Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-05-14 / 20. szám

2. oldal 2000. MÁJUS 14. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM A „Örvendj, egész föld Istennek!” Zsolt 66,1 „Ha valaki Krisztusban van, új te­remtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” 2Kor 5,17 VASÁRNAP Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát. ” Zsolt 40,5 : (Róm 8,24a; ÍJn 5,1-4; Zsolt 148,1-14, Mt 18,11-14) Ki az iga­zán boldog ember? Az, akinek sok pénze van, és mindent megvehet? Az, aki nagy befolyással, hatalommal rendelkezik és mindent elérhet? Az, akit szolgalelkűen kö­rül ugrálnak mások, lesik minden szavát, akarat-megnyilvánulását? Egyik sem! A Biblia világos és félreérhetetlen üzenete: csak az boldog, aki Istenbe veti bizodal-. mát! Őt nem gyötrik a gondok és aggodalmak. Nem azért, mert nincs neki, hanem SZERDA „Dicsekszünk az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által ré­szesültünk a megbékélés ajándékában.” Róm 5,11 (Ézs 65,18a; Lk 20,27-29; lKor 2,1-5) Kivétel nélkül minden ember szeret dicsekedni. A különb­ség csak abban van: kivel és miért. Igénk lakónikus tömörséggel válaszol a kérdés­re: Istennel és a békesség ajándékáért. Te is így gondolod? Vagy van más „különb”, amivel dicsekedhetnél? Ha igen, akkor még egyiket sem nyerted el: sem Istent, sem a békességet! Ne válj tovább, fordulj Őhozzá! CSÜTÖRTÖK „ Valahány ígérete van Istennek, azokra Jézus Krisztusban van Síz igen. ”2Kor 1,20 (Zsolt 33,4; ApCsel 17,22-34; 1 Kor 2,6-16) mert tudja: Istennek gondja van reá. Elég hatalmas ahhoz, hogy az ő.ügyés-bajos, / Egyszer valaki azt mondotta: Isten nem ígérte meg, hogy teljesíti minden kérésé- hatalmasnak látszó gondjait is megoldja. Neki csak egy a fontos: keresni először az det, de megígérte, hogy teljesíti minden ígéretét. Mózesnek így mutatkozott be a t_.--------~~~* -- - ‘-uu; ---------------------'-------------“ / csipkebokor lángjában: Vagyok, aki vagyok, aki mindig veled vagyok. Ezt mondd Izr áel fiainak: a Vagyok küldött engem hozzátok! (2Móz 3,14kk) Istennek ez a ve­Isten országát - és a többi jön magától, „megadatik hozzá” „p-rA Jézus Krisztus mondja: „Ne nyugtalankodjefete ti szívetek: higgyetek Istenben és higgyetek énbennem. ” Jn 14,1 ifesolt 27,1a; Ef 4/17-24; lKor 1,18-25) Jézusban hinni a legcsodálatosabb dolojfa világon. Ha a körülmé­nyeidre nézel, sokszor elcsüggedsz, ha az emberekre/csalódni fogsz, h^i Jézusra emeled a tekinteted, nem ér csalódás soha! Lehet, hfSgy átmenetileg elrejti előled jóságát bűneid felhője. De Ő akkor is ott van! Jele/van az életedben, mégha nem is veszed észre. De arra vár, tépd szét bűnöd, kishjftíséged fátylát, és merd Reá bíz­ni az életed egészen és bátran! / KEDD ”^n ^Stm va8y°k ~ ‘Sy szól az Úr.f Ezután is i kezemből kiragadjon. Ha én cselekszem, ki másíthatja meg? ’ csak én leszek'. Sincs, aki Ézs 43, 12-13 (Jel 1,8; Jób 38,31-38; lKor 1,26-31JÍA teremtő, a mindenható Isten szól így. Az, akinek kezébe összefutnak a történések szálai. A filozófiasok számára Ő az Abszolutum, a teremtés végső létoka, minden létező alapja. Mags a LÉT, finely át­öleli, hordozza a létezőket. Számomra a személyes Isten, aki megszólít kirfyilatfcoz- j tatott szaván keresztül. Aki partnernek tekint és igenlő válaszomat várja. Számom­ra nem személytelen Abszolutum Ő, hanem nagyon is élő, létező valóság: Valaki, aki ismer engem, mert Ő alkotott. Tudja mire vagyok képes, mit „programozott” belém. És amire képes vagyok, azt el is várja, hogy megcselekedjem. De tudja, minden eredményemnek a hátterében, mint végső ok, Ő áll! Szeretete szüntelen kö­rülvesz és hordoz engem. Tenyerébe véste sorsomat, de csak annyit enged látnom belőle, amennyi a javamra válik. Elkötelezése üdvösségem mellett örök. Fiát adta értem. Ha meghiúsul, csak én mondhattam nemet. Kegyelme őrizzen meg tőle! lünk-maradása valósult meg az Úr Jézusba». Emberré léteiét így adja hírül az an­gyal: „íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek, ami azt jelenti: Velünk az Isten!” M M PÉNTEK ”Megmosattatok, megszmtelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jé- . zus Krisztus nevében ma mi Istenünk Lelke által.” lKor 6,11 (Ézs 6,5; Gál 6,14-18; lKor 3,1-4) „Megmosattatok...” Emlékszem, gyermekkoromban az esti fürdés után már tilos volt a Jpdön való játék. Mert „tisztán” illett ágyba búj­ni. A keresztyén ember is megtisztított ember. Nem a valamilyen rituális testi für­dés tisztító vize által, hanem a ^hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Jézus Krisz­tusnak a vére árán.” A tiszta és Szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: tisz­tán megőrizni az embernek öirfiagát a világtól. (Jak 1,27) SZOMBAT „Krisztus Sébei által gyógyultatok meg. ” lPt 2,24 (Jer 30,12.17; Gál 5,1-6;J Kor 3,5-8) Van betegség, amelyből csak más sebe árán . Ilyen pl. amikor valaki valamely létfontosságú szervét ajánlja fel donorként á halálos betegségben szenvedőnek. Máskor egy balesetet szenvedett életét lehet így megmenteni. Súlyosabb eset, amikor maga a páciens megmenekül ugyan, csak a donor hal bele a műtétbe. A bűnt is lehet a balesethez, a halálos be­tegséghez hasonlítani. Amikor bűnben élek, gondolok-e rá, hogy ennek „következ­ményeit” Más viselte el. Valaki már előbb belehalt a bűnömbe, minthogy én azt el­követtem! A golgotái kereszten pontosan ez történt. „Az Ő sebei szereztek szá­munkra gyógyulást.” Horváth Ferenc József HUSVET UTÁNI 3. VASARNAP Az Úr öröme Mt 18,11-14 Jubilate vasárnapja, az öröm vasárnap­ja. Az örömüzenet, az evangélium hang­zik minden istentiszteleten. A mögöttünk lévő ünnepen, húsvétkor különösen is nagy hangsúlyt kapott. Az örömről van szó a mai igénkben is, csak egy kicsit másképp. Az evangélium egy olyan jő hír, ami nekünk szerez örömet, itt pedig arról van szó, ami Istent örvendezteti meg. Vajon mi az, ami az Úr tetszését kivált­hatja a mi életünkben? Ha megkérdez­nénk egy hittanos gyermeket, vagy egy felnőttet, akinek legalább felületes isme­retei vannak a Biblia tanításáról, valószí­nű, azt a választ kapnánk, hogy annak, ha az ember tisztességesen él, az Úr tör­vényét megtartja, Neki engedelmeske­dik. Erről szól a Biblia, és az emberi lo­gika is ezt diktálja. Az emberek is annak örülnek, ha a gyermekeik azok szerint a szabályok szerint élnek, amelyeket a szülők is jónak tartanak, valamint annak, ha tisztelik őket, engedelmeskednek ne­kik. Istennek, a mi mennyei Atyánknak is ugyanez tetszik. De engedelmesek va­gyunk mi mindig? Azt tesszük, ami neki tetszik? Úgy élünk-e mindig, ahogyan azt Ő jónak látja? Bizony nem. A Lukács evangéliumának 15. fejeze­tében találunk egymás után három pél­dázatot arra, amikor valaki, vagy vala­mi elveszett. Az első az elveszett bá­rány története, amely lényegében meg­egyezik a mai prédikációs alapigénkkel. A második szakasz arról szól, hogy egy asszonynak volt tíz drahmája, amiből elveszítetett egyet. Tűvé tette az egész házat,. mire megtalálta. A harmadik részben a tékozló fiú (az elveszett fiú) történetét olvashatjuk. A fiú is, a bárány is, a drahma is elveszett. A fiúnál ez egy tudatos döntés következménye. A bá­rány nem akart mindenáron elmenni, ta­lán egy kicsit figyelmetlen, felelőtlen volt, a drahma pedig nem is a saját hibá­jából veszett el, de elveszett. Mi is, ki így, ki úgy, eltávolodtunk az Úrtól. Va­laki tudatosan fordított Neki hátat, vala­ki csak egy kicsit kalandvágyó, nem is gondolt arra, hogy az általa tervezett kis kitérőnek micsoda következményei lesznek, valaki pedig szomorúan énekli: „Mások vittek rossz utakra engem.” Akár így, akár úgy, gyakran eltávolo­dunk, eltávolodtunk Istentől, úgy él­tünk, olyat tettünk, amivel Őt elszomo­rítottuk. Egy Neki tetsző élettel nem tudjuk hát Öt megörvendeztetni. Mit te­gyünk akkor? A mára kijelölt igeszakaszunk első ver­sében ezt olvassuk: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elve­szett.” Mt 18,11 Két verssel később pe­dig ez áll: „Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.” Mt 18,13 Az Úrnak tehát nem csak az szerez örömet, ha ott mara­dunk mellette, hanem az is - és ez rövid ideig még nagyobb öröm - amikor visz- szakerülünk hozzá. A drahma tehetetlenül várta, amíg a gazdasszonya megtalálja. A tékozló fiú maga döntött úgy, hogy visszamegy a szülői házba. El is indult és vissza is ta­lált, mert ismerte az utat. Bár nem érde­melte meg, és nem is számított rá, az Atyja mégis tárt karokkal várta és újra visszafogadta a családjába. A bárány ta­lán csak sírt, bégetett, jelezvén a pásztor­nak, hogy hol van, és hogy mennyire fél, mennyire szenved távol a gazdájától és a nyájtól. A történetek végén aztán Jézus nem is a drahma, a bárány, vagy a meg­került fiú öröméről beszél, hanem a gaz­dákéról. Kimondhatatlanul nagyon örül­nek, és ezt könnyen el is tudjuk képzelni. Meglepő és megható, hogy mi is tu­dunk örömöt szerezni az Atyának. Meg­lepődik az is, aki azt gondolja, hogy a legnagyobb örömet Neki az érdemeivel tudja szerezni, de az is, aki látva bűneit, gyengeségeit, azt gondolja, hogy ő az Atyát már csak elszomoríthatja. Ez talán abból adódik, hogy ha embereknek aka­runk megfelelni, ha embereknek akarunk örömet szerezni, ez gyakran nem sikerül. Magas mércét állítanak elénk, aminek nem tudunk megfelelni. A mi mennyei Atyánk, a világmindenség Ura, annak örül, ha visszatérünk hozzá, ha visszavi­het bennünket az Ő népe közé. Ő öröm­mel visszafogad bennünket. Ahol ben­nünket szeretettel, örömmel fogadnak, oda mi is szívesen, boldogan megyünk. Hála legyen Istennek, a mi mennyei Atyánknak nagy szeretetéért, azért, hogy bárhonnan jöttünk örömmel befogad, visszafogad bennünket, hogy bármilye­nek az adottságaink, mi is tudunk Neki örömet szerezni, értékesek vagyunk a számára. Ámen. Füller Mihály ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. május 14. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, 111., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 5. szeretetvendégség; VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv., szuppi.) Erdélyi Réka; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII. , Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Ker­tész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Ben­ce Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv., családi) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. if], Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagy­templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákos­csaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. (konfirmáció) . Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gá­bor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Sza­badság út 57. de. 10. Endreffy Géza; JUBILATE (Húsvét utáni 3.) VASÁR­NAPON a liturgikus szín: fehér. A vasár­nap epistolája (oltári ige): IThess 5,16- 24; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 18,11-14. HETI ÉNEKEK: 364, 48. JUBILATE ,Örvendezz, Istennek, egész föld!” Zsolt 66,1 A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Úgy tűnik, baj van ezzel a felszólítás­sal, legalábbis az ezredforduló mentali­tása miatt. Felszólítás ugyanis általános jellegű, tehát kivétel nélkül minden em­berre vonatkozik. Ez ma azonban problé­más. Az emberiség ma ugyanis kirekesz­tő mentalitású, még akkor is, ha ezt jól álcázza. A nemzeti kultúrák eszmélése, azaz a romantika XIX. század eleji felvi­rágzása óta az önmeghatározások nagy része elhatároló, esetenként kirekesztő jellegű. A jelenség persze nem új. Már Thálész, a háromszöge kapcsán gyakran emlegetett nagy görög matematikus imá­ja is negatív, megalázó módon beszél a nem-görög, nem-szabad, nem-férfi em­bertársakról, azok emberi méltóságát nem is feltételezve. Ma is sokszor érzqpi a kirekesztő ten­denciákat. EU-jelöltek - nem jelöltek, egyes pártok elkötelezettjei és más pár­tok tagjai, egyik foci csapat rajongói és a másik között. Többség-kisebbség, fe­szültségek határon túl és innen - azt gon­dolom ismert szimptómák ezek. Elgondolkodtató, hogy az Egyház / az egyházak / életében is tetten érhető az el­határolódás, mitöbb néha még a kire­kesztés is. Nemcsak a múlt korszakairól beszélek, hiszen hála Istennek túl va­gyunk a kiátkozások, a dialógusképte­lenség korán - legalább is reményeim szerint. Ma is érezhető mindez, bár Li­ma, Leuenberg, Augsburg után nem is igazán felekezeti határokon át mutogat­va, hanem meglepő és megdöbbentő mó­don azokon belül. Kegyességi típusok eltérése miatt könnyen jön a címke: „liberális”, „szek­tás”, sőt akár mindkettő egyszerre. Ez ta­lán magyarázható, de nem érthető. A múlt megítélése kapcsán is éles, szinte átjárhatatlan elválasztó falak merednek az ég felé. Elgondolkodtató azonban, ami időnként a Zsinattal kapcsolatban történik. Választott és hivatalbeli tagok határolódnak el attól a testülettől, amely­nek ők is alkotórészei. Ez a nagyfokú közösség-nem-vállalás számomra nehe­zen hozható össze az „egész föld” min­dent átölelő és magába foglaló jellegé­vel. A másik gond a felszólító jelleggel van. A mai ember nagykorúnak hiszi magát, „tudom, mit akarok, tudom, mit kell tennem, tudom, mi a jó! Különben sincs szükségem utasításokra, pláne ilyen egyértelműekre!” Tényleg? Akkor gratulálhatunk egymásnak és önmagunk­nak, hiszen tökéletesek lettünk - illetve lettek az így vélekedők. Ez persze álsá­gos önámítás csupán. Bevallhatnánk ta­lán. Sokan ragaszkodnak a divatos enervált letargiához: „Rossz a kedvem. Nincs erőm ilyen érzelemdús hangulathoz. Hagyjatok békén, de tényleg.” A vasárnap felszólítása mégis, ezek el­lenére - vagy éppen ezért: „Örvendezz, Istennek, egész föld!” Szívből jövő örömöt kér a zsoltáros, nem megjátszott állelkesedést, szűnni nem akaró tapsviharral, és előre meg­szervezett, ámde spontánnak álcázott közbekiáltásokkal. Ilyen technikával egymást és önmagunkat ünnepelhetjük és csaphatjuk be csupán, de Istennek er­re nincs szüksége. Miért kéne örvendezni, merül fel a kér­dés sokakban, amikor a környezeti gon­dok, túlnépesedés, háborús konfliktusok, szervezett bűnözés és ehhez hasonló ügyletek között élünk. Az emberiség ma nem felhőtlenül boldog. Ennek ellenére van min örvendezni. A bűneset óta a halál rabságában ver­gődő ember számára Krisztus feltámadá­sa merőben új lehetőséget adott: a bűn­bocsánat és az örök élet ajándékát. Aho­gyan néha gyermeki módon tudunk örül­ni még felnőtt fejjel is egy-egy ajándék­nak, úgy kell örülni a húsvéti hímek is: „Az Úr feltámadt, valóban feltámadt, halleluja!” Ezért és ennek örülj, egész Föld, és minden népe! Lackner Pál Május 14. Mindhalálig bízom, hiszek, Szeretek és remélek. Terhet is könnyebben viszek: Jézus velem, nem félek. Őrá bízom életem, Míg a célt elérhetem. Én Jézu­som, adj hű szívet, Hogy legyek mindvégig híved! (EÉ 439,4 Praetorius B.) 15. Ő adjon vidám új szívet A régi helyébe És vessen gondot, félelmet Tenger mélységébe! - Ő legyen, míg tart ez a lét, A mi üdvösségünk, És ha itt utunk véget ért, Égi Örökségünk! (EÉ 54,5,8 Gerhardt P.) 16. Örökkévaló Isten! Te voltál, vagy, megmaradsz. Én nem valamilyen elvben bí­zom vagy valamilyen elvont dologban, Benned bizom, aki teremtette és fenn­tartja a világot. Te kormányzód az emberi értelem által fel nem fogható vég­ső céljához és mindenben javunkat akarod. (Guardini R.) 17. Nem hagyom el Jézusom, Mivel magát adta értem, Nagy hálával őt áldom, Le­gyen Övé teljes éltem! Ő én világosságom, Nem hagyom el Jézusom! (EÉ 367,1 Keimann K.) 18. Áldott az egek Ura, Szent, igaz minden szava, Mert Fiát ím elküldte A mi üd­vösségünkre, Serege az atyáknak És a szent prófétáknak Amit kívánt s hirde­tett, ím mind beteljesedett. (EÉ 142,1,2 Held H.) 19. Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám! (EÉ 244,1 Iverson D.) 20. Jézus élte életemnek, Halálomnak halála, Letetted énértem lelked Mély ínség­be leszállva, Fájdalmakra, nagy kínokra, Hogy én ne jussak poklokra. Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! (EÉ 201,1 Homburg E.K.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom