Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-03-26 / 13. szám
4. oldal 2000. MÁRCIUS 26. Evangélikus Élet F ebruári hírlevelünkben hadd számoljunk be részletesebben arról, hogy hogyan telnek napjaink itt az iskolában. Mit tanítunk, kik a tanítványaink és milyen egyéb feladataink vannak. Erre azért is van okunk, mert bár eredetileg egy évre jöttünk, az iskola vezetése felkért bennünket, hogy írjunk alá egy további kétéves szerződést. Nagy megtiszteltetésnek érezzük ezt a felkérést, hisz ebből is látszik, hogy fontosnak tartják ittlétünket, elismerik munkánkat. Végül is nagyon nehéz ilyen döntést hozni, hiszen otthon is várnak minket, és különöLevél Indiából „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére, Jézusra, aki az előtte lévő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. ” Isid 12,2 ezt a munkát, nem kis feladatról van szó. Emellett sokat énekelnek is hittanórán. Bibliai történeteket és egyéb erkölcsi kérdéseket beszélnek meg, játszanak el. Azután hatodiktól nyolcadik osztályig a keresztyénség mellett a több nagy világvallással is megismerkednek a gyerekek. Ez itt Indiában teljesen érthető. Sőt, az sen családjaink felé nehéz azt mondani, hogy tovább maradunk. Kérjük, gondoljanak ránk imádságban, hogy hazai egyházainkkal együtt bölcsen tudjunk dönteni e fontos kérdésben. Mindkettőnk legfőbb feladata a tanítás. Angelika hittant tanít óvodától nyolcadik osztályos korig. Összesen kétszáz tanulóval foglalkozik rendszeresen. A munka legnehezebb oldala, hogy az óvodától ötödik osztályig nincsen megfelelő tankönyv. így rengeteg időt igényel a felkészülés, hiszen, bár van viszonylag részletes tanterv, az illusztrációkat, színezőket, különféle foglalkozásokat mind neki kell kitalálnia, összeszedni, fénymásoltatnia, rendszereznie, stb. Bár örömmel végzi ilyen korú gyerekek már kifejezetten igénylik, hogy saját vallásukat is tanulhassák hittanórán. A gyerekek körülbelül fele keresztyén, de hindu háttérből is nagyon sokan jönnek. Az első képen az óvodás csoport látható. András elsősorban erkölcstant tanít hetedik-nyolcadik osztályos gyerekeknek. Igazából az erkölcstan nem is a legjobb fordítás, sokkal jobb lenne „értéktannak” nevezni. Ez komoly kihívás és egyben nagyon érdekes feladat. Sajnos, itt sincsen olyan tankönyv, melyre mindig lehetne támaszkodni, így elég komoly feladat minden órára valamilyen elgondolkodtató témával, feladattal készülni. Amint azt a cím is elárulja, ezen az órán 14 új presbiter Cegléden Február 27-én, vasárnap, a tisztújítás zárasaképpen a január végén megválasztott új presbitérium eskütételére került sor. Erre az alkalomra is Koczor Tamás esperes látogatott el hozzánk; ő szolgált igehirdetéssel is, amelyből kiderült, bizony baj van a mai ember látásával és hallásával. Sokszor megyünk el olykor csodák és apró szépségek mellett, s olykor Isten egyértelmű üzenete mellett is, amelyeket bizonyára észreven- nénk, ha nem „rohannánk végig az életünkön”. A decemberi lelkésziktatáson elhangzott a jól ismert ige: „az aratnivaló sok, a munkás kevés... ” Ezúton is hálát adunk a vetés és aratás Urának, hogy kiválasztott ebből a gyülekezetből 14 új - fogadalmuk szerint tettrekész - munkást, akik majd különböző területeken munkálkodnak. Hadd álljanak itt neveik egymás után: dr. Szentpétery Kálmán felügyelő, Szládek István másodfelügyelő, Pecznik János gondnok. Mód Vilmosné jegyző, Csanádné Nyemcsok Agnes pénztáros, Szunyogh Lászlóné számvevőszéki elnök és a számvevőszék tagjai: Garab József, Kiss Dezső, Kiskun Géza, Lajos Ferenc, valamint Cehné Szeker Anikó kántor, Varga Miklósné hitoktatási, Rajkoltné Farkas Julianna diakóniai és dr. Illanicz György sajtófelelős. Munkájukhoz kívánunk sok erőt, lelkesedést és azt, hogy más egyéb tennivalójuk mellett is megérezhessék az együtt végzett munka örömét! De elsősorban Isten áldását, hogy segítségükkel valóban épülhessen, gyarapodhasson a gyülekezet. Varga Tünde-----------------------------------------------------1------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Villanások ezer év magyar keresztyén költészetéből Ilyen című verses összeállítással csatlakoztunk február 25-én a székesfehérvári evangélikus gyülekezetben azokhoz, akik a magyar állam és a magyar keresztyénség ezer évéről emlékeznek meg. Hála Istennek, vannak a gyülekezetünkben olyanok, akik szívesen mondanak ide tartozó verseket. így ezúttal a húsz versből és egy énekből álló sorozatot tizenegyen mondtuk el. Az átívelt hét és fél század - a tatárjárástól a ma élő költőkig - különböző korszakaiban más és más jellegű istenes versek kerültek előtérbe. A nagy megpróbáltatások (tatárjárás, török hódoltság) korában és a nemzeti újraeszmélés idején (XIX. század első fele) jellemző a nemzeti sorsával való foglalkozás, a problémákban a megtérésre hívó Isten büntetését látva. A „felvilágosodás” korában elhomályosodik a Megváltó Krisztus arca. Megmarad a hatalmas Isten előtti lebomlás és az ősök megőrzött hite. Búcsúzó századunk nemcsak a világháborúk, de a lelki ébredések kora is. így különösen is megszólalnak a személyes hitről bizonyságot tevő (bűnbánó, hálaadó) lírai versek és a Krisztust magasztalok. További általános jellemzés helyett az elhangzott művek: Ismeretlen himnuszköltő: „Sirató ének Magyarországról, mikor a tatárok pusztították.” Balassi Bálint: „Bocsásd meg Úristen” kezdetű verse. Petrőczi Kata Szidónia: „Mi lelkünk világossága”, Berzsenyi Dániel: „Fohászkodás”, Reviczky Gyula: „Isten”, Arany János: „Fiamnak”, Kölcsey Ferenc: „Himnusz”, Bajza József: „Sóhajtás”, Vargha Tamás: „Be régen vére- zel szegény magyar” (ének), Vajda János: „Őszi tájék”, Ady Endre: „Az Úr érkezése”, „Köszönöm, köszönöm, köszönöm”, Tóth Árpád: „Isten oltó kése”, Babits Mihály: „Psychoanalisis Christiana”, Dsida Jenő: „Krisztus”, Sík Sándor: „Sanguine pluit”, Vargha Gyula: „Porban az Úr előtt”, Reményik Sándor: „Levél a györgyfalvi leánykonfe- renciáról”, Túrmezei Erzsébet: „Életének”, Nagy Gáspár: „Patmoszi trombiták”, Füle Lajos: „A hamu tanítása”. Reménységünk, hogy ez az este is, akárcsak más hasonló alkalmak, ahol az előttünk járók bizonyságtételét hallgathatjuk, mindnyájunkat - versmondókat és hallgatókat egyaránt - Krisztushoz vitt közelebb. Dr. Molnár Gyula nincs más dolgunk, mint, hogy a gyerekekkel értékekről, értékrendről beszélgessünk. Ennek során meg kell érteniük, mik is az értékek, milyen fontos szerepet játszanak életünk minden egyes területén. Saját értékrendünk tudatos kialakítása és ismerete nagy segítség a fontos elhatározásoknál, döntéseknél. Persze, amikor felmerül az a kérdés, hogy honnan is származnak az értékek, akkor kikerülhetetlen, hogy mélyebbre menjünk, és felismerjük a vallás, különösen a Krisztus tanítása és élete példája nyomán ránk maradt értékeket. Tehát ez az óra különösen is jó alkalom a személyes bizonyságtételre és mély emberi kapcsolatok kiépítésére a gyerekekkel, mivel sokszor Van szó korhoz kötődő problémákról és olyan dolgokról, melyekről más órán nincs alkalom beszélgetni. Emellett András klarinétot is tanít, jelenleg tizenkét gyereknek. Ebben a félévben váratlanul egy újabb felelősség is Andrásra szakadt. Mivel egyik kollégánk váratlanul elutazik, ő tartja a tizenegyedikesek vallásfilozófia óráját. A fenti elfoglaltságok közül ez a legnehezebb feladat. A tizenegy-, tizenkettedikeseknek már nincsen hittanórájuk, hanem különféle szemináriumok közül választhatnak a vallás területéről a korábbi években tanultakra alapozva és már az egyetemre készülve. Ezek közül az egyik a vallásfilozófia kurzus. Ez a csoport minden nap találkozik, úgyhogy nincs menekvés, állandóan hosszú- és rövidtávú terveket kell készíteni, hogy miről is legyen szó, mivel elődöm egy-két címszónál többet nem hagyott hátra tanmenet gyanánt. Az iskolában van egy nagyon érdekes rendszer, melyet odahaza még nem láttunk. Azonkívül, hogy természetesen minden diákkal kapcsolatban vagyunk az órákon, minden tanárnak kijelöltek néhány gyereket, akikre külön is oda kell figyelnie. Mi öt hetedikes diáknak vagyunk tanácsadói ebben a rendszerben. Velük különösen is közeli kapcsolatba kerülünk, hiszen kéthetente van megbeszélésünk, ahol iskolai ügyes-bajos dolgaikat vitatjuk meg. Emellett rendszeresen meghívjuk őket az otthonunkba is. Mivel az iskola bentlakásos, nagy szükség van erre az intézményre, hiszen ily módon szinte pótszülőként külön is figyelhetünk ezekre a gyerekekre. Van még egy nagyon fontos feladatunk, mely talán a legjobb alkalom a misszióra. Minden vasárnap az istentisztelet után összejön a hetedik-nyolcadikosok ifjúsági csoportja. Erre a gyerekeknek nem kötelező jönniük, mégis rendszeresen 25-30 gyerek vesz részt alkalmainkon. Ezt a csoportot közösen vezetjük még négy másik kollégával. Cathy, a tor- natanámő, rendszeresen gondoskodik vidám játékokról, Roger, Angelika és András zenélnek, emellett mindig ott van hatjuk, hogy nagyon jó sikerült ez az együttlét. Kérjük a testvéreket, hordozzák imádságban különösen is munkánknak ezt az oldalát, hadd tudjunk elérni a több mint nyolcvan hetedik-nyolcadikosokból még több gyereket. És persze ne csak a létszám gyarapodjon, hanem az odaszánás, komolyság is. Egyre inkább szeretnénk bevonni magukat a gyerekeket is az alkalmak tartásába, zenélésbe, de ez egyelőre elég nehezen megy. A csoport magját azok a gyerekek alkotják, akik keresztyén háttérből jönnek. Sokak szülei teológiai tanárok, egyházi vezetők vagy misszionáriusok. Igyekszünk őket is bevonni a hívogatásba, hiszen a legfőbb cél a másvallású gyerekek elérése, Krisztushoz vezetése. Nehéz eredményekről beszámolni, de az állandó létszámot, nyitottságot, lelkesedést látva, jó bizonyságunk van szolgálatunkról. A má-' sodik az egyik csendes hétvégénkén készült ezzel a csoporttal. Eric és Steve, az iskolaorvos. (Persze nem azért, mert olyan veszélyes az ösz- szejövetel.) így hatan felváltva tartjuk az áhítatokat. Szerda esténként rendszeresen összejövünk imádkozni és az elkövetkező alkalmat megtervezni. Emellett voltunk már többször kirándulni is a gyerekekkel. Ebben a félévben még egy újdonságot bevezettünk. Minden hónapban egyikünk meghívja a.csoportot otthonába. Ez általában péntek este történik, és nagyon jó alkalom meghitt beszélgetésre, bizonyságtételre. Januárban mi voltunk a vendéglátók, és örömmel mondHiggyék el a testvérek, nagyon sok energiára van szükségünk a fenti szolgálatok lelkiismeretes elvégzéséhez. Erőt ad, hogy fontos, amit csinálunk, és büszkék is vagyunk arra, hogy jelenlétünkkel magyar egyházainkat képviseljük ebben a sokszínű, híres iskolában. Mindezeken felül azonban a legfontosabb erőforrásunk Krisztusban van, az Ő áldozatában, dicsőséges feltámadásában és mai egyházában. Otthoni testvéreink szeretete, imádsága és levelei ezt az erőforrást jelentik számunkra. Szeretettel: Jó András és Angelika Látszólag nem újdonság megemlíteni egyik gyülekezetünkben a tisztségviselő választások tényét. Az ország minden gyülekezetében a 2000. esztendő egy fontos eseménye. Fontos nem csupán azért, mert törvényeink előírják, hanem azért is, mert Isten általunk akarja építeni anyaszentegyházát. Sokszor kiejtjük ezt a szót: presbitérium, presbiterek és ezalatt sok esetben a vének testületét értjük. Vénekét, akik már jóval túl vannak a nyugdíjkorhatáron. Sokszor hallottam mint lelkész: ez jól van így, mert ők már ráérnek ilyen dolgokkal - mint egyház, örökélet - foglalkozni. A bibliai szóhasználat ennél sokkal többet takar. Vének, nem csupán korban, hanem elsősorban hitben. Pál apostol így ír fiatal hitbeli gyermekének: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Amíg megérkezem, legyen gondod az írás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátétele által. Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is. ” (lTim 4, 12-16) Hányszor hallani, a mai élet forgatagában: Nem törődik itt senki senkivel. Mindenki csak hajt és rohan a pénz után. Az egyház pedig éppen arról szól, az a küldetése, hogy megtanuljunk Istenre figyelve élni, észrevenni a másikat és segíteni egymást. Kéz a kézben járni a hétköznapok sokszor göröngyös útját és együtt jutni el az üdvösségbe. Ha fiatalon az egyház sokaknak nem érték, nem akarnak benne részt venni és feladatokat vállalni, vajon lesz-e idejük rádöbbenni a kilátástalanság küszöbén: én hoztam magamat ebbe a helyzetbe. Mindezt azért írtam le, hogy érezzünk Egy iktatás margójára I felelősséget egyházunkért, gyülekezeteinkért. Presbiternek lenni ne csak kényszerű feladat legyen, hanem megtisztelő lehetőség, hogy Istent szolgálhassuk embertársainkon keresztül, magunk örömére és Isten dicsőségére. Legyen újra az a tisztessége és méltósága ennek a névnek, ami volt az első keresztyének idejében: presbiter, hitben előjáró. A miskolci gyülekezet február 27-én iktatta be új tisztségviselőit az istentisztelet keretében, melyet egy gyülekezeti szeretetvendégség követett. Ott hangzott el gyülekezetünk legidősebb, 77 éves presbiterének, Belicza Andrásnak saját költeménye, melyet 1970-ben presbiterré választása alkalmából fogalmazott meg hitvallásként, feltekintve a már hitben előtte járó presbiterekre. Ma is aktuális üzenete van minden presbiter számára. A hosszabb költemény befejező sorai így hangzanak: „És áll az egyház, máig megmaradt, Mert élt a hit az elnyomás alatt. Csodát a hit e földön nem tehet, Isten tesz ott, ahol talál hitet. Szakértelem és munkaszervezés, Vagy áldozat, jelentős, vagy kevés, Vagy magvetőnek lenni a családban, Megannyi tégla az egyház falában. Hitedről tégy bizonyságot, ha kell, Élő példával, mely tanít, nevel, Legyen szívünkön, mint jövendő létünk, Hogy mely úton jár ifjú nemzedékünk. Segítsd mindenben egyházad javát, És tettedet szeretet hassa át. Amit tettél, felejtsd el magad, Teremtődnél örökre megmarad. Ragadd meg mindig a lehetőséget, Nem érdemed ez, csak kötelességed, De mégis mindig megvan a jutalma: A lelkiismeret édes nyugalma. Hallgass szavára, míg tart itt időd, Istentől kérj hozzá elég erőt, S mi tőled telhet, Igyekezz megtenni.- Ennyit jelent ma presbiternek lenni. ” Ezekkel a gondolatokkal kívánok egyházunk minden új tisztségviselőjének életére Istentől való bölcsességet és áldást! Sándor Frigyes I 4
