Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-04-09 / 15. szám

2. oldal 2000. ÁPRILIS 9. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM-v ISTENTISZTELETI REND „Szolgáltass nekem igazságot, Istenem!” Zsolt 43,1 „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szol­gáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Mt 20,28 VASÁRNAP 18 (Zsolt 115,1; Jób 19,21-27; Jn 17,24-26) Pál apostol az önmagukkal dicsekvők, az „öntömjénezők” ellen szólal fel. Sokra tartjuk magunkat, olykor túl sokra is, pedig a döntő nem az, hogy mi emberek mit tudunk felmutatni, hanem az, hogy Isten mit cselekszik. Mindent Isten kegyelméből végezhetünk, csak az ő segít­ségével „léphetünk”! Jézus Krisztus mondja: „Bizony mondom nektek, amikor megtet­tétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. ” Mt 25,40 (Zak 7,10; Zsid 5,7-9, Zsolt 102,1-29; Jn 2,13-22) Kihez CSÜTÖRTÖK Pál ‘úa: "Az ezt mondla nekem: Elég neked az én kegyelmem, hogyan viszonyulunk?! Barátról, ellenségről, idegenről vagy ismerőstől van szó? m mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. " 2Kor 12,9 (5Móz » Mi mérlegelünk: mert félünk, mert bizalmatlanok vagyunk, mert ma csak így leheti 8,18; Zsid 9,11-15; Mk 14,26-31) A szenvedés, erőtlenség tőlünk sem idegen Csak így lehet? Minden embertársunkból Jézus köszön ránky / életérzés. Pál apostol példája, Isten bíztató szava nekünk is erőt ad. Ahol az ember / W önmagát illetően semmi egyebet nem él át, mint saját tehetetlenségét, és egyedül a ., Hirtelen mennyei seregek sokasága jelentfneg az angyallalakik kegyelemre van szorulva, ott tapasztalja me|a legteljesebben ezt az Úrtól kapott erőt. dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. ” LkyE,13-14 (lSám 2,30b; Zsid 7,24-27; Jn 17,14-19) Az angyalok és a mennyei sejégek dicsérik az Istent, étert ismerik Őt. De vajon a mi dicséretünk elhallatszil^e bárhová? Ismerjük-e eléggé mennyei Atyánkat, van-e elég öröm a szívünkben^bogy az látható, hallható módon megjelenjen a világban?! Békét, nyugalmat és s^eretetet árasztva. Kí-FlíT "Magasztalom minden reggel Áűséged. Mert erős yáraift/ vagy, menedékem, mikor bajba jutok. ”£so\t 59,17 (2Kor 1,3; 4NÍóz 21,4-9; Jn 17,20-23) A reggel, mint Isten szabadításájíakaz ideje jelenikmeg ébben az igében. Szabadulásunk, megváltásunk felől bizoiy<M«k lehetünk Jézus Krisztus által. Isten hűsége, szeretete, segítsége sohasem lehet kétséges a számunKra&jgy^a hálaadás, magasztalás hangja sem maradhat el ajkunkról. „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. ” 2Kor 10,17­,, Éjféltáj ban Pál és :Szi laß imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. ” ApCsel 16,25 (Zsolt 50,15; Jn 11,47-54; Mk 14,32-42) Fogság, bánat, nyomorúság vagy veszély esetén ránk vajon mi jellemző? Nyugalom, hálálnék, Istent dicsőítő beszéd?! Ha így tennénk, bolondnak tartanának bennünkglf az emberek - gondoljuk, s mondjuk védekezésként. Pedig az imának hihetetlen ereje van. Isten Szentlelke számunkra is megnyugvást, a hitetleneknek pépig bölcsességet és hitet ad. SZÓMBA® „Megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. ” Ézs 30,19 (2Kor 3,12; Zsid 10,1-10; Mk 14,43- 52) A kiáltással, kéréssel njncs bajunk, ebben van gyakorlatunk. De kérjük-e Isten kegyelmét akkor, amikorjpűneink miatt távolodtunk el tőle, amikor gyarlóságunk porba tasZft^f Kérjük a Kegyelmét, hittel, bizalommal? Pedig Ő megkegyelmez, megsegít - bár sokszornem is érdemelnénk. Hívjuk Őt! Kollerné Loós Zsuzsanna BOJT 5. VASÁRNAPJA A történet megértése szempontjából látnunk kell azt, hogy János az evangé­lium írója, Jézus jeruzsálemi szolgála­tát emeli ki. A kiírt ige a Jeruzsálembe érkező Jézus legelső tettét tátja elénk. Döbbenetes az olvasó számára, hogy már a könyv elején találkozunk a templom megtisztításának történeté­vel. Ez a rész, az evangélium sajátos rétegéből, a „Jelek könyvéből” való. Amely hét csodáról vagy jelről számol be, amelyek azt hirdetik számunkra, hogy Jézus az eljövendő Messiás, az Isten Fia. A jelekkel együtt nyilvános tanítások magyarázzák meg azok fon­tosságát. János feljegyez egy templomtisztítást Jézus szolgálatának kezdetén. Felvető­dik a kérdés, hogyan lehetséges ez, hi­szen a szinoptikus evangéliumok hatá­rozott egységben tudósítanak arról, a templomtisztítás Jézus nyilvános szol­gálatának végén található. Egyes kuta­tók szerint, valószínűleg két megtisztí­tás lehetett, mert különbségek vannak az elbeszélések között. Az első tisztítás meglepte az embereket, ezt a feltett kér­Messiási jel Krisztustól Jn 2,13-22 dések is jól tükrözik. A második tisztí­tás, ami három évvel később volt, egyi­ke volt közvetlen Jézus halálát kiváltó okoknak. Mk 11.18; „Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ra­gadta az egész sokaságot. ” A templom szón itt valójában egy na­gyobb udvart kell érteni, az ún. pogá- nyok udvarát, ami körülvette a templom kerítését. Az állatokkal való kereske­dést ezen a területen azzal magyarázták, hogy ez a Jeruzsálembe érkező zarándo­kok érdekét szolgálja. A történet elején olvashatjuk „közel volt a zsidók húsvét- ja”. Beindul a zarándoksereg, ezzel együtt beindul a nagy üzlet, az állatke­reskedők és pénzváltók életében. A pénzváltás ezen a helyen ugyancsak a zarándokok kényelmét kívánta szolgál­ni. Ekkor érkezik Jézus a zarándokok se­regével, és hatalmas erkölcsi felhábo­rodásba tör ki. Erkölcsi felháborodásá­ban kezdi kiűzni az ökröket és a juho­kat, a pénzváltók pénzét szétszórni. Ezzel teljesedik be, amint Malakiás jö­vendölte; egyszer csak jön valaki a templomba, hogy megtisztítsa. „Ha­mar eljön templomába az Úr, aki után vágyódok... Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévißait. ” (Mai 3.1-3.) Jé­zus tiltakozik az ellen, hogy az Atya házát kalmárkodás helyévé tegyék. Izráel vallásos életének középpontjá­ban, a jeruzsálemi templomban messi­ásijei által hirdeti meg Jézus a jeruzsá­lemi templom küldetésének végét és az új templom felépítésének ígéretét. Jé­zus messiási jeladása azt hirdeti, hogy a templom nem állhat az önzés, az üz­let szolgálatában, nem lehet az üzérke­dés helye. Eltávolít onnan mindent, ami nem odavaló. Ezzel nemcsak azt hirdeti, hogy Izráel istentiszteletének meg kell újulnia, hanem ez prófétai jel; elérkezett a vége annak az istentiszte­letnek, amelyhez áldozati állatokra van szükség. A zsidók a messiási jel igazolására szólítják fel Jézust. Azt akarta, hogy hallgatói gondolkodjanak el mondásán, felfogják jelentőségét. „Romboljátok le ezt a templomot”. Ez a mondat parancsként, de valójá­ban ironikus éllel hangzik. Jézus ügyé­nek tárgyalásakor meg is vádolták, hogy ő kijelentette: le tudom rombolni a templomot „és három nap alatt felépí­tem.” (ld. Mt 26.60-61.) Jövendölésé­nek kettős értelme van. A zsidók leron­tották, elpusztították a templomot: Jé­zus testét, amely harmadnapra felépült. Halálba adták Jézust, azonban nem ma­radt a halálban. A templom az engedet­len nép pusztítást jelentő tevékenysége ellenére felépül. Böjti vasárnapunk azért lehet örvende­ző, mert az Ő ereje erőt vett a pusztulás erején, hirdetve a halálból való élet ígé­retét. A tanítványok hittek az írásnak, amelyben az írás Ura előre hirdette üd­vözítő tervét, és hittek Jézus szavának, amely előre szólt kereszthaláláról és fel­támadásáról. Ma élő tanítványok sok­szor hallhattunk tudósítást erről, felada­tunk az, hogy higgyünk a Feltámadás Urában! Ámen. Szmolár Attila Budapesten, 2000. április 9. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bozóky Éva; II., Modo- ri u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, 111., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Anders Eckerdal; du. 5. szeretetvendégség; VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII. , Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Ár­pád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Sza­bó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (családi) Kendeh László teol.; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Német­völgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Kerekes Titusz; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Olivér teol.; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Olivér teol.; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Ju­hos utca 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVL, Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Szabó János; Rá­koscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Szabó János; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Wiszkidenszky András; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bul­csú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; JUDICA VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap epistolája (oltári ige): Zsid 2,10-15; evangéliuma (igehirde­tési alapige): Jn 2,13-22. HETI ÉNEKEK: 199, 379. Túrmezei Erzsébet Halálból élet Meghalt értem Golgota szent he­gyén, halálba hullt az égi Búzaszem. Meghalt értem, hogy el ne vesz- szek én! Halálából fakadt az életem. Élet felé így visz halálon át a keskeny út nyomodban, Jézu­som. Ki rajta jár, ne féltse önmagát! Te jársz elől e rögös, szent úton. Ahova vet a sebzett égi kéz, veszítsem el békén az életem. Hogyha a mag halálba hullni kész, halálából aranykalász terem. Halleluja! Friss, zöldelő vetés kel szerteszét, a szem bármerre néz. Hála neked, Te meghalt Búza­mag, átszegezett, magvető égi kéz! Judica vasárnap Judica vasárnapján már teljesen a pas­sió felé fordul az egyház. A vasárnap introitusában pedig az ítéletről is szó van. „ítélj meg engem Isten" (Zsolt 43,1-3. Károli fordítás). A bűneset után nagyot fordult az em­ber helyzete. Addig nem tudta, hogy van ,jó és rossz”. Istennel teljes közös­ségben élve, csak a jót ismerte. De ez­után már ott volt a választás lehetősége jó és rossz között. Kínos kettőség jött létre. Most már - bár tudta, hogy a rossz az bűn, de vonzotta őt a bűn, mert hitt a Kígyónak. így mondjuk, mert már van mindenkinek lelkiismerete (Róma 2,15). Vegyük észre, hogy az ember, amikor a bűn útján jár, sohasem teljes szívvel, hanem fél szívvel teszi a bűnt. Mert bár ott van a bűnös vágy benne, de ott a lelkiismeret is, amely kérdezetle- nül is megszólal. Az embert ez a kínos kettősség jellemzi. Az ítélet a bűn felett a halál. Isten igazsága az, hogy vérontás nélkül nincs bünbocsánat. De tudjuk, hogy az Isten Fia azért jelent meg, hogy magára vál­lalja az ítéletet. Magára vette a világ bű­nét és elhordozta a büntetést. Aki Ben­ne hisz, nem megy ítéletre, hanem át­ment a halálból az életre (Jn 5,24). Jé­zushoz menni és hinni nem azt jelenti, hogy megbékéltem a bűnnel. A hívő ember kegyelmet kapott, de nem járhat ezután sem bűnben, mert aki bűnt cse­lekszik, szolgája a bűnnek. A modem élet és a mai üres vallásosság jellemző­je, hogy elfojtja az ítéletet és elfojtja a lelkiismeretet is. És elfordul az igétől is. Ami kényelmetlen az igében (pl. a Tíz- parancsolat), arról kimondja, már el­avult, már nem érvényes. így jön létre a modem könnyelmű élet, de a bűn átka éppen úgy megvan ma is, mint régen. Aki játszik a bűnnel, vagyis cselekszi a bűnt, az szolgája a bűnnek (Jn 8,34). Judica vasárnap Introitusa arra szólít fel, hogy először magamban lássam meg a bűn gerendáját, és azután a bűn szálkáját a másikban. Az ige időszerű üzenete éppen az, hogy ma is ítélet alatt van a gondolatban, szóban, vagy tettben elkövetett bűn. Nagyon fontos naponta megváltani, amit aznap mulasztottunk, vétkeztünk. Böjt és a böjti idő üres frá­zis, ha hallgatunk a bűnről. Nevén kell nevezni a gyermek-, az ifjú-, a felnőtt- és öregkor bűneit. A bűn miatt bánkódó ember tud azután őszintén örülni Jézus­nak, aki megmenteni jött a bűnösöket. Jézus így lesz új élet forrása, ahogy ke­gyelmet ad, amikor azt mondja Jn 8,11- ben: „Én sem Ítéllek el téged, menj el és többé ne vétkezzél". Gáncs Aladár A német Brüdergemeinde Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Április 8. Istenünk, tégy minket méltókká arra, hogy szerte a világon élő éhező és szegény embertársainknak szolgálhassunk! Add meg kérlek, hogy a szegényben a mi Urunk Jézus Krisztus személyét lássuk. Adj kérlek szeretetet és odaadást a szí­vünkbe, amikor az Úr Jézusnak ilyen szánalmas állapotában szolgálunk. (Teréz anya) 9. Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, énekszóval áldja És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent! (EÉ 52,1 Gerhardt P.) 10. Az élő Isten járt velem, Ő áldott, védett engem. Hű karja őrzött szüntelen, Meg­óvta testem, lelkem. Ő volt, ki híven hordozott, Ő volt, ki megvidámított S mindeddig megsegített! (EÉ 349,1 Emília Julianna grófnő) 11. Mely igen jó az Úristent dicsérni, Felségednek, ó, Uram, énekelni, Szent neve­det hálával emlegetni, És mindenütt e világon hirdetni! (EÉ 47,1. 92. zsoltár Sztáray M.) 12. Úr Jézus Krisztus! Ha erőm elhagy és senki sem segít nekem: kérlek akkor légy Te velem! Ha Te segítsz rajtam isteni erőddel, akkor tudok szenvedni és meg­halni. Ha a Te életerőd bennem lesz, akkor tudok meghalni és feltámadás vár rám. 13. Bízzál őbenne, kit véges elme Föl nem foghat, szem nem lát! Ujjongó szívvel, ámulva hidd el: Lát Ő téged s átfog, át! Magához láncol, küzdesz vagy játszol, Alva vagy ébren, derűsen, vészben Irgalma őriz. Halleluja! Fojtogat bánat, kí­sértés támad, Marcangol kétség? Megváltód él még! Életre Ő visz. Halleluja! (EÉ 70, 2 Scholz L.) 14. Boldog vagyok, mi sem csüggeszt el. Érzem, tudom, benned lelek vigaszt; Ha sújtasz is nehéz kereszttel, Felettem atyai szemed virraszt. Áldásaidban része­sül életem, Feljebb annál, mint kértem s érthetem. (K 11, 6 Crasselius B„ Dali. Nagy Isten, néked zeng EÉ 59) r i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom