Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-02-20 / 8. szám

6. oldal 2000. FEBRUÁR 20. Evangélikus Élet Készülünk a Keresztyén Nők Világimanapjára Házasság - család - hivatás - nők és gyermekek Indonéziában Egy családi tanácsadó irodájában nagy plakát ábrázolja az „ideális család” ké­pét: az apa karosszékben ül és újságot ol­vas. Az anya és a leány illedelmesen, ki­csit meghajolva szolgálják fel neki a teát. Legyen a nő otthon, szolgálja férjét, gyermekeit és lássa el háztartását. Vég­sősoron valóban ez minden nő álma In­donéziában: a család, a gyermek, a vé­dettség, az otthon melege. Hiszen ez je­lenti számára a társadalmi megbecsülést is. De mondanom sem kell, hogy meny­nyire távol van ez az ajánlott modell a re­ális valóságtól. Mert a gazdasági válság, a munkanélküliség, a túlnépesedés, a tö­meges elszegényedés közvetlenül érinti a családok életét, szülőket és gyermekeket vidéken és a városokban egyaránt. Az egyik legnagyobb probléma a túl­népesedés. Indonézia lakossága robba­násszerű gyorsasággal szaporodik. Vi­lágelső: egy emberöltő alatt a lakosság létszáma megkétszereződött. Sukarno, a függetlenné válás után még büszkén fo­galmazta meg a nagy Indonézia vízióját: „a sok nép sok dicsőséget szerez a hazá­nak!” 1967-ben azonban a kormányzat, látva a helyzet tarthatatlanságát, szigorú családtervezési programot vezetett be. A sokgyermekes, nem ritkán 10-12 gyer­mekes család helyett a kiscsalád lett a példa, két-három gyerekkel. Ez a tradicio­nálisan gondolkodó emberekből ellenke­zést váltott ki: „ki gondoskodik rólunk öregségünkre?” „Ki dolgozik velünk a földeken?” Valóban a gyermek régen a biztonságot jelentette. Ma sokféle egész­ségügyi programmal, felvilágosító ta­náccsal segítenek a szemléletváltozás­ban. Ezt a célt segíti a monogám házas­ság propagálása, a gyermekházasság be­tiltása is: a lányok csak 16 éves koruk­ban, a fiúk 19 évesen köthetnek házassá­got. Sajnos, még mindig szokásos a szü­lők által kierőltetett házasság, amelynek következtében a házasságok ötven szá­zaléka felbomlik. A családok kétharmada vidéken él. Ré­gen jól működött a családi munkaközös­ség otthon és a földeken. Ez anyagi biz­tonságot is jelentett. Ma egyre kisebb földterületek vannak magánkézben, így szülők és gyerekek is gyakran napszá­mosként dolgoznak. Az asszony módo­sabb családhoz szegődik és cselédként dolgozik, vagy maga készítette ételekkel a közeli városokban házal, esetleg utcai árusként dolgozik. A 30 millió indonéz család egyötödében a férfiak elhagyják családjukat. A gyerekeknek már korán részt kell vállalni az otthoni munkában. A távollevő anya helyett ők vigyáznak a kisebbekre, főznek, és végzik a kerti, az állatok körüli munkát is. Az 1984-es tör­vény kötelezővé teszi a 6-12 éves korú gyermekek iskolai oktatását, de gyakor­latban főleg a lányokat hamar kiveszik az iskolából. „Jó, ha nevedet le tudod ír­ni!” - mondják később keserűen. A fiúk tanítására nagyobb gondot fordítanak. A gyárban dolgozó, szakképzettség nélküli lányok a férfiak bérének csak a felét kapják. Vannak gyárak, ahol csak lányokat vesznek fel munkára, ha férjhez megy, gyereket vár, elbocsátják. Anya­védelem nincs. A módosabb családból származó lá­nyoknak már van lehetőségük továbbta­nulni, van, aki eljut az egyetemre is. So­kan dolgoznak az egészségügyben. Az or­szágban ötezer egészségügyi centrum van, ahol orvosok vezetésével szakképzett ápo­lónők végzik az egészségügyi, felvilágosí­tó munkát. Erre városon és vidéken egyaránt nagy szükség van. Tanítani kell az egészséges életnek alapvető higiéniai feltételeit. Tanítják a csecsemőgondozást, gyermeknevelést, az egészséges táplálé­kok előállítását, sőt még az egyszerű, há­zilag elkészíthető takarékos tüzelésű főző alkalmatosságok elkészítését is. Indonézia lakosságának fele 20 éven aluli. Egy új nemzedék van feltörekvő­ben, amely tudatosan akar dönteni saját sorsa felől. Nem akarnak tradicionális kötöttségektől függően élni. Tanulni akarnak, szabadon akarnak hivatást és társat választani, harcolnak az egyenlő jogokért és az elismerésért. Egy asszony nevét ismertem meg a kö­zelmúltban: Kartiniét, aki a századfordu­ló idején élt és először fogalmazta meg a nők jogait a szabad döntéshez. Az első lépés ehhez a tanulás, vallotta. Ő indítot­ta el az első leányiskolást. Születésnapja nemzeti ünnep, minden évben megemlé­keznek róla. Szólnunk kell még a gyermekekről is. Azokról, akik rossz körülmények közt élő családokban nőnek fel, s legtöbbször maguknak kell megkeresniük az ellátá­sukhoz szükséges pénzt. Újságot árul­nak, cipőt pucolnak, kukákban keresnek élelmet, és sokszor kéregetnek. Vannak, akiknek senkijük sincs és az utcán élnek. Jakartában 30-40 ezer utcagyerek él. A gyermekmunka ugyan tilos Indonéziá­ban, mégis sok-sok gyermek dolgozik ti­tokban, fillérekért, szociális biztonság nélkül, rettenetes körülmények között. Nemrég robbant ki egy botrány: egy tex­tilgyárban két műszakban dolgoztak gyerekek a világszerte közismert Barbie- baba ruhatárát készítették el. A gyerekek két műszakban dolgoztak, a délutániak éjjel 11-kor végeztek, nem volt szabad­napjuk. Végiggondolva ezt a problémát, amely- lyel a távoli Indonézia népe küszködik, azt lehet megállapítanunk, hogy ha ki­sebb mértékben is, de egyiket-másikat közelről ismerjük: elszegényedés, szét­hulló családok, magukra maradó asszo­nyok, magányos gyermekek. S a prosti­túcióról, a drogról még nem is ejtettünk szót, ami ugyancsak jelen van mindkét ország életében. Talán egyedül a „túlnépesedés” nem fenyeget bennünket! Keveháziné Czégényi Klára A Nők Ökumenikus Világimanapja istentiszteleti rendjéből egyházunk Női Misszió Osztályán kérhetnek a gyülekezetek. (1085 Budapest Üllői út 24., Tel: (1) 317 5567/106-os mellék) Az Evangélikus Országos Múzeum a magyar államalapítás millenni­uma alkalmából fotódokumentációs albumot szeretne kiadni a HUSZADIK SZÁZAD HAZAI EVANGÉLIKUSSÁGA KÉPEKBEN tervezett címmel. Múze­umunk két évtizedes gyűjtő munkássága során már eddig is több száz fényképpel és több régi albummal rendelkezik rendben kiépített Fotótárában. Ennek kiegészí­tése az új évezred kezdetére nemcsak időszerű, hanem egyúttal sürgős feladat. A terv megvalósítása érdekében felkéijük azokat a gyülekezeteket, egyháztago­kat, fotósokat, gyűjtőket és idős lelkészeket, akik jellegzetes, lehetőleg egyháztör­téneti jelentőségű fényképpel rendelkeznek, szíveskedjenek azokat március végé­ig kölcsön vagy végleges felajánlással, postai úton vagy személyesen múzeu­munk rendelkezésére bocsátani. Ha lehet, a fényképeken szereplő személyek ne­vét írják a kép hátuljára ceruzával. * „Oszlop Isten templomában" címen megjelent Budaker Oszkár volt soproni lelkész és teológiai professzor életével és munkásságával foglalkozó Emlék­könyv, amely egyúttal volt lelkésztársai, tanítványai, tisztelői visszaemlékezéseit is tartalmazza. Budaker Oszkárt az 1949-ben történt kényszemyugdíjazása után a soproni gyülekezet ismét meghívta lelkészének. 1950. január 1-jén, most 50 éve került sor a másodszori beiktatására. A könyv az Országos Evangélikus Múzeu- •s. munkban vásárolható meg. Ára: 1000 Ft. ✓ Elszakadt a póráz Kutyámmal sétáltam a kisvárosi utcán. Kedves kis kutya volt, de engedetlen: nem lehetett irányítani. Biztosra vettem, hogy póráz nélkül messzire elszaladna, és akkor ki éri utol? És hirtelen riadtan vettem észre - hogy elszakadt a póráz - Most mi lesz? A ku­tya rám nézett és csodálkozva láttam, nem mozdul, sőt érthetően arra vár, hogy újra csatoljam fel a pórázt. Lám, nem akar elszaladni tőlem. Nem akar „önálló”, független lenni. Ismeri, el­ismeri gazdáját. Tudja, hogy tartozik va­lakihez, aki ellátja, őrzi, oltalmazza. Jól érzi magát, nem akar messze elmenni, mint a tékozló fiú. Teljesen megbízik a gazdájában. Ugye értjük, mit mond ez a kis állat, mire akar figyelmeztetni? Igen, mi mi­lyen mások vagyunk a mi Gazdánk felé. A mi szívünkben ott van az, hogy szakít­suk le Isten köteleit (Zsoltár 2). A Sátán elhiteti velünk, hogy nyűg, teher, kölönc a hit. Jobb a magam útja. Én tudom, és én döntöm el, hogy mi jó nekem. Hason­lóan gondolkozik a fiatal, aki alig várja, hogy elszakadjon a szülő tekintete elől. Elköltözik a város túlsó végére, hogy önálló lehessen. Nem kell neki sem ta­nács, sem intés, sem figyelmeztetés, sem őrzés. - Talán később, az élet viharaiban feljajdul benne: milyen jó is volt édes­anyám féltő, takargató, szelíd gondosko­dása. Sietve otthagytam a fészket, pedig az élet odakint olyan kegyetlen, olyan más, mint képzeltem. Legyünk konkrétek: már régóta divat az Istenhez kötő póráz elszakítása. Ke­resztelő, esküvő, temetés alkalmával is látni, hogy ez többnyire babonás szokás, és akik kérik az egyházi szolgálatot, azoknak sem kell a lényeg. Hiszen kérik, legyen rövid az igehirdetés, sőt ne is le­gyen prédikáció. Engem sok mindenre megtanított az a pillanat, amikor a kiskutya póráza ki­nyílt. Ő nem szaladt el. Bölcsebb volt, mint mi. Tudta, hogy a gazda nélkül sza­badon rohangálhat ugyan, de ha jön a baj, a szükség, ki törődik majd vele? Benne ott volt a bizalom a gazda iránt. Ma szabad a póráz, ma semmi nem kö­telező: senki nem szól meg, ha gyerme­keid keresztség nélkül nőnek fel. Nem rónak meg, ha vasárnap kirándulsz, vagy otthon dolgozol a templom helyett. Sen­ki nem szól meg, ha gyermeked nem es­küszik templomban. Nem néznek rád görbe szemmel, ha pl. már azt sem tu­dod: féljed vagy feleséged, vagy te ma­gad milyen vallású vagy. Nem szólnak meg, hogy gyermeked nem tanul hittant, sőt még a Miatyánkot sem tudja... Szakad a póráz. Sokan talán örülnek is Isten sokszor elrejtőző Isten - vallják a teológusok, és vallják, mindennapos ta­pasztalatuk alapján a hívő emberek is. Egyéni vagy közösségi tragédiák nyo­mán bizony sokszor mi magunk is kér­dezzük: Hol van ilyenkor az Isten? Ho­gyan engedheti? Ilyenkor elveszítjük szemünk és értelmünk számára azt az ir­galmas Istent, a szerető mennyei Atyát, Akiben egyébként hiszünk. Szabad egyáltalán ilyen „hitetlen” kér­déseket föltennünk? Úgy gondolom, igen. Hiszen emberek vagyunk, érzel­mekkel - fáj a magunk és mások szenve­dése is. Természetesnek tartom az ilyen keserű kérdéseket. De! Ne álljunk meg itt. Kérdezzünk tovább: milyen „üzenet” lehet vajon a tragédia mögött? A zokogó hozzátartozóknak... netán nekem... a jövömre vonatkozólag... Ezeket a to­vábbvivő kérdéseket és válaszokat ki­ennek. De Isten emberei tudják, hogy Is­ten nélkül mi lesz belőled, belőlem. Hogy Isten nélkül hova jut ez a gyűlölet­be süllyedő világ... Ezért vagyok hálás a pillanatért, amikor kiskutyám megállt, rám nézett, és várta, hogy felcsatoljam a pórázt... Tanultam tőle valamit... Gáncs Aladár nek-kinek saját maga számára kell elő­ször megfogalmaznia, és azután - ha er­re küldetése van - mások számára is. És akkor ebben a folyamatban elérkezünk oda, hogy újra megtaláljuk az irgalmas Istent, a szerető mennyei Atyát. Jeremiás próféta a fogságban levő zsi­dókat vigasztalta Isten szavával: „Meg­találtok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám. ” Isten meg­találása adódhat kegyelemből, amikor „magától - megnyílik az ég". Máskor viszont a mi aktivitásunk kell - kérdése­ink, ostromlásaink, tusakodásunk. Ne várjunk ölbe tett kézzel! Keressük Istent, folyamodjunk Hozzá teljes szívvel. Mert meglesz az eredménye. Megtaláljuk - újra megtaláljuk Őt, és Vele a békessé­get, az életet. Itt a Földön - és majd egy­szer Odaát. G.Z. Isten mondja: „Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám. ” (Jer29,i3) Kantátazenés istentisztelet 2000. február 20-án, vasárnap 11 órakor a Deák téri templomban J. S. BACH: ICH BIN VERGNÜGT MIT MEINEM GLÜCKE 84. kantáta Közreműködik: Zádori Mária A Lutheránia Ének- és Zenekarát Kamp Salamon vezényli. PENC Az egyetemes imahéten a katolikus, a baptista és az evangélikus egyház lelkészei felváltva végezték az igehirde­tést. A gyülekezetek fiataljai ének­számokkal és versmondással gazdagítot­ták az esti összejöveteleket. Jó volt együtt lenni. Éreztük, hogy valóban egymás testvérei vagyunk, egy Atyának a gyermekei. A válaszfalak immáron lassan leomlóban vannak. * Január 30-án este 5 órai kezdettel a penci evangélikus templomban Győri János Sámuel evangélikus lelkész „Karácsonyi Oratóriumát" a HER- MONS együttes adta elő. Vezényelt: Füke Veronika. A környékbeliek is részt vettek ezen a szép, magas színvon­alú esti előadáson. A Magyarországi Luther Szövetség 2000. február 19-én szombaton de. 10 órakor tartja közgyűlését a Bp. Deák téri Evangélikus Gimnázium könyvtárában. Az ülésen bemutatásra kerül Eric W. Gritsch „Lutheranizmus. Bevezetés az evangélikusság történetébe és tanításába”, amelyet Böröcz Enikő fordított. Dr. Reuss András előadást tart Urbán Ernő „Evangélikus öntudat" című tanul­mánya nyomán arról, hogy mit jelent ma evangélikusnak lenni. MEGHÍVÓ Az Evangélikus Külmissziói Egyesület szokásos februári köz­gyűlését külmissziói nap keretében 2000. február 26-án szombaton de. 10- 15 óra között tartja a Deák téri gyülekezet nagytermében. Az egyesület tagjait és az érdeklődőket szeretettel várják. (A postán küldött meghívók valószínűleg késve érkeznek bár február 3-án feladták.) Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen dr. Jürgen Roloff ny. erlan- geni teológiai professzor tart előadá­sokat a Jelenések könyve, valamint Máté evangéliuma és a zsidóság témaköréből. Időpont: február 21 és 22 (hétfő és kedd) 8.15-9.45-ig. Cím: Budapest XIV. Rozs völgyi köz 3. Szeretettel várják az érdeklődőket. Apróhirdetés Hívő, fiatal nő édesanyával együtt, idős néni vagy bácsi eltartását, gondozását vál­lalná, ottlakással. Tel.: 218-2040, este és hétvégén: 06-20/9316-687 Felvételizők, érettségizők felkészítését, általános és középiskolások korrepetálását vállalja történelemszakos evangélikus ta­nárnő Budapesten. Tel: 06 (20) 9-127-728. Régi bútort, festményt, vitrintárgyat, ké­peslapot, könyvet, csillárt, szőnyeget, régi pénzt, kitüntetést, hagyatékot veszek. 1088 Budapest, Szentkirályi u. 29-31. Tel: 266- 73-84, 06-30-9347-551 Luther-kabát méret utáni készítését válla­lom, egyházi szabómester. Tel.: 351-4942. TORONYÓRA - KÉSZÍTÉS, - FELÚJÍTÁS! Harangjáték-, haranglengető- és vezérlő­óra- készítés. 85 év tapasztalata és világ- színvonalú elektronika. Ötéves garanciá­val. Óragyártó üzem: Konkoly József, 1102 Budapest, Állomás u. 14. Tel./Fax.: 260- 7065, 06 (30) 9-492-915. A BAPTISTA TEOLÓGIAI AKADÉMIA felvételt hirdet a 2000/2001-es tanévre teológia szakára, amelynek keretében szo­ciális munkás és missziói szakirányú képzés folyik. További információ és jelen­tkezési lap a főiskola címén (1068 Budapest, Benczúr u. 31.) illetve a 342- 7534/113-as telefonszámon kérhető. Jelentkezési határidő: 2000. március 1. GOMBOS LAJOS aranykoszorús harangöntő mester 2162 Órbottyán, Rákóczi út 119. Pf. 3. Telefon: 06/28-360-175 Budapesti iroda: XIII., Jász u. 60/B. Telefon: 330-6394 Magyar Ökumenikus Természeti katasztrófák károsultjai, nélkülöző családok, utcagyerekek, hajléktalanok, testi- és lelkibetegek, munkanélküliek ezrei KÖSZÖNIK, HOGY TOVÁBBRA IS VELÜNK TART! Adószám: 19662927-1-43 1116 Bp., Tomaj utca 4. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: Tóth-Szöllős Mihály, E-mail: tothsz@evang.alarmix.net Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel/Fax: 317-5478; 317-1108 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Szedés, tördelés: Evangélikus Sajtóosztály, Rezessy Szabolcs E-mail: rezessy@evang.alarmix.net Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Bp. Internet: http//www.lang.hu/szikra.nyomda E-mail: szikra@lang.hu Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezér­igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhi­vatalban közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: egész évre 2500 Ft. Előfizetési díj külföldön: szomszédos országokba: egész évre 10000 Ft (portóval együtt), egyéb európai országokba és a tengerentúl­ra: egész évre 95 DEM vagy 51 USD, (por­tóval együtt) Légipostával: 125 DEM vagy 75 USD. Csekkszámlaszám: 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom