Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-02-06 / 6. szám

4. oldal 2000. FEBRUÁR 6. Evangélikus Élet FARSANGI GONDOLATOK Legyünk vidámak! Valóban szükségünk lenne egy kicsit több jókedvre. S a népi hagyományokból gyö­kerezve, a farsang tűnik a vigaszságok idejének. Nosza, akkor legyünk vidámak! Hisz itt a farsang. De lehet-e ilyen „mederbe-szorítottan” vidám az ember? Jó kedve lesz-e a farsangi bálokon, csak azért, mert bál van? Aligha. Mert a vidámság egy bel­ső állapot külső megnyilvánulása. A belülről fakadó vidámság és a mesterkélt jókedv között még a felületes ember is különbséget tud tenni. Az arcról könnyen lefagy a mosoly, ha nem táplálja a belső de­rű. Legyünk vidámak - bátoríthatnak bennünket - csak éppen nem mindegy, hogy a ki­felé megnyilvánuló öröm mögött mi van. Legyünk vidámak - bátoríthatnak bennün­ket - csak éppen felszólításra nem lesz jobb a kedvünk. De mégis szükségünk van a bátorításra. Mert olyan ez, mikor mások figyelmét sze­retnénk felhívni arra, ami nekünk jó, vagy kedves. ízlett egy étel - megadom a re­ceptjét, tetszet egy regény, elmesélem a barátomnak, kellemes muzsikát hallottam - legközelebb másokat is invitálok a hangversenyre. Átéltem, hogy könnyebb minden vidám természettel, másokat is hívok több vidámságra. Hiszem, hogy a belülről táplált derű, amely könnyen mutatkozik vidámságban - értve a tréfát, a viccet, még az iróniát is, ajándék. Isten ajándéka. Annak az Istennek az ajándéka, aki maga sem komor, fanyar és búskomor. Hiszem, hogy olykor nagyon- nagyon mosolyog, s olykor pedig jót nevet rajtunk. S bár az életünk botlásait, eset­lenségét nem kandi-kamerával fürkészi, minden rezdülésünket jól látja. S ha arra gondolok, hogy Ő mosolygós Isten - akkor a derűm és a vidámságom sem marad többé felületes. Hanem belőle táplálkozik. Legyünk vidámak - ez nekünk nem azt jelenti, hogy nézzünk több kabarét vagy hallgassunk minél több viccet vagy ko­médiát. Hanem azt jelenti: Nézzünk Őrá! S akkor - őszinte lesz minden nevetésünk, mosolyunk, és szeretetet sugárzó még a „huncutságunk” és tréfánk is. így legyünk vi­dámak! FARSANGI GONDOLATOK Hitből van a jó kedély is, vagy inkább hitből is lehet. Bizonyára élnek közöttünk magukat hívőnek tartó­mondó kedélybetegek, ahogy léteznek harmonikus, boldog életű nem-hívők is. Anyai bácsikám sárguló fényképét néze­getem. Nem volt kimondottan vallásos ember. Családszerte ismert, de a város­ban is emlegetett humorát, jó kedélyét (népszerű vendéglőt vezetett) nem ke­resztény hitéből eredeztette. Régóta nem él már, de emlékszem: ünnepnek számí­tott, amikor meglátogatott minket, kis unokaöcséit. Más lett a légkör, a hangu­lat - majdnem farsangi. Abból is az a pillanat, amidőn lekerülnek az arcokról az álarcok. Ez adja a feszültséget és vé­gül az igazi, felszabadult hahotát. Ki van a maszk mögött? Ez az izgalmas, a játék sava-borsa. Ő mindig álarc nélkül érkezett. Félénk gyerekként, tőle sose féltem - hozzá búj­tam és illetlenül, elegáns zakójának zse­bében (egyszerűségével együtt kifogás­talan úriember volt), a nekünk hozott édesség után kutattam. Mással nem - ve­le meg mertem tenni ezt is. Mosolyogva tűrte. Anélkül volt kiegyensúlyozott, jó kedélyű és békés, hogy annak okát, for­rását kereste, vagy megnevezte volna. Személyisége, lelkülete, egészséges ér­tékrendje avatta ilyenné? Sugározta a jót, ahogy a keresztény hit is - elsődle­ges vagy ráadás kedélyforrásként - tehet jóságot, kedvességet sugárzókká. Valaki így vallott erről: „Amikor Krisztus van a középpontban, akkor az élet csupa mo­soly, mégpedig belülről jövő mosoly. Ha valami más van a középpontban, akkor egész bensőnk olyan, mint amikor valaki összeráncolja a homlokát és sötéten néz. ” A jó kedély titka ez a belülről fakadó mosolygás - még akkor is, ha ezer okunk van homlokráncolásra, szemöl­dök-összehúzásra, és ezt színes álarcok­kal sem tudjuk palástolni, csak ideig- óráig feledtetni talán. Animam debes mutare, non caelum. Milyen igaz: nem kívül kell keresni, űzni, várni a „farsan­got”, a jó kedély, derű, pajkos vidámság feltételeit (szegény bácsikánknak is rám cokat szántott homlokára a gyógyíthatat­lan betegség), de belül, a léleknek kell megkapaszkodnia, megváltoznia, meg­újulnia. Belülről kell megtanulnunk mo­solyogni. Hiszen a mosoly olyan fény, mely az arc ablakán mutatkozik és jelzi, hogy a szív otthon van. Ha számunkra Krisztus az ajtó (Jn 10,9), hihetjük: Szí­vünk „kopogtatás nélkül” hazatalál és a kinyiló ajtón át, a nálunk ilyenkor rövid - s nem ritkán náthásán, rossz hangulat­ban töltött - nappalok borúlátása helyett észrevesszük, hogy „ Minden téli gyötre­lem mögött távoli nap rejti tavasz-ar­cát. ” Bácskai Károly Felvételi követelmény a Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza, az Evangélikus Hittudományi Egyetem, Budapest közös képzésű hittanár szakára I. AZ ÍRÁSBELI VIZSGA ANYAGA, A KÖTELEZŐ ÉS AJÁNLOTT IRODA­LOM: 1. Biblikum: A Biblia világának (kortörténet, kialakulás) alapvető ismerete, a bibliai könyvek tartalmának vázlatos ismerete. Kötetező irodalom: Ferenczy Erzsébet-Ferenczy Zoltán: Az élet könyve, Evangé­likus Sajtóosztály, Budapest, 1989. Ajánlott irodalom: Biblia, magyarázó jegyze­tekkel, Kálvin János Kiadó, Budapest, 1996. Bartha István: Bibliaismeret, Nyír­egyháza, 1997. 2. Rendszeres teológia (Az egyház tanítása): Az evangélikus egyház tanítása a legalap­vetőbb dogmatikai, etikai, szociáletikai kérdésekben. Kötelező irodalom: Dr. Luther Márton: Kis Káté; Evangélikus Sajtóosztály, Bu­dapest, 1990. Dr. Prőhle Károly: Az evangélium igazsága; Evangélikus Sajtóosz­tály, Budapest 1990. Ajánlott irodalom: Gottfried Voigt: Bevezetés az egyház ta­nításába; Evangélikus Sajtóosztály, Budapest 1997. 3. Egyháztörténet: A keresztyénség története Magyarországon. Kötelező irodalom: Dr. Sólyom Jenő: Hazai egyháztörténelem; Evangélikus Saj­tóosztály, Budapest, 1990. Ajánlott irodalom: Dr. Fabiny Tibor: A Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház rövid története; Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1997. Az írásbeli vizsga időtartama: 3 óra. A felvételi dolgozat (teszt és esszé) a fenti 3 témából áll. II. A SZÓBELI VIZSGA ANYAGA megegyezik az írásbeliével, kiegészül beszéd- és kommunikációs készség felméréssel. A szóbeli időtartama: kb. fél óra. Az irodalom beszerezhető az Evangélikus Sajtóosztályon, 1085 Budapest, Üllői u. 24, valamint az Evangélikus Lelkészi Hivatalokban. III. VÁLASZTHATÓ SZAKPÁROK: magyar, történelem, ének-zene, rajz, német, angol, francia, fizika, biológia. IV. A felvételiről RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁS az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. tel: 363-64-51; a BGyTF Tanulmá­nyi Osztályán (4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 30/a, tel: 42/402-488); a Nyíregyházi Evangélikus Lelkészi Hivatalban (4400 Nyíregyháza, Luther tér 14. tel/fax: 42/410- 027) kérhető. E-mail: nyikita@lutheran.hu Laborczi Géza, a képzésért felelős lelkész Kettőszázhuszonöt évvel ezelőtt - 1775. február 9-én - született Bolyai Farkas a Küküllő menti Bolyán. Apja szolgabíró volt és kicsiny birtokán gaz­dálkodott. 1781-ben került a híres nagy- enyedi református kollégiumba. Csoda­gyereknek számított. Fantasztikus volt a fejszámolási készsége. 1788-ban báró^ Kemény Simon megfo­gadta fia mellé tanulótársnak, mentor­nak. Ez hasznára vált. A kulturált család­ban tanulótársa igaz barátja lett. 1790- ben a kolozsvári kollégiumba iratkoztak át. A város élete élénk, pezsgő volt. Itt nyílt meg az első magyar játékszín. Bo­lyai maga is játszott egy darabban. Ko­lozsvárott még érdeklődése megoszlott a teológia és a matematika között. Emel­lett rajzolt, festett, hegedült. 1796-ban a két iskolatárs Németor­szágba utazott. Előbb a jénai, majd a göt- tingai egyetemen töltöttek el 3 évet. Göttingában találkozott a nagy matema­tikussal, Carl Friedrich Gauss-szál, aki­vel egész életén át levelezett. Hazajött Erdélybe. 1801-ben megnősült, és anyai birtokán, Domáldon gazdálkodott. 1802- ben született meg fia, János. 1804-ben megválasztották a marosvásárhelyi re­formátus kollégium matematika profesz- szorának és az is maradt 47 éven át. Más tudományokban is jártas polihisztor és ezermester volt. Kertészkedett, beteget gyógyított, költött, kályhát tervezett. Feladatának tekintette a kutatómunkát. Hét szakkönyvet írt. 1832-ben jelent meg a kétkötetes főmüve a Tentamen (Kísérletek) cím alatt. Élete fő célja a párhuzamos egyenesek, a paralelék kuta­tása volt. Ennek a müvének a függeléké­ben - Appendix - jelent meg fiának. Bo­lyai Jánosnak „A tér abszolút igazi tudo­mánya” című korszakalkotó munkája. Bolyaiak Bolyai János 1802-ben született. Apja azt remélte, hogy fiát kiküldheti Néme­tországba Gausshoz. Óriási csalódása volt, hogy Gauss még a levelére sem vá­laszolt. így fia, János a bécsi hadmérnö­ki akadémiára került, amelyet kitűnő eredménnyel végzett el. Bolyai János Te­mesváron szolgált, amikor 1823. novem­ber 3-án megírta apjának: .....semmiből eg y új más világot teremtettem. ” Ez az új világ a nem-euklideszi geometria szem­lélet korszakalkotó felfedezése volt. Mélységesen lesújtotta, hogy amikor ap­ja művében Gauss elolvasta felfedezését, azt írta róla, hogy ő is foglalkozott ezzel, mintegy elvitatta Bolyai elsőségét. Pedig azt remélte, hogy Gauss elismeri a mun­káját és méltatásával kiemeli az ismeret­lenségből. Az apa, Bolyai Farkas nagytehetségű matematikus, de a fia, Bolyai János iga­zi zseniális alkotó volt. Bolyai Farkas 1856. november 20-án halt meg. Fia, Bo­lyai János alig három év múlva követte atyját. A kolozsvári egyetem, amelyet 1872- ben az ország második egyetemeként hoztak létre, ma a Babes-Bolyai nevet viseli. Dr. Reményi Mihály A Büki. a Beledi, a Kővágóörsi és a Pápai Evangélikus Gyülekezetek Gyurátz Ferenc halálának 75. évfordulója kapcsán ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI HITTAN VERSENYT hirdetnek meg. Jelentkezés: 6 fős csapatoknak egy-egy, vagy mind a négy fordulóra Jelentkezhetnek ifjúsági csoportok, gimnáziumi, vagy más középiskolai csoportok, akár vegyes felekezetüek is! Helyszín és időpont:- Bük 2000. április 8.- Beled 2000. május 20.- Kővágóörs 2000. október 7.- Pápa 2000. november 18. A verseny témája: Bibliaismeret és Gyurátz Ferenc élete. A jelentkezők a különböző fordulók tudnivalóit külön értesítésében kap­ják meg! Jelentkezési határidő: 2000. március 1. Jelentkezéseket beküldeni a következő címre lehet: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 8500 Pápa, Széchenyi u. 15. A verseny helyszínein Gyurátz Ferenc életét bemutató vándorkiállítás nyílik! Margit néni hazament Röviddel ezelőtt temettük el 100. élet­évében Szabó Komélnét, a Budapesti Deák téri gyülekezet legidősebb tagját. Néhány éve még minden vasárnap ott ült megszokott helyén a 9 órai istentisztele­ten. Úrvacsorát is minden vasárnap vett, hiszen „soha nem tudhatom az én ko­romban, melyik lesz az utolsó...” A lezáruló XX. századdal volt egyidős, végigélte annak minden borzalmát is. Férjét az első ipari koncepciós per áldo­zataként végezték ki 1948-ban, neki és családjának pedig keservesen küzdelmes sors jutott. De mosolygós szemében mindig a megtartó hit békessége ragyo­gott. Ez a hit sugárzik abból a beszélge­tésből is, ami gyülekezeti újságunkban hét éve jelent meg. Most, hogy már nincs közöttünk, a vele készült beszélgetés közreadásával hite magasodjék példává még többünk előtt. Mióta dolgozik Margit néni a Deák téri gyülekezetben? Amikor a budahegyvidéki gyülekezet­ben Ordass püspök urat félretették, nem tudtam ott maradni. A Deák téri gyüleke­zetnek lettem a tagja, és amikor elkezd­tem itt szolgálni, akkor éreztem, hogy tényleg ide tartozom. Mi volt ez a szolgálat? Betegeket látogattam. Legelső betegem egy tőből amputált lábú nő volt a Petőfi Sándor utcában. Azontúl mindenkit, aki­ről tudtam, s csak tehettem, meglátogat­tam. Jártam a hűvösvölgyi szeretetház három otthonába, azokkal a .betegekkel direkt barátságba kerültem. Úgy örült mindenki, akihez az ember elment. Aki ezt nem próbálta, nem tudja, milyen öröm annak a magányos betegnek, hogy­ha valaki meglátogatja. Hogyan volt erre ideje Margit néninek? Akkoriban még mint nyugdíjas, kézbe­sítőként dolgoztam, sokfelé jártam. Ak­kor már jobb sorom volt, mert először gyári segédmunkás voltam a szappan­gyárban, és mindenütt a legnehezebb munkát végeztem: a szappant szedtük le a gépről, vagy kotortuk ki hosszú rudak­kal a szappanforgácsot. Nem használták ki Margit néni nyelvtu­dását? Nem, bár volt rá eset, hogy az irodából jöttek megkérdezni, hogy valamit ho­gyan kell fordítani, mit jelent - hiszen francia szakos tanárnő vagyok, és németül, portugálul is jól beszé­lek a latin nyelv ismere­te mellett. Mikor oldódott vala­mennyire a helyzet? 1959-ben kerültem a Földmüvelődésügyi Mi­nisztériumba, ahol édes­apám egykor az erdé­szeti főosztály vezetője volt, ott lettem kézbesí­tő. A postára kellett menni és a leveleket emeletenként szét­osztani. De mindent szívesen csináltam. Volt, hogy az irodából odaszaladt hoz­zám egy fiatal lány: „Engedje meg Mar­git néni, hogy megcsókoljam az arcát, ezt a mosolygós arcot...” Ezt a termé­szetet a jó Isten adta nekem. Örültem, hogy munkát kaptam. Nem éreztem megalázónak azt sem, amikor laboratóri­umokat takarítottam, vagy a mérnök urak kapcáit kellett mosnom. Ilyesmivel nem lehetett megalázni. A család? Féljem, Szabó Kornél, a háború előtt Fűzfőn a Nitrokémia vegyigyárának volt a vezérigazgatója. A jó Isten négy gyer­mekkel áldotta meg boldog házasságun­kat, amelyet a Deák téri templomban kö­töttünk. Uramat, az igaz magyar embert, a nyilasok házi őrizetbe tették. Amikor onnan kiszabadult, feljöttünk Budapest­re, édesanyám lakásába. Itt szenvedtük át az ostromot. A 17 éves kislányom a háború alatt halt meg, az óvóhelyen ka­pott vérmérgezest. 1945-ben uram újra a Nitrokémia vezérigazgatója lett, és az összes honvédelmi érdekeltségű vállalat­nak a miniszteri biztosa. Lehetett előre sejteni a tragédiát? Nem. 1947. november 23-án a gazda­sági rendőrség hivatalában letartóztatta, és elvitték az Andrássy útra. Ott szenve­dett 10 hétig. Onnan a Markó utcába ke­rült, ahol 1948. március 4-én a Népbíró­ság hűtlenség vádjával halálra ítélte. Az ítéletet a Népbíróság Országos Tanácsa, mint feljebbviteli bíróság jóváhagyta. A kegyelmi kérvényt az akkori államfő el­utasította. így 1948. szeptember 18-án az ítéletet végre is hajtották. Ötvenhét éves volt. Halála előtti napon a kőbányai gyűjtőfogházban, két lá­nyommal együtt búcsút, vehettünk tőle. Tudták ők is az ítéletet? Igen, már felnőtt lá­nyok voltak. Mondtam nekik, hogy nem szabad sími, apukának erőt kell adni. Férjem első szava az volt hozzánk: „Ugye, tudjátok, hogy ártatlan vagyok?” Persze, hogy tudtuk. Vigasztalt min­ket. Nekem azt mondta: „Te mindig olyan erős hitű voltál. Tartsd meg ezt az erős hitet!” Volt még egy ha­tározott kérése: „Mindenkinek meg kell bocsátani!” Az elrettentésnek szánt koncepciós per és igazságtalan ítélet után a kérés elle­nére sem lehetett természetes kimonda­ni a választ a gyónó kérdésre: Megbo- csátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened... Nagy erő kellett hozzá. De ahogy meg­ígértem, minden reggel és este a Mi- atyánkban, az Úrtól tanult imádságom­ban ma is benne van a könyörgés, de leg­főképpen az úrvacsorái gyónásban: Se­gíts Uram, hogy meg tudjak bocsátani teljes szívből, tiszta lélekkel. A megbo­csátás segített abban, hogy a harag, gyű­lölet, bosszúvágy nem zavarta sohasem Urunknak talán legnagyobb ajándékát, a lelki békességet, amellyel el tudtuk vi­selni a gyászt, üldöztetést, nehéz testi munkát, nélkülözést. Azóta a körülmények lényegesen meg­enyhülnek. 1989. szeptember 14-én a Leg­felsőbb Bíróság kimondta, hogy Szabó Koméit ártatlanul ítélték el, és vádlott tár­saival együtt az ellene emelt valamennyi vádpont alól - bűncselekmény hiányában - felmentette. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy ezt annyi év után megérhettem. A férj temetése 41 évvel az igaztalan halálos ítélet végrehajtása után, 1990. március 2-án volt a Farkasréti temető­ben. A gyászértesítésre nyomtatott ige Margit néni önvallomása és megélt erő­forrása is volt, számunkra pedig most a búcsú helyzetében vele kapcsolatban bi­zonyosság: „Hited megtartott téged, mety el békességgel. ” (Lukács 7,50) Zászkaliczky Péter »

Next

/
Oldalképek
Tartalom