Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-10-15 / 42. szám

2. oldal 2000. OKTÓBER 15. Evangélikus Élet r ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM-\ ISTENTISZTELETI REND „Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (ÍJn 5,4) VASÁRNAP R7a; e^s°sor^an azt adtam át nektek, amit én magam is —**• kaptam, hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írá­sok szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások szerint -feltámadt a harmadik na­pon. ” (lKor 15,3-4) (lSám 2,6 Róm 10,9-17 Zsolt 42,1-12) Mi is csak ezt az evan­géliumot, ezt az örömhírt tudjuk átadni, hiszen ezt kaptuk. Sok minden változott a világban kétezer év alatt, de az evangélium üzenete ugyanaz maradt. Krisztus meg­halt a bűneinkért és feltámadt, hogy nekünk is reménységünk legyen az örök élet­re. Minden kor a maga módján megpróbálja lefordítani Istei^, üzenetét az emberek számára a maga nyelvén, szavaival, kifejezéseivel. Nehezen tudjuk az evangéliu­mot más szavakkal elmondani, mert Isten kegyelme mindijf ez marad az ember szá­mára: Krisztus megváltott minket. ttCTTÖ -Jézus Krisztus mondja: Ne gondoljátok}hogy azért jöttemi, hogy ér- i™5 vénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanításait. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem, hogy' betöltsem azokat." (Mt 5,17) (5Móz 13,1 Zsid 11,1-7 2Kor2,12-17) 7 /Jjt'j Sokszor szeretnénk kettéválasztani a törvényt é.< az evangéliumot. A törvénnyel le­het figyelmeztetni, vagy fenyegetni, az evangéliumot magában hirdetni pedig min­dig örömteli pillanatokat jelent. Maga JézusÁiondja ki, hogy a kettőt nemi fehet el­szakítani egymástól, mert összetartoznak. Á törvény figyelmeztet bűnös voltunkra, az evangélium pedig hirdeti Isten bűnbocsátó kegyelmét az életünkben napról nap­KEDD „Jézus Krisztus mondja: Szeressétek ellenségeiteket. azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai. " (Mt 5,44-45) (Zsolt 106,3 ÍJn 4,4-11 2Kor 3,1-11) A hegyi beszéd tanításai közül ez a legnehezebb, amit mi emberek az életben meg tudunk tenni. Szeretni azt, aki valamivel megbántott minket. Imádkozni azért, aki haragszik ránk. Jézus nem csak mondja és tanítja az ellenség szeretetét, hanem gyakorolja is. így hagy nekünk pél­dát, hogyan legyünk Atyánk fiai. A szereteten keresztül tanítja a megbocsátást az emberek között. SZERDA -Jézus Krisztus mondja: Ijgyázzatok. hogyan hallgatjátok!" (Lk 8,18) (2Krón 18,4 lMóz 32,23-32 2Kor 3,12-18) Hogyan és mit hall­gatunk? A fülünk mindig azokat a hangokat hallja meg szívesen, amelyek nem sér­tik. A figyelmeztetések sokszor bántóak a fülnek és az embernek is. Pedig ma Jé­zus is figyelmeztet, vigyázzatok. Hogyan hallgatjuk Jézus szavát? Figyelmeztető szavában is oltalmazó szeretete sugárzik. Ezzel is javunkat akatja, mert szükségünk van.néha a figyelmeztető szavakra, hogy a helyes életutat járjuk. rSÍITÖRTÖK „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel Jog támasztani. "(1 Kor 6,14) (Zsolt 16,10 Ézs 49,7-13 2Kor 4,1-6) A reménység igéjét olvashatjuk ma. Minden hívő embernek ez a vigasztalá­sa, hogy Jézus feltámadt a halálból és legyőzte annak hatalmát, amit mi emberek nem tudnánk megtenni. Pál apostol remetesége a mi reménységünk is, hogy Jézus mindenkit feltámaszt az utolsó napon. A, feltámadás reménysége tud egyedül a ha­lálon át az örök életben célt látni és hitfc. PÉNTEK -Óvta népét, mint szelne fényét." (5Móz 32,10) (Róm 8,38-39 Jn 9,35-41 2Kor 4,7-12) Ezt az igét talán azok tudják leginkább megér­teni és átélni, akik tudják, rajt jeleat valakire úgy tekinteni, mint a szeme fényére és ezért oltalmazni őt az élet míndp helyzetében. Ugyanígy tekint Isten is az övéire, oltalmazó, féltő szeretettel. Ezjp ige is azt erősíti bennünk, hogy Istennek fontosak vagyunk mindannyian, akik Jjozzá tartozunk. Nemcsak a mai napon, de életünk minden napján velünk van gfaz oltalmazó, féltő, vigasztaló szeretet. gi SZOMBAT „ Türelmét hozzátok az Úr, mert nem azt akarja, hogy némelyek el­vesszenek. hanem azt, hogy mindenki megtérjen. " (2Pt 3,9) (Jóéi 2,13 Zsid nt23-3! 2Kor 4.13-18) Rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut arra, hogy türelmesek legyünk a másikhoz. A türelemhez idő kell és azt mondjuk, abból van ne­künk a legkevesebb. Mégis, ha nem tanulunk türelmet, akkor elveszítjük azokat, akik fontosak az életünkben és akiknek mi magunk vagyunk fontosak. Kitől tanuljunk tü­relmet? Nem mástól, mint magától Istentől, aki türelmes hozzánk és mindig ad időt ar­ra, hogy megtaláljuk az utunkat hozzá. Ez az út pedig nem más, mint a megtérés útja. János Zsuzsanna SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAP Az értem imádkozó Jézus Jn 17,20-26 Néhány éve egyik kedves ismerősöm mesélt egy történetet, s miközben mondta, egyre inkább mosoly ült az ar­comra. A végén úgy gondoltam ma­gamban, milyen nevetséges is tud len­ne néha az élet. Esetleg nem is az élet, inkább mi. Miről is szólt az eset? Külföldön egy missziós szervezet több hónapos munkavállalással egybekötött nyelvtanfolyamot hirdetett keresztyén fiatalok számára. Jöttek is a fiatalok szép számmal. Néhány afrikai, egy pár német és a magyar ismerősöm alkotta az egyik csoportot. Mivel közös nyel­vet nem beszéltek ezért a gesztikuláció és a közös keresztyén szeretet érzése alapján kezdtek valamilyen kommuni­kációba. Másnap reggel a tábor vezetője a kö­vetkező feladattal bízta meg a kis cso­portot, ami nem volt más, mint egy könnyen kivitelezhető feladat. Egy kertrészt kellett virágmaggal bevetni. Kiadta a hozzá szükséges magokat. Ez­után kezdődött a bonyodalom. Az egyik német társuk elment karóért és zsinegért mondván, ki kell húzni egy szép egyenes sort, aztán azt egyenlő tá­volságra elosztani, és az adott ponto­kon kell elhelyezni egy-egy magot. A fekete bőrű testvérek ezt látva értetle­nül álltak. Mit akarnak ezek? Hiszen egyszerűen meg kell fogni a magot, az­tán szép lassan haladva szórni és szór­ni, úgyis kikel, mutogatták lelkesen... Magyar barátom meg azt próbálta el­magyarázni, ahogyan mi idehaza szok­tuk. Végül egymásra néztek és egy jót nevettek. Nem hasonlítható a mi keresztyénsé- günk is néha ezekre a fiatalokra? Mi különböző felekezetekből, más és más adottságú településekről, egyéni szoká­sokkal állunk elő. A különbség csupán annyi, mi ritkán nevetünk egymásra, inkább a másik torkának esünk és hir­detjük, a mi látásunk az egyedül üdvö­zítő. Ne gondoljuk, hogy mi ez alól ki­vételek vagyunk. A tanítványok sem voltak kivételek. Gondoljunk csak Ja­kabra és Jánosra, a Zebedeus fiúkra meg édesanyjukra. Ok egy alkalommal szép csendesen megkömyékezték Jé­zust egy kis protekcióért. Amikor eljön majd, Jézus, a te királyságod, intézd már úgy, hogy egyik fiam bal kezed fe­lől, a másik meg jobb kezed felől üljön. Lefordítva annyit tesz, mint hogy le­gyenek második, harmadik pozícióban melletted. Hol volt itt az egység, vagy akár az egység lelkületének a legkisebb szikrája is? Néhány óra kellett még ahhoz, hogy amiért Jézus könyörög, az egységért Őbenne, érthető lehessen a számukra. Látniuk kellett, amint a Mestert aljas módon elfogják, megalázzák, kigú­nyolják és keresztre feszítik. Aztán hallaniuk kellett, amint így imádkozik ellenségeiért: Atyám, bocsáss meg ne­kik, mert nem tudják, hogy mit cse­lekszenek. Itt értették meg, hogy Jé­zus számára az egység azt jelenti: összhangban lenni az Atyával és életét adni érettük. Ez a példa, ezt kellene követni! Ki képes közülünk erre? Sen­ki. Akkor miért beszél róla Jézus? Azért, mert lehetséges a Szentlélek ál­tal. Ez az egység viszont ma is úgy születik és azok között, akik komo­lyan veszik az igét, Jézus szavát és ko­molyan veszik az Ő életpéldáját, a szeretetet a felebarát irányában, ha kell a sírig. Csak ebből születhet élő egység közöttünk és belőle fakadhat szervezeti forma, de fordítva soha. Hogy mindez nekem is sikerülhet, azt annak köszönhetem, hogy ott a Gecsemáné-kertben a kereszt előtt érettem is könyörgött, és azóta is az Atya előtt esedezik értem. Értem?! Sándor Frigyes IMÁDKOZZUNK! Uram, add, hogy igédet és életed példáját kövessem, hogy így eggyé lehessek veled és általad testvéreimmel. Amen. Budapesten, 2000. október 15. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellner; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest. IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (úrv., ifjúsági) Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Ká­polna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Má­tyás; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvöl­gyi út 138. de. 9. Ferenczy Erzsébet; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh K. László; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh K. László; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Temp­lom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalo­ta, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere II. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskereszt­úr, XVII., Pesti út 111. de. fél II. Kosa Lász­ló; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Buda­örs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): lKor 12,12-26; evangéliuma (igehirdetési alap­ige): Jn 17,20-26. HETI ÉNEKEK: 446, 265. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. október 15-én, vasár­nap de. 10.04 órakor. Bakonycsernyéről, az evangélikus templomból. Igét hirdet Szarka István lelkész. A német Biiidergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Október ü áss 15. Urunk Istenünk! Köszönjük, hogy rendíthetetlen szavad, mellyel igy szólsz hozzánk: minden jó végre fog jutni, mert Krisztus feltámadt! (Kierkegaard S.) V 16. Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drága­kő Csak por, ha hozzá mérem! Nem múlta felül semmi még És nincs ami fel­érje. Ez örök égi ajándék: Az Isten szent Igéje! (EÉ 286,1 Runeberg J. L.) Í 17 Ha valaki a mi világunkban úgy találja, hogy az ellenséget szeretni nem célra­vezető, az gondolja meg az ellenség iránti gyűlölet gyakorlati következmé­nyeit. Az ellenség iránti szeretet nem gyengeséget árul el, hanem erőről tesz bizonyságot, amelynek nem fontos a győzelem vagy vereség ténye, mert sza­badságában áll, hogy ebből az alapelvből induljon ki: ahogy Isten velem bá­nik, úgy bánok én is veled! 18. Isten igéjéből megismerhetjük akaratát. A Bibliát minden nap kell olvasnunk s szívünkben megforgatnunk. (Bonhoeffer D.) 19. Vándorló néped Te áldd meg, Erősítsd meg igédben És áraszd reá Szentlelked, Hogy tőled el ne térjen! Bátoríts, bíztass, hű Urunk, Míg egykor hozzád elju­tunk És áldva áldunk téged! (EÉ 270,4 Dóka Z.) 20. Nem hagyta el népét az Úr Soha semmi veszélybe, Ö most is üdve, öröme, Vi­gasztaló reménye! Atyai gonddal nyújt kezet Ösvényünk bárhová vezet. Di­csérjük Istenünket! (K 9,4 Schütz J. J. Eredeti dallam) m 21. Urunk, Istenünk, Te vagy az irgalmasság maga: mi lehet az, amit teszel? A szükség megszüntetése és a nyomorult megerősítése. Bátran kérlek hát, kö­nyörülj rajtam is Istenem és téríts engem hozzád! (Savonarola J.) Isten utakat készít a nevelésügyben az egyházak közeledéséhez Néhány évtizeddel ezelőtt az egyházak egymáshoz való közeledésében még az akkori pártállam összefogást szimatolt rendszere megdöntésére. Ez volt az egy­házkerület akkori püspökének a vélemé­nye is, és ezért óva intett a közös temp­lom építésétől is Somogybabodon, mert az állam részéről bizalmatlanságot szül. Sajnos, ez enélkül is fennállt. Az egyházak közeledése az iskolákban és a fiatalság megközelítése terén fontos volt, mert egyik felekezet lelkésze sem volt „kedves vendég” azokban az állami iskolákban. Az iskolák folyosóin vára­koztunk, felekezetek lelkészei az óra kezdéséig, nem volt helyünk sem a taná­ri szobában, de a tantestületben sem. Is­ten talán így hozott közelebb bennünket, lelkészeket, amikor az udvaron vagy fo­lyóson együtt várakoztunk és közös ügyünkről beszélgethettünk: hogyan tud­juk közel hozni ifjainkhoz Isten ügyét? Voltak kivételek is, amikor az iskolák vezetői nem gördítettek akadályt a hit- tanbeíratásoknál, mint pl. Ecsenyben, Polányban, ahol szinte minden gyerme­ket beírattak, és jó volt a kapcsolat az is­kolák igazgatóival. A felekezetek veze­tőinek egymással való kapcsolatát is mo­tiválta az ifjúságért érzett felelősség. De volt keserű emlékem is, amikor rendszeres vidéki látogatásaim során a hittanbeíratások idején, figyelemmel kí­sérte útjaimat egy iskola igazgatónője és feljelentett a megyei egyházügyi titkár­nál, aki hivatalába rendelt Kaposvárra. A vád: hittanbeíratások érdekében agitálok gyermekes szülőknél. Megmagyaráztam, hogy látogatásaimat nem függeszthetem fel erre az időre sem, mert ez hivatásom­hoz tartozik és szolgálatom szerves ré­sze.­Amikor az egyházi iskolák újra megnyíl­tak, mint „kis ablakok egymás után sor­ban” és az egyház az evangélium friss le­vegőjét, mint éltető „lelki oxigént” a fia­talság életébejuttathatta az iskolákban is, melyek az egyházak kezelésében mű­ködhettek, az egyházak egymáshoz való közeledésének ígéretes vonásai kezdtek kirajzolódni. Egymás iskoláiban kezdtünk hitoktatni Sopronban is. Evangélikus hitoktatók az Orsolya római katolikus általános iskolá­ban és gimnáziumban, a Szent István ró­mai katolikus általános iskolában, a ró­mai katolikus hitoktatók pedig két kö­zépfokú és egy általános tanintézmé­nyünkben tanítottak. Beépülünk a tantes­tületbe, mint főállásúak, avagy óraadók. Vezetjük a naplót, érdemjegyeket adunk, különböző felekezetek (3 történelmi egyház) lelkész-hitoktatóiként kicserél­jük tapasztalatainkat, meghívjuk egy­mást egy-egy óra megtartására, szükség esetén még helyettesítjük is egymást, il­letve összevont órákat tartunk (beteg­ség), csendesnapon közös alkalmaink vannak és reggeli áhítatokon más feleke­zet képviselője is végezhet szolgálatot. A diákok is közelebb kerülnek egy­máshoz ezeken a közös egyházi alkal­makon. Az egyházak közös énekkincsé­ből tanulnak énekeket. Azt emeljük ki, ami összeköt: az egy hit megvallása (Apostoli Hitvallás), az egy Úr, akinek imádságát együtt mondjuk; az egy ke- resztség, mely a Szentháromság közös­ségébe kapcsol. Az előttünk álló évezredben egyre na­gyobb szerepe lesz egyházi iskoláinknak abban, hogy nemcsak a matematikában találják meg ifjaink a közös nevezőt, hogy megoldhassák a feladatot, hanem közösen keressük meg azt a nevezőt az anyaszentegyház életében, mely az élő Jézus Krisztusban megtalálható. O a kö­zös nevező, akinek a neve minden név felett van! Szimon János í I í 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom