket. Az anyagiak nagyobb részét az Országos Egyház állta. A város polgár- mestere közel egymillió Ft-tal járult hoz­zá az építkezéshez Ausztráliába és Né­metországba elszármazott testvérektől is érkezett céladomány és hozzájárult a költségekhez a templomot használó re­formátus gyülekezet is. Köszöntötte a gyülekezetei Smidéliusz Zoltán esperes, Nagybocskai Tamás egy­házmegyei felügyelő és Vajda István volt lelkész is, aki családjával együtt egy szép kánonnal ajándékozta meg a jelen­lévőket. Szólt a református lelkipásztor, Török Zoltán, Császár József polgármes­ter. Dr. Boros Imre miniszter, a város or­szággyűlési képviselője azt hangsúlyoz­ta, hogy a történelmi egyházak missziói feladata még a mai napig is nagyon fon­tos. Az ünnepség után a vendégek és a gyü­lekezet tagjai a gyülekezeti házban ren­dezett szeretetvendégségen találkoztak és beszélgettek. • Jankó Katalin Újra szól a harang A körülmények úgy hozták, hogy harminc éven át némaságra volt ítélve a borsod- nádasdi evangélikus templom harangja. A közelmúltban a hívek adománya által el­készült az az elektronikus berendezés, amely ezentúl naponta kétszer megszólaltatja. A munkálatokat Fazekas István ny. ózdi műszerész végezte, amelyhez Varsányi Pál, az egykori Ózdi Kohászati Üzemek aranykezű szakembere is segítséget nyújtott. Az első harangszót hálaadó istentisztelet követte, melynek során Tóth Melinda, az ózdi evangélikus egyházközség és a borsodnádasdi szórvány gyülekezet lelkipászto­ra mondott köszönetét a református testvéreknek, valamint a település önkormányza­tának és polgármesterének, Sárvári Tamásnak a támogatásért. Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból június 14. szerda 16.30 Öröm vagy küzdelem? (Látogatóban dr.Süle Ferenc valláspatológus- nál.) június 15. csütörtök 16.40 Vélemények a hitről (Pál apostol szeretethimnuszának gondo­latairól beszél Őrsy László jezsuita szerzetes.) június 18. vasárnap 15.25 Örömhír (Az Evangélikus Egyház műsora.) " ma .. jú nius 14. szerda 20.30 Szomszédok vagy ellenségek? (Zsidók és arabok együttélése Jeruzsálem­ben.) június 17. szombat 22.40 Századfordító magyarok (Wigner Jenő portré. A világhírű atomfizikus a Fasori Ev. Gimnáziumban tanult.) június 18. vasárnapT5.00 Szentföldi szent helyek üzenete (Prédikátor Salamon Jeruzsálemé.) mm június 12. hétfő 5.35 A csendtől a békéig (A dokumentumfdm Teréz anyának állít emléket.) június 13. kedd 19.50 Virágvasámap (A film alapja valóságos esemény. Marcali egykori papjának tragikus sorsát idézi fel.) június 14. szerda 20.45 Fórum (A stúdióbeszélgetés témája: A magzati élet védelmének esélyei Magyarországon.) (kerékgyártó) FÉBÉ-konferenciák A FEBE Evangélikus Diakonissza Egyesület Piliscsabán június 22-25-ig és au­gusztus 17-20-ig konferenciát rendez a gyülekezeti tagok számára. Ezeken a kon­ferenciákon az áhítatokon, az evangélizációs előadásokon és a bibliaköri együtt- léteken túl előadássorozat hangzik el a gyülekezeti szeretetszolgálat, az idősek és betegek rendszeres gondozásának kérdéseiről (bibliai alapvetés, egészségügyi képzés, az önkormányzatokkal való együttműködés lehetőségei stb.) Várjuk azon gyülekezetek küldötteit is, ahol ennek a munkaágnak a megindítá­sát tervezik, valamint azokat is - tapasztalatcsere érdekében ahol ez a munka folyik. A júniusi konferencia előadói: Bohus Imre, Herczog Csaba, Madocsai Miklós, Szabó Vilmos, Szabóné Piri Zsuzsanna, Zászkaliczky Pál. (Az augusztusi konfe­rencia előadóinak felkérése folyamatban van). Részvételi díj: napi 1100 Ft, vala­mint egyszeri ágynemümosatás: 250 Ft. Jelentkezés: Taschner Erzsébet dt. cí­mén: 1131 Budapest, Pajtás u. 42. Telefon: 1 349-0845. A jelentkezési határidő: a júniusi konferenciára június 12., az augusztusira augusztus 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom