Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-11-19 / 47. szám
2. oldal 2000. NOVEMBER 19. Evangélikus Élet r Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé. (2Kor 5, 10.) „Az élettel való kérkedés nem a: Atyától, hanem a világtól van. , A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. ” ÍJn 2, 16-17 (Ézs 2, 12; Róm 8r18--23; Zsolt 51j 1-21). 'Aki a forráshoz mehet, ne menjen a kancsóhoz!' Ez a régi mondás jól mutatja Isten és a világ közti kapcsolatot és különbséget. A yílágra, annak dolgaira/ („kancsó”, illetve annak tartalma) természetesen szükségüpc van, ahogyan a világnak is szüksége van ránk. De tudnunk kell minden mögött azt, hogy van „forrás”, ahonnan mindezek erednek - mi magunk is. Hálás szívvel vegyük azt, actdti „^ világtól van”, de azzal a tudattal, hogy egyszer „kiürül g/kancsó”. Örök csak az af forrás, amit Isten táplál. / HÉTFŐ ” Fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére Mindéin térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és joldalcoliaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. /Fii 2, 9-11 (Ézs 33,1tk 1$ 11-28; Mk 13, 24-37). Ez az őskeresztyén himnusz arról a Jézus Krisztustól szól, aki önmagát megüresítette, megalázta és engedelmes volt mindhalálig. Ezért halála és feltámadása után Isten felmagasztalta őt. PJ1 apostol azt kéri, hogy bennünk jé- zusi indulat legyen. Akkor az Ő ígérete szerint feTtam^ffi^^^tán i gasztaltatunk: Isten dicsőségében részesülünk. KPnn "kegyen értékes az én életem is az Úr előtt, és mentsen meg engem min- den nyomorúságtól.” lSám 26, 24 (Mt 18, 14; lMóz 19, 12-19; 2Pt 1, 1-11). Dávidnak azért volt drága Saul király élete, mert az Úr felkentje volt. A „felkent” fogalmat az Ószövetség prófétákra, papokra és királyokra alkalmazta. Isten megbízásából a főpap szent olajjal iktatta be a királyokat tisztségükbe. - Mai részleges párhuzamként a keresztelést vehetjük, noha ez mindenféle földi hatalomtól, kiváltságtól független. Mindenkit megillet a keresztvíz; általa Isten gyermekévé leszünk. Ezért drága, értékes minden emberi élet, kivétel nélkül. „Zákeus sietve leszállt, és örömmel befogadta Jézust. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. " Lk 19, 6-7 (lSám 2, 1; Lk 13, 1-9; 2Pt 1, 12-21). Nemcsak az állítmányok fonto- „sakj jeszállt, befogadta; fontosak a jelzők is: sietve, örömmel. Mennyire más a többiek viselkedései Zúgolódtak: Bűnös emberhez ment be szállásra... Természetesen igazuk volt: Zákeus válóban bűnös ember volt. Csak arra nem gondoltak, hogy ők maguk ugyanolyan bűnösök! - Zákeus számára ez a találkozás Jézussal fordulópontot jelentett az életében. És atöhbjekében? - És a miénkben? „ Már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is# Gál 4, 7 (Mai 3, 17; Lk 21, 11-19; 2Pt 2, 1-22). Az ember két állapotáról szói itt fái apostol. Egyrészt a bűn szolgája a Jézus előtti ember, másrészt Isten fia a megváltott ember. A szolgaság alárendeltséget, bezártságot jelent; ezzel szemben a fiú|fSg szabadságot, részesedést az atyai javakban- így Isten dicsőségében is. É? M „ Tudd meg és lásmmeg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedéi az Urat, és nem féled öt!" Jer 2, 19 (Mk 14, 72; Jel 2, 8 - 11; 2Pt 3, 1-9). Hogy mennyire keserves dolog, ezt Útmutatónk mai másik igéje illusztrálja. Amikor az a bizonyos kakas másodszor is megszólalt, Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki ... és sírásra fakadt. Bizony, gonosz és , keserves dolog, amikor nem értjük: „Hogyan tehettem ...?” Lehet sok magyarázat, jjztos: akkor elhagytam Jézust Nélküle szóltam, tettem. Ilyenkor csak „egy a; Hozzád térni, szívem kitárni, irgalmat kérni.” (431. ének 1. verse) „Jézus Krisztus mondja: A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. ” Jn 14, 26 (Jóéi 3, 1; Jel 20, 11 — 15; 2 Pt 3, 10-18). Van pártfogónk! Más fordításban: védőügyvédünk. Ő - a Szentlélek- felidézi nekünk mindazt, amiről Jézus beszélt. Röviden szólva: eszünkbe juttatja az Isten iránti hálaadást, és azt, hogy játjunk szeretetben. „Sok ajándékodért szánk most hálát zeng Neked ... Segíts törődni mással ...” (69. ének 3. verse). Görög Tibor SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAP ,Félős vasárnap 99J Jn 5,26-30 „A félelem s az álom volt apám és anyám. A folyosó meg a kitáruló vidék, így éltem. Hogy halok meg? Milyen lesz pusztulásom? A föld elárul. Magához ölel. A többi kegyelem. ” Egy hittanos gyerek úgy jellemezte egyszer az egyházi esztendő két utolsó vasárnapját, hogy ezek a „félős vasárnapok”. Azt gondolom, egészen jó teológus volt, bár kicsit merész a fogalmazás. Félős vasárnapok: Jézus ítélete, az utolsó idők történései állnak előttünk ezen a két ünnepen. Az igazat megvallva, nem nagyon tudunk zöld ágra vergődni e nehéz kérdésekkel. Még jó, sóhajtunk fel, hogy évente csak párszor, főként ilyenkor kerülnek elő. Szívesen túl is lennénk rajtuk, minél hamarabb. A kérdések mégis megmaradnak. Az élet és halál nagy kérdőjelei újra és újra jelentkeznek. Nem hagynak nyugodni, „így éltem. Hogy halok meg? Milyen lesz pusztulásom?” - kérdezzük Pilinsz- kyvel együtt, választ keresve, választ várva. Mai igénk sem riogatni nem akar, sem félelmet kelteni; viszont szembesít helyünkkel, életünkkel, és mindezt a végső történések felől értelmezi. Ma is, mint minden vasárnapon, Istenre mutat az ige, őrá irányítja szivünk gondolatait, értelmünket, Aki kétségeink közötti vergődéseinkben nem akar magunkra hagyni egy pillanatra sem. Sőt: mellénk lép, üzen, biztat és megerősít. Előbb azonban felráz, hogy igazán figyelni tudjunk rá. Félős vasárnap? Az „ítélet” szóra valóban összerezzenünk. A számadás, az elA német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: November 19. Jézus Isten Fia, várjuk azt a napot, amelyen látni fogjuk azt, amit most hiszünk. Most még bűn és szenvedés szorítja össze a szívünket. Újítsd meg bennünk a reménységet, amely tudja, hogy eljön a Te napod és igazságod győzni fog! 20. Az idők végén, az új teremtés kezdetén, amikor mindenki látni fogja arcodat örök dicsőségében és világosságodban marad, akkor szeretnék a szegények - szentjeid - seregében lenni, amelyet senki sem tud megszámolni! (Baldus Cohen-Or M.) 21. Ismeri az Úr az övéit, mindig is ismerte őket. Minden országban minden népből ismeri a nagyokat is, a kicsiket is. Nem enged egyet sem elveszni közülük, napról-napra vezeti őket. Életükben és halálukban az övéi maradnak. (Spitta F. nyomán) 22. Hogy megments, Jézus engem, Mit tettél üdvömért, Mert láttad testem-lelkem Halálos ínségét! A béke szent országát Én elveszítettem, De jöttél, hogy az áldást Te visszanyerd nekem! (EÉ 141,3 Gerhardt P.) 23. Urunk, Te megkönyörültél rajtunk és gyermekeidnek fogadtál el bennünket. Engedd meg, hogy életünk főcélja a neked való szolgálat, neved magasztalá- sa és a benned való öröm legyen! Másodszor add, hogy igyekezzünk megosztani nagy örömünket embertársainkkal. (Calvin J. után) 24. Úr Jézus Krisztus, ha nehezünkre esik az igazsághoz való ragaszkodás és közel állunk ahhoz, hogy benned való hitünket megtagadjuk és eláruljuk, akkor kérlek légy velünk és tégy bennünket erőssé! Csak közeledben tudjuk elviselni a magányosságot és kaphatunk bátorságra! 25. Jöjj el, drága Vigasztalónk, Térj hozzánk, szállj reánk, Légy mi gyámolítónk! Jézus egykor hű népének Megígért s mint vezért Küld hozzánk is téged. Te segíts, hogy jól harcoljunk, A rossznak, gonosznak Bátran ellenálljunk! Úgy Jézustól kár vagy érdek, ínség, jaj, Semmi baj Soha el nem téphet! (EÉ 242,1,4 Liebich E.) számolási kötelezettségünk, életünk és embertársaink iránti felelősségünk tekintetében tényleg jogos a félelmünk. Hiszen nem tudjuk tenni a jót, csupán egy életen át törekedhetünk rá. Mennyi mulasztás, hiba, gondatlanság, vétek terheli csupán egyetlen napunkat is! Önzésünk falán milyen nehéz áttörni, hogy közelebb lépjünk a másik emberhez, a testvérhez - vagy éppen a haragosunkhoz. Szívünk vádját, lelkiismeretünk szavát pedig különböző praktikákkal el is lehet hallgattatni... „Hogy halok meg? Milyen lesz pusztulásom?” Nyitott kérdés kínoz mindany- nyiunkat. Az utolsó óra még a jövőhöz tartozik, de bármikor jelenné lehet az én életemben is. így éltem. Ezt tettem. Itt a mérleg. A föld elárul. Az elkövetett rossz és az elmulasztott jó szembe fordul velem: nem takargathatom, nem védhetem magam tovább. És ki ölel magához? Van kegyelem? „ Az Atya arra is adott hatalmat a Fiúnak, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.” Ugyanaz a Fiú fog ítélni minket, aki a kereszten magára vállalta az ember bűnének ítéletét: a halált. Ugyanaz a Fiú áll majd előttünk, aki kimondta értünk az utolsó szót, a világ felett függve: elvégeztetett! Ugyanaz a Krisztus szélit majd meg minket, aki megígérte: veletek vagyok. Aki övéinek mond minket, és aki szeretetével, Lelkének erejével naponta szólít, hív, tanít és vezet. Az ő ítélete igazságos, mert annak akaratát keresi és cselekszi, aki elküldte őt: az Atyáét. Az Emberfia igazságosan ítél. Igazságos ítélete értünk való szereteté- ben gyökerezik. Ebbe a szeretetbe, az ő igazságába kapaszkodhatunk bele. A többi: a Kegyelem! így lehet mégis- reménységünkké, félelmeink, életünk nagy-nagy hiányjelei ellenére az ő szava ezen a „félős vasárnapon” is. Varga Gyöngyi ISTENTISZTELETI ______REND______ Bu dapesten, 2000. november 19. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv., szuppl.) Makoviczky Gyula; du. 6. D. Szebik Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásniegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. családi istentisztelet; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (szuppl.) Blázy Árpádné; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (ifi.) Baranyay Csaba; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél II. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Péter; de. 11. (úrv.) Thumay Béla; du. 6. Németh Péter; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (szuppl.) Makoviczky Gyula; Buda- hegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Zsugyel Koméi; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út III. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosiiget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Szirmai Zoltán; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefly Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): 2Thessz 1,3-10; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 25,31-46. HETI ÉNEKEK: 502, 526. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. november 26-án, de. 10.04 órakor a szegedi evangélikus templomból. Igét hirdet: ifj. Cserháti Sándor szegedi lelkész. A gyülekezetét mozgósító presbitérium úttörő szolgálata Félreértés ne essék: nem az elmúlt rendszer úttörő mozgalmát akarom átmenteni a rendszerváltás utáni egyházi életünkbe, hanem egyszerűen a szó mindenkori értelmét szeretném tudatosítani. A presbitérium szolgálata mindig a kezdeményezés, útkeresés járatlan ösvényeken és mindezekben elöljárás, példamutatás. Mint ahogyan a jó Pásztor elől jár, az Ő nyomdokain haladó presbiterek elől mennek hitben, szeretetben, a szolgálatban. A soproni gyülekezetben folyó konfirmációi ünnepi istentiszteletnek van egy kedves színfoltja. Amikor bevonul a konfirmandusok hol kisebb, hol nagyobb serege, elől mennek a presbiterek. Ők, a kb. 30 tagú presbitérium vezeti az általában 10-20 fiatallal több konfirmandus csapatot. Aztán a templomban a presbitérium az oltár előtt leülő ifjúságot a háttérben elhelyezett széksorokban „átöleli”. Máskor a presbitérium tagjai mindig szétszórtan ülnek szokott helyükön, családtagjaikkal, most a gyülekezet jövőjét jelentő ifjúságot „védőpajzsként” veszik körül. Ez a presbitérium mozgósíthat a gyülekezet sok területén. A soproni gyülekezetben egy kicsit „szakosított” szolgálata van, mint egy test különféle tagjainak. Mint Krisztus teste, az egyház élő közösségében feladattal megbízott tagjainak. Volt és van, aki műszaki adottságait, mérnöki, technikus tudását veti latba az épületek karbantartásánál. Mások a diakóniai munkacsoportban tartják számon a betegeket, időseket, a szociális otthonokban, kórházakban fekvőket, és látogatnak. Szolgálnak presbiterek gyülekezeti lapunk szerkesztésében. Istentiszteletek alkalmával igék, imádságok olvasásánál már többen adták bizonyságát szolgálatkészségüknek. Van, aki a havonkénti áldozati vasárnapon vállalja az adományok összegyűjtését. Amikor a templomrenoválásra gyűjtöttünk, presbiterek járták körzetüket és mozgósítottak eddig „halott” gyülekezeti tagokat is. Első gyülekezetemben végzett szolgálatom idején a tízegynéhány presbiternek sokszor volt úttörő szolgálata 24 évi ecsenyi munkálkodásomkor. Amikor a templomot felújítottuk, új lelkészlakást építettünk, a presbiterek vállalták példamutatóan a segédmunkákat és szervezték a gyülekezetek tagjait a folyamatos munkák végzéséhez. Az is elmondható, hogy többségükben rendszeresen részt vettek a vasárnapi istentiszteleteken. Vasárnap délutánonként, amikor vidéki istentiszteletekre kanyarodtam a somogyi dombok között, nem egyszer láttam, hogy látogatni mennek. Lehet, hogy ez baráti, rokoni szálakat is erősített, de betegeket is látogattak és elmondták nekik, mi volt az istentiszteleten... így végezték a presbiterek diakóniai szolgálatukat. - A szárszói szórványgyülekezetben több helyen a presbiter bocsátotta rendelkezésre az egyik szobáját istentisztelet tartására. Ök végezték a testvérek hívogatásának a szolgálatát, gyűjtötték össze az egyházfenntartói járulékot. Havonta 12 helyen volt istentisztelet és ez azt is jelentette, hogy legalább annyi presbiter volt, akik Jézus 12 tanítványaként végezték a rájuk váró szolgálatot a településükön. Visszatekintve szolgálati időmre, hálát adok Istennek, hogy mindegyik gyülekezetben állított mellém felügyelőket, gondnokokat és presbitereket, akik önzetlenül munkálkodtak a gyülekezetek javára, vállalták zúgolódás nélkül a nehéz feladatokat, és közben erőt merítettek a hallott és olvasott igéből. Mozgósítani a presbitérium akkor tud, ha nem feledkezik meg arról, amit Pál szólt az efezusi presbitereinek: „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek...” (ApCsel 20,28). Szimon János i
