Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-05-14 / 20. szám
65. ÉVFOLYAM 20. SZÁM. 2000. MÁJUS 14. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „Minden azon fordul meg, hogy bízni tudjunk a mi szerető Urunkban, a Krisztusban s igéjét igaznak tartsuk. Megpróbáltatások közepette se csüggedjünk, hanem vigasztaljuk magunkat. Hiszen nem juthat örömhöz az, aki előbb nem szenvedett. ” Luther A TARTALOMBÓL Húsvéti beszélgetés Grylius Dániellel Gyűjtőívvel egy imaházért Hittanverseny Gyurátz Ferenc szellemében A virágvasárnapi ünnep fényét és melegségét emelte Nagykanizsán az, hogy felszentelték az új lelkészlakást. A régi, a „megszokott” körülmények között adott lehetőséget a lelkészcsaládnak arra, hogy megtelepedhessenek a városban és végezhessék szolgálatukat. 1990- ben a rendszerváltáskor az egy év híján 100 éves épület vizes, egészségtelen volt, és megfogalmazódott a felújítás szüksége. Évekig folyt a tanakodás, mig 1996-ban vetődött fel, hogy ne felújítás legyen, hanem építsenek újat. A gyülekezet alapítványt létesített, érkeztek a céladományok. Simon Csaba tervező mérnök, a gyülekezet tagja terveket ké- szitett díjmenetesen, adományként. Több-százezer forint kiadástól mentesült a gyülekezet. 1997-98-ban folyt az erőgyűjtés. Tárgyaltak építési hatóságokkal, természetesen az egyházi bizottsággal is, és kialakult a végleges megoldás, melyhez az engedélyt megkapták 1999. év elején. Március 21-én volt az alapkőletétel. Az Országos Egyházi támogatást 15 millió forintban kapták meg. A gyülekezet 2 és fél milliót tudott áldozni, segítettek a testvérgyülekezetek is, a németországi Puchheimből és a finnországi Saloból. A képen látható gyönyörű épület szívet derítő látvány, a négy gyermekes lelkészcsalád számára pedig kedves, kellemes otthon lehet. A helybeli építők becsületesen tették dolgukat, az épület díszére válik nemcsak az egyházközségnek, de a városnak is. A régi parókiát sem bontják el. Határozat született arra, hogy átalakítják, így kielégítheti a hitoktatási szükségletet, és alkalmas lehet a gyülekezeti teremmel együtt kisebb konferenciák, regionális SZÉLRÓZSA III. Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó Debrecen - Dorcas Center 2000. július 26-29. „Itt vagyok, engem küldj!" Szervezők: Magyarországi Evangélikus Egyház, Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség. Információ: Galántai Veronika. Tel: 1 429 2037, e-mail: ifjuság@lutheran.hu honlap: www.lutheran.hu/iljusag Előadások- fórumok Az idei Szélrózsa találkozó mottójául választott ige adja majd meg a két főelőadás témáját. Az „Itt vagyok, engem küldj!” gondolatához kapcsolódik mind a két teljes nap előadása: Az első napon a küldés meghallása, megérzése, a Küldő hangjának meghallására kerül a hangsúly. Ahhoz, hogy az ember a küldő szónak ne csak felületes olvasója vagy hallgatója legyen, ahhoz a lelkében kell rezonálnia. Előadónk dr. Sülé Ferenc pszichiáter lesz, akitől azt kértem, hogy mint hívő ember, valljon arról, hogyan találhatjuk meg küldetésünket. Hisz van, aki sok-sok évet „lehúz” igehallgatással, s „fogyasztó” gyülekezeti (ifi) tagsággal, s nem döbben rá arra, hogy mindenkinek van valamilyen küldetése. Mások pedig az első szóra aktívak lesznek, s falakba ütköznek a lelkesedésük miatt, s előbb utóbb csalódnak. Küldetésünk, feladatunk, helyünk megtalálásában szeretnénk az első előadással segíteni, úgy, hogy az előadónk ígérte, egész nap közöttünk lesz, s a felmerülő kérdésekre kiscsoportos beszélgetéseken, vagy akár személyes beszélgetésekben ad feleletet. A második napra pedig Bálint Zoltánt, távoli népek között missziót végző testvérünket kívánjuk felkérni előadónak. „A misszióról őszintén” címmel szólna, s előadásától azt várnánk, hogy a romantikus képek helyett a misszió mai problémáit tárja elénk. Az előadásokat követően idén is lesznek fórumok. A témasorok még kidolgozás alatt vannak, de akinek van jó megbeszélésre ajánlott ötlete, akkor kétjük, küldje meg az Ifjúsági Osztály címére. Örülnék, ha így nem csak az általam kigondolt témák kerülnének elő, hanem azok, amelyek benneteket érdekelnek. Azt szeretnénk, ha a fesztivál jellegű találkozónak a komoly, tartalmas és ezért jó emléket adó színfoltjai lennének az előadások és a beszélgetések. Bence Imre * Ne halkuljon el az örömhír Parókia- és harangszentelés Nagykanizsán és Szepetneken összejövetelek tartására. Akár a Dél-Du- nántúl konferencia- központja is lehet. Az ünnepi istentiszteleten dr. Harmati Béla püspökkel Smidéliusz Zoltán esperes és Deme Dávid, a helyi lelkész szolgált. A püspök, igehirdetését Mt 7, 24-27 alapján tartotta. Építésről van itt szó több értelemben is, van hozzá alapunk. Jézus erős fundamentum. Biztos alap, nem múlandó. Nem lehet eltörölni a jézusi erkölcsöt, a keresztyén múltat büntetlenül. Ingergazdag történelmünk közepette Isten arra hív, hogy találjuk meg a jézusi alapot! Ma árvíz döntöget házakat, Isten figyelmeztet az építés alapjára és minőségére. Egy biztos: kell újjáépítés az egyházban, az országban úgy, hogy az alapot kell újra felfedezni és ráépíteni. Ünnepi közgyűlésen Pfeifer Zoltán felügyelő köszönte meg a püspök szolgálatát, majd Deme Dávid lelkész ismertette az építés történetét, köszönetét mondva mindazoknak, akik segítségével megvalósulhatott a terv, felépülhetett a ház. A köszöntések során Smidéliusz Zoltán esperes kiemelte az épület kapcsán a lelkészcsaládok példaadását a családi élet és a gyermeknevelés terén. Nagybocskai Tamás egyházmegyei felügyelő a megvalósulásban a gyülekezet és a lelkésze közötti jó kapcsolatot értékelte. Szemerei Zoltán országos pénzügyi főosztályvezető a lendületes, gyors, és tervek megtartásával lefolyt építkezést dicsérete, Schmidt Erika és Péter a német testvérgyülekezet köréből szóltak és üdvözlő levelet olvastak fel, Deme Zoltán a család nevében szólt, és békességes lakozást kívántak a református és katolikus egyház képviselői is az új lakásban. SZEPETNEK Virágvasámap délutánján a társgyülekezet, Szepetnek ünnepelt. Új harangot szenteltek. Deme Dávid, a gyülekezet lelkésze elmondta, hogy az ősi - a Batthyányi család idejében - betelepült gyülekezet 1757 körül alapította gyülekezetét. 1822- ben épült templomuk, torony nélkül. Csak később, tíz év múlva épült fel a torony és oda az 1796-ban, Grazban öntött ún. „régi harang” került. Ez a harang múlt év őszén megrepedt. Régen 3 harangjuk volt, de kettőt elvittek az I. világháború idején, a II. világháború után a nagyharangot újonnan öntötték. A meglévő két harangból az egyik megrepedt. Elvitték harangöntőhöz, hogy újraöntsék. A harangöntő telepéről ellopták és az ismeretlen tettest a rendőrség nem találta meg. Az őrbottyáni harangöntő, Gombos Lajos új harangot öntött a gyülekezetnek és - mivel a lopás előtt „levette” a feliratok negatívját — azt fel tudta tenni az új harangra. így mindenben pótolja a régit. Ezt a harangot szentelte fel virágvasámapon dr. Harmati Béla püspök. A liturgiában Smidéliusz Zoltán esperes és Deme Dávid lelkész segített. Az igehirdetés alapigéje Jn 3, 14-15 volt. Újat kezdeni öröm - hangzott. Nagykanizsán is és Szepetneken is ez történik ma, A megrepedt harang helyett újat kellett önteni. A harang a magasban messzire elhangzik, és hívogat. Mózes a pusztában a kígyót emelte a magasra a nép számára, Jézust a keresztfára emelték fel, hogy örök életet szerezzen. A toronyba felemelt harang végezze funkcióját, hívogasson, sirasson el holtakat, de minél kevesebbet verjék félre vészjelzésre. Hívogasson életújulásra, hogy a szív és a lélek és az otthonok újuljanak annál a Jézusnál, akit értünk emeltek a keresztfára. A harangszentelés percei mindig meg- hatóak. Amikor először szólal meg egyedül, majd az öreg haranggal fonódik ösz- sze a hangja, végül a harangozásba belevegyül a gyülekezet éneke is: „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát.” A szertartás után ünnepi közgyűlésen köszönték meg, hogy megújulhatott a harang. Pfeiffer Zoltán szepetneki felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket, és örömének adott kifejezést. Smidéliusz Zoltán esperes figyelmeztetett arra, hogy a harangnak nyelve van, mellyel hívogat, mi pedig itt e vidéken különböző nyelveken - vendek, horvátok és németek - dicsérhetjük Istent. Nagybocskai Tamás egyházmegyei felügyelő a hívogatásra utalva, azt kérte: ismerjük fel, ki hív bennünket! Nagy Arpádné polgármester asszony a zsoltárossal fejezte ki: „Az Úr neve áldott... napkeltétől napnyugtáig.” Erre figyelmeztet a harang. Harmati Béla püspök a gyülekezet nehéz múltjára, kitelepítésre és szenvedésre emlékezett, de ne felejtsük, hogy van kivezető út. Ez a nap is ebben segített, hogy közösségben legyünk. Az ünnepség után a 92 éves Földesi Andrásáéval találkoztam. Bemutatkozott, hogy 42 évig volt harangozó és nagyon örül a visz- szaérkezett harangnak. Ő már nem jött fel a toronyba, de biztatására felmentem, és itt az új harang képe, lehoztam és megmutattam, és most a kedves olvasónak is. Egy gyülekezet öröme fejeződött ki ezen a délutánon harangzúgás, igehirdetés, éneklés, dicsőítés közepette. T. A fiatalság bolondság... Ez a kifejezés könnyeden mégis jól sejteti, ez a korosztály dinamikus és tettre kész. Tele új ötletekkel és vággyal, jó bizonyítani, megmutatni a világnak, az új generáció is méltó a bizalomra. A nyári ifjúsági találkozó hatalmas méretei vonzóak akár csoportok, akár gyülekezetben élő, vagy ahhoz közel álló tizen-huszonévesek számára. A júliusi alkalom során zenei, drámai, kreatív és meditációs ajánlatok széles skálája jelenik meg az érdeklődők számára. Mindenki megtalálhatja azt a sarkot, ahol nem csak emberekkel, hanem az Úr Jézussal is kapcsolatban lehet. Lehet részt venni, vagy csak élvezni a forgatagot, örülni a közösség erejének, de elcsöndesedni is, és lelkiekben feltöltődni. Ez a három nap azonban nem csupán lenyűgözni szeretne, vagy kiszolgálni. Cél, hogy a különleges napok után az önmagában kedvet, erőt és inditatást érző fiatal a saját gyülekezetében is megtalálja a szolgálat lehetőségét. Különböző gyülekezetek csoportjai, illetve szervezetek mutatkozhatnak be. Óvodák, iskolák, bábcsoport vagy színjátszó kör, kórus, kántorképző, illetve helyi újság szerkesztősége. A fiatalok gyakorta abba a hibába esnek, hogy saját korosztályunkban külön kis szigetet alkotnak, és túlságosan elhatárolódnak a gyülekezet nagy egészétől. A vasárnapi istentiszteleten együtt ünnepelnek, de a feladatok oroszlánrészét mégis a nyugdíjasok végzik. Az is előfordul, hogy bátorításra van szüksége, és máris valami újjal tud kirukkolni hazaérkezése után, másokat is inspirálva. A „Lehetőségek piaca ” megpróbálja felvázolni: mit, hol és milyen keretek között nyújtanak a Magyarországi Evangélikus Egyházban Krisztus képviselői. Bátorítani szeretne és eddigi eredményeket kíván megcsillogtatni. Mindenhol elkél egy új munkatárs, aki - ha csak heti rendszerességgel is - fáradozik közös ügyünkért: új elgondolással, tettekkel, vagy imádsággal. Amennyiben gyülekezeti csoport, munkaág vagy szervezet és intézmény szívesen bemutatkozna, ezúton is várjuk jelentkezését! Skorka Katalin LELKÉSZKONFERENCIA Révfülöp, 2000. május 22-25. között május 22. hétfő május 23. kedd május 24. szerda május 25. csütörtök 8 óra Reggeli 9 óra Reggeli áhítat Jn 9,35-38 Németh Zoltán Lk 7,1-10 Kovácsné Tóth Márta Reggeli csendesség kis csoportokban. 9.30 - 11 óra Délelőtti előadás, megbeszéléssel ízt adó só, vagy sodródó tömeg? Dr. Várszegi Asztrik Új helyzet: Találkozás a cigánykérdéssel. Derdák Tibor Úrvacsorái istentisztelet Mk 14,12-16 D. Szebik Imre A konferencia értékelése Vető István 12.30 óra Ebéd 16.00 óra Délutáni előadás Megérkezés Találkozás Augsburgban D. dr. Harmati Béla Fabiny Tamás (film) Az istentisztelet, mint a találkozás alkalma, ifj. Hafenscher Károly, Fazekas Andrea Hazautazás 18.30 óra Vacsora 19.30 óra Fórum Előadás: Találkozás önmagunkkal „Többet imádkozni, kevesebbet futkosni.” Dr. Frenkl Szilvia A Zsinat Laborczi Géza A lelkészi fizetések ki- egyenlítése Smidéliusz Zoltán Prioritások a szolgálatban D. Szebik Imre Új formák keresése Nagy Zoltán 21.30 óra Esti áhítat Jn 1,35-51 Skorka Katalin Mt 8,24-34 Szarka István Mt 18,21-35 Percze Sándor t 4 i *
