Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-05-14 / 20. szám

4. oldal 2000. MÁJUS 14. Evangélikus Élet Az ősök hite - a jövő reménysége Látszatok Millenniumi kiállítás nyílt meg az Evangélikus Múzeum­ban, dunántúli evangélikus gyü­lekezetek műkincseiből. A rendszerváltás utáni időben, amikor az újrakezdés bizonyta­lanságával kell szembenéznünk, jó dolog, ha kapaszkodóra talá­lunk. Ilyen kapaszkodónak szánták a rendezők a most meg­nyitott kiállítást, az ősök hité­nek Dunántúlon megmaradt és fellelhető emlékeiből. Harmati Béla László művé­szettörténész nyitotta meg ápri­lis 13-án és mutatta be a kiállí­tott emlékeket. Őseink kegyes­ségének, spiritualitásának tárgyi emlékei javarészt a 17. és 18. századból valók. Származási helyük Győr-Moson-Sopron, Veszprém és Tolna megye. A kiállítás külön érdekessége az a fest­mény - melyet itt bemutatunk - az Ágostai Hitvallás allegóriája. A Tolna megyei Györkönyből való. Valószínű, hogy Jacob von der Heyde 1630-ban ké­szült metszete alapján 1724-ben festet­ték meg Győrben. A próféták és aposto­lok kőszikláin nyugszik a frigyláda, azon a Biblia, majd a hétágú gyertyatartó (menora) ágain a 21 tétel képekben. Az eredeti számos példányban készült el, ezt a példányt valószínű, hogy a Tolnába betelepült németek hozták magukkal. Az említett századokból való kehelyta- karók, ezüst és aranyozott gyertyatartók, keresztelőkanna és úrvacsorái boroskan­na (aranyozott) mutatja be ennek a kor­szaknak míves, igényes művészetét. Raj­tuk domborművű medailonokon bibliai képek láthatók. A tárgyakat a győri, soproni gyüleke­zetek kincstárai és az Iparművészeti és a Nemzeti Múzeum gyűjteményei kölcsö­nözték. A kiállítást megnyitó beszédét azzal a kívánsággal fejezte be Harmati Béla László, hogy „az esztétikai élményen túl szolgáljon példaként ebben az újrakez­dés bizonytalanságával küszködő mai világunkban.” A kiállítás az év folyamán megtekinthető. T. Cinkotán új lelkészlakás épül Elmúlt évben ün­nepelte a Budapest- cinkotai gyülekezet fennállásának 300. évfordulóját. A gyü­lekezet parókiája is közel van a három­századik évhez. A régi épület felújítása többe kerülne, mint ha újat építenek, nem beszélve arról, hogy a 21. század követelményeinek is meg kell felelnie. Ezért határozta el a presbitérium, hogy hozzákezd az építke­zéshez. Az alapkőletétel április 28-án délután volt. Blatniczky János, a gyülekezet lelké­sze ismertette az okokat, amiért ezt elhatározták, majd rövid istentiszteletet tartot­tak, melyen Szirmai Zoltán esperes hirdetett igét. A 22. zsoltár 5. versével emlé­keztetett az ősökre, akiknek három évszázaddal ezelőtt volt olyan bizodalmuk, hogy a jövő számára építettek, és ebből a bizodalomból mindmáig állt a ház és él­tek benne lelkészcsaládok. Zsid 10,23b versével pedig a reménység hitvallását ál­lította feladatként a mai építőknek. Aki épít, az jövőt lát, annak van reménysége. Az alapkő okirat az épület alagsorában került befalazásra, és áldásért imádkozott a megjelent gyülekezet. T. Lórántffy Zsuzsanna Négyszáz évvel ezelőtt 1600-ban szü­letett és 1660. április 18-án halt meg Sá­rospatakon az erdélyi fejedelemasszony. Apja, Lórántffy Mihály, Ónod várkapitá­nya volt, anyja Zeleméri Borbála. 16 éves korában ment feleségül Rákóczi Györgyhöz, aki 1630-ban Erdély fejedel­me lett. II. Rákóczi Ferenc fejedelem Lórántffy Zsuzsanna dédunokája. A fejedelemasszony a sárospataki kol­légium felvirágoztatásán dolgozott. Táp­intézetet létesített, elősegitette, hogy kül­földi egyetemeken tanulhassanak. 1651- ben Sárospatakon nyomdát létesített. A sárospataki kollégiumon kívül más kol­légiumokat is segítette. 1657-ben Apá­czai Csere János fordult hozzá segítsé­gért a kolozsvári iskola érdekében. Ter­mészetesen őket is ellátta bőven anyagi­akkal. 1657-ben Fogarason román nyel­vű felsőbb iskolát létesített. Lelkészek fi­zetését, templomok építését, egyházi írók könyvének kiadását fedezte. Ő ma­ga is írt, a „ Szent Lélek származásáról ”, „Mózes és a próféták ”-ról. 1650-ben Sárospatakra hívta Comenius Ámos Jánost, aki 1654-ig tevékenyke­dett itt. 1652-ben Sárospatakon írta élete egyik fő művét, az Orbis pictus-í. Ezzel az iskolákban a jobb oktatási eredményt kívánta elérni. Comenius, eredeti nevén Komensky, 1592. március 29-én szüle­tett Magyarbródon. Tanulmányait Heidelbergben végezte. A protestáns egyházban a puritanizmus híve volt. Ha­zájában kezdett működni. A cseh-morva testvérek püspöke volt. A harminc éves háború miatt Magyarországon kívül még Poroszországban és Lengyelországban is működött. Amsterdamban halt meg há­romszázharminc évvel ezelőtt - 1670. április 15-én. A sárospataki kollégiumot 1531-ben Perényi Gábor alapitotta. Lutheri szel­lemben működött. Maga Perényi Gábor is evangélikus volt, 1567-ben bekövet­kezett haláláig. A sárospataki kollégium nagy pártfogója I. Rákóczi György feje­delem felesége, Lórántffy Zsuzsanna volt. 1660-ban bekövetkezett halála után, II. Rákóczi György fejedelem öz­vegye, Báthory Zsófia 1662-ben meg­szüntette a sárospataki kollégium támo­gatását, majd 1671-ben el is űzte őket Sárospatakról. 1682. december 22-én Thököly Imre fejedelem felkelői ismét Mindent a szemnek, igaz? Egy hosz- szabb falszakasz a templom közelében sok mindenre használható: ezt ez a kari­katúra is jól bizonyítja. Néhány menete­lő, elszánt emberalak a templom irányá­ba, és kész is a reklám. Talán sokan ész­re sem veszik, hogy mindez csak rajz - hogy csupán látszat az egész! Látszat. Hát igen, adunk rá. Életünk új­ra és újra előadott, szabadon választott (vagy inkább kötelező) gyakorlatai közé tartozik ez is. Fenn kell olykor tartani, bár mindannyian tudjuk, hogy csal - mármint ugye a látszat. És a valóság mindig mást mutat, éppen azért, mert valóság. Ha jól emlékszem, John Cage angol zeneszerzőnek van egy zenekari műve 3'41 címmel. Nagyon érdekes darab. A színpadon ott áll a zenekar, a karmester vezényel, a zenészek dolgoznak — csak éppen hang nem jön ki a hangszerekből. Mindenki úgy tesz, mintha zenélne, 3 perc 41 másodpercig. A trombitások szinte belevörösödnek a nagy fújásba, a vonósok is húzogatják vonóikat ide-oda, nem is beszélve a dirigensről, aki majd leesik a karmesteri emelvényről, úgy lengeti és tornáztatja a pálcáját. Szóval, minden arra utal, hogy egy nagy mű elő­adása zajlik, csak éppen zenét nem hal­lunk. Elgondolkoztató a dolog. Most ez jutott eszembe a képről és a látszatokról. Egy kabarészöveg pedig ezt valahogy így fogalmazza meg: „van va­lami, de még nem az igazi”. Hát erről van szó. Tényleg: kellenek nekünk a lát­szatok? Néha az az érzésem, hogy nem is tudnánk nélkülük élni; annyira adunk rá­juk, annyira fenn akaijuk tartani őket ­pedig annyira csal­nak! Néha könnyen megy, de ugye oly­kor milyen erőlkö­désbe telik kozmeti­kázni magunkat a környezetünk előtt, hogy jó képük le­gyen rólunk, jóképű emberekről? Negé­des, partihangulatú bájolgás jelmezét öltjük magunkra, és inkább majdnem megszakadunk, de nem mutatjuk ki pél­dául, ha valami bánt, ha igazán okunk van félni, vagy ha valaminek, valakinek nagyon örülünk. Pedig sokkal egysze­rűbb lenne az élet, nem? Egy kicsit tágítva a kört, rögtön ott va­gyunk Jézus népénél, egyházunknál. Va­gyis a külső dekorációknál (rajzolt tö­megjelenet a templom falán), statiszti­kai-kozmetikai szépítéseknél, az evangé­lium érdekében történő mézesmadzag­húzó kampányolásoknál. Persze, szük­ség van jó reklámra, és ma már elkerül­hetetlen a „gyülekezet-menedzsment” - de nem a látszatokra építve. Vajon mi­lyen egy John Cage-szerű látszat-isten­tisztelet, látszatprédikációval, virtuális bűnvallással, feloldozással és dekoratív úrvacsorával? (Messze vagyunk ettől?) Mostanában egyre többet gondolko­zom azon, hogyan is lehetne valahogy kikerülni ebből a látszat-csapdából. Még nem jutottam messze, mondanom se kell. A külső dekoráció engem is vonz, ha lenne templomfalam, talán én is raj­zolnék mindenfélét... Azonban tudom, hogy Valaki segíthet mindezen. Nem kell magunkban őrlődnünk a problémán. És végképp nem kell mindenáron fenn­tartanunk a jóképű egyházképünk látsza­tát, mit is érnénk vele? Jézus tudja, hányadán áll velünk. Mö­géje lát csinos kis maszkjainknak, az egyházi „imidzs”-nek, „virtuálpoli- tikánknak”, jól elhelyezett faliképeink sem tévesztik meg őt. Mégsem csupán ennyi a célja. Mivel fontosak vagyunk Neki, ezért még tovább lép: a Valóságot szeretné velünk megláttatni - és megis­mertetni. Ez - szó se róla - képrombolás a javából! Énkép, egyházkép, gyüleke­zetkép, lelkészkép bánja a jézusi „be­avatkozást”, de mégis: ez az egyetlen út a Valóság (Igazság) felismerésére. Amikor is már csak Őt látjuk, Őt is­merjük egyedül, mint az a régen élt vak a jerikói út mentén. V.Gy. Gyüj tőívvel egy imaházért Több mint három évtizede hunyt el Benkóczy Dániel esperes, szegedi lel­kész, aki fiatal korában battonyai lel­kész volt, és sokat fáradozott az ima­ház építésének megvalósításán. Az 1934-ből származó „Lelkészi naplóm­ból” című írása híven tükrözi az akko­ri viszonyokat. Ebből idézzük az aláb­bi részleteket. Gyűjtőíveinkre ezt írtam: „Lázár egy­kor csupán az asztalról lehulló morzsá­kat kérte. A battonyai ág. hitv. evang. gyülekezet is a szegény Lázárhoz hason­ló — ő is csak az asztalokról lehulló mor­zsákat kéri imaháza felépítésére. ” Ezekkel a gyűjtőívekkel jártuk esperes- ségünk területét. Gyönyörű kastélyba vetődtünk éppen. Az előkerülő inas jöve­telünk célját hallva, azt mondja, hogy csak várakozzunk ott a lépcsőházban az ajtó előtt, mert Öméltósága még nem kelt fel. Várakoztunk. Álldogáltunk. Cseléd­ség jött le, ment fel az emeletre. Férfi, női hangok hallatszottak innen is, onnan is. Velünk nem törődött senki. Lázárnak kezdtem magamat érezni. így üldögélhetett évezredekkel ezelőtt a sze­gény Lázár is annak a bizonyos „bíbor­ban, bársonyban” öltözködő előkelőség­nek a lépcsőházában. visszafoglalták Sárospatakot. A kollégi­um történetében több alkalommal kel­lett küzdeni a fennmaradásukért. Leg­utóbb 1952-ben került állami kezelésbe a híres kollégium. Ebben az időben is egyházi kezelésben maradt híres könyv­tára. Sajnos, könyvtárának egy része ma is hadifogságban van, ahová a második világháború végén került. Egyik sárospataki kirándulásunkon dr. Újszászy Kálmán teológiai profesz- szor kalauzolt. Ő mutatta meg, hogy a kollégium bejáratában a rézveretes ké­pek a kollégium történetéről tanúskod­nak. Az egyiken Pál apostol második korinthusi levelének 4. részéből való ige szerepel: „Mindenütt nyomorgatta- tunk, de nem szoríttatunk; kétségeske- dünk, de nem esünk kétségbe. Üldözte- tünk, de el nem hagyatunk, tiportatunk, de el nem veszünk. ” Ez az ige szinte teljesen kifejezi a sárospataki kollégi­um ötödfélszáz éves történetét, amely olyan kiváló férfiakat nevelt, mint Kos­suth Lajos és Bessenyei György. Aján­lom a Rákóczi- és Kossuth-emlékhe- lyek felkeresését. Dr. Reményi Mihály Az idő elmúlt. Elmúlt félóra. Elmúlt egy óra is. Néha már türelmetlenül szól­tam az előkerülő inasnak, hogy Öméltó­sága még mindig nem kelt fel? Nem kelt fel! - vetette oda, és rohant fel a lépcsőn. Tizenegy órára járt már az idő. Lábaink már zsibbadozni kezdtek a lépcsőházban való álldogálástól. Megkértem az inast illedelmesen, hogy legyen olyan jó, a gyűjtőíveket mutassa be Öméltóságának. Vagy háromnegyed óra múlva előkerült az inas, s odaveti nekünk az üres gyűjtő­ívet e szavakkal: Öméltósága ma nem fogad senkit, nem is kel föl, mert gyen­gélkedő! Sorsunk most már igazán Lázár sorsa volt: még az asztalról lehulló morzsákat sem volt hajlandó odaverni nekünk a „bí­borban, bársonyban” öltözködő Öméltó­sága. Sőt még a Lázárnál is megalázot- tabbnak éreztem magamat. Annak leg­alább az előkerülő ebek nyaldosták sebe­it, bennünket meg csaknem széttéptek a láncaikról elszabadult szörnyetegek. Ma is csodálkozom, hogy ép tagokkal tud­tunk megszabadulni, mert segítségünkre igazán senki sem jött. * De nem csak ilyen és ezekhez hasonló lelkekkel találkoztunk gyűjtögetéseink alatt, hanem sokkal nemesebb, igazi krisztusi lelkekkel is. Ambrózfalván alacsony házikó ajtaja előtt álltunk meg. A kinyíló ajtón át - es­ti szürkület volt már - bepillantást nyer­tem a sötét szobába. Benn egy férfi alak­jának a körvonalait láttam: dolgozott. Szerettem volna bekiáltani: Jó ember! Ne dolgozz benn a sötétben, hiszen sze­med világát veszíted! De ő már nem ve­szíthette, mert vak volt, a világháború ál­dozata. Egy asszony jött elénk, annak ma­gyaráztam eljövetelünk célját. Nem értet­te szegény: süket volt. A szomszédból előkerülő nő magyarázta aztán el széles taglejtésekkel, kézmozdulatokkal jövete­lünk célját. A süket asszony besietett, nemsokára ismét kijött. Sajnálkozó vonás volt az arcán: éppen most nem támogat­hatnak, mert nincs miből. Menetközben hallottam, hogy e szegény házaspár tizen- egy gyermeket nevel. Mind kiskorúak, a nagyobbjai legföljebb iskolások. Talán már el is felejtettem volna a sze­gény párt, amikor másnap az ambróz- falvi parókiára kicsiny szégyenlős le­ányka lép be. Bennünket keresett. Az adományt hozta. A világháborúban sze- mevilágát vesztett férj s a süket asszony talán legidősebb gyermeke volt. - A szemeimbe lopakodó könnyet morzsol­va szét, mondtam köszönetét a gyer­meknek. Ugyanakkor lelki szemeimmel még egyszer láttam a sötét szobát a munkál­kodó, szemevilágát vesztett hőssel. És még valakit láttam. Halvány körvonalak­ban világosságot: az Úr alakja volt. A vi­lágháború szerencsétlen áldozata, aki vi­lágtalan szemeivel nem láthatott bennün­ket, az Urat látta. A szegény süket asz- szony, aki a mi gyarló szavainkat nem hallhatta, az Úr szavát megértette, és en­gedelmeskedve az Úrnak, küldték el adományukat. Ha valaki talán mesének gondolná ezt a történetet, érdeklődjék Ambrózfalván (Csanád m.) vitéz Takács Mihály háza után. Meg fogja találni ott. Közli: Marschalkó Gyula XI. NYÁRI HITOKTATÓ­TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAM 2000. június 19-24-ig az Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiumában (1077 Budapest, Rózsák tere 1.) tartjuk. A tanfolyam június 19-én, hétfon reggel 10 órakor kezdődik és június 24-én, szombaton ebéd után fejeződik be. Június 22-én, csütörtökön ÓVODAI napot tartunk. Részvételi díj: étkezés és szállás napi 1.500 Ft/fő. Az ellátás költségeihez az Országos Egyház is hozzájárul. Jelentkezés: 2000. június 1-ig. Dr. Muntag Andomé fasori lelkész. 1071 Budapest, Damjanich u. 28/b Tel/fax: 322-2806 A jelentkezőknek részletes programot küldünk. Jelentkezők pontosan jelezzék étkezésre és szállásra vonatkozó igényüket! Teológusok, hitoktató/hittantanári szakra járók, hitoktatók és lelkészek számára is hasznos lehet a tanfolyamon való részvétel! * « h 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom