Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-11-26 / 48. szám
4. oldal 2000. NOVEMBER 26. Evangélikus Élet Alapkőletétel „Az Úr Jézus Krisztusba, üdvösségünk alapkövébe vetett hittel helyezzük el a Nyugat (Dunántúli) Evangélikus Egyház- kerület püspöki székhelyének alapkövét, az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében ” - hangzottak az áldás szavai Ittzés János püspök szájából három kalapácsütés kíséretében, az egyház megújulásának emléknapján, október 31-én, reformáció ünnepén azon a győri belvárosi telken, amelyet az önkormányzat térítésmentesen adott át az evangélikus egyháznak, hogy azon épüljön fel új kerületünk egyházkormányzati központja. Az alapkőletételnél megjelent Balogh József, Győr polgármestere is. Ittzés János igehirdetésének alapigéjeként Pál apostol szavait választotta. alapra mindig hajlandó újra építkezni. Ennek az épülő székháznak akkor lesz Jézus Krisztus az alapja, ha majd az itt lakók és dolgozók életének is egyedül Jézus Krisztus vet alapot. Találjanak ezen a helyen, ebben az épületben a földön járó egyház tagjai mindig oltalmat - fejezte be igehirdetését Ittzés János. Lackner Pál győri igazgató-lelkész ezután felolvasta az alapkő-okiratot, amit az Evangélikus Élet 44. és 45. számával, a Kisalföld című megyei napilap október 31-i számával, illetve a jelenleg forgalomban levő magyar fémpénzek egy-egy darabjával együtt elhelyezett abba a hengerbe, amelyet az építésvezető az alapkőbe falazott. Az alapkőletételnél megjelent lelkészek „...Mert más alapot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus. ” Püspöki székházat építünk, de nagyon vigyázni kell a sorrendre - figyelmeztetett Ittzés János. Elsőként egyházkerületet kell építeni, majd utána élő, eleven gyülekezeteket, és csak ennek a célnak a megvalósítása érdekében építünk székházat. Minden építkezés akkor igaz, ha az alap Jézus Krisztus. A reformáció üzenete is az, hogy Isten az örök A püspöki székház végső befejezésének határideje egyébként 2001. április 30-a. Amint azt Szabó György egyház- megyei felügyelőtől megtudtuk, az építkezés egy hetes csúszásban van, de ez behozható. Most az a legfontosabb, hogy az időjárás kedvező maradjon, mert akkor januárban tető alá kerülhet az épület, azt követően pedig elkezdődhetnek a belső munkálatok. Kiss Miklós Engedelmeskedjetek egymásnak! (Családkonferencia Albertiben) A gödöllői, ikladi és pesterzsébeti gyülekezetek lelkészei - évek óta - rendszeresen szerveznek családkonferenciákat. A szeptember végén megrendezésre kerülő találkozók célja többek között, hogy a különböző hátterű, de gyakran hasonló gondokkal küzdő családok megbeszélhessék, kicserélhessék véleményüket, és egymással testvéri közösségben tölthessenek egy-egy hétvégét. Az idei - immár hetedik konferencián - az áhítatok, közös éneklések és játék mellett az esketési liturgia egyik alapigéjét - Ef 5, 21-25 - gondoltuk újra közösen végig. Ennek az apostoli igeszakasznak a központi kifejezése: az engedelmesség, mely korunkban kiváltképp izgalmas és érdekfeszítő téma. A házastársak kölcsönös engedelmessége - szinte forradalmi kijelentésként hangozhatott egykor Pál apostol szájából, hiszen a görög, a római vagy akár a zsidó családokon belül, a férfi-nő szerepvállalása egész másképpen festett. A nőket egyáltalán nem kezelték egyenrangú félként, mind a családi, mind a közéletben szinte csak másodlagos szerepet tölthettek be. Az Újszövetségi görög nyelvben négyféle kifejezést találunk a szeretni szavunkra: azaz megkülönböztették a vérségi alapú szertetetet, a szerelemtől és baráti szeretettől, valamint az agapé szeretetet, melynek egyedüli és kizárólagos forrása a Mindenható Isten. A keresztyén házastársak életében mind a négyfajta szeretetnek jelen kell lennie, ahogy arról dr. Gyökössy Endre, a neves családterapeuta nagyon szemléletesen és találóan egy- egy mondattal írt: szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert ilyen vagy, szeretlek, mert társam vagy és szeretlek, mert szeretlek. A szeretet ezen formái a házasságon belül a lelkiség különböző síkjain jelentkeznek, pl. abban, hogy nagyon komolyan vesszük a házasság intimitását, igyekszünk helyes önismeretre eljutni, és ezáltal elfogadni a társunkról eredetileg kialakított idealizált kép és a valóságos kép között feszülő ellentétet. Krisztus Urunk komolyan vétele (Róm 8,35) segíthet és erőt adhat a társunkhoz kötő, sírig tartó hűséghez, kitartáshoz, mely az erkölcsök terén igencsak fellazuló és a házasság válságát lassan természetes jelenségként kezelő világunkban (bizonyos értelemben) keresztyén tanúságtétellé válhat. A Krisztushoz tartozás másik ajándéka lehet, hogy a házastársak ' olyan eseményeket és élményeket élhetnek át és tapasztalhatnak meg közös élet- útjukon, melyeken keresztül maga a Teremtő formálja őket. Krisztusban lenni többek között ezt jelenti: kapcsolatban lenni önmagunkkal (befelé), kapcsolatban lenni egymással (a házastárssal, kifelé) és kapcsolatban maradni Istennel (fölfelé). Fontos kérdés továbbá az - hangzott el a második előadásban -, hogy kiélezett élethelyzetekben egymás mellett va- gyunk-e? Rohanó világunkban életritmusunk felgyorsult, s gyorsabban akarunk elintézni sokkal több mindent ugyan annyi idő alatt, mint régen. Ez az emberiség csapdája, hiszen ez könnyen odavezethet, hogy mindarra, ami tényle„Legyen a te kőfalaidon belül békesség” Egyházi vezetők a helyszínen, soha nem látott összefogás Befejeződött az Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat árvízkárosultakat segítő munkája Bodrogközben. Az elmúlt fél év során a Szeretetszolgálat három térségben igyekezett a lehetőségeihez képest megfelelő mértékben hozzájárulni a károsultak életének újrakezdéséhez, a házaik újjáépítéséhez. Két éve már, hogy minden ősszel újabb és újabb szolgálat befejezéséhez értünk, amelyben természeti katasztrófák áldozatainak segítettünk valamilyen formában. És csaknem két már, hogy minden ősszel azt mondjuk egymásnak a károsult települések lakóival együtt: „nagyon jó, hogy megismerkedtünk egymással, rendkívüli érzés, hogy a bajban gondoltak ránk, de leginkább az lenne a jó, ha egyszer az örömben, a békességben is együtt osztozhatnánk. 4« csolatok pillanatok alatt újraéledtek és hozzákezdhettünk a munkához. Május végéig 30 millió forint értékben az azonnali szükségleteket - élelmiszer, ivóvíz, tisztasági és fertőtlenítő szerekkel - elégítettük ki az általunk gondozott térségekben: Bodrogközben, Szolnok és Csongrád környékén. Nyártól pedig már „csak” az újjáépítésre koncentrálhattuk erőforrásainkat. Negyvenegy településen összesen 250 árvízkárosult ház helyreállításában vettünk részt valamilyen formában. Mindig a legrászorultabb, legelesettebb családokon segítettünk. Megkérdeztük a lelkészeket, adatokat gyűjtöttünk a Polgármesteri Hivatalokban, hogy kiválasszuk azokat a családokat, egyedülálló idős embereket, akik valóban rá voltak szorulva a segítségünkre. És a segítségre mindig szükség volt. Ökumenikus szertartás keretében jelképesen felszentelték a felújított házakat De sajnos az idén újabb ár- és belvíz következett. Ha lehet, még hatalmasabb, mint az 1998-as vagy az 1999-es volt. Még több megrongálódott házat, még több hajléktalan embert hagyva maga után. Idén már „régi ismerősként” tértünk vissza az árvízi színhelyekre. A régi kapMeg kellett szervezni, hogy a 250 család tagjai még a hideg évszakok előtt visszaköltözhessenek házaikba. Négyoldalú szerződés keretében - Polgármesteri Hivatal, építési vállalkozó, károsult, Szeretetszolgálat - amelyben mind a négy fél rögzítette vállalásait a kárt szenvedett ház újjáépítésében. Ennek az eljárásnak köszönhetően most már elmondhatjuk, hogy mindegyik fél teljesítette kötelezettségeit és ennek eredményeként ősz elejére már át is lehetett adni a házakat az egyik térségben. Ez a terület a Bodrogköz volt, ahol a Szeretetszolgálat 5 településen dolgozott. A házak felújításnak befejeztével arra gondoltunk, hogy bensőséges hangulatú ünnepség keretén belül adnánk át a házakat a tulajdonosaiknak, hogy együtt örülhessünk az új hajlék megépül- tének. Erre az ünnepre meghívtuk két alapító tagegyházunk képviseletében Bölcskei Gusztáv református püspököt és Veczán Pál evangélikus esperest. Az egyházi vezetők ökumenikus istentisztelet keretében jelképesen felhelyeztek egy-egy emléktáblát mindazokra az épületekre, amelyek helyreállításában részt vett a segélyszervezet. Veczán Pál esperes beszédében a békességre és az összefogásra helyezte a hangsúlyt. Mind mondta, békesség és összefogás volt az alapja a Szeretetszolgálat munkájának, hiszen e két fogalom nélkül nem tudták volna megvalósítani mindazt, amit elterveztek. Békességet és összefogást kívánt mindenkinek; békességet a házfalakon belülre, békességet a természetnek is, mert az utóbbi esztendőkben már nagyon megpróbált mindannyiunkat. Az ünnepi átadás fogadtatása nagyon megható volt a családok részéről. Vitányi Béla bácsiék például kis szeretetven- dégséggel kedveskedtek a jelenlévő 40- 50 embernek. Búcsúzóul lelkünkre kötötték, köszönjük meg mindenkinek, aki támogatta a Szeretetszolgálat munkáját, és Isten áldását kérték mindnyájukra. Az ünnepség befejezéseként rögtönzött kiállítás keretében a Szeretetszolgálat tájékoztatót tartott árvízi szolgálatának jelenlegi állásáról és a közeljövő terveiről. Lehel László lelkész elmondta: a Szeretetszolgálat és a Magyar Televízió gyűjtéséből, 98 millió forintból a segélyszervezet mostanáig 65 millió forintot költött. 30 milliót az azonnali segítségnyújtásra, 35 millió forintot pedig az épületek újjáépítésére. A maradék 30 millió forintból a segélyezett térségekben az elmaradott szociális struktúrák fejlesztésében vesz részt. Többek között gyermekeket érintő felzárkóztató programok beindítását tervezi. Bölcskei Gusztáv püspök zárszavában kiemelte, hogy az a munka, amelyet a Szeretetszolgálat végez, nagy felkészültséget igényel. Mára már bebizonyosodott, hogy a karitatív munkához is szakemberekre van szükség és nem elég a laikus jótakarás. A Szeretetszolgálatot azért is tudja példamutató szervezetnek, mert itt egyszerre összpontosul az elhivatottság és a szakértelem, amely egyedüli biztosítéka a sikeres munkának. Fontosnak tartotta megjegyezni azt is, hogy ugyan még ez a nagymértékű segítség is csak csepp abban a kártengerben, ami idén érte hazánkat, de arra is felhívta a figyelmet, hogy emiatt nem szabad elcsüggedni, hiszen a tenger cseppekből áll, és ezzel az indulattal kell összefognunk nap mint nap, és erőfeszítéseket tenni a bajbajutottak érdekében. gesen fontos lenne: Istenre és családunk- ra-egymásra még kevesebb időnk marad. Mindezt egy hegyről lezúduló lavinához lehetne hasonlítani, mely könnyen előidézheti a házasság válságba jutását. Megbontjuk-szétbontjuk Isten rendjét, mint a gyermek a játékot, árit újra összerakni nem tudjuk. Lélektani, pszichológiai művek íródnak a nőkről, a férfiakról, a szexualitásról és mélylélektanról, ami önmagában még nem lenne baj, de közben megfeledkeztünk a bibliai házasság Jóságáról”. A házasságot ízekre szaggatjuk, elemeikre hullanak szét az erkölcsök, s nem lesz belőle más, mint óriási zűrzavar. A Szentírásban arról olvasunk, hogy az erkölcsi felbomlás az utolsó idők jele. A szerelmi szabadosság hátterében, sátáni (=diabolitikus, azaz mindent összekuszálni, szétszórni törekvő) erők működnek. Ezért int óva mindnyájunkat az apostol: ne szabjátok magatokat a világhoz. Mi az alapja és mi határozza meg egymáshoz tartozásunkat? - tette fel a kérdést az utolsó előadás. A tekintély, a tehetség, az előnyösebb helyzet, a hatalom? A Szentírás is beszél a társát bálványozó emberről, ez az ún. referenciahatalom. A férfi azonban helyzeti hatalmat kapott Istentől a házasságban, mivel két vezető, irányító még egy olyan kis egységben sem lehetséges, mint a család. Ám ez a fölérendeltség egyszerre alárendeltség is, hiszen Krisztus, az értünk keresztre ment Úr iránti szigorú engedelmességen alapszik. Azaz a férfi és a nő életre szóló társak más-más szereppel. A férfié a végső döntés és annak felelőssége, ám a nő segíti a mérlegelést. A férfinak eme helyzeti előnyével soha nem szabad visszaélnie, Istentől kell bölcsességet kérnie, és „önmagát kell adnia a családjáért”. A család békéjét szolgálja és építi a „lelki papság” - a férfi papi szerepe. Miként az apostol fogalmaz: .....a férfiak úgy szeressék feleségüket, mi nt a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti’’ (Ef 5,28). Akik végig részt vettek a konferencián, elmondhatják, hogy nem volt hiábavaló az Úr nevében együtt töltött idő (hétvége), hiszen lélekben megerősödve és feltöltődve térhetett ki-ki haza, saját családi fészkébe. Köszönet a szervezőknek, a gyermekeinkre felvigyázóknak és az albertiek vendégszeretetének! Nagy szükség van az ilyen alkalmakra, együtt- létekre, reméljük jövőre is találkozunk! Varga Tibor Még nyomoznak az ellopott oltárkép után Az Evangélikus Élet augusztus 20-i számában hírt adtunk arról, hogy augusztus 4- ére virradóan ismeretlenek ellopták a békéscsabai nagytemplom oltárképét. A nyomozás az ügyben jelenleg is tart, a rendőrök feltételezik, hogy a festmény - sérülése ellenére - bekerülhet(ett) a nemzetközi mükincs-kereskedelembe. A Békéscsabai Rendör-főkapitányság felvette a kapcsolatot az Interpollal, és nemzetközi körözést adtak ki az oltárkép ügyében” - szögezte le Kutyej Lajos főhadnagy, sajtószóvivő, az Evangélikus Élet érdeklődésére. Ez azt jelenti, hogy az Interpol tagországokban a kép felbukkanása esetén a rendőrök vissza tudják keresni, be tudják azonosítani a festményt. A csabai rendőrök kérték nemzetközi kollégáiktól, hogy az aukciókat is kövessék figyelemmel. A rendőrségi sajtószóvivő kifejtette még, hogy a festmény belföldi értékesítése esetén nagyobb a lebukás veszélye, ezért feltételezhető, hogy kikerülhet az országból a Leonhard Landau festőművész által 1824-ben készített oltárkép, mely a templommal egyidős, és mely az ellopás vandalizmusa miatti sérülések ellenére forgalomképes, értékét szakemberek egymillió forintra becsülték. Kutyej Lajos főhadnagy közölte, hogy a nyomozás mindaddig folytatódik, amíg remény van a festmény megtalálására. Magyarország legnagyobb evangélikus templomában a Krisztust a kereszten ábrázoló oltárkép hiányának takarására kezdetben elhelyezett fehér lepel helyére farostlemez-alapra fakeresztet tettek. Úgy tűnik, hogy ez a díszítés egy évig marad, ha addig nem kerül elő a festmény, akkor új oltárképet festet az egyházközség. Szegfű Katalin I
