Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-07-23 / 30. szám

4. oldal 2000. JÚLIUS 23. Evangélikus Élet III. evangélizációs és missziói nap Nyáregyházán Most már hagyományszerüen gyüle­keztünk össze június utolsó hetének szombatján a nyáregyházi evangélikus és református templomban tartandó missziói napra. Nemcsak a Dél-Pest Me­gyei egyházmegyéből, hanem az ország más gyülekezeteiből is érkeztek érdeklő­dők és ismerős arcok. A júniusi nagy meleg ellenére megtelt a templom. A há­zigazdák köszöntő szavai után mindany- nyian izgatottan vártuk Horkay László kárpátaljai református püspök igeszolgá-\ latát, aki a kijelölt ige, ApCsel 19, 1-3 alapján szólította meg a gyülekezetét. Kaptatok-e Szentlelket? Isten Lelke nél­kül csak gépies a keresztyén életünk és szolgálatunk. Tudjuk-e, hogy csak Isten Lelke teheti eredményessé az életünket? Szavaiban nagy nyomatékkai kiemelte azt is, hogy nem elég megtérni, abba­hagyni a bűnt, hanem a folytatáshoz is kell a Szentlélek ereje. Isten akkor adja meg a Lélek erejét, ha engedelmesen fo­gadjuk. Záró gondolataiban reménység­gel hirdette, hogy a Lélek 2000 éve itt van közöttünk, azokon az embereken ke­resztül is, akik valóban befogadták, és Isten gyermekei lettek. Ennek köszönhe­tően az evangélium minden akadály elle­nére teljed a világban. A püspök szolgálata után az irsai evan­gélikus gyülekezet átvezető énekei kö­vetkeztek, majd Györfi Mihály nyírszőlősi evangélikus lelkész folytatta az igehirdetést a már megkezdett ige, ApCsel 19, 4-7 verseivel. Szorosan kap­csolódva, aláhúzta azt, hogy Isten igéjé­nek hívása, a Lélek munkája ott működik, ahol figyelnek és engednek az Úrnak. Ahhoz azonban, hogy az ige megszólal­jon a szívben és felismerjük szándékait, szükséges életünkben a külső rend és a belső csend. A keresztyénség nagy tragé­diája, hogy nem engedünk az igének, pe­dig csak így munkálkodhat általunk is a Lélek. Ennek értelmében nem mindegy az, hogy meghallói vagy csupán hallga­tói vagyunk az Igének. Engedelmesked­ni Istennek csak azok tudnak, akik meg­hallották szavát. Manapság is elmondha­tó, hogy nem az a csoda, ha a vakok lát­nak, a sánták járnak stb., hanem ha az Is­tentől elidegenedett ember valóban meg­hallja és szívébe zárja Krisztust. Az igehirdetések után Horkay László püspök röviden beszámolt az 1990-es években Kárpátalján végbement missziói fejleményekről. Beszámolójában kiemel­te azt, hogy 50 éven át úgy érezték, hogy mindenki, még Isten is megfeledkezett ró­luk, de mára már kiderült, hogy nincsenek egyedül. Ez az időszak számukra próba Kitekintés Munkám révén rendszeres - évi 1-2 alkalommal - hosszabb- rövidebb időt Lyonban kell töltenem. Külföldi útjai­mon igyekszem megkeresni az evangé­likus templomokat. Finnországban ez nagyon könnyű feladat. Németország­ban sem sokat kell keresgélni, de Fran­ciaországban már igencsak nyitott szemmel kell járni. Franciaország lé- lekszámához képest kicsi az evangéli­kusok száma. Meghatározó a katolikus és (most már) mohamedán többség. A kereséshez az evangélikus szó (evangélique) nem a legjobb iránytű, mert sok kis egyház szokta belevenni a nevébe. A kulcsszó a lutheri (luthéri- enne) egyház. Nos, Lyonban, Franciaország második legnagyobb városában egy kis gyüleke­zet (kb. 250 fö) jelenti az evangélikus- ságot. Templomuk a belvárosban, ma­gas házak közé szorítva a rue de Feneion 12. szám alatt van. A templom egyik oldalához hozzátapad egy, a temp­lom tornyától is magasabbra épített lakó­ház. A másik oldal utcaffontra nyílik, amelyiken klasszikus, színes üvegablako­kon keresztül árad be a fény. A főbejárati ajtó felett Luther-rózsa, az ajtón többnyel­vű (magyar is) invitálás. A gyülekezet, mint említette, nem nagy létszámú, de igen aktív. Az egyháztagok nevének egy részében visszaköszön a német eredet, de vannak másod- és harmadgenerációs afri­kai (fekete) hívők is. Istentisztelet minden vasárnap van, de minden másnapra is jut valamilyen program (imaóra, bibliaismer­tetés, vasárnapi iskola, ökumenikus cso­port, stb.). Az istentiszteletek igen csalá­dias körben folynak le. Mindenki a „sa­ját” megszokott helyén ül. Mindenki is­<£n ^^ttcndont D*. qvf Pt»m«w » M op«W. 4« ti »'«•* tetem*« Mt te aan S» mwW r. towFst , wemrio. i 8>MH» *w te vte Qu'mtKw I« nett? QV»M* te **» 0*4»« ’«MD»*« tente <J« r+fondn ksm <tuw«ora. <p* c*t. Mt te btoloji*. 1* pHdwopltM *t nvtaw te (Matogw 8« (Motoz* <N«d naut pmkm, <U **. «Mt M Vitat Conwtt Cwutotitt'-Utámrt <*$**>* m í»«Bten«»te twu» öntetre qs« t» 4« 1* *towte mórt* Mt o*teplw* pw« «ouftv» te d« I« nxjnnm D* . -!l„I„ < ■ V.Ü.. > . fcf 00»óta*«« «W. eu ro-d«m«»d». „t «‘*«*1* Pfw <* lír I« «Jut qoi «1 doo*# en W.« U. mmn. » POM U 4wMMd< te n* <k te vM <m Dte» JUf «M I >■ !1ÍUI> «pportfnt pW 0* rtpo«« lout** fette*. VUU d. ,«rnl gute« rwo* Vo-bfcow opoixtent p*. 4 ajWKr * «ttecí I'Mmmum 4* <10« nout »von* v*ch. teon-FNáíflC Píireytufci, mer és köszönt mindenkit, s viszonylag sok a gyerek. Az istentiszteletek mindig közös úrvacsorával zárulnak. Ez a kis gyülekezet kiad egy havilapot is, amelyet rendszeresen megküldenek az én magyarországi címemre is, melynek címe En Attendant (Várakozásban). Az átlagosan nyolc oldalas újság ez év máju­si száma a helyi híreken (közgyűlés, gaz­dasági beszámoló, programok...) kívül tartalmaz egy átfogó tanulmányt az evan­gélikus-katolikus ökumenéről, az előző hó egyik (ápr. 16.) igehirdetésének (Mk 2, 1-10) teljes szövegét, kis összefoglalót az evangélikus világról, elemzést az euthanáziáról, amely röviden idézi az or­todox és a zsidó vallás álláspontját is. Dr. Nánai László volt. Olyanokká lettek, mint a szőlő, ami minél jobban vissza van metszve, annál jobban hajt. Beszélt arról, hogy a misszi­ói munka 1990-től az ifjúsági evangélizá- ciókkal indult, majd folytatódott a Bibliák széleskörű osztásával. 1993-tól nagyrészt külső támogatással eredményesen műkö­dő intézményeket hoztak létre, (iskolát, missziói irodát, árvaházat) és új templo­mokat építettek és tataroztak. Ma ezen a nyomvonalon végzik tovább az egyre bő­vülő szolgálatukat. A beszámoló után a nyírszőlősi ifjúság énekekkel szolgált, majd Jarosi Anna, a nyíregyházi gyülekezet tagja beszélt sze­mélyes életéről, hogy miként találta meg életének értelmét a hit által. Az ebédszü­net alatt és után kis csoportokban adó­dott lehetőség közös beszélgetésekre is. A délutáni programban először Nagy Miklós, a kisvárdai gyülekezet tagjaként tett bizonyságot életéről és a gyülekeze­tében végzett szolgálatáról, majd pedig Gonda Lászlónak, a Protestáns Tanulmá­nyi Intézet munkatársának előadása kö­vetkezett. Előadását a misszió mai kér­déseire irányította. Ebben a vizsgálódás­ban rámutatott arra, hogy az elődeink már végigharcolták a mai kérdéseket. Régen is és ma is a misszió az egyház lé­nyege. Az értelme azonban mindig csak a Krisztussal való kapcsolat mélységében jön létre, önmagában nem cél. Kiemelte, hogy minden látszat ellenére első renden nem emberi cselekedet, hanem minden­kor Isten Lelkének a munkája közöttünk. Éppen ezért, amit Isten mond, abban mer­jünk messzire menni, de mindig legyünk tisztában az egész egyház munkájával, azért hogy missziós törekvéseink ne vál­janak magányos partizánharccá. Záró gondolataiban rámutatott arra, hogy az egyház missziói munkájában mindig na­gyon fontos a szó és a tett egysége is, me­lyeket nem célszerű egymással szembeál­lítani. Ezután a missziói nap záró alkalma, a közös úrvacsora következett, melyben az igehirdetést Győrfi Mihály végezte és a szentségek kiosztásában Horkay László püspökkel közösen szolgáltak. A missziói nap végeztével Haggeus próféta nyomán az ige biztatásával térhettünk haza: Éljünk az Úr Lelke által a hit bátorságában és közösségében! Kustra Csaba A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat egy éve a mérlegen Rendkívül eredményes volt a Szeretet­szolgálat 1999. évi karitatív munkája - közölte Lehel László lelkész-igazgató. Egyik legfontosabb esemény az volt, hogy a Szociális Tanács tagjává válasz­tották és ebben a minőségben a karitatív szervezeteket - közöttük a protestáns in­tézmények érdekeit - képviselheti a kö­vetkező években. száma, így magasabb színvonalon láthat­ták el ezeket a szociális tevékenysége­ket. A Humanitárius Osztály vezetője, Keveházi Klára adott részletes ismerte­tést a hazai és kárpátaljai árvízkárosultak megsegítéséről, a beregszászi iroda munkájáról és a koszovói menekültek körében végzett szolgálatokról. A lel­A folyamatos szociális munka mellett két munkaterületen indítottak új szol­gáltatást: a fővárosban hajléktalan nők és csellengő gyerm'ekek részére mele­gedő létesült. A másik a kárpátaljai ár­vízkárosultak megsegítését célzó huma­nitárius munka. Beregszászon irodát nyitottak a gyorsabb lebonyolítás vé­gett. Ez utóbbinál úttörő jellegű kezde­ményezés volt, hogy a magyar kormány egy karitatív segélyszervezetet bízott meg a határon túliak segítésével. A Ha­táron Túli Magyarok Hivatala ennek alapján szerződést kötött a Szeretetszol­gálattal és eszerint 25 millió forintot a károsult települések magán- és közös­ségi épületeinek újjáépítésére használ­hattak fel. Örvendetesen növekedett a hazai szol­gálatokat támogató magánszemélyek kész-igazgató elmondta, hogy a hazai te­vékenységre fordított összeg a múlt év­ben 180 millió forint volt és reményét fe­jezte ki, hogy az idei esztendőben is ilyen eredményesen végezhetik munká­jukat. Dr. Harmati Béla püspök - aki az ülést vezette - zárszavában kiemelte, hogy a következő esztendők meghatározó jelen­tőségűek lesznek. Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével az egyhá­zak által működtetett szociális és karita­tív intézményeknek meg kell felelniük az uniós elvárásoknak. A szakmai fejlő­dés elősegítésében számítunk a Szeretet­szolgálat segítségére, hogy a közel tíz év alatt felhalmozott szakmai tudásukat ad­ják át az egyházi intézményeknek mind a szakképzés, mind pedig a modem szociá­lis intézmények működtetése terén. Köszöntjük a 85 éves Endreffy Zoltán nyugalmazott lelkészt „ ...én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk. ” (Józs 24, 15) Smid István Lehel evangélikus vallástanár 1955. június 28-án ezzel az igével kezd­te köszöntő sorait Endreffy Zoltán 40. születésnapján. Az azóta eltelt 45 év igazolta az igeválasztást minden szempontból. 1915. június 29-én született Lajoskomáromban, néhai Endreffy János evangélikus lelkész és Hajek Hermina első gyermekeként. A család átélte 1919-1938 között a fel­vidéki evangélikusság életének minden gondját és örömeit. Édesapját először Felsőszelibe, majd Pozsonyba helyezték át. Felsőszeliben szolgált már nagyapja, id. Endreffy János is, aki a lelkészi szolgálat mellett irodalmi tevékenységet is folytatott (Jefte fogadalma stb.). Pozsonyban végezte el a teológiát a Szlovák Evangélikus Hittudományi Egyete­men, és egész életét meghatározta a szlovák nyelv ismerete. Egy másik meghatározó vonása volt életének, hogy az 1930-tól felerősödő finn-magyar kapcsolatok eredmé­nyeképpen 1936-tól több alkalommal járt Finnországban, Helsinkiben teológiai elő­adásokat is hallgatott. Prédikációiban gyakran emlékezett meg Routsalainen Pálról, a finn „parasztprófétáról”, és a „földébredtekről”. Lelkészi pályájának főbb állomásai: Békéscsaba, Újvidék, Csömör, majd 1949-től (pontosabban 1948 decemberétől) Nyíregyháza, ahol 39 évig aktívan szolgált, de nyugdíjasként sem vonult vissza az egyházi szolgálattól. Isten különös.kegyelmének tartja, hogy élete több ponton is találkozott az ébredési mozgalmakkal. Nyíregyházán Turóczy Zoltán püspök munkájának eredményeképpen és az őt követők hatására élénk hitélet folyt (nyári-téli táborok több éven át). Lelkészi tevékenysége túlnyomó- részt a bokortanyákhoz kötődött, ahol az evangélikus tirpákság zöme élt. Jól beszél­te nyelvüket, és az 1960-as évekig rendszeresen tartott szlovák nyelvű istentisztele­teket is. Házasságot kötött 1942-ben Lukács Máriával (aki azelőtt diakonissza volt), és a mai napig harmonikus házasságban élnek. Házasságukból 7 gyermek született (Emő­ke, Ildikó, Zsolt, Attila, Tamás, Helga, Zoltán). Családjának rendszeresen tartott há­zi áhítatokat, ezzel is alátámasztva a fenti igét, melyet az öreg Józsué mondott az utolsó országgyűlésen, Izraelben. S. I. L. Mérlegen a lelkész Bemutatjuk a Teológiai Irodalmi Egyesület legújabb kiadványát Nehéz feladatra vállalkoztam, amikor elfogadtam a felkérést, hogy mutassam be a Teológiai Irodalmi Egyesület legújabb kiad­ványát. A gyülekezetpedagógiai füzetek második számának címe: Mérlegen a lelkész. Olyan doku­mentumról van szó, amit minden­kinek el kellene olvasni, aki vala­milyen kapcsolatban van az egy­ház életével. Hiszen a kiadó olyan szakterület bemutatására vállal­kozott, amely eddig még nem je­lent meg a könyvpiacon. Egy év­tizeddel a rendszerváltozás után, a lelkészképzés és a lelkészi szol­gálat helyzetét próbálja a nyilvá­nosság elé tárni felekezeti hova­tartozásra való tekintet nélkül. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt, - amikor még teológus voltam, - valamelyik gyülekezetben meg­fordulva, egy rendszeresen temp­lomba járó ember így szólt hoz­zám: Nagyon egyszerű a lelkész­képzés! Maguknak ott Budapes­ten, a Teológián mindössze annyi a dolguk, hogy megtanuljanak öt­venkét prédikációt. így minden vasárnapra jut belőle. El lehet képzelni, mennyire meglepődtem. Ha a gyülekezeti tagokban ilyen kép él (esetleg még ma is) a lelkészképzésről, mit várhatunk azoktól, akik távol vannak az egyháztól. A Teológiai Irodalmi Egyesület kiadványa remélhe­tőleg nem az előbbi szélsőséges elképzelésre született meg vá­laszul, de mindenképpen fontos, hogy az emberek szemében egy - ma egyre inkább - titokzatos hivatás bemutatása nagy nyilvánosságot kapjon. Dokumentumról van szó, mert a Hittudományi Egyetemen márciusban rendezett kétnapos ökumenikus, tudományos, teo­lógiai konferencia előadásainak gyűjteményét tartalmazza a könyv, kiegészítve személyes hangvételű írásokkal, imádsá­gokkal, meditációkkal és a lelkész esküjének szövegével. Nem tagadható az sem, hogy a szekularizált világban valóban egyre titokzatosabb hivatás a lelkészé. A legtöbb ember az iro­dalmi, és a médiában megjelenő papfigurák pozitív és negatív hatásai alapján tájékozódik. A most megjelent könyv leplezet­lenül, a maga valóságában, őszintén tárja elénk a lelkészképzés és a lelkészi szolgálat örömeit és bánatait. Elsősorban a gyüle­kezeti tagoknak, a kívülállóknak szól a könyv, hiszen a lelkészek és teológiai tanárok tisztában vannak vele, hogy mivel kell megküzdeniük a hétköznapi élet­ben és az oktatásban. Mégis együttgondolkodásra szólítanak a könyv fejezetei. A mellékelt út­mutató betétlap segítséget ad, hogy a gyülekezet vezetőivel kö­zösen, bibliaórai jelleggel gon­doljuk végig a lelkészi hivatás fe­lelősségét, mélységét, tartalmát és szépségét. A lelkészét magára hagyó gyülekezet legalább annyi­ra negatív kép, mint a gyülekeze­tét hanyagoló lelkipásztor. - fo­galmazza meg dr. Szabó Lajos rektor, sorozatszerkesztő a könyv bevezetőjében. Amikor belelapoztam a könyv­be, szinte felszólított, hogy gon­doljam végig én is a lelkipásztori munkámat. Már a cím is ezt su­gallja. Vajon azon a bizonyos mérlegen - Isten és a gyülekezet szemében - nem találtatom-e könnyűnek? Elővettem díj levele­met, amelyben le van írva munka­köri leírásom. És megdöbbenve tapasztaltam, hogy ha csak azt tenném, ami abban le van fektetve, már régen megszűnt volna a gyülekezetem. A lelkészi esküben valamikor én is megfogad­tam, hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak teljes erőmmel és minden tehetségemmel megfelelni igyekezem. Ez pedig rendkí­vül széles területen nyilvánul meg. A mai kor univerzális lelké­szeket kíván, erre kell felkészülni. Ennek fontosságáról tanús­kodik, hogy ma egy lelkészt váró gyülekezet szeretné, ha lelké­szük máshoz is értene az igehirdetésen kívül. Előny, ha van vi­lági szakmája, hivatása. Ezáltal nagyobb rálátása van a világra. Tehát mindenkinek szól ez a könyv. A szolgálatban állókat bátorítja, a gyülekezeti tagokat a lelkész irányában segítésre, támogatásra szólítja, a kívülállóknak pedig egy titokzatos hiva­tás hátterét mutatja be, amely közelebb áll az emberhez, mint gondolnák! A könyv megrendelhető a kiadónál (Teológiai Irodalmi Egye­sület 1141 Budapest Rózsavölgyi köz 3.) valamint Budapesten az Evangélikus és a Huszár Gál könyvesboltokban. Menves Gvula f 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom