Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-10-08 / 41. szám

65. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 2000. OKTÓBER 8. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „A lelki erő, nem a csont és izom ereje, hanem a szív bátorsága. ” Luther A TARTALOMBÓL A kajárpéci gyülekezet hálaadása Korszerű? - Korszerűtlen? Az „aradi tizenhárom” emlékére A zuglói templom fogadta be a tanévnyitóra ösz- szegyűlt, az egész ország területéről érkezett gyülekezetét. Szülők és testvérek, barátok és érdek­lődők, hivatalos küldöttek és egyházunk vezetői voltak együtt, hogy Isten igéjével és imádsággal megnyissák az új tanévet és reménységgel indítsák el az újonnan felvett hallgatókat. Az igehirdetést Lk 8, 16-18 versei alapján tartotta D. Szebik Imre püspök, aki e tanévben az egyetem felügyelő püspöke lesz. Mivé formálódnak a teoló­giai hallgatók és mivé formálódhatnak a lelkészek? - tette fel a kérdést. Első renden Jézust követő teo­lógusoknak kell lenniük. Ez pedig azt jelenti, hogy lámpássá kell lenni, mert sötétségben tájékozódni kell. Emlékeztetett Reményik Sándor ismert versére: „Fáklya verem előtt” címűre. Titkokat kell megis­merni, és itt Jézus az Isten országa titkára gondolt, az evangéliumra. Érdemes ezt tanulmányozni, mert rajta keresztül megajándékozott életű emberek le­szünk. Az istentisztelet keretében történt meg Johann Gyula egyetemi lelkész beiktatása. A teológusok és tanárok, az egész egyetem lelki gondozása lesz fel­adata. Az egyetem ünnepi ülésén mondta el dr. Szabó La­jos rektor tanévet megnyitó beszédét: „...hogy másokat is tanítsak” (lKor 14,19) Igazán soha sincs nyugalma egy egyetemnek. Már a létéből fakadóan sem. Nem kereshet nyugalmat, hiszen alapfunkciójához tartozik a nyugtalanság. Egy egyetem addig egyetem, amíg benne a kutatás, a tanítás és a tanulás hármassága küzd az igazságért. Ma a teológia tudományának is meg kell küzdenie azért, hogy azon a ponton és úgy szólaljon meg, hogy jelenlétével számoljon a környezete. Magából a hagyományból és a megszokásból nem lehet meg­élni, ezt a teológiának ma nagyon komolyan tudo­másul kell vennie. A múltra is csak a kutatás szán­dékával és tisztelettel érdemes visszanézni. A teológia küldetése 2000-ben is az, hogy- felelni próbáljon a nyugtalanító, emberi kérdé­sekre- vázolja fel az emberi életút irányát- érthető módon fogalmazza meg az istenközel­ség, Istenre találás tartalmi üzenetét. Csak akkor váljon a tudomány praxissá, gyakor­lattá, amikor már az alapküldetés területein elmé­lyült munkával eredményt ért el. A hitre segítés kí­sérő szolgálatát is akkor tudja jól elvégezni a tudo­mány, ha először belső tartalmat tud megfogalmaz­ni az emberi életkérdések összefüggésében. A tech­nikától a tartalom felé, a külsőségek újrafogalmazá­A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége, Ittzés János püspök és dr. Welder János felügyelő köszönetét mond egyházunk minden testületének, intézmé­nyének, az egyházmegyei és egyházközségi elnökségeknek, az aktív szolgálatban álló és nyugdíjas lelkésztestvéreknek és minden hittestvémek a beiktatá­suk alkalmából küldött köszön­tésért, áldáskívánásért. * ■ , 111 ii Jézust követő teológusok A Hittudományi Egyetem tanévnyitója Dr. Szabó Lajos rektor, Johann Gyula egyetemi lelkész, D. Szebik Imre püspök, dr. Cserháti Sándor professzor sától a lényegi, döntő kérdések elmélyült kutatásá­hoz, az egyértelműnek deklarált, végleges válaszók­tól a kutató lélek kockázatvállalásáig kellene eljut­ni. Alig van nagyobb ellensége a teológia tudomá­nyos fejlődésének, mint a gyors, végeredménynek kikiáltott féligazságok hangoztatása. Az egyház pe­dig ma is azt várja az egyetemi műhely falain belül­ről, hogy onnan érkezzenek a szellemi küzdelem eredményei, kérdésfelvetések és a célt és irányt je­lentő megnyilatkozások. Ez a tudományos élettel szembeni elvárás jogos és egészséges helyzete. Eb­be az irányba kell elmozdulnia az ezredforduló teo­lógiai tevékenységének is, hogy ne ismételjen, fel­emlegessen vagy konzerváljon, hanem renováljon, építsen és a szó legnemesebb értelmében megújít­son. Milyen teológiára van szükség a jövőben?- a kutatást végző,- motivációt teremtő és növelő,- tartalmi kérdéseket exponáló,- a hit igazságáért küzdelmet vállaló,- a tudomány szabadságával élni tudó teológiára. Állandó megújulásra képes, műhely-légkörben al­kotó és ezt az öt alapelvet szem elől nem tévesztő magatartás újíthatja meg az egyetemi munkát. Krisztusra tekinteni, Krisztushoz közelebb kerülni és Krisztusban megújult életre találni nem lehet úgy, hogy az életünk valóságos kihívásait nem vállaljuk, és nem küzdünk meg velük. Ehhez kell átalakulnia és radikálisan ebbe az irányba kell fordulnia a teoló­gia tudományának, ha az átörökített értékeket ma is élő üzenetként akarja megfogalmazni. Elszigetelt­ségnek, visszavonulásnak, önzésnek és a saját biz­tonságban eltölthető nyugalomnak nincs jövőt szol­gáló karaktere. A külső, integrációs vagy. akkreditációs folyamat­nak egy egyházi fenntartású intézményre gyakorolt legfontosabb hatása is éppen az, hogy a 2000/2001- es tanév idején is „aktív tudományként” élhessen to­vább a teológia tudománya. A teória értéke megma­radjon, a gyakorlat, a fogyasztói érdek megfogalma­zódása és a gyors megoldási kísérletek kényszere ellenére is. A teória eredeti jelentése megszemlélés, megtekintés vagy nézőként való jelenlét az ünnepi játékokon. Olyan érzésekkel, mint ahogy a közel­múltban a sidney-i olimpia fantasztikus nyitó ün­nepségét csodálhattuk meg. Jó átélni olyan látványt, akár csak a képernyő segítségével is, amelyről egy újság így tudósít: „Az ember nem akart hinni a sze­mének. A két egymást kioltó elem, a tűz és a víz egyszerre bűvölte el a nézőket. Száztizenötezren fi­gyelték, ahogy a kétszeres világbajnok, olimpiai ezüstérmes, bennszülött származású Cathy Freeman vízzuhatag közepette meggyújtotta fáklyájával a A Nyugati (Dunántúli) Egyházke­rület 2000. szeptember 23-án meg­tartotta alakuló közgyűlését. Beik­tatták Ittzés János püspököt, és dr. Weltler János egyházkerületi fel­ügyelőt. Az ünnepi istentiszteletről és közgyűlésről beszámolót követ­kező számunkban közlünk. kandeláber lángját.” Az érzés, a szenzá­ciós látvány, az ün­nepi külsőségek mellett a döntő té­nyező mégis maga a verseny marad. (Mögötte a felké­szülés, az erőnlét, a koncentrálás és a küzdelem szépségé­be vetett hit.) Hogy a hangsúly nálunk is a lényegen maradjon, ahhoz kell meghallania a tudományos teológi­ai képzésnek ezt az igét: „De a gyüleke­zetben inkább aka­rok öt szót kimonda­ni értelemmel, hogy másokat is tanítsak.” (lKor 14,19). Az „öt szót értelemmel” megteremti azt a láthatatlan, de valóságos belső fényt, aminek a hatására életújulás, életfolytatás és örökélet perspektívája bontakozik ki. Erre elhívott- ként indulhatunk ma is Jézus Krisztus nevében. Az ülés keretében olvasta fel Johann Gyula egye­temi lelkészi székfoglalóját. Bevezetőjében arról szólt, hogy „Jézus nyitottsága átragadt a tanítvá­nyokra, akik így eredményesen szólíthatják meg a Földközi-tenger partvidékének sok-sok népét. Ezt a magatartást kell nekünk is sugároznunk a világ felé, különben elzárkózunk, küldetésünk teljesítése he­lyett csak imázsunkat építhetjük. Ennek a célnak ér­dekében én is nyitott ajtót szeretnék hallgatók, okta­tók, munkatársak elé állítani, hogy mindig elérjenek, mindig velük le­gyek.” Jézus szeretetével nyit a világ felé! „Szeretném, ha munkámat minden­ki irányába ez a sze­retet jellemezné... Ennek a szeretetnek egyik formája a ba­rátság. Azt gondo­lom, hogy csak ak­kor lehetek mások számára lelkipász­tor, ha barát is vagyok...” Egyhá­zunk sokszínű egy­ház, sokféle hagyo­mánnyal, kegyes­séggel. A teológu­sok között érvénye- Az első éves hallgatók csoportja sülnek ezek a színek... Nem szabad elszürkíteni őket, mert egy­más számára áldássá is lehetnek... Nem az a célom, hogy egyforma teológusok kerüljenek ki a Teológiá­ról, hanem, hogy egyenként Krisztus tagjai legyenek... akkor lesz egészséges a teológus közös­ség élete, ha egymás felé valóban nyitottan közeled­hetünk.” A világ felé, a társadalmunk fel való nyitottságunk értékeket kell, hogy közvetítsen, de ne legyen elvte­len nyitottság. „Nyitni a világ felé valamilyen mér­tékben kitárulkozást jelent. Ha a magunkéról lenne szó, biztosan inkább még egy zárat szerelnénk föl az ajtónkra, de itt Krisztus küldetésében munkálko­dunk, nem áshatjuk el talentumunkat.” Végül nyitott ajtót kínált minden munkatársának. Tanároknak, oktatóknak éppúgy, mint a hallgatók­nak. „Nyitni és nyitottá válni hallatlan felelősség, de csak ezen az úton képzelhető el a Krisztustól kapott küldetésben való járás.” Az egyetem hagyományai szerint a rektor kézfo­gással felvette az első éves hallgatókat. A teológiai szak nappali tagozatán 19-en indulnak el, hittanári szakon egy hallgató. Levelező tagozatra (hittanári) 22 hallgatót, a nyíregyházi, győri és kaposvári kihe­lyezett tagozatra pedig 12 elsőévest vettek fel. Diplomákat is átadott a rektor: Nappali teológia szak: Erdélyi Csaba, Eszlényi Ákos, Mesterházy Andrea. Nappali tagozat hittanár szak: Kerényi Boróka. Levelező tagozat hittanár szak: Csorba Ibolya, Galgóczi Mariann, Szolga-Tőkés Judit. Győri kihelyezett főiskolai tagozat: Budai Zsu­zsanna, Kónya Ilona. Örömmel jelentette be, hogy Hulej Enikő III. évf. teológus Köztársasági ösztöndíjat kapott. Az ünnepi ülésen részt vettek testvéregyházak és testvéregyetemek képviselői is. Bolberitz Pál prodékán, a Pázmány Péter Tudományegyetem Teo­lógiai Karának képviseletében a közös igazságkere­sésről szólott. Németh Dávid professzor, a Károli Gáspár Tudományegyetem Teológiai Karának kül­dötteként azt emelte ki, hogy valamennyien Krisz­tus tanítványai vagyunk, professzorok, tanárok és hallgatók. Laborczi Géza, a Zsinat lelkészi elnöke az egyházban való egység keresését, mint Szemléi­kének munkáját állította a hallgatóság elé. D. Szebik Imre püspök három területre irányította a hallgató­ság figyelmét: figyelni kell a szekularizálódás ve­szélyére az egyházban is, a liberalizmus ellenében Jézus igéje fegyelmez bennünket és az ökumené te­rületén egyházunknak vállalni kell a híd szerepét a különböző felekezetek között. Az alig egy hete eltemetett szeretett professzorról, dr. Muntag Andorról emlékezett meleg szavakkal Szabó Lajos rektor. A teológusok énekkara énekelte a gyászjelentésen is szereplő Ámós 5,4 versét, me­lyet Csorba István karnagy zenésített meg. T. Új hallgatók: Nappali tagozat, teológia szak: Czöndör István, Ostffyasszonyfa. Gáncs Tamás, Budapest. Farkas Zsófia, Győr, érettségi: Líceum, Sopron. Koltai Zsuzsa, Budapest. Kozma Anett, Répcelak, érettségi: Líceum, Sopron. Körmendi Petra, Győr. Lampérth Levente, Sopron, érettségi: Líceum, Sopron. Mézes Zsolt, Debrecen. Óvári Péter, Rád. Pelikán András, Budapest. Sándor Jenő, Budapest. Simon Attila, Budapest, érettségi: Fasori Gimnázium. Szabó András, Budapest, érettségi: Fasori Gimnázium. Szabó Balázs, Győr, érettségi: Líceum, Sopron. Szávay László, Soltvadkert. Szlaukó Mónika, Nagytarcsa. Török Anett, Szügy. Urbán Nóra, Hemádvécse, érettsé­gi: Református Gimnázium, Miskolc. Valentyik Judit, Szombathely, érettségi: Líceum, Sopron. Nappali tagozat, hittanár szak: Potzner Barbara, Budapest. Új ösztöndíjas doktoranduszok: Andorka Eszter, Nánai László, Orosz Gábor Viktor. Levelező tagozatra: 22 főt vettek fel, a nyíregyházi, a győri és a kaposvári kihelyezett tagozaton összesen 12 elsőéves kezdi meg tanulmányait. Nyíregyházi kihelyezett tagozat: Bellus Szilvia, Bódi Sarolta, Bódis Edit Mirjám, Kosa László, Perényi Emese, Rágyanszki Erzsébet Agnes, Tallódi Agnes, Tóth Tünde. * J • A \

Next

/
Oldalképek
Tartalom