Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-06-11 / 24. szám
6. oldal 2000. JÚNIUS 11. Evangélikus Élet SABOB W m w Kedves Gyerekek! „Piros pünkösd napja van”, ahogy a népdalainkban is énekeljük. De mit is ünnepiünk ilyenkor? Erről írt Solymár Péter csömöri lelkész bácsi - olvassátok szeretettel! Jézus mennybemenetele előtt meghagyta apostolainak: maradjanak a szent városban, Jeruzsálemben, mindaddig, amíg elküldi nekik a Szentleiket. A tanítványok nem sejtették, hogy ez miképpen történik, de engedelmeskedtek Jézus parancsának. Nem lehetett könnyű számukra: várni valamire, türelmesen, és azt sem tudni, hogy meddig. Már tíz napja imádkoztak, várakoztak türelmesen, míg végre pünkösd reggelén szélzúgáshoz hasonló zajra lettek figyelmesek, ami betöltötte az egész házat. Majd tűz lobbant és apró lángnyelvek alakjában leereszkedett mindegyikükre. Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni. Senki sem látta a Szentlelket - mint ahogyan ma sem látható -, csak a Szentlélek munkálkodásának a kísérőjelenségei tapasztalhatók meg. Az apostolok megteltek Szentlélekkel. Ettől kezdve mintha a szél söpörte volna ki a szívükből a félelmet, bátor szívű, elszánt tanítványok lettek. Amióta Jézus a keresztfán kiszenvedett, nem mertek az utcán járni. Összejöveteleiket is csak bezárt ajtók mögött tartották, annyira féltek az ellenségeiktől. S lám, most kimennek az utcára és az emberek előtt a keresztrefeszített és feltámadott Krisztusról mernek beszélni. Nagypéntek óta állandóan kisírt szemmel jártak. Most megtelt a szívük örömmel, bátorság és ijröm tölti el őket! Még a nyelvi akadályok is leomlottak: ezen a napon mindenkinek a saját anyanyelvén hirdették Krisztus üzenetét. Az apostolok megkezdték igehirdető munkájukat, több ezer embert megkereszteltek, és megszületett az Egyház, amelyben Jézus folytatja földi életét. így lehetünk mi is boldog tagjai a Krisztusban hívők közösségének, hiszen nemcsak eljött a Szentlélek, de közöttünk is maradt, s vezet, bátorít, tanácsol, hitet ébreszt bennünk a világ végezetéig. A Szentlélek a magasságból származó erő. Ezzel a Lélekkel tudjuk szeretni Jézust, s adatik erőnk ahhoz, hogy parancsolatait teljesítsük. A Szentlélek vigasztal bennünket nehéz órákban, Ő ad tanácsokat és óva int bennünket a bűntől. 2000. év pünkösdjén is imádkozzunk azért, hogy Isten ne vegye el tőlünk megerősítő, bátorító, vigasztaló, tanácsoló és örömet adó Lelkét! Solymár Péter Itt tanított Kamondy Kálmán Dunatetétlen határában, egy búzatábla kellős közepén áll egy egyszerű emlékmű. Lapos betontömbből kimagaslik egy sima vaskereszt. A beton alapzaton egy fekete márványtáblán a következő szöveg olvasható: „E helyen állt a Hetényi pusztai népiskola. 1936-1977. Itt tanított Kamondy Kálmán. Diákok. ” Május 5-én 90 éves korában véget ért Kamondy Kálmán dolgos földi életútja. Egy kicsiny Veszprém megyei faluban, Kiskamondon született. Az akkor 243 lelket számláló leányegyházközségben, majd a soproni egykori evangélikus tanítóképző intézetben olyan emberi, lelki, hitbeli töltést kapott, amely élete végéig megtartotta az evangélikus egyháza iránti hűségben. Tanító volt, nem csupán foglalkozásaként, hanem élethivatásként. Pedagógus volt, a szó eredeti értelmében: nevelő, felvigyázó, mester, gyermekkísérő. Olyasvalaki, aki a gyermekek és később a felnőttek lelki, szellemi, emberi fejlődésén munkálkodott. Tanító volt, az ismeretek átadója, megtanítója. Mai kifejezéssel élve: a halmozottan hátrányos helyzetű iskolában még villanyvilágítás sem volt. Az egyetlen tanteremben hat, majd nyolc osztály gyermekeit egyetlen tanító tanította. Úgy tanított, hogy ebből a tanyasi iskolából kikerült gyermekekből sokan lettek diplomások is. Lévitatanító is volt. Ez a ma már sokak számára ismeretlen kifejezés azt jelentette, hogy egykor - főleg az egyházi iskolákban - a lévitatanító hitoktatást is végzett, és ahol nem volt helyben lelkész, az istentiszteleteket is megtartotta. Tanító, kántor és „lelkész” volt egy személyben. Az iskolák államosítása után ez a szolgálat lassanként lehetetlenné vált. Ő egy ideig továbbra is végezte. Emiatt sok fenyegetésben és hátrányban volt része. Amikor végképp lehetetlenné vált, akkor felesége tartotta tovább az istentiszteleteket. Ő pedig továbbra is kán- torizált. Majd amikor ettől is eltiltották, akkor egyszerű gyülekezeti tagként vezette tovább az éneklést. 1977-ben megpecsételődött az evangélikus hívek által templomnak is épített iskola sorsa. Lebontották az épületet. Akkor megnyitotta tanyája ajtaját és zi- mankós téli időben a meleg tanyasi konyha lett az ottani hívek templomává. Volt tanítványai szerint szigorú, de igazságos ember volt. Tiszteletük, ragaszkodásuk és szeretetük jeleként 85. születésnapjára állították a már lebontott iskola helyén az emlékművet. A szűkszavú, csak nevét említő emlék azok számára, akiket tanított és ismerték, mindennél többet mond. Ő volt számukra a „tanító úr”. Ebben azonban minden elismerésük, szeretetük és köszönetük benne volt. Kiskőrösi temetésén volt tanítványainak népes gyülekezete köszönte meg Istennek áldott szolgálatát. Sárkány Tibor A Lutheránia énekkarának tavaly őszi jól sikerült koncertje után idén, Cantate vasárnapján az Oroszlányi Gyülekezet Énekkara örvendeztette meg a dunaújvárosi evangélikusok szívét. Kis gyülekezetünk számára felemelő érzés volt, hogy ezen az ünnepen, már az istentisztelet keretében szolgált az énekkar és zenghetett csodásán a halleluja. Mindez a délutáni koncerten folytatódott. Mindnyájan gazdagodtunk ezen a napon, hiszen nemcsak az ének szólt, hanem Isten igéje. „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” Jó volt megosztani élményeinket, és beszélgetni egymással az alkalmi szeretetvendégségen. Istennek legyen érte hála! Tapasztalatcsere Aszódon A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tantestülete ez év április 25-26-án kirándulást tett Aszódra, az ottani evangélikus gimnázium vendégeként. A kb. másfélnapos program zsúfolt és tanulságos volt. Az aszódiak igazán kitettek magukért, a tanári kar szinte teljes létszámmal jelen volt fogadásunkon, figyelmes vendéglátásban részesültünk. Rövid városnézés keretében megismertettek bennünket a helyi nevezetességekkel, sőt bemutató órákat is szerveztek, hogy ezáltal is betekintést nyerhessünk az itt folyó oktatómunka gyakorlatába. Odaérkezésünk estéjén kötetlen, a szakmai tapasztalatcserét is elősegítő beszélgetések folytak a két testület munkaközösségei között. A második nap közös áhítattal indult az aszódiak fiatal hittantanámőjének szolgálatával az épület dísztermében. Ezután iskoláink részletes bemutatkozására került sor: dr. Roncz Béla igazgató és dr. Formanné Kiss Katalin igazgatónő ismertették intézményeik múltját, jelenlegi felépítését, működését, körvonalazva a távolabbi terveket is. Az aszódi intézményvezető s néhány kollégája kalauzolásával végigjártuk a gimnáziumjói felszerelt, modem berendezésű, magas szakmai igényeket kielégítő tan- és szaktantermeit, a kialakuló állapotában is ígéretes könyvtárát. A csabai tantestület ajándékát átadva, igazgatónőnk megköszönte a tapasztalatcsere lehetőségét és a szíves fogadtatást. A Magyarországi Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma történelmi jelentőségű intézmény: az evangélikus egyházban működött és újra indított tíz iskola sorában - a soproni gimnázium mögött - a második az alapítás sorrendjében. Az 1948-1994 közötti kényszerű szünet után 1994-ben újra indított iskola a kezdetektől (1727 őszétől) számítva s az ideit is beleértve 272 tanévre tekint vissza. Az intézmény Petőfi nevét viseli, az aszódiak büszkék arra, hogy az ifjú Petőfi három esztendőt töltött el hajdan itt. (Az eredeti iskolaépület ma múzeumként működik.) 1997 őszétől már új helyen, a Nagy Tamás építész által megálmodott modem, impozáns, új épületegyüttesben folytathatta munkáját. Az aszódi intézmény mintegy 200 éven át élvezhette a Podmaniczky család pártfogását. Az egyház 2000-ben teljes egészében visszakapta a gyönyörű Podmaniczky-kastélyt, mely - az elképzelések szerint - a jövőben megvalósuló magyarországi evangélikus oktatási központ egyik pillére lenne a meglévő gimnázium és egy létrehozandó evangélikus népfőiskola mellett. Az Aszódi Petőfi Gimnázium célja egyházhoz hű, keresztény hitet és erkölcsöt valló és gyakorló, a Galga völgyében lakó kiművelt emberfők nevelése és megtartása. És ehhez nemcsak a tárgyi feltételek biztosítottak: az intézmény tantestülete javarészt fiatal és lelkes tagokból áll, akik elhivatottak és az evangélikus iskola ügyét magukénak érzők. A kirándulás - a szűk idő ellenére is - tapasztalatokkal, élményekkel gazdagított bennünket, szélesítette látókörünket, s pozitívan hatott tantestületünk közösséggé formálására is. Domokos Tamásné Négy gyülekezeti kórus dicsőítette Istent Négy budai gyülekezet apraja-nagy- ja szorongott a kelenföldi templom karzatán Cantate vasárnapján, húsvét után négy héttel. Örömmel jöttek: a zene és immár közel fél évszázados hagyomány hozta őket ismét össze. Énekük J. S. Bachot idézte a nagy zeneszerző halálának jubileumi évében. A budai egyházmegyében 1954 óta hagyomány, hogy Cantate vasárnapján a gyülekezetek énekkaraiból alakult egyesített kórus szolgál énekével a terület valamelyik templomának istentiszteletén. Énekük missziós szolgálat is egyben és az előző években nagy esemény volt a meglátogatott budai gyülekezetek életében. Idén négy énekkar vett részt ezen a találkozón Kelenföldön: a budahegyvidéki (karnagyuk: Hikisch Zoltán), a budavári. (Csorba István), az óbudai (Hollóné Kovács Márta és Proksza Gyula) és a vendéglátó kelenföldi (Bence Gábor vezetéEgyütt Cantete vasárnapján sével). Megyénkben Érden is kitűnő kórus működik, akik ez alkalommal egy ökumenikus együttlétre készültek. A keresztelési szertartással kezdődő istentiszteleten Szeverényi János egyház- megyei esperes a jeruzsálemi templomban önfeledten az Urat dicsőítő gyermekekről prédikált, akiket megrónak a „bennfentesek”, a papság képviselői, akik „szervezetben” élnek, de lelkűkben az Isten nélkül. Magyarországon ma spirituális szomjúság van. De ha valaki közénk - a templomba - jön, érzi-e az élő Isten jelenlétét? Akkor lehet valódi az énekünk, a magasztalásunk, ha megtölti az Úr iránti szeretet. Az Atya tölti meg valódi tartalommal életünk keretét, s teszi hitelesen csengővé énekhangjaikat. Az istentiszteleti liturgiához kapcsolódó énekeket, zeneműveket a négy kórus és Sulyok Imre orgonamüvész tolmácsolta. Az egyetemes - és az evangélikus - zenetörténet legnagyobb alakja, Johann Sebastian Bach (1685-1750) halálának jubileumi évében a zeneszámokat az ő műveiből válogatták. Az istentisztelet megható pillanata volt, amikor dr. Csapody Miklós, a terület országgyűlési képviselője imádkozott az oltárnál, a tíz éve megválasztott, a rendszerváltás utáni első szabad magyar- országi parlamentre és saját szolgálatára emlékezve. Minden „hivatalos” köszönetnél többet jelenthetett a Csorba István egyház- megyei presbiteri, zenei felelős által irányított szervezők számára, hogy az alkalom után a templom előtt még hosz- szasan beszélgettek a fiatal és idős kórustagok, gyülekezetekről, egyházi közéletről, zenéről. S arról: idén új hagyományként ősszel - a tervek szerint november táján - is lesz Cantate, amelyre ismét várják a kórustagokat és az egyházi zene barátait. B. I. Zalaszentgrót tavaszi ünnepe Gyönyörű, napsütéses nap köszöntött a városra május 13-án, és 11 órakor felcsendült a fúvószenekar kíséretével az „Erős vár” a zalaszentgróti gyülekezet megújult templomában. A felújított templom szentelésének szolgálatát D. dr. Harmati Béla püspök végezte. Alapigéül Lk 12,32 igéjét választotta. Ez az ige sokszor volt bíztatás országunk 1000 éves és a keresztyénség 2000 éves történelme során. Nemcsak a kő, a templom jelent menedéket, hanem a benne hangzó ige ad erőt és figyelmeztet, hogy halljuk meg a bíztatást, hisz van erős várunk, lelki várunk Isten igéjében. Ma nem meghalni kell a hitért - mint régen a mártíroknak - hanem megélni hitünket. Ne csak a templom újuljon meg, hanem halljuk meg Isten felhívását is a megújulásra. A zalaszentgróti gyülekezet nem félt, hanem nekifogott a nagy munkának. Az 1912-ben épült templom olyan állapotban volt, hogy nem került rá a város térképére. Nem dicsekedtek vele - de mostanra a település egyik gyöngyszemévé lett. Lehetőségéhez mérten a csöppnyi gyülekezet is gyűjtésbe kezdett. Szalay Magdolna néni nem hagyta csüggedni a híveket. Az anyagiak nagyobb részét az Országos Egyház állta. A város polgár- mestere közel egymillió Ft-tal járult hozzá az építkezéshez Ausztráliába és Németországba elszármazott testvérektől is érkezett céladomány és hozzájárult a költségekhez a templomot használó református gyülekezet is. Köszöntötte a gyülekezetei Smidéliusz Zoltán esperes, Nagybocskai Tamás egyházmegyei felügyelő és Vajda István volt lelkész is, aki családjával együtt egy szép kánonnal ajándékozta meg a jelenlévőket. Szólt a református lelkipásztor, Török Zoltán, Császár József polgármester. Dr. Boros Imre miniszter, a város országgyűlési képviselője azt hangsúlyozta, hogy a történelmi egyházak missziói feladata még a mai napig is nagyon fontos. Az ünnepség után a vendégek és a gyülekezet tagjai a gyülekezeti házban rendezett szeretetvendégségen találkoztak és beszélgettek. • Jankó Katalin Újra szól a harang A körülmények úgy hozták, hogy harminc éven át némaságra volt ítélve a borsod- nádasdi evangélikus templom harangja. A közelmúltban a hívek adománya által elkészült az az elektronikus berendezés, amely ezentúl naponta kétszer megszólaltatja. A munkálatokat Fazekas István ny. ózdi műszerész végezte, amelyhez Varsányi Pál, az egykori Ózdi Kohászati Üzemek aranykezű szakembere is segítséget nyújtott. Az első harangszót hálaadó istentisztelet követte, melynek során Tóth Melinda, az ózdi evangélikus egyházközség és a borsodnádasdi szórvány gyülekezet lelkipásztora mondott köszönetét a református testvéreknek, valamint a település önkormányzatának és polgármesterének, Sárvári Tamásnak a támogatásért. Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból június 14. szerda 16.30 Öröm vagy küzdelem? (Látogatóban dr.Süle Ferenc valláspatológus- nál.) június 15. csütörtök 16.40 Vélemények a hitről (Pál apostol szeretethimnuszának gondolatairól beszél Őrsy László jezsuita szerzetes.) június 18. vasárnap 15.25 Örömhír (Az Evangélikus Egyház műsora.) " ma .. jú nius 14. szerda 20.30 Szomszédok vagy ellenségek? (Zsidók és arabok együttélése Jeruzsálemben.) június 17. szombat 22.40 Századfordító magyarok (Wigner Jenő portré. A világhírű atomfizikus a Fasori Ev. Gimnáziumban tanult.) június 18. vasárnapT5.00 Szentföldi szent helyek üzenete (Prédikátor Salamon Jeruzsálemé.) mm június 12. hétfő 5.35 A csendtől a békéig (A dokumentumfdm Teréz anyának állít emléket.) június 13. kedd 19.50 Virágvasámap (A film alapja valóságos esemény. Marcali egykori papjának tragikus sorsát idézi fel.) június 14. szerda 20.45 Fórum (A stúdióbeszélgetés témája: A magzati élet védelmének esélyei Magyarországon.) (kerékgyártó) FÉBÉ-konferenciák A FEBE Evangélikus Diakonissza Egyesület Piliscsabán június 22-25-ig és augusztus 17-20-ig konferenciát rendez a gyülekezeti tagok számára. Ezeken a konferenciákon az áhítatokon, az evangélizációs előadásokon és a bibliaköri együtt- léteken túl előadássorozat hangzik el a gyülekezeti szeretetszolgálat, az idősek és betegek rendszeres gondozásának kérdéseiről (bibliai alapvetés, egészségügyi képzés, az önkormányzatokkal való együttműködés lehetőségei stb.) Várjuk azon gyülekezetek küldötteit is, ahol ennek a munkaágnak a megindítását tervezik, valamint azokat is - tapasztalatcsere érdekében ahol ez a munka folyik. A júniusi konferencia előadói: Bohus Imre, Herczog Csaba, Madocsai Miklós, Szabó Vilmos, Szabóné Piri Zsuzsanna, Zászkaliczky Pál. (Az augusztusi konferencia előadóinak felkérése folyamatban van). Részvételi díj: napi 1100 Ft, valamint egyszeri ágynemümosatás: 250 Ft. Jelentkezés: Taschner Erzsébet dt. címén: 1131 Budapest, Pajtás u. 42. Telefon: 1 349-0845. A jelentkezési határidő: a júniusi konferenciára június 12., az augusztusira augusztus 7.
