Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-23 / 4. szám

Evangélikus Élet 2000. JANUAR 23. 3. oldal Gondolatok a szeretet természetéről A szeretet fogalmát az érzelem koordi­nátarendszerében szokták elhelyezni. Ez azonban aggályokat támaszthat a „sze­resd felebarátodat...” parancsával kap­csolatosan. Lehetséges érzelem - pa­rancsra? Bozóky Éva Mária Magdolna életrajzában a hősnő tanácstalanul töp­reng: a Mester parancsára minden em­bert szeretni kell, de hogyan szeresse Jú- dást, ha olyan ellenszenves neki, ha any- nyira érzi rajta a gonoszságot? A teljesen érzelmi körbe záródó szere­tet még ártalmas is lehet. Gondoljunk Balzac híres ember-teremtményére, Goríot apóra, aki a lányai iránti elvakult szeretetével tönkreteszi magát (még a te­metését is), a lányait pedig válságba jut­tatja. Az értelem ellenőrzése alól kike­rült szeretet tipikus formája a( „majom­szeretet”. A családi nevelés szerencsét­lensége: egyoldalúan érzelmi, és felmen­ti a szülőt a gyerekével való komoly tö­rődés kötelezettsége alól. - Aki elolvas­sa annak a francia szociológusnak a könyvét, aki szerint a pedagógusnak nem szabad szeretnie a tanítványait (bi­zonyára érzelemként érti a szeretetet), eltöpreng rajta, hogy nincs-e igaza a tu­dós embernek. Az egyházak a maguk módján megbíz­ható választ találtak a kényes kérdésre. Ne szolgáltassuk ki a szeretetet az érzel­mek ingatagságának, a szeretet létformá­ja a cselekvés, tehát tettekkel álljunk em­bertársaink mellé. Néhány éve egy judaista tudós azt írta a Múlt és Jövő fo­lyóiratban: az evangélium „szeresd” sza­va mögött egy olyan arámi szót kereshe­tünk, amelynek igazi jelentése „segítsd”, „légy hasznára”. A katolikus teológusok a felebaráti szeretetet az akarat működé­si körében látják. Egyszerű és bölcs vélemény. Hasonlít azonban az olyan kitünően működő gé­pezethez, amelynek az alkatrészei közé homokszem került. A mai lélektan egy­értelműen azt tanítja, hogy az érzelem­hez nem jutó ember lelkileg eltorzul, de­viáns lesz, könnyen bűnöző. Hitler ször- nyetegségét többen azzal magyarázzák, hogy soha a szeretet sugárzását nem érezte, ilyesmiben nem volt része sem a szüleitől, sem másoktól. Az efféle ember élő szoborrá válik, vagy éppen ellenke­zőleg, a szeretet utáni mohó vágy viszi boldogtalan utakra. A veszély akkor is fenyegeti, ha mindent megkap, amit a te­vékeny szeretet megadhat. Nem szabad tehát az egyént a mások felől őrá sugárzó érzelem nélkül hagyni. (Gyermeket különösen nem.) Kará­csonykor mindenkire gondolnunk kell, aki emberi látókörünkben van. De mit tegyünk azokkal, akiket nem tudunk sze­retni? Különösen, ha azért nem lehet szeretni őket, mert az érzelmi hiány ki­szárította őket? Nem szabad az érzelem kinyilvánítását erőltetni, mert azzal ma­gunknak negatív élményt, sőt traumát okozhatunk, a másik embernek pedig tu­lajdonképpen hazudunk, márpedig a ha­zugság nehezen fér össze a Biblia szere- tetparancsával. Dickens karácsonyai azért nem követhető példák, mert min­denképpen kinyilvánított érzelmekről szólnak. (Emiatt némely angol irodalom­vizsgálók kétségbe vonják az író szemé­lyes őszinteségét.) Ajándék? Ez is tett, olykor pótléka az érzelemnek, azonkívül rendszerint viszonzásra kötelez, és ez kí­nos lehet a megajándékozottnak. Próbálkozzunk inkább olyan gesztu­sokkal, amelyek semmiképpen nem őszintétlenek, és nem szükségszerűen erőltetettek. Telefonhívás, „hogy vagy?” és őszinte, szépen - de nem érzelmesen megfogalmazott ünnepi jókívánság. (Ha híja van az egészségnek, akkor az egész­ségre vonatkozó kívánság is társuljon hozzá.) Ha a telefonos jókívánság is erőltetett lenne, akkor a személyes beszédet nem kívánó üdvözlőlap - lehetőleg az egész család nevében aláírva. Bizonyos fajta emberi kapcsolat esetén szóba kerülhet olyan ajándék is, amelyet jellege miatt nem lehet viszonozni. Én például gyak­ran olyan újságpéldányt, folyóiratot kül­dök, amelyben közös élményeinket őrző írás van (akár én írtam, akár más). - Az effajta gesztusok a karácsony szellemét hordozhatják, anélkül, nogy megköve­telnék a személyes rokonszenvet. Milyen volt az a karácsony? Nem gyer­tyafényes. Nem mosolygó meghatottság uralkodott rajta, hanem a szorongás: ve­szélyek kínzó árnyéka vetődött rá. Mária nem „boldogságos kismama” volt, ami­lyennek József Attila bemutatja - ez at költő áldott-szép képzelete, a mi modem meghatódásunk. Mária a megpróbáltatá­sok nyomasztó óráit élte. Mégis attól a jászoltól indult évezredes útjára az em­bert fölemelő nagy érzelem: az Evangé­lium hozta öröm és vigasztalás. Dr. Bán Ervin < Három ország pedagógusainak tapasztalatcseréje a soproni Hunyadi János Evangélikus Általános Iskolában 1998. januárja óta dolgozik együtt há­rom különböző ország négy iskolája - egy bécsi, egy német iskola alsós osztá­lyai, a jászberényi gyakorló általános is­kola diákjai és a soproni hunyadisok - a bécsi EU-iroda által felügyelt Comenius programban. Az iskolák delegációi október közepén a soproni Hunyadi János Evangélikus Általános Iskolában tartották összejöve­telüket. A közös munkálkodás célja az Európai Unió eszmeiségének feldolgo­zása, bemutatása az általános iskolások életkorának megfelelő keretek között. A soproni iskola a bécsiek révén került a programba, az ottani projektvezető ke­reste fel az együttműködés ötletével az iskola igazgatóját. A négy iskola képviselői az első találko­zón a németországi Aschersleben városá­ban meghatározták a hároméves együtt­működés fő témaköreit. Az első év az is­kola és a város nevezetességeinek megis­merésével telt, a második évben pedig az egyes országok hagyományainak, jelleg­zetességeinek bemutatása történik. Min­den témakörről készülnek tablók, kalen­dáriumok, videofilmek, ezeket egy-egy példányban elküldik egymásnak a részt­vevők. A tapasztalatok közös feldolgozá­sával sajátítják el a gyerekek azokat az is­mereteket, melyek „közös nyelvük”, a kultúra és a művészetek értékei, és köze­lebb visznek egymáshoz, Európához. A dokumentációkat a bécsi projektve­zető összesítve megküldi a bécsi EU- irodának, ahol a Szókratész-programon belül értékelik a résztvevő iskolákat. A program munkanyelve német. Mivel a soproni iskolában két tannyelvű tanítás is folyik, a pedagógusok könnyedén be­kapcsolódtak az idegen nyelvű tapaszta­latcserébe. A hunyadis programban a ha­gyományos tantárgyak mellett az ének­zene és a természet és életkultúra tagozat vesz részt. A találkozóra érkezett vendégeket a soproni pedagógusok és diákok kiállítás­sal és ajándékokkal várták. A hivatalos tapasztalatcseréken és óralátogatásokon túl baráti beszélgetésre is sor került, majd Sopron nevezetességeivel és a Pán­európai Piknik helyszínével ismerkedtek meg a delegációk. A legközelebbi találkozót a jövő év májusában Bécsben tartják. Dr. Tompa Pálné ies lendülettel tovább! A Lepramisszió Világnap­ja alkalmából keressük fel az Evangélikus Élet olvasóit, az evangélikus gyülekezetek tagjait. 125 évvel ezelőtt adta Isten azt az indíttatást az ír szár­mazású fiatal tanítónak, Wellesley Bailey-nek, hogy kezdjen gyűjtést az indiai leprások segítésére Nagy-Britanniában. Ezt a gyűjtést szer­vezett keretek közé helyezte. A Nemzet­közi Lepramisszió (TLM) elődje volt e szervezet. A 125 éves Lepramisszió ünnepét 1999 novemberében Indiában, a „kezdetek he­lyén” rendezték meg, és a világ minden tájáról odasereglett orvosok, misszió ve­zetők, gyógyult betegek még négy lepra­kórházat is meglátogattak. Ezen a konferencián hálát adtak Isten­nek a magyarországi lepramunkáért és a 97 éves dr Dobos Károly lelkipásztorért, aki szinte egyedülálló szervezettséggel irányítja a különböző felekezetek lepra­szolgálatát már 25 éve hazánkban. A magyar Lepramissziót Riskó Jánosné református lelkipásztor képvi­selte, aki több igehirdetéssel szolgált a konferencián, és meg is választották őt a Felvétel az Evangélikus Hittudományi Egyetemre a 2000/2001-es tanévre Egyházunk lelkészeinek és hittantanárainak képzése az Evan­gélikus Hittudományi Egyetemen folyik. Várjuk azok jelentke­zését, akik Jézus Krisztusban hisznek és elhívást éreznek, hogy az evangélikus egyházban szolgáljanak. AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEMEN A KÉPZÉS LEHETŐSÉGEI A KÖVETKEZŐK: A. Nappali tagozaton a lelkészi szolgálatra felkészítő teológiai tanulmányok A tanulmányi idő hat év (öt év teológiai és egy év gyakorlati képzés) A felvétel - melynek alapfeltétele a középiskolai érettségi - alkalmassági, valamint írásbeli és szóbeji vizsga alapján tör­ténik. A felvehető hallgatók száma: 25 fő B. Nappali hittantanárképzés olyan jelentkezők részére, akik valamely más felsőoktatási intézmény tanári szakára is felvé­telt nyernek, illetve ilyen szakot végeznek, s ezt igazolni tud­ják. A tanulmányi idő öt év. A felvétel alkalmassági, valamint írásbeli és szóbeli felvételi vizsga alapján történik. Felvehető hallgatók száma: 6 fő C. A levelező tagozaton folyó hitoktató képzésről hamarosan külön tájékoztatót adunk közre. Az EHE rektori hivatalában beszerezhető jelentkezési laphoz a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési anyagkönyvi kivonat 2. érettségi bizonyítvány (érettségi előtt állóknak az iskola ál­tal a középiskolából hozott pontok kiszámításához kitöltött be­tétlap a Hl8-as változat szerint, azaz magyar nyelv és iroda­lom, történelem, matematika vagy fizika, idegen nyelv, vala­mint két választott tárgy III. osztály év végi és IV. osztály fél­évi jegyeivel) 3. felsőfokú iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány, ha van 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező fel­sőfokú tanulmányokra alkalmas 5. keresztelési bizonyítvány 6. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyít­vány 7. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szociális körülményeit, kapcsolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés indítékait 8. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az ille­tő gyülekezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány 9. az esetleges állami (vagy azzal egyenértékű) nyelvvizsga bizonyítványa 10. a jelentkező nevére megcímzett normál méretű boríték. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt eset­ben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hi­telesíthető. A felvételhez szükséges annak a lelkésznek az ajánlása a je­lentkező alkalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lel­kipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az EHE rektorának cí­mezve. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Felvételi Bizottságához címzett kérvé­nyeknek, valamint a piros postautalványon feladott 2.000 Ft felvételi vizsgadíjnak 2000. március 1-jéig kell az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rektori Hivatalába beérkeznie. (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel: 3636-451, 3834-537) Az EHE nappali tagozatos hallgatói - amennyiben ez csak le­hetséges - lakói a Teológus Otthonnak, ahol szállást és ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallga­tók szerény ösztöndíjban részesülhetnek. A felvételi vizsgát alkalmassági vizsga előzi meg, amelyre április 25-én kerül sor. Az alkalmassági vizsga területe: be­széd-, ének és kommunikációs készség. A felvételi vizsga Írásbeli és szóbeli részére egymást követő napokon kerül sor, ennek (várhatóan június végi) időpontjáról a jelentkezők értesítést kapnak. Az időpont módosítására nincs lehetőség. A felvételi vizsga anyaga: 1. magyar nyelv 2. az Evangélikus Énekeskönyv páratlan számú énekverses rend­jében (1,3,5,7,9,11) található énekversek éneklése könyv nélkül 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján) 4. Luther: Kiskáté 5. Prőhle Károly: Az evangélium igazsága c. és 6. Sólyom Jenő: Hazai egyháztörténet c. könyve Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és az Evangélikus Sajtóosztályon (1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 3175-478, 3171-108). A felvételi kérelmek elbírálásánál figyelembe vesszük a kö­zép- ill. felsőfokú állami nyelvvizsgát. Budapest, 2000. január 7. Dr. Szabó Lajos rektor Végrehajtó Bizottság tagjá­nak. Tőle tudjuk, hogy a lepra­misszió munkája teljes len­dülettel folytatódik tovább, mert - ha van is valamiféle javulás a betegség gyógyítá­sában - a bacilus ma is évente fél millió embert támad meg, és a megnyomorodottaknak szükségük van a kórházak, illetve a lepraotthonok védel­mére. Nagyon fontos a központokban folyó lelki munka, hiszen a legtöbb leprás be­teg nem-keresztyén országban él, és eze­ken a helyeken sehol nem szabad Jézus Krisztusról beszélni, csak a kórházakban szólhat az evangélium. Itt azonban ered­ményes a vigasztaló ige, sokan lesznek keresztyének a betegek közül. Egy nige­ri mohamedán fiatalember nősülése után vette észre, hogy leprás. A kórházban megismerte Jézus Krisztus szabadítását és keresztyénné lett. Feleségét apja haza­vitte, nem akarta, hogy keresztyén férfi felesége legyen. De az asszony félje után szökött, és ő maga is megtért. Azóta hí­vő családként élnek és nevelik gyerme­keiket. Isten ilyen módon is felhasznál­hatja a lepramissziót. Nagy szükség van továbbra is a ma­gyarországi segítségre - az evangélikus testvérek áldozatkészségére. Istennek le­gyen hála, hogy kedves testvéreink ado­mányaiból eddig teljesíteni tudtuk a ké­réseket, de most új kórházcímeket kap­tunk és új feladatokat bíztak ránk. Tudniuk kell, hogy a Lepramisszió az egész világon felekezetközi szervezet, a protestáns gyülekezetek mellett sok ka­tolikus közösség is részt vesz a rendsze­res imádkozás, adakozás, fáslikötés szol­gálatában. Vezetőnk - dr. Dobos Károly -komolyan veszi az ige szavait: „Ingyen vettétek - ingyen adjátok!" (Mt 10,8) Ezért ebben a közösségben senki sem dolgozik pénzért! Az a 30-40 testvér, aki hetente egyszer eljön a központba, szere- tetből csomagol, címez, viszi a postára a küldeményt, fordítja az idegen nyelvű le­veleket, híradásokat, szerkeszti a magyar nyelvű köszönő leveleket. Tehát minden adomány a leprások javát szolgálja. Jó helyre megy a pénzünk, a kötszerek, a lepedők, törülközők csomagja. Sok hálás válasz bizonyítja ezt. Örömmel adjuk hírül azt, hogy a Vi­lágnapra megjelenik a Lepramisszió el­ső kiadványa a „Poklosokat tisztítsa­tok Ez a könyv részletesen tartalmaz­za a 125 éves nemzetközi munka törté­netét, az orvosi és társadalmi hatások leírását és a magyarországi működés népszerűsítését. (Szerkesztette: Rozgonyiné A. Piroska) A könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül, de szívesen megküldjük azoknak, akik kérik a Lepramisszió köz­pontjából. (1151 Budapest, Alagi tér 13.) Az evangélikus gyülekezetek is meg­kapják körlevelünket a Világnap alkal­mából. Kérjük, fogadják megértéssel, ol­vassák fel az istentiszteleten, imádkoz­zanak a betegekért, az áldozatos munkát végző ápolókért. Ha lehetséges, küldjék el offertóriumukat a leprások javára. Is­ten megáldja az adakozót. Bencze Imréné Ünnepi istentiszteletünket idén az Óbudai Evangélikus Egyházközség templomában rendezzük (III. Dévai Bíró Mátyás tér 1.) 2000. január 30-án, vasárnap du. 4-6-ig. Itt hallgatjuk meg Riskó Jánosné indiai és nepáli missziós útjáról diaké­pes beszámolóját. Révész Benjamin baptista lelkipásztor igeszolgálata és a Szilágyi Dezső téri református énekkar kíséri az előadást. Záró köszön­tést mond: dr. Dobos Károly. Szeretettel várunk minden érdeklődőt, tá­mogatóinkat erre az alkalomra a munkatársak nevében. Ez alkalomra jelenik meg a Lepramisszió első kiadványa, Rozgonyiné Asztalos Piroska szerkesztésében „Poklosokat tisztítsatok!” címmel. /* Régi időkre emlékszel-e még? Sokan mondják azt, hogy a múlt már végleg eltűnt, s az elröpült éveket nem lehet visszahozni. Én nem értek egyet ezzel a kijelentéssel. Hiszem azt, hogy „régi idők” tovább élhetnek emlékeinkben, s ha beszélünk róluk, újra jelenné tehetjük őket. így volt ez 1999. december 5-én a Csengőd-Páhi-Kaskantyú Társgyülekezetben. •Ünnepi istentiszteleten köszöntötte Nagy Veronika lelkésznő a gyülekezet két, 50 éve hűséges tagját, Nemes Lászlót és Drobina Ferencnét. Mindketten meghatódva be­széltek emlékeikről, s tették a múltat - a fiatalabbak számára kevésbé ismert esemé­nyeket -jelenné. Sokunknak szökött könny a szemébe, amikor a gyülekezet egykori lelkészének, Szentpétery Péternek a szolgálatára emlékeztek, hiszen azon a vasárna­pon a „tisztelendő úr fia”, dr. Szentpétery Péter teológiai tanár hirdette közöttünk Is­ten igéjét. S a délutáni szeretetvendégségen beszámolt arról a közel 30 évről, melyet már nem „csengődi kisfiúként” élt meg. Csodálatos diafelvételeket láthattunk, me­lyek felidézték távolkeleti és afrikai utazásainak hangulatát. Élményeit hallgatva úgy éreztük, mintha mi is bejártuk volna ezeket a távoli, varázslatos tájakat. De a testvé­reknek még ennél is nagyobb örömöt jelentett, hogy láthatták és beszélgethettek ve­le és családjával. Jó volt együtt örülni: felidézni a múltat, s hallani az idősebb generációk emlékezé­seit. S ha a címben feltett kérdés azon az ádventi vasárnapon valóban elhangzott vol­na, én kedves énekünk egyik sorával válaszoltam volna: „Régi időkből zengve száll az ősök vallomása. " Hulej Enikő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom