Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-23 / 4. szám

2. oldal 2000. JANUÁR 23.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. (Lk 13,29)

„Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! ” Jel 22,17 (Zsolt 42,2; Róm 1,14-17; Zsolt 86,1-17) A szomjúság nagyon meg tudja gyötörni az embert, ha nem jut folyadékhoz a szervezet, akkor rövid időn belül felmondja a szolgálatot. Ennél nagyobb baj akkor van, ha érzékelési problémái vannak, és az ember nem érzi a szomjúságot. Ez az állapot egyenlő a halállal. Az Istentől elszakadt élet lehet, hogy érzi a szomjúságot, de sok esetben nem találja a víznyerő helyet. A Biblia beszél olyan repedezett falú víztartókról, amelyekben bízott az Isten népe, de az Úr számon kérte tőlük, miért nem Őhozzá, az élővízhez jöttek. Az újszövetség embere nagyon jó helyzetben van, Jézus azt ígéri neki, hogy aki iszik az élővízből annak bensőjéből élővíznek folyamai ömlenek, nem csak maga elégíttetik meg. hanem a környezete is! A szomjas világ várja a vízosztókat, nem csak az önmagad élete a tét!

HÉTFŐ »Add nekem a szívedet fiam, és tartsdizemed előtt útaimat! ” Péld 23,26 (Mk 2,14; Ézs 19,19-25; ITim 5,3-16) Hiánycikkék idején alakultak ki olyan hosszú sorok, mint amilyen bosszú sor kígyózik az; emberek szívéért, mai világunkban. Kéri a munkahely, a család, a hobby, a tanulás és a szórakozás. Mindegyik csak a teljes szívvel elégedett. S ráadásul megszólal az Úr, „add nekem a szívedet!” Szívesen odaadnám Uram, csakhát most készülök az életem egyik nagy megmérettetésére a; munkahelyen, az iskolában, a sportegyesületben, és a gyermekeim most a Jegfogékonyabbak és ott kell mellettük lennem, később biztos lesz alkalom, hrigy odaadjam neked. Nos. környezetünk ismeretében kijelenthető, hogy az esetek többségében sohasem fogy el a sor a szívek elől, sőt minél előrébb halad az idő, annál kevesebb az esély a szív átadására. Hidd el, akkor leszel jó munkaerő, jó tanuló,jó szülő, és akkor lesz igazán jó az időbeosztásod, ha szívedet odaadod, és szemed előtt van az O útja.

SZERDA

„Az Úrra tekintek szüntelen. ” Zsolt 16,8 (2Kor 5,9; Jn 4,5-14; ITim 6,1-10) Ahogy a szív birtoklásáért mindent megtesz a körülöttünk lévő világ, úgy a tekintet rabulejtéséért is. Dávid arról tesz bizonyságot, hogy ő az Úrra tekint szüntelen. Azt tudjuk, hogy nem volt mindig így, hisz Betsabéval történt paráznasága - s későbbi gyilkossága is - egy „nem ellenőrzött tekintetnek” lett a következménye. Azt tudatja a zsoltárában, hogy nem tántorodik meg, mert az Úr van a jobbján, tekintete pedig rajta függ. Ez neked is lehet életfonnád, és örülhet a szíved és ujjonghat a lelked.

CSÜTÖRTÖK Jókedvű adakozót szereti az Isten!" 2Kor 9,7 (5Móz 15,11; Jn 4,27-42; 1 Tim 6,11 -21) Nem biztos, hogy azt is, aki csak szajkózza ezt! Az adakozás előnyére rámutat a következő ige is: „Jobb adni, mint kapni!”, s aki ezt kipróbálja, nem kell többé számára megmagyarázni, sem a figyelmét újra felhívni, mert szükségévé, lételemévé válik. Az Isten azért szereti a jókedvű adakozót, mert megdicsőíti Őt azzal, hogy nem tartja zsákmánynak azt, amit egyébként is Tőle kapott, tehát jól sáfárkodik a rábízott vagyonnal. Lehetsz Urunk vagyonának jó sáfára, jó és hű szolga, aki elnyeri jutalmát akkor, amikor az Ura visszaérkezik. Adakozáskor milyen a szíved? Jf

PÉNTEK j°ra ^rekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok. ” Ám 5,14 (IThessz 5,jp; Lk 4,22-30; 2Tim 1,1-12) Ámósz mintha ma írta volna, „sanyargatjátok az igazat, elfogadjátok a megvesztegetést, elnyomjátok a szegényeket a kapuban” ezért most, ha bölcs vagy, hallgatsz. „Gonosz idő ez!” Mielőtt azt gondolnád, te vagy a sanyargatott, az elnyomott, és más fogadja el a megvesztegetést, azelőtt olvasd el újra az igét, törekedj a jóra, ne a rosszra. A jó cselekedet sz Isten akaratának cselekvése. Keresd azt, és életben maradsz, sőt veled lesz az Úr. („Ahogy mondogatjátok.”)

KEDD::

„Azpedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, a Jézus Krisztust. ” Jn 17,3 (Zsolt 115,2-3; ApCsel 10,21-35; ITim 5,17-25) „Az Isten megismerhető! Kijelentette magát a világ számára, fián az Úr Jézus Krisztuson keresztül.” Mélyen megdöbbentené a világot, ha ismert riportereink egyike így harangozná be az esti híradót, s röviden összefoglalná tényfeltáró, oknyomozó riportját a Jézus Krisztus főpapi imádsága alapján. Hogy ez megtörténhet-e valaha, kétséges, de hogy számodra valóság lehet, az biztos. Érted is imádkozott ott, akkor a világ Megváltója, sőt nem csak érted, hanem azokért is, akik a te bizonyságtételedre fognak hinni.

SZOMBAT

„Áron vétettetek meg: Ne legyetek emberek rabszolgái. ” lKor 7,23 (Bír 8,23; Róm 11,13-22; 2Tim 1,13-18) A rabszolga nem ura akaratának, feltétel nélküli engedelmességet várnak el tőle, vagy kényszerítenek ki belőle, élete végéig ebben a sorsban kell tengődnie. Közöttetek más a rend, nem kell így lennie, ti, - mondja az Úr, fia vérén megváltottjainak - megvétettetek, értetek ki lett fizetve az ár, ezért ne szabjátok magatokat az emberek akaratához. A vételár nagyon magas volt - Krisztus szenvedése és kiontott vére - te nagyon értékes vagy az Úr szemében, tebenned gyönyörködni szeretne, mint a felszabadítottjában.

Győrfi Mihály

VIZKERESZT UTÁNI HARMADIK VASARNAP

Nem Jézus a vesztes

Lk 9,51-56

Amikor Jeruzsálem pogány kézre került, az egész keresztyén világ felhördült. Megindultak a szent keresztes hadjáratok. Persze az más kérdés, hogy a háttérben meghúzódó érdekek merőben világi és anyagi jellegűek voltak, de minden bizonnyal sokan voltak, akik szent aggodalommal és szent buzgalommal indultak útnak. Felfegyverezve magukat az egyház jóváhagyásával és támogatásával, vágtak neki az ismeretlennek, hogy szent ügyüket, a szent falu felszabadítását keresztülvigyék. Szent haraggal, szent fegyverekkel, szent gyilkolásra indult a keresztyén világ. Isten irgalmával a zászlókon irgalmatlan csaták folytak.

A tanítványok szent indulattal háborodnak föl, hogy az ő mesterüket nem fogadja be egy samáriai falu. Már megint a samáriaiak! Mindig ellenségeskednek és zavarognak, semmit nem tudnak rendesen csinálni. Semmi szeretet nincs bennük, s nem értékelik, hogy micsoda kegy az Úrtól, a Jeruzsálembe tartó zsidó tanítótól, hogy Samáriát nem kerüli el, sőt kész lenne szállást is venni náluk! Hallatlan az a szemtelenség, amit a falu, a samáriaiak tanúsítanak! Meg kell őket büntetni! Keményen meg kell mutatni, hogy Jézussal nem lehet kukoricázni! Ráadásul Jézus is láthatja, hogy igazán mellette állunk: ő a mi vezérünk és mi mindenre kész vagyunk érte, még pusztítani is!

Jézus nem keresztes háborút indít, nem falvakat akar a földdel egyenlővé tenni! A mi életünkbe sem azért szól bele, hogy megkeserítse azt! Samária népének még lehet helye az Isten országában, de ennek a szentnek nevezett istentelen haragnak nincs!!! A másikban miért az ellenséget látom meg, amikor láthatnék úgy is mint Jézus: „őt kell megmenteni, megszabadítani”.

Az a falu nem fogadta be Jézust, mert ő az „örök ellenség” városába tartó zsidó volt. Talán ott volt az a büszke

gondolat is a falu lakóiban: Na most jól megmutattuk neki! Pedig ezzel nem Jézus lett kisebb! Nem Jézus vesztett azzal, hogy a falu nem fogadta be őt! Az ott lakók elzárták magukat az evangélium hallgatásától, a megtérés lehetőségétől, az örök élettől. Nem Jézus a vesztes, ha az életemben nem adok neki helyet! Ha bezárom előtte a szivemet. Én vagyok a nyomorult ember, akit meg kell szabadítani ebből a halálra ítélt testből, s ha Jézus nem kell nekem, akkor senki nem szabadít meg!

Jézus nem utasítói ma még, pedig én őt talán már sokszor elutasítottam. Ő nem üt vissza ma sem, ahogyan akkor sem tette, amikor meg korbácsolták, vagy szögeket vertek a kezébe! Lett volna hatalma arra, hogy a falut elpusztítsa, de inkább arra használta hatalmát, hogy megmentse, hogy tanítványainak vak és ostobán szenteskedő buzgóságát helyes mederbe terelje! Lett volna hatalma, hogy leszálljon a keresztről, de inkább arra használta fel hatalmát, hogy ott maradjon és megszabadítsa az embert, engem is a bűn átkától! A samáriai falunak nem meg- dorgálásra, irgalmatlan pusztulásra van szüksége, hanem Isten irgalmára, Krisztus önfeláldozó szeretetére, az evangélium megtartó erejére.

Jézus nem vesztes, hanem győztes Úr. Győz a halál erején, győz az emberi ostobaság felett, győzni akar a samáriai elutasítás felett is az ő érdekükben, s győzni akar az én életemben is, hogy a győzelmes mennyei seregben végül ott lehessek vele majd én is!

Blatniczky János Dániel

ISTENTISZTELETI

REND

Budapesten, 2000. január 23.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. imahét záró; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor: Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó, Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (imahét záró) Spányi Antal rk. püspök; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (ifi.) Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; du. fél 7. (úrv.) imahét záró; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. imahét záró a ref. templomban; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (imahét záró) Szloboda József ref. lelkész; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály

XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld XVI. Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr,

XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (réf. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

VÍZKERESZT UTÁN 3. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epis- tolája (oltári ige): ÍJn 3,10-12; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 9,51-56. HETI ÉNEKEK: 277, 384.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. január 24-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok.

SZOLGALAT] UTAK

Segédlelkészi számypróbálkozások

FELHÍVÁS V

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a 2000/2001-es tanévre felvételt hirdet szervezett doktori (PhD) képzésre.

Az ösztöndíjas, nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban folyó hároméves doktori képzés főállású munkaviszonynak felel meg. A doktori képzés a doktoranduszok számára szervezett rendszeres tanórákból áll, amelyek a teológiai ismeretek elmélyítése érdekében az első két évben a teológia minden területét érintik. A harmadik év mindenekelőtt a doktori disszertáció témájában való intenzív elmélyülésre szolgál. Azoktól, akik az állami ösztöndíjat megkapják, elvárjuk ezenfelül, hogy részt vállaljanak a teológiai hallgatók oktatásában. ’

A doktori fokozat megszerzésére egyéni felkészülés alapján is lehetőség van. Erre a jelentkezés folyamatos, feltételei az ösztöndíj kivételével megegyeznek a szervezett ösztöndíjas képzésével.

A doktori képzésre 2000. április 30-ig lehet jelentkezni az EHE Rektori Hivatalában beszerezhető jelentkezési lap és a szükséges mellékletek benyújtásával. A felvételi konzultációra 2000. június 19-én kerül sor.

Az érdeklődők az EHE Rektori Hivatalában (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel: 3636-451) kaphatnak bővebb felvilágosítást.

Első szolgálati helyemen, a Budapest- Józsefvárosi gyülekezetben lehetőségem volt arra, hogy bepillantást kapjak rövid két hónapon át egy fővárosi gyülekezet életébe, szolgálatába, az Északi Egyház- kerület püspöki hivatalának és az Országos Könyvtárunknak és Levéltárunknak közelében. Könyvek hordása közben alkalmam nyílt a betekintésre is. De csak úgy, mint a sirálynak, amikor a víz színét mélyrepülésben futólag érinti. Egyházi vezetőink forró tárgyalási szakaszait, a zsinati megnyitót és üléseket is csak érintettem, mint sirály a vizet, mert fenn az erkélyről figyeltem az Üllői úton, mint küzdenek lenn. - Engem döntően egy izgatott: miként tudom eközben, ugyanabban a teremben, imaházban vasárnap az igét hirdetni a józsefvárosi gyülekezetnek úgy, hogy erőt kapjanak a hitélet gyakorlásához nehéz időkben. Amikor az államhatalom az ateizmus emlőin táplálkozott és az egyházak más tejnek italát nyújtották az arra vágyóknak a szűkülő keretek között. Közben a kibontakozó ún. diakóniai teológia hidat próbált építeni a tátongó szakadék fölé. Principálisom a kemény főnökök hírében áll, aki egyúttal főtitkári tisztséget is betöltött. Nekem jó emlékeim vannak róla ebből a rövid időből. Segítséget nyújtott az igehirdetésre való készülésben, meghallgatott és bölcsen osztotta be a szolgálatokat. Mindezzel nem megterhelni akart, hanem erősíteni a szárnypróbálgatásokat. Emlékszem arra a sze- retetvendégségre, amelyen szolgálatot végeztem és a végén tombola volt. Egy tubus fagykenőcsöt nyertem. Akkor már köztudott volt, hogy nemsokára a balatonszárszói missziói gyülekezetbe kerülök, ahol kerékpáron járom a Balaton déli partját télen is. „János - mondta a főnököm -, jó szolgálatot tesz majd ez a fagykenőcs.” A másik kedves emlékem, hogy minden vasárnap, szolgálataim után, meghívott asztalához ebédre. Úgy tudom, hogy ezt mindegyik káplánnal megtette. Felesége melegszívű papné volt, aki finom falatokkal látott el a vasárnapi asztalnál. Magammal vittem ezt a vendégszeretetet, és feleségemmel próbáltuk gyakorolni több mint 40 éven át szuplikáló teológusok, lelkésztestvérek, hazai és külföldi vendégek felé.

Még egy kedves élmény zsong bennem, sőt ízét szinte még most is érzem a számban. Egy húsvéti istentisztelet után, talán a Karácsony Sándor utcai gyülekezetben kaptam egy foszlós, finom húsvéti kalácsot. Ilyet kapott minden húsvét- kor a szolgálatot végző lelkész. Eszembe jutott, hogy első húsvét után így vendégelte meg Jézus egy hiábavaló éjszakai halászat után tanítványait. Igáz, hogy nem kaláccsal, hanem parázson sült hallal, de nekem a Feltámadott sokféle formában övéiről gondoskodó szeretete így. jelent meg akkor.

Köszönöm mindazoknak, akik első kápláni szolgálati útjaimon segítettek. Sajnos, már senki sem él közülük. H. Laci is korán elment, akivel az első fővárosi temetési szolgálatban vettem részt. Amikor néha betérek az Üllői útra és a 24. számú központunkban körülnézek, hála ébred a szívemben, hogy Isten itt erősítette első segédlelkészi szolgálati útjaimban számypróbálkozásaimat.

Szimon János

*