Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-07-30 / 31. szám
Evangélikus Élet 2000. JÚLIUS 30. 3. oldal Hogyan tovább - konfirmáció? Evangélikus gyakorlatunk egyik meghatározó eleme a konfirmáció. Mégis, mintha valami elveszett volna a régi tartalomból, vagy a hatékonyságból. A családok ugyan még ma is nagy erővel készülnek a megünneplésére s a gyerekek ugyanúgy izgulnak a vizsga előtt, a lelkésznek azonban egyre gyakrabban kell szembenéznie a félelmetes tendenciával: a konfirmációi istentisztelettel mintha útilaput kötnénk gyerekeink talpára, s lehet, hogy legközelebb csak az esküvője bejelentésekor tér vissza?! Ez esetben hol romlik el a gyermek és egyház, gyermek és gyülekezet, gyermek és lelkész kapcsolata? Mi az, amin változtatnunk lehet és kell? Egyre sürgetőbb ez a kérdés számunkra, valamit tennünk kell végre! Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszéke felvállalta az elemzés, kutatás és az előretekintés kialakításának feladatát. Első lépésként szakmai konferenciát hívott össze tavaly novemberben, melynek házigazdája Szabóné Mátrai Marianna volt. Külön öröm számunkra, hogy a kutatási program a Finn Evangélikus Egyház Ifjúsági Osztályával együttműködésben történik, akiknek támogatására számíthatunk. A finn konfirmációs modell jelentősen eltér a mi gyakorlatunktól: kevésbé informatív, inkább élménydús, főként a nyári konfirmációs táborgyakorlatuk. Mivel a megelőző sokéves, kötelező iskolai hittan nyilván olyan alapot ad Finnországban a konfirmációhoz, amellyel mi még nem „dicsekedhetünk”, ezért nem vehetünk át jól működő modelleket külföldről, hanem meg kell találnunk a saját utunkat. Ennek érdekében a kutatócsoport időről időre találkozik, igyekszik minél több modellel megismerkedni. Első alkalommal a finn modell mellett ismertetésre került az LVSZ konfirmációs kézikönyve (1998), melynek adaptációján a Dél-Pest Megyei Egyházmegye lelkészei (Koczor Tamás, Krámer György és Pángyánszky Ágnes) dol- ’ goznak. Második találkozásunkkor, 2000 márciusában Ferenczy Erzsébet előterjesztésében hallhattunk egy amerikai programról, amellyel kétéves ösztöndíja során ismerkedett meg, és a Kelenföldi Evangélikus Gyülekezetben kipróbálás alatt van. Májusban a Dél-Pest megyei munka- csoport gyakorlat formájában adott ízelítőt eddigi anyagából, majd Krähling Dániel ismertette az általa készített kátét, mely elsősorban a felnőtt konfirmációra készít fel. Ezzel kapcsolatban a munkacsoport következő ülésére fő témává tette a felnőtt oktatást a keresztelés és konfirmáció vonatkozásában. A májusi alkalmon hallottunk még a soproni célkitűzésről, melynek fő pontjai a közösség megélése, aktivizáló feladatok beépítése (gyülekezeti újság kézbesítése, templomtakarítás stb.) és a konfirmációi vizsga reformja. A munkacsoport még egy feladatot vállalt magára: a Gyülekezetpedagógiai Füzetek sorozatban a harmadik kötetben a konfirmációról készít tanulmányokat. Ízelítőül a témákból: a konfirmáció teológiai értelmezése és célja; története; életkori kérdései; a gyülekezet szerepe; a konfirmáció mint a család eseménye; a konfirmáció hatékonyságának növelése; a konfirmáció és a keresztelés, illetve a konfirmáció és az úrvacsora összefüggése. Ebben az írásban szeretnék még beszámolni arról, hogy az együtt folytatott munka nagy öröm számunkra, egy-egy találkozás során mindig felvillanyozó- dunk egymás lelkesedésének láttán, és újból erőre kapunk. Nem gondoljuk magunkról, hogy egyedül mi értünk ehhez a témához a lelkészi karban, azt viszont igen, hogy erősítenünk kell egymást és össze kell dolgoznunk. Célunk, hogy ideális esetben két kiadványt megjelentethessünk: munkatankönyvet és tanári kézikönyvet, sőt ezekből is kétfélét, hogy minden lelkész a maga tálentu- mainak megfelelőbbet választva, vezethesse az evangélikus egyház legkisebbjeit gyülekezetében aktív szerepet vállaló, hitében és ismeretében megerősödött felnőtt egyháztagságra. A közös gondolkodás érdekében fordulunk minden kedves Olvasóhoz (lelkészekhez is), hogy írják meg észrevételeiket, tapasztalataikat és elképzeléseiket a konfirmációval kapcsolatban. Szívesen hallanánk jól bevált tradíciókról, de ugyanígy örülnénk reformjavaslatoknak is. Milyen segítséget várnak az egyház részéről, vagy miben tudnának szülőként, nagyszülőként, keresztszülőként, gyülekezeti tagként segíteni? Gondolataikat a következő címre postázhatják: Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszék Konfirmációi Munkacsoport 1141 Budapest Rózsavölgyi köz 3. Schaller Bernadett 2001. AUGUSZTUS 18-19. Bemutatjuk a 3. Országos Evangélikus Találkozó színhelyét: Orosházát Már a történelmi Magyarországon is Békés vármegyében voltak a legnépesebb evangélikus egyházközségek. Békéscsaba és Szarvas jórészt szlovák lakossága mellett a magyar anyanyelvű gyülekezetek között lélekszámban Orosháza volt az első. A Tolna megyei Zombáról érkezett magyar nemzetiségű és evangélikus vallású lakosok 1744. április 24-én szállták meg az orosházi pusztát. Evangélikus egyházközségünk fölbecsülhetetlen értékű emléke az első anyakönyv, amit 1744-től Horváth András (1715-1785) lelkész vezetett. Közel 40 évi szolgálatát megszakítás nélkül végezte, kimagaslott a helybeli polgárok közül. Talán neki volt a legnagyobb szerepe abban, hogy a sokszor létükben fenyegetett, csüggedő orosháziakat összetartotta és az üldözések ellenére a település életének folyamatosságát tekintélyes személyiségével biztosította. 1786-ban épült föl a későbarokk stílusú orosházi evangélikus nagytemplom Szimonidesz János (1753-1822) lelkész szolgálatának első éveiben. A templom tervezőjének és építőinek nevét nem ismerjük. Az 1700-as évek kiemelkedő alakja a lelkészeken és a tanítókon kivül Czetter Sámuel (1765-1829) rézmetsző, aki számtalan Bécsben és Szentpéterváron készített alkotását így írta alá: „metszette Czetter Sámuel orosházi fi.” Csak a közelmúltban sikerült kideríteni, hogy Czetter Horváth András első lelkészünk nevelt gyermeke. Azt tartjuk, hogy ő Békés vármegye és természetesen Orosháza első nemzetközi mércével mérhető művésze. Sok evangélikus tudja, hogy az ország papjának nevezett Székács József (1809- 1876) - aki az első pesti magyar lelkész és püspök volt - Orosházán született. Székács személyes, jó kapcsolatban állt Kossuth Lajossal. A Habsburg-elnyoma- tás éveiben is minden lehetőséget megragadott, hogy a nemzeti öntudatot ébren tartsa. Miután úgy látta, hogy az 1859- ben életbe léptetett uralkodói pátens nem hoz tartós javulást a magyar protestáns egyházak részére, tiltakozó gyűlést szervezett a bécsi kormány által kiadott elfogadhatatlan rendelet miatt. Mint műfordító is maradandót alkotott, 1836-ban jelent meg a Szerb népdalok és hősregék című gyűjteménye. A lipcsei egyetemen szerzett filozófiai doktori címe mellett a Vezetők és tisztségviselők iktatása a Dél-Pest Megyei Egyházmegyében (2000. július 1.) A Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának rendelkezése alapján ez évben általános tisztújítást kell végrehajtani az egyházban. Ennek értelmében az egyházi törvénynek megfelelő előkészületek után az irsai evangélikus templomban került sor a Dél-Pest Megyei Egyházmegye elnökségének és tisztségviselőinek beiktatására. Az újra megválasztott Koczor Tamás esperest és Bárdossy Tamás egyházmegyei felügyelőt Bárdossy Tibor irsai rangidős lelkész, a Lelkészi Munkaközösség elnöke iktatta be hivatalába. A meghívón is szereplő 90. Zsoltár 12. versével szólította meg a nagyszámban megjelent gyülekezetek képviselőit és az iktatásra váró esperest és felügyelőt. ,, Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" Vajon ki a bölcs szolga Isten igéje szerint? - tette fel a 'kérdést. A napjaink számlálásában ez a gondolat az életünk minden szintjén nehéz. Isten azonban azt akarja, hogy bölcsen éljünk. Ezért a bölcsesség megtalálásában csak egyetlen megoldásunk van, az, hogy Istenhez fordulunk, aki egyedül a bölcs közöttünk. Az volna a jó, ha úgy tudnánk élni és szolgálni az egyházmegyében is, hogy az Isten szemében kedves legyen. Nem a saját gondolataink, hanem Isten távollátó gondolatai szerint. Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk - szól az igénk. Ez a mondat arra is emlékeztet, hogy a bölcsesség inkább a szívhez tartozik. Jól csak a szívével lát az ember. Töltse be szíveteket az egyházmegye iránt érzett bölcsesség és szeretet - zárta gondolatait Bárdossy Tibor lelkész. Az igehirdetés után az esperes és a felügyelő beiktatása következett, a liturgiában Adámi László és Krámer György lelkészek segítkeztek. Az ünnepi istentiszteletnek ezt a szakaszát közös úrvacsoravétel zárta, melyben a jelenlévők nagy számban vettek részt, átélve így is a Krisztusban való közösséget. Az úrvacsoravétel ünnepi közgyűléssel folytatódott, melyet az újonnan beiktatott egyházmegyei felügyelő, Bárdossy Tamás nyitott meg. A közgyűlés tárgysorozatának kiemelkedő pontja volt az esperes és a felügyelő székfoglaló gondolatai. Első megszólalóként Koczor Tamás esperes beszélt. Szavaiban kiemelte, hogy az egyházmegyére váró szerteágazó szervezési feladatok között nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az egyházat ma sem éltetheti más, mint egyedül az élő Ige és a lobogó evangélium. Közös felelősségünk, hogy az egyházmegye ne látszatcselekvésekben, pótcselekvésekben éljen. Nem sokat ér az a keresztyén közösség, gyülekezet vagy egyházmegye, lelkészek köre vagy presbitérium, amely azért tesz meg valamit, mert ezt majd számon kérik tőle. Az esperes szavaiban kiemelte, hogy számít az egyházmegyében szolgáló minden személy vagy közösség önálló, hitbeli lelkesedésére, önfeláldozó találékonyságára. Csak így tud gondolni arra, hogy lesznek segítői. Ezen az úton nem azt kell kémünk, hogy Isten zárkózzon fel a mi szándékainkhoz és kedvünkhöz, hanem Tőle várunk mindent. A záró gondolatokban arról szólt, szeretné azzal a naivitással végigélni es- peresi időszakát, hogy az egyház Krisztusé. Az esperesi székfoglaló után Bárdossy Tamás következett, aki örömmel állapította meg azt, hogy az egyházmegye az elmúlt néhány évben feszültségoldó szerepet tudott játszani a konfliktusok között. Olyan volt, mint a békesség szigete. Éppen ezért aláhúzta: jó volna, ha ez a törekvés, ez a szerep a jövőben is megmaradna. Záró szavaiban kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak a most beiktatásra kerülő tisztviselőkért. Az ünnepi közgyűlés másik kiemelkedő jelenete volt a tisztségviselők eskütétele és beiktatása, mely alkalom az esperes irányításával a templom oltára előtt közösen ment végbe. Az iktatás ünnepsége köszöntők sorával, majd pedig azt követően a parókián megszervezett szeretet- vendégséggel fejeződött be. Kustra Csaba jénai egyetem teológiai doktori címmel tüntette ki, az MTA tiszteletbeli tagjává fogadta. Orosházi evangélikus lelkésznek lenni mindig rangot és elismerést jelentett. A jeles lelkészek közül kiemelhetjük a magyar nemzettudatot és a protestáns kultúrát ápoló Győry Vilmost (1838-1885), aki az előkelő fővárosi körök után jól föltalálta magát az orosházi nép között. Győryt országosan is számon tartják mint kiváló egyházi férfit, aki költő, műfordító és a MTA levelező tagja volt. 10 nyelvről fordított, az orosházi parókián Moliere-t, Shakespeare-t, a svéd Frithiof-mondát ültette át magyarra. Orosházi életének maradandó alkotása az, hogy 1873-76-ig négy kötetben látott napvilágot Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha című Cervantes mű, amelynek mai kiadásait is az ő fordítása alapján közük. Csak röviden tudunk szólni Veres József (1851-1913) lelkésztörténetírónkról, születésének 150. évfordulójára most emlékezünk. A napi gyülekezeti munka mellett három és fél évtizedig állandó szereplője a közéletnek, hosszú ideig esperes és országgyűlési képviselő volt. Az 1744-es kezdetektől 27 beiktatott lelkésze volt eddig az orosházi gyülekezetnek. Az 1900-as évek elejéig a következők: Horváth András, Szimonidesz János, Ágoston István, Szigethy János, Mikolay István, Balassa Pál, Torkos Károly, Győry Vilmos, Harsányi Sándor, Veres József, Hajts Bálint, Okályi G. Adolf. A mai gyülekezet legidősebb tagjai Kovács Andor, Horémusz Pál, Kálmán Rezső, Gyöngyösi Vilmos, Aranyi József igehirdetéseire emlékeznek. A közép- korosztály Fürst Ervinre, id. Koszorús Oszkárra, Benkő Istvánra. A későbbiekben itt szolgált Kis János, Gyarmati István, majd Pintér János esperes, Győri Gábor és Kovács László. Ma Ribár János esperes, Skorka Katalin lelkész és Nagy Ervin segédlelkész gondozza Orosházát és a leányegyházakat, hitoktató lelkész Nagy Ervinné Bácskai Zsuzsanna. Az Orosházi Evangélikus Gimnázium mindössze 11 évig fejthette ki áldásos tevékenységét, az iskola és a hozzákapcsolt intemátus vagyonát 1948-ban zárolták. Orosházán ugyanakkor 13 evangélikus népiskolát is államosítottak, megszüntetve ezzel az egyház több mint 200 évig tartó keresztyén értékrendet hordozó munkáját. 1992-ben csereingatlanként a Hájnál utcai óvodát és a 2. sz. általános iskola épületét kaptuk meg. A Hajnal utcai óvodában már 1991-ben egyházi kiscsoport indult. A bajor óvodai programot a mi viszonyainkra alkalmazták, igy a Hajnal Evangélikus Óvoda modellóvoda lett. Felújították az épület külsejét, több csoportszobát, a mosdókat. Legjelentősebb volt az udvar teljes átalakítása. A 2000/2001-es tanévben 5 csoportban 9 óvónő és 5 dajka látja el a feladatokat 140 gyermek mellett, a vezető Révész Józsefné. Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium vezérigéje: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. ” (Péld 9,10) 1992-ben a 2. sz. önkormányzati iskolában egyházi tagozatos 1. osztályok indultak. 1996. július 1-jén az önkormányzat átadta az iskolát egyházunknak. Dr. Harmati Béla püspök 1999-ben szentelte föl az országos egyház segítségével újjávarázsolt iskolánkat. A lapos tetőt megszüntették, helyén egy szép díszterem épült és egy teljesen új főbejáratot is létrehoztak. 1998-ban elindult a hatosztályos gimnázium, 2000-től a négyosztályos gimnázium. Iskolánknak 34 pedagógusa és közel 400 tanulója van, igazgatója 1992-től Jantos Istvánná. Az óvodás és iskolás gyermekek szülei közül többen gyermekeik révén kapcsolódnak be egyházunk életébe. Egyházközségünk nyilvántartott lélek- száma 12.864, ebből a választói névjegyzékben szerepel 2945 fő. Röviden gyülekezeti alkalmainkról: minden vasárnap 9 órakor gyermek-istentiszteletet, 10 órakor istentiszteletet tartunk. Kedden és pénteken 8 órakor reggeli áhítatok vannak, csütörtökön este istentisztelet. Pénteken és szombaton a fiatalok gyűlnek össze. Vasárnap délelőttönként istentiszteletet tartunk Szentetornyán, Rákóczitelepen és Csanádapácán, délután Kardoskúton, illetve a Monori tanyákon. Télen minden hó első keddjén presbiterek és képviselő- testületi tagok részére tartunk bibliaórát. Rendszeresen vannak szeretetvendégsé- gek, zenei alkalmak. Évenként átlagosan 100 keresztelő, 30 esketés és 200 temetés van Orosházán. Hitoktatásban 1200 fiatal részesül, évente általában 40-en konfirmálnak. Az istentiszteletek száma 547, a bibliaórák száma 227 volt 1999- ben. 2000. május 14-én letették az esküt a 6 évre megválasztott tisztségviselők, a 40 tagú presbitérium és az 59 tagú képviselőtestület. Egyházközségünk felügyelője Jantos István. Sök mindenről szeretnénk még beszámolni: a nyilvánossá lett levéltárunkról, emlékparkunkról, ahova minden évben egy egykori lelkésznek és egy tanítónak követ állítunk. Nyolcadik évfolyamában lépett egyházközségünk lapja, az Orosházi Harangszó. Szólnunk kell a rendszeressé vált orosházi kántorképző tanfolyamról, a tampere-härmäläi és a zom- bai gyülekezettel való. testvéri kapcsolatról, a mögöttünk hagyott időszak szép egyházi, óvodai és iskolai ünnepségeiről. Istentiszteletet közvetített templomunkból a Magyar Televízió, a Kossuth Rádió, Orosházán rendeztük meg az Evangélikus Pedagógusok IV. Nyári Országos Konferenciáját, az Országos Evangélikus Millenniumi Fórumot. A felejthetetlen lelki gazdagságot jelentő 1997-es paksi, az 1999-es csömöri Országos Evangélikus Találkozó után Orosházán gyülekezik össze a magyar evangélikusság 2001. augusztus 18-19- én. Az orosháziak szeretettel várják evangélikus testvéreinket. Isten iránti hálával és bizalommal indulunk az ezredfordulónak. Koszorús Oszkár Helyreigazítás a jövő érdekében Egy kedves levél figyelmeztetett a napokban arra, hogy túl gyorsan ne tegyem félre az Evangélikus Élet 2000. július 9-i számát. Az első oldalon szerepel az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanévzáró istentiszteletéről és az azt követő ünnepi ülésről szóló beszámoló. Egy „kis hiba” azonban becsúszott a tudósításba. A levelező tagozaton végzett hittantanárok nevében nem Szalay András budapesti hallgató, hanem Nagy Szabolcs, Győr-nádorvárosi származású és jelenleg Sopronban élő végzősünk búcsúzott emlékezetesen szellemes és szívből jövő gondolatokkal. Elnézést kérünk ezért a hibáért! De ha már tollat ragadtam a helyesbítés érdekében, szeretném Nagy Szabolcs mondatát megismételni azért, hogy az újságban felsorolt 19 végzett hittantanár pályakezdéséről sem lelkészek, sem iskolaigazgatók, sem gyülekezeti vezetők el ne feledkezzünk. A kérdés - most már a helyes név alatt - így hangzik: „Keressük a helyünket, szeretnénk veletek dolgozni, lesz-e helyünk?” Néha a túl gyakori nevűek - Kovácsok, Szabók, Kissek... és Nagyok - összekeverednek a lapok hasábjain. Ez a rendhagyó helyreigazítás azonban egy szolgálatkezdés érdekében talán mégis több lehet egyszerű helyreigazításnál. Dr. Szabó Lajos rektor
