Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-10-15 / 42. szám

Evangélikus Élet 2000. OKTÓBER 15. 3. oldal Folytatás az első oldalról Dr. Weltler János egyházkerületi felügyelő szék­foglalójában következőképpen szólt: „Szorongó szívvel, megilletődötten, de nagy öröm­mel, bizakodással és Isten iránti hálával állok itt, a: ünnepi közgyűlés előtt. Azt hiszem, ez így természe­tes, és minden okom megvan arra, hogy vegyes ér­zések kavarogjanak bennem. Elsősorban szorongást érzek, mert olyan elhívásra mondtam igent, olyan szolgálatra vállalkoztam, amit eddig nem ismertem, de amelyről már — főleg zsinati tagságom alatt - sokat hallottam. Tudom, hogy nagyok az elvárások, sokrétű a fel­ügyelői munka egyébként is. Egy újonnan alakuló kerületben a feladat valószínűleg még nagyobb, de ezzel együtt szép és megtisztelő is számomra. Másodsorban megilletődötten állok Önök előtt, részben azért, mert még mindig az ünnepélyes és fel­emelő beiktatási szertartás hatása alatt vagyok, de azért is, mert előjönnek a 40-es évek végének - ötve­nes évek elejének konvent-kertjéhez kapcsolódó első gyerekkori élmények és az öregtemplomhoz fűződő utolsó emlékem, amikor 30 évvel ezelőtt a három Weltler testvér szolgált együtt ebben a templomban... A harmadik meghatározó érzés az öröm, hiszen megvalósult az, amit velem együtt olyan sokan vár­tak. Van Dunántúli Egyházkerület. Néhány héttel ez­után pedig már működni, szolgálni fog az a kerület, amelynek megalakulása körül talán a legtöbb és legélesebb vita dúlt a zsinaton. Nagy az örömöm azért, mert Iázés János szemé­lyében olyan püspök került a került élére, akit a gyü­lekezetek nagy többséggel választottak meg, és aki­nek a programját tiszta szívvel és őszintén tudom támogatni... Hálát adok Istennek azért, hogy olyan családban nőhettem fel, ahol az egyházi szolgálat mindennél előbbrevaló volt. Édesapám - akit a jelenlévők kö­zül sokan ismertek - olyan lelkészgeneráció képvi­selője volt, akik életük és szolgálatuk egyetlen zsi­nórmértékének a Szentírást és az azon alapuló Lu­theri-teológiát tartották. A polgári hivatás és az egyházi szolgálat eddig is csak úgy volt egymás mellett végezhető, ha segített a család. Ezután valószínűleg még gyakrabban kell átprogramozni a feladatköröket, egyeztetni a külön­böző terminusokat, és meghatározni a tennivalók fontossági sorrendjét. Ezért már most kérem első­sorban feleségem, de gyermekeim és unokáim meg­értő támogatását is. Vitathatatlan, hogy az egyház­ban is minden szinten több lett a tennivaló. A több feladat nagy része éppen a rendszerváltás által fel­kínált lehetőségek kiaknázásának következménye:- hitoktatás az állami iskolákban,- saját fenntartású óvodák, általános- és középis­kolák működtetése,- észszerű gazdálkodás a kárpótlásként visszaka­pott ingatlanokkal, vagy azok értékével,- egyházi alapítványok szabályos működtetése,- szeretetintézmények fenntartása,- adminisztratív, szervezési, pénzügyi, jogi és munkajogi problémák,- protokolláris kötelezettségek, és még sorolhat­nám. Mindegyik feladat olyan, amivel a világi oldalon nagy gyakorlattal rendelkező komoly szervezetek, gazdasági társaságok, önkormányzatok, pénzügyi és jogi tanácsadók foglalkoznak. Nekünk ezekhez rövid idő alatt kell megkeresni és kiképezni a szak­mailag kifogástalan, az egyház iránt elkötelezett ve­zetőket és munkatársakat... Van egy kérdéskör, amiben nem tudok egyetérteni a kérdezőkkel, hiszen a feltett kérdés már a választ is sugallja — ez a zsugorodó gyülekezetek és az el­kallódó hívek, az egyháztagok csökkenő számának kérdése. Ha az új kerület és annak vezetői ezekből a terhekből veszik le az arányos részt a másik kettő vál­láról, ha dolgozni, szolgálni fognak, igazolódik a zsi­nat döntésének helyessége, amikor a három kerület mellett szavazott. Vigyázzunk tehát a másik két kerü­letre, erejére és munkálkodjunk az összhangon... A magam részéről ezt a munkát szeretném az egy­házi törvények által meghatározott keretek között, hűségesen végezni, igénybevéve minden - a dunán­túli kerület ügyét fontosnak tartó és azért tenni aka­ró - gyülekezeti tag, állami és egyházi vezető támo­gatását, és kérem Istent, hogy ehhez bölcsességet és erőt adjon. Bölcsességet, hogy tudjunk különbséget tenni jó és rossz között: erőt, hogy tenni is tudjunk érte vagy ellene. Megköszönöm azt a sok szeretetet, ami a szolgálat- tevők és minden jelenlévő részérőlfelénk és a Dunán­túli Kerület felé eddig is és most is megnyilvánult. Isten áldása legyen az új kerületen, hogy áldás le­hessen mindannyiunk számára!" Hivatalos küldöttek és megjelent vendégek a köz­gyűlésen köszöntötték az újonnan alakult egyházke­rületet és elnökséget. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület nevében a rangidős felügyelő, Kiss Attila, a veszprémi egy­házmegye felügyelője fejezte ki örömüket és Isten áldását kérve jelentette be, hogy egy szívvel állnak az elnökség mögött. Az Országos Egyház nevében a hivatalosan külföldön lévő dr. Frenkl Róbert fel­ügyelő köszönő levélét Hafenscher Károly igazgató olvasta fel: Tisztelt Egyházkeriileti Közgyűlés, kedves Püspök Úr, kedves Felügyelő Úr! Fogadják szívből jövő jókívánságaimat a hármas ünnepen, az Egyházkerület jövőjét, Püspök Úr és Felügyelő Úr szolgálatát illetően, egyben az orszá­gos egyház és személy szerint magam elkötelezettsé­gének a kifejezését munkájuk maximális, optimális segítségét tekintve. Cezúra és kontinuitás jellemzi egyházunk legújabb kori történelmét. Ez mondható el a Nyugati (Dunán­túli) Egyházkerület megalakulásakor, újjáalakulá­sakor is. Kezdjetek újat, elhatárolódva attól, ami az elmúlt korszakból nem vállalható, de építsetek bát­ran azokra az értékekre, amelyeket az Úristen ke­gyelme a diktatúra évtizedeiben is megtartott az O egyházában és arra folyamatra, amelyben az elmúlt évtizedben megújulhatott egyházunk, amely többek között a nagy hagyományú egyházkerület megala­kulásához vezethetett. Kedves Püspök Úr! Legyen erőd, legyen türelmed, legyen bölcsességed megvalósítani azt a püspöki, főpásztori modellt, amiről többször szóltál, amiben a szolgatársi, a testvéri, a segítő attitűd kap hang­súlyt. És legyél képes a segítő szeretet elfogadására, a feléd áradó bizalom aktivizálására egyházunk ja­vára. Kedves Felügyelő Úr! Az Úristen megadta szá­modra, hogy felügyelői szolgálatodban kísérelheted meg megvalósítani mindazt, amit hat esztendő zsi­nati küzdelmeiben értékesen képviseltél. Kívánom, hogy példád, mun­kád járuljon hozzá általában a felügye­lői szolgálat foko­zott megbecsülésé­hez egyházunkban. Végül engedtessék meg a testvéri elfo­gult szubjektivitás. Kedves Ittzés János. Tizenkét éves voltál, amikor történelmi, nehéz napokban megismertelek, él­vezve szűkebb csa­ládod szeretetét. Nem mindig alakult úgy az elmúlt közel fél évszázad, bele­értve az emberi kap­csolatokat, ahogy szerettük volna, de a szeretet mindig megmaradt. Ebben a szeretetben köszöntlek szűkebb és tágabb, nagy csa­ládoddal együtt, hálát adva Istennek, legyenek büsz­kék rád és segítsék szolgálatodat. Kívánom, hogy ne nyomasszon, hanem szabadítson fel a feladat, amire az Úr elhívott, legyen sok örömöd a szolgálatban és Ő adjon friss erőt, ha megfáradsz. Isten áldja meg a Nyugati (Dunántúli) Egyházke­rületet és elnökségét. D. Szebik Imre püspök az Északi Egyházkerület nevében egyrészt megköszönte azoknak az egyház­megyéknek támogatását és munkáját, melyek eddig az Északi Egyházkerületben segítették. Örömmel nyugtázta, hogy a dunántúliak vágya teljesült a ke­rület újjáalakulásával. Kérte, hogy a jövőt építsék, a gátakat rontsák, és együtt épüljön és erősödjék egész egyházunk. A kormány nevében dr. Szakács Imre államtitkár felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök levelét, mely­ben kérte, hogy munkájukat az egyház és a nemzet megújulásáért eredményesen végezzék. Gvimóthy Géza alelnök az országgyűlés nevében, Csallóközi Zoltán főosztályvezető a NKÖM és dr. Semjén Zsolt államtitkár nevében köszöntött, felolvasva levelét és átnyújtotta a Millenniumi Emlékérmet. Márfi Gyula veszprémi érsek a római katolikus egyház együttérzését és köszöntését azzal tolmá­csolta, hogy a krisztusi reménység legyen vezére az új vezetőknek. Dr. Márkus Mihály református püs­pök egyháza és az Ökumenikus Tanács nevében az ökumenében való együttműködést, az egyházak kö­zötti kapcsolatok építését kérte. A bajor testvéregyház üdvözletét Claus-Jürgen Roepke egyházfőtanácsos tolmácsolta. A partneri kapcsolatban való együttműködést kérte. Őrizzék a gyülekezetek és az egész egyház egységét. A finn egyház nevében Matti Järveliäinen dómprépost az egyház ősi mondását idézte: Odvözlégy kereszt, egyetlen reménységünk, és ennek nevében kérte Is­ten áldását munkájukra és a további kapcsolatokra. A szlovák egyház nevében dr. Bándy György prodékán, somorjai lelkész szólt és ajándékként az új szlovák Ágendát adta át. Fónyad Pál lelkész az ausztriai evangélikusok üdvözletét a belső megúju­lás fontosságára mutatva adta át. Skalics Gusztáv lelkész a szlovéniai gyülekezetek nevében szólt és Kuzmics István bibliafordítását hozta ajándékba. Mózes Árpád kolozsvári püspök kérte és köszönte az erdélyiekkel való törődést és a testvéri közössé­get. Újjászületett a Nyugati Kerület, de van egy Ke­leti is, gondoljanak reánk. A Hittudományi Egyetem nevében dr. Szabó Lajos rektor kívánt erőt a munkához. Laborczi Géza, a zsi­nat elnöke a zsinattal való együttműködést kérte. Az Ordass Lajos Baráti Kör nevében Herényi István el­nök Jézus szavával erősítette az útnak indulókat: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Végül a győri gyülekezet nevében Lackner Pál igazgató-lel­kész köszönte meg,Jiogy közöttük szolgál majd az új püspök és a megjelenteknek a részvételt. A késő estében sokáig volt együtt a beiktatás gyü­lekezete az állófogadáson. T. Az új püspök és felügyelő az istentisztelet gyülekezetében Örökké tartó isteni szeretet kísér bennünket Szövött kárpit oltárkép a balatonfüredi új templomban A lig egy esztendeje, hogy felszentel­ték Balatonfüreden az új templo­mot, szeptember 17-én újból ünnepe volt a gyülekezetnek és templomának. Az ol­tár mögötti fehér falra most készült el az oltárkép, mely nem a hagyományos fest­mény vagy egyszerű fából készült ke­reszt, hanem kézi szövött kárpit. A há­romrészes oltárkép közepe hármas szim­bolikájával prédikálja azt, amit a két szélső képen a 136. zsoltár szavaival fe­jezett ki a művész. Készítője Polgár Ró­zsa Kossuth-díjas textilművész, aki az oltárkép szentelése alkalmából maga mondta el, hogyan született meg a terv és mit fejez ki ez a kárpit, mely magyaror­szági evangélikus templomban először került oltárkép gyanánt éppen a balaton­füredi templomunk falára. Szavait aláb­biakban közöljük: Tisztelt Ünneplő Gyülekezet! Meghatottan állok itt! Nemcsak építésznek, de képzőművész­nek is kiemelkedő feladat templomot épí­teni vagy abban dolgozni, oltárképet ké­szíteni. Terveim készítésekor az izgatott, ho­gyan lehet megszólítani a századforduló emberét a művészet eszközeivel, képi le­hetőségeivel. A gyülekezet kis magjával beszélgettünk itt az épülő templomban. Miként kell megszólítanunk korunk em­berét, most itt a Balaton mellett? 2000 éve az üzenet ugyanaz, volt a gyors válasz egyik testvérünktől. Ez igaz, de a fülünk, a hallásunk az mindig másra érzékenyebb. Most éppen mire? Az átalakulástól nehéz korunk, egy­mástól eltávolodó életünk forgatagában hányszor figyelünk arra, hogy örökké tartó isteni szeretet kísér. „Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete ” - írja a zsoltáríró. Kicsinyes vitáinkat félre tudjuk-e tenni, hogy rácsodálkozzunk a természet cso­dás működésére, szépségeire, népünk megmaradására, az újnak, jobbnak le­hetséges kezdésére. Erre a temp­lomra, amely új, tiszta, szép és fűthető. Templomainkra a felújítottra, az újonnan épültre, az iskolákra, óvodákra, kollégiumokra, szere­tetotthonokra, parókiákra, egy­másra! Gondolunk-e arra néha, hogy emberi különbözőségünk csak gazdagít, s nem ok arra, hogy el­válasszon egymástól? Az oltárkép szeretné a figyel­münket felhívni arra, hogy az Is­ten szeretet - s ezt a szeretetma- got teremtményeiben is elültette! Az oltárkép kézi szövött techni­kával készült. Magyarországon gobelinszövésnek ismerik, sza­bályosan kárpitszövés a neve. Az egyiptomi kopt gobelinek óta is­mert technika. Elsősorban sát­rak, hideg falak melegítésére, dí­szítésére szolgált. Évszázadok alatt olyan fejlettségi fokra ju­tott, hogy szinte mindeji meg­idézhető ezzel a technikával. A textil finom szálai itt a hálára figyel­meztetnek! Szeretném megköszönni én is ennek a szép feladatnak a lehetőségét, elsősor­ban Benczúr László építésznek, akinek először jutott eszébe, hogy felkérjen Ma­gyarországon is erre a felemelő feladat­ra, mert Németországban már több he­lyen is van munkám a templomokban. A gyülekezet vezetőségének, lelkészének jó­indulatú bizalmát, Szebik püspök úr hoz­zájárulását ahhoz is, hogy az oltárkép előzetes bemutatásra kerüljön a Bécsi Magyar Nagykövetsé­gen a Millennium 2000. című ünnepsé­gen. Inotayné Lukáts Juditnak, az Evangéli­kus Egyház Építészeti Osztályának vezetője­ként figyelmét és gon­doskodását. S nem utolsó sorban szövés­ben munkatársamnak, Vadászná Tímár Kata­linnak, aki kiemelke­dően szép munkájával segített. Köszönöm az Ün­neplő Gyülekezetnek, hogy meghallgatott. Az oltárkép felszen­telését D. Szebik Imre püspök végezte, a li­turgiában D. dr. Har­mati Béla püspök és Riczinger József helyi lelkész segített. Az oltárkép üzenetét három textussal, három képben szólaltatta meg. lKor 1,18 alapján mutatta be a keresztet, mely Krisztust hozza elénk. A kereszt megtar- tatásunk helye. így nézzetek rá! A kereszt alatt a víz a nyugalomra utal és keresztségünkre emlékeztet. A 23. zsoltár csendes vizét juttatja eszünkbe. Isten teremtő szeretete és a keresztség vi­ze, mely naponként újjászül bennünket, egyben mutatja, hogy a kereszt és a víz összetartozik. A kereszt alatt röpülő madár - talán pacsirta - emberi sorsunkat mutatja. Mindig feljebb. Távolodni. „Csillagok közt zengi a föld dalát.” (Váczi Mihály) Összeköti a látható és láthatatlan vilá­got, hirdeti az örökkévalóságra való ké­szenlétünket. 2Kor 4,18 alapján a mú­landó és a múlhatatlan összekapcsolá­sára irányít. Akik e templomba bejön­nek, kereszt építse azok között a közös­séget! Riczinger József, a gyülekezet lelkésze mondott köszönetét a modem templom­ba készült szép tartalmas mondanivalójú textilkép művészi megvalósításáért. Inotayné Lukács Judit ismertette a szakértő, művészekből álló zsűri értéke­lését a kiváló művészi teljesítményről, a szövött oltárképről. A kép szerzői jogvé­delem alatt áll, felbecsült értéke hat mil­lió forint felett van. Bejelentette azt is, hogy az önköltség megtérítésén kívül a kárpitot Polgár Rózsa Kossuth-díjas tex­tilművész a Balatonfüredi Egyházköz­ségnek adományozta. Az énekeskönyvünk 68. énekének né­hány versét Szebik Imréné énekelte el: „A mindenség víg dalra biztat, Zengjetek Istennek új éneket!” T. 4 k

Next

/
Oldalképek
Tartalom