Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-12-10 / 50. szám

2. oldal 2000. DECEMBER 10. Evangélikus Élet r ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28) „Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulja! azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak! Ha azt mondanád, hogy/ erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát. ’’ Péld 24>_L1'12 (ÍJn 4, 20(| Lk 21, 25-33; Zsolt 68, 1-21) Vétkesek közt cinkos, aki néma... Aki Isten hívását meghallotta, nem lehet közömbös a másik ember iránt. Sokszor csak egyetlen,/ együttérző szóra vagy mozdulatra van szükség - arra, hog^a vergődő érezze: j&lgé egyedül. „Ki vagyok én. Uram. ó. Uram? És mi cáén házam népe, hogy éljut­tattál engem idáig?" 2 Sám 7, 18 (lKcjf 15, 10; Zsid 6, 9-12; Ézs 63, 17- 64, 3) A 8. zsoltár 5. és 6. verse juthat eszünkM: „Micsoda a halandó, hogy tö­rődsz vele... Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél^.” (Bár tudjuk: az a kev^j- bi­zony elég sok.) Dávid az Ószövetség kiemelkedő alakja. Mégis kicsiség tudatában borul le az Úr előtt, lelke mélyéig meghatott^. Nem vesszük-e mi spKszor/magá- tól értődőnek Isten törődését, zokon véve azf. ha valamit nem kapuitlc’meg?! „Igaz szolgám sokakat tesz igüízá ismeretével, és ö hordozza bűneiket. ’’ Ézs 53, 11/b (1 Pt 3, 18; Jel 2, 1-7; Ézs 64, 4-11 > Igazzá tesz az á isme­retével. Mert igazzá csak ez tehet. De hogyan? Ha felisme engedjük, hogy átvehesse az irányítást életünkben. Akkor lakhelyeTeszmszre és az Atya igaznak fogad el bennünket. „Ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, ha­nem megöntözi a jóidét, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból ki­jön. ” Ézs 55, 10-11 (IPt 1,23; Jel 3, 7-13; Ézs 65, 1-16a) Isten beszédét nem lehet összehasonlítani az emberi szóval. Az ember a sok beszéddel inkább ködösít, és nyomában nem történik semmi. „A szó elszáll...” - mondja a közmondás is. Nem így Jsten beszéde. Az kétélű kardként behatol a szív legelrejtettebb zugaiba, nyug­talanná tesz, hogy mindaz, aki komolyan veszi, békességet kaphasson. <"“<5tÍT(ARTAlí „Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt. ” lKir ****®IBB*' g, 57/a (Zsid’12,1-2; Hág 2, 1. 3-9; Ézs 65, l6b-25) Szép fo­hász. Az ősök hitében, életében gyökerezik. Sok minden változott ebben a világ­ban, van, ami jobbra, van, ami rosszabbra/ Őseink talán már rá sem ismernének a Földre. De az az alap, amit ők vetettek, tpa is éppen olyan szilárdan áll; nem helyet­tesíthető a technika legújabbkori vívmányával sem. M PÉNTEK ” Pe^S’ efrátai Bettßhem, bár a legkisebb vagy Júda minden nem- ******* zetsége között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdarigprba, a távoli múltba. ” Mik 5, 1 (Jn 1, 15; Jel 3, 14-22; Ézs 66, 5-14) Ismét a kicsiség nagysága tárul szemünk elé. Csak Istentől szár­mazhat ilyen gondolat. Az embjf mindenben a nagyot, a kápráztatót keresi, és beéri a felszínessel. A Megváltó nentfmint villámlás jelent meg a Földön, hanem mint egy fa, melynek gyökerei mélybe hatolnak, mielőtt csemete növekszik a magból. „Ha igazfagy, mit adsz Istennek, vagy mit kap tőled?” Jób 35, 7 (Róm 3, 24; Mt 24, 1-14; Ézs 66, 18-24) Az ember soha nem nő- júgy, hogy Istennel függő viszonyba ne maradna. „Bizony, koldu­sok vagyunk.” ™yKÍsáfssel tetted kisebbé az embert Istennél.” E két igazság (Lu­ther és a 8. zsoltár szerzőjének igazsága) között feszül az életünk. Viszont koldus­ként sem marad a kezünk üresen, sőt abból, amit kaptunk, jut másoknak is. Görög Zoltán ADVENT2. VASÁRNAPJA Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig Jak 5,7-11 Legyetek türelemmel, mert az Úr eljövetele közel van. Krisztus mennybemenetele óta ádventi vára­kozásban él az ő Egyházának min­den tagja. Mi is ugyanabban az ád­venti várakozásban élünk, mint amelyben éltek a próféták és az apostolok, mert ugyanannak a Sza- badítónak az eljövetelét várjuk. Ezért a kísértéseink is azonosak azokkal, melyekkel nekik kellett megküzdeniük. Ezek közé tartozik a türelmetlenség, aminek többnyire az az oka, hogy kicsúszunk az idő­ből, vagy feltart, sőt mozgásképte­lenné tesz a környezetünk; egyidőben kell többfelé figyelnünk; vagy tudomásul kell vennünk, hogy a célunk elérése előtt elfogyott az időnk. Ádvent 2. hetében egyre több emberben tudatosodik, hogy növekszik a tovább már nem ha- lasztható feladatainak száma, és ez­zel párhuzamosan csökken a rájuk fordítható ideje. Két hét múlva ka­rácsony, három hét múlva pedig le­zárul a Krisztus emberré születését követő 2. évezred ideje. Amikor fogytán van a türelmünk,' nekünk is ugyanúgy Jézustól kell segítséget kémünk, mint a jól ismert bibliai történetben Mártának, amikor elve­szítette türelmét. Jézus már megér­kezett, de ő még mindig a fogadásá­ra készült. Mindent egyedül kellett végeznie, mert a testvére mindent félretéve, türelmesen figyelt Jézus­ra. Ne Márta példáját kövessük, mert ha az ünnep idejében is még mindig „felkészülünk”, akkor nem lesz időnk ünnepelni. Ha sürgős te­endőink végzése közben szólunk is Jézushoz, akkor is csak panaszkod­ni tudunk egymásra. Ezért figyel­meztet igénk: Ne panaszkodjatok egymásra, hogy el ne ítéltessetek. A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: December 10. Aki reménykedik, az figyel! A reménység ellentéte nem a kétségbeesés, hanem a közömbösség - érzéketlenség a másik ember sorsa, a szenvedők, a gyengék iránt, ami az áldozatot magányba és feledésbe taszítja. Igaz, hogy mi túlságo­san tehetetlenek vagyunk ahhoz, hogy az éhséget kipusztítsuk, de ha csak egyetlen gyereknek enni adunk, azzal is tiltakozunk az éhség ellen. Aki re­! ménykedik, az figyel! (Wiesel E. után) 11. Hadd áldlak én jó Istenem E nagy hűségért téged! Megújult minden reggelen Mióta tart az élet. És én szívembe véshetem: Nagy dolgot tett az Úr velem! Mindeddig megsegített! (EÉ 349,2 Emilia-Julianna Grófnő) 12. Ha ezer halálos éj szállt is le a Golgotára, ha a pokol hazug hatalmai diadal­maskodnak is közelben és távolban. Krisztus mégis áthatol a halál kapuján győ­zelmesen és azokat, akik eddig a halál gyermekei voltak, elvezeti az életre. (Bodelschwingh F. nyomán) 13. Urunk, Istenünk! Köszönjünk, hogy élő Szavad eljött a világba, ■ így hozzánk is! Add, hogy hallgatói maradjunk és naponta mindig újra azokká legyünk! Add, hogy felköltse az alvókat, megvigasztalja a szomorkodókat, helyre te­gye a tévelygőket, eltakarja mindnyájunk bűnét és mindenkit szeretet- és re­ményteljes, neked tetsző életre indítson! (Barth K.) 14. Önnön erőnk csak délibáb, És bizony esnénk esten; De harcba küldte egy Fiát Értünk maga az Isten! Kérded-é, ki az? Jézus, az Igaz. Sok had, egy a fő, Nincs Isten más, csak Ő, Krisztus, a Győzedelmes! (EÉ 256,2 46. Zsolt., Luther M„ József A.) ! 15. Mi késztetett, hogy értünk Elhagyd a mennyeket És vállald emberlétünk? A mentő szeretet! Az egész nagy világot És sok sebét-baját, Mit irgalmad jól lá­tott, Te így öleled át! (EÉ 141,4 Gerhardt P.) II J 16. Jézus Krisztus, én Megváltóm, Légy Te az én kőváram! A Te véres sebeidben Üdvömet megtalálom. Menedékem, vigasztalóm Légy Te végső órámon! Ha meghalok, fáradt lelkem Szent kezedbe ajánlom! (EÉ 408,5 Nürnberg 1616) Napi feladataink végzése közben semmi mással nem pótolható segit- séget jelent, ha egy-egy percre meg­állunk és megkérdezzük magunktól, hogy amit éppen gondolunk, terve­zünk vagy végzünk, arról vajon mi Jézus véleménye. Nagyon sok fontos és jó dolgot végezhetünk úgy, hogy közben „azért Jézusra is figyelünk”... De vigyázzunk, hogy az ő szava ne háttérzene legyen, mint a rádió műsorai, hanem olyan alap­hang, amelyre ráépül és ráhangoló­dik a mi hangunk. Ha ez megtörté­nik, akkor ádventi tennivalóink vég­zése közben Mária példáját követ­jük, és panaszok helyett örömmel fi­gyelünk Jézus hívására, mellyel az ő ünnepére hív. Vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Minden életkorban szükségünk van példa­képekre, amikor választanunk kell életünk sorsdöntő lehetőségei kö­zött. Kik azok, akikre tisztelettel hi­vatkozunk, akiknek méltó utódai, követői igyekszünk lenni? Igénk az Úr szavát hirdető prófétákat állítja elénk. Azokat, akik a szenvedésben is türelmesek voltak és hűségesek maradtak az Úrhoz. A legtöbb em­ber számára ma is Jób igaz történe­te jelent vigasztalást szenvedései között. Panaszkodó környezetében egyedül ő, a szenvedő áldotta Is­tent. így lett előképe a szenvedő Messiásnak, aki a próféták között a legnagyobb. A mi példaképünk az értünk szenvedő és könyörgő Úr Jé­zus. Az Ő eljövetelét várjuk türe­lemmel a próbatételek idején, hogy megjelenésekor örömmel hallhas­suk szavát: a kegyelem ítéletét. Rezessy Miklós IMÁDKOZZUNK! Könyörgök hozzád, Istenem, minden szenvedőért. Azokért, akik betegség­ben szenvednek, azokért, akik megke­ményedtek a szenvedésben, azokért, akik az igazságért szenvednek, azo­kért, akik a Te nevedért szenvednek. Könyörgök minden vívódó lélekért, akiknek hite megfogyatkozott, és tü­relmetlenségükben a mindennapi éle­tüket is reménytelennek látják az Eljö­vendő várása nélkül. Könyörgök ma­gamért, hogy az ádventi időben és a beteljesedés'idején is a te kezedben tudjam a lelkemet. Ámen. RÉGI ÁDVENTEK Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Fii 3,12 Sok ma a kereső ember. Találkozunk sokkal, aki szeretne keresztyén lenni, de számtalan kétsége miatt nem tud eljutni a döntésig. Megható igyekezet él benne, hogy túljusson minden gátló akadályon, de nem tudja megragadni a lelkére tar­tozó dolgokat. Világosan látja, hogy élete fölött nem tudná Úrnak elfogadni és Istennek vallani azt, akit gondolatai szűk korlátái közé be tudna zárni, még­is erre törekszik. Sokszor érezte, hogy voltak pillanatai - egy-egy mélyen átér- zett imádságban, vagy amikor el tudott jutni az úrvacsoravételig -, amikor majdnem meg tudta ragadni Krisztust, hogy azután soha el ne bocsássa már magától. Mire azonban kinyújtotta ke­zét, ismét eltűnt előle. Megint nem sike­rült. Ki tudja, hányadszor már, s na­gyobb lett kétsége, csalódása, mint va­Királyod jön! Ordass Lajos püspök igehirdetése laha. Fájón kérdezi: hát el vagyok zárva végképpen a keresztyén élettől? Hát so­hasem sikerülhet megragadnom a Krisztust? Soha! Ezen az úton soha! Igénkben Krisztus alázatos és boldog hive, Pál szól és ő is így beszél: Nem ér­tem el. Nem vagyok tökéletes. Tehát e téren o sem jutott előbbre, mint sok kere­ső mai ember. Mégis, az ő életében valami egészen döntő jelentőségű változás állott be. „Jé­zus Krisztus ragadott meg engem.” Átél­te damaszkuszi óráját. Isten belenyúlt életébe és mindent gyökeresen megfor­dított. Minden életértéket át kellett érté­kelnie. Mindent,, amivel eddig dicseke­dett (Fii 3,4-6), értéktelennek ítélt (Fii 3,8). Mikor így mindent elveszített, ak­kor jutott el Jézus Krisztus ismeretének gazdagságára. Új egyházi évet ajándékoz nekünk Is­ten kegyelme. Ádventben élünk. Eljöve­telre készülünk. Ádvent sohasem azt je­lentette, hogy elindult az ember és meg­érkezett Istenhez, hanem mindig Isten jövetelét jelentette. Nem én ragadom ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. december 10. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bí­ró M. tér de. 10. Solymár Péter Tamás; Új­pest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Szir­mai Zoltán; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; du. 6. (zenés áhítat) Kézdy Pé­ter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Gé­za; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Né­meth Péter; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegv- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifi. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Er­délyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Temp­lom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalo­ta, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskereszt­úr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa Lász­ló; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; du. 5. Endrefify Géza; Kispest, XIX., Hungá­ria út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél II. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Sza­badság út 57. de. 10. Endreffy Géza; ÁDVENT 2. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 13,6-9; epistolája (igehirdetési alapige): Jak 5,7-11. HETI ÉNEKEK: 142, 133. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. december 11-én, hétfőn 13.30 órakor. Előt­te korálismertetés 13.20-kor. KARÁCSONYI ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. december 26-án, ka­rácsony 2. napján a Bécsikapu téri temp­lomból. Igét hirdet Balicza Iván lelkész. ÖRÖMHÍR címmel egyházunk decem­ber 3-i műsorát megismétli a Magyar Tele­vízió a m2-n december 10-én, vasárnap 7.50-kor. meg Krisztust, hanem engedem, hogy Ő ragadjon meg engem és magáévá tegyen. Minden más törekvéssel fel kell hagy­nom. Késznek kell lennem, hogy sem­misnek ítéljem vallásosságomat. El kell ismernem, hogy keresztyén ismereteim és neveltetésem nem elég. Meg kell lát­nom, hogy minden törekvésem ellenére üdvösségem útján egy lépést sem mehet­tem előbbre. Hogy hiába mutathatok rá Pálhoz hasonlóan életem még annyi kül­ső eredményére. Ezekkel nem tudok Is­ten előtt megállni. Annyira megsemmisí­tőén uralkodik felettem bűnöm, hogy csak kétségbeesett kiáltás szakadhat fel belőlem: „Óh én nyomorult ember, ki­csoda szabadíthat meg engem e halálnak testéből” (Róm 7,24)! Ádvent Királya, Jézus Krisztus ilyen­korjön el, hogy mint ígérte, tehetetlensé­gemben megragadjon engem. Ha enge­dem magam megragadtatni, nem enged el soha többé. Nem hagy cserben fél­úton. Elvezet a győzelem jutalmáig. Megragadtatva Krisztus által, elérem, ami után annyira igyekezem: elhivatá- som jutalmát. « 4 t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom