Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-07-23 / 30. szám
Evangélikus Élet 2000. JÚLIUS 23. 5. oldal Ez már az ötödik volt! Június utolsó hetében volt a Missziói Központ által szervezett Ifjúsági-, és Gyermekmissziós Konferencia. Az idei volt az ötödik a sorban, ahol közel nyolcvanan vehettünk részt! Az „öreg” táborosok mellett, sok új arccal is megismerkedhettünk. Nagy öröm volt, hogy a Gyermeksarok rejtvényeire válaszokat beküldők közül is nyolcán velünk lehettek! Az ő ingyenes táborozásukat most is a Gyermekbizottság állta. Az áhítatokon és a délelőtti foglalkozásokon a közlekedési táblák segítettek eligazodni nemcsak mindennapjainkban, hanem az Isten világában. Emellett idén is sokat „utaztunk”: kedden Bálint Anikó és Marci segitségével Pápua- Új- Guineában jártunk. Élvezetes előadásukból sokat tudtunk meg az országról és a misszionáriusok életéről. Ezt délután a gyakorlatban is kipróbálhattuk, mivel nyolcán közülünk alkották a misszionáriusok csapatát, akik egy pápua faluba érkezve, a Jó Hírről próbáltak a falubelieknek beszélni. Nem is volt olyan könnyű! A következő nap Indiába utaztunk Jó András és Angelika vezetésével, akik izgalmas vetélkedőkkel színesítették napunkat. A harmadik napon továbbutaztunk Hong-Kongba Nagy Dorottya teológuslány idegenvezetésével, aki érdekes kínai tárgyakat is hozott mutatóba. A programjaink között idén is szerepelt csendséta. A séta egész ideje alatt csak a csoport vezetője által felolvasott történetek, bibliai idézetek hangzottak el. Újdonság és felkavaró élmény volt a Láthatatlan Színház, melyben mindenki bekötött szemmel saját maga élhette át a Tékozló fiú történetét. A záró tábortűznél elfüjhattuk az öt gyertyát a tábor születésnapi tortáján. Azt hiszem, mindany- nyiunk számára nagy élményt jelentett ez a tartalmas pár nap! Találkozunk szeptemberben a tábortalálkozón! Jó Angelika segítségével indiai mintákat próbálhattunk ki Akkor még felszíni dolgozó voltam. 45-ös számú barakkban 150 körüli rabszolga nyüzsgött Európa szinte minden országából. Egyedül árválkodtam, mint magyar. Kezdetben nagyon is vigyáztak arra, hogy mint oroszul nem beszélő, ne „fertőzhessem” tovább magyar rabszolga-társaimat, hiszen más barakkba még látogatóba sem volt tanácsos átmenni. Legtöbben lett nemzetiségűek voltak a barakkban. Talán őket gyűlölték a legjobban a bennszülöttek, mert evangélikus hitvallók lévén, töretlenül hittek Istenben. Énekeltek, imádkoztak. Mindnyájan 25 évet kaptak. Gondolták, addigra úgyis mind meghalnak és nem lesz Káposztalevél sem ének, sem imádság. Az istentagadók nem bírták elhordozni megtartott emberméltóságukat, mindent eltűrtek, hántásra hallgatással válaszoltak. Soha nem ütöttek vissza, álltak azzal a méltósággal, amellyel az Úr Jézus állta a leköpést és megverést. A 190 centiméteres mérnök, látva egyedülvalóságomat, németül szólított meg és pár perc múlva igazi embertestvérekké váltunk. Nappal az én helyemen aludt, amíg én dolgoztam, éjjel a konyhán dolgozott. Elérkezett 1951 karácsonya. Az álom nem jött még közelembe sem. Családomra gondoltam, a kéthetes korában elhagyott Enikőre. Vajon él-e, hiszen anyját is elvitték mellőle. Valami különös hipnotikus, áramszerű érzés lebegett köröttem és hittem, valami öröm, valami karácsonyi meglepetés van útban hozzám az északi sarkvidék 5 fokos hidegében. Észre sem vettem, hogy „lakótársam” kapaszkodik fel hozzám. A konyhavezető tudta, hogy nekünk karácsonyunk van, előbb engedte el és még ajándékot is engedélyezett neki. Télikabátja ujjából egy negyed káposztát tett a deszkára. Úgy néztük, mint kisgyerek születésnapi tortáját... Eldúdoltam: Boldog örömnap derült ránk kezdetű énekünk első versszakát, Ő ugyanezt lettül. Németül kértem Istent, mentse meg két galambját az éhes sasok karmaiból, szelídítse őket oda a bethlehemi jászolhoz és láttassa meg velük a másik ember szerető szívét. Önkéntelenül keresztet hintettem a káposztára. Míg mi ott „kisistentiszteletünket” végeztük, egyre több fej emelkedett föl és nézett felénk. Valamit láttak rajtunk, vagy éreztek? Nem tudom, vagy a keresztjeiét látva történt valami különös, netán csodás? Mielőtt a káposzta levelét szánkhoz emeltük volna, megjelentek a kezek és különféle nyelven kívántak boldog hazatérést... Nem karácsonyt, hazatérést, és éreztük meleg kezükön az őszinteség örömét. Mindegyiknek egy levélkét nyújtottunk a káposztából, mint szentelt ostyát, amíg tartott, még a legutolsót is, úgy, hogy nekünk nem is jutott belőle. Különös, hogy nem volt bennünk semmi fájdalom, csak öröm. Éreztük, embertestvérekké váltunk, mint rabszolgák. Szívek összecsendülése volt ez, amelynek most is ez az üzenete: ne csak karácsonykor, ne csak árvíz idején, ne csak bármilyen természeti csapás idején, de állandóan: embertestvérekként élni egymás mellett! Böröcz Sándor volt vorkutai rabszolga f HASLÖVES Keménykötésű katonasebész-őmagy, alig győzi a rengeteg sebesült ellátását, nem sokkal a front mögött. Itt aztán nincs érzelgés, mondja az alorvosnak, versenyt kell futni a halállal. Éppen egy hangosan jajgató haslövésest hoznak. Ez is megkapja az érdes hangú leckét az őrnagytól:- Mit ordít?! Katona maga, férfi maga?! Két hét múlva az őrnagy kap haslövést. Megküzdenek az életéért kollégái, megmentik. Lábadozóban nagyot sóhajtva mondja egyiküknek halkan:- Sose hittem volna, hogy létezik ekkora fájdalom... Felépülve, visszakerült a frontkórházba. De többé nem kiabált rá a jajgatókra. Csak a személyesen átélt kegyetlen fájdalomból tudta meg igazán, mit is jelent egy efféle operáció „vízszintes” helyzetből. Oly sokszor véljük tudni, hogy egy komoly megpróbáltatásban hogyan „kellene” viselkednie X-nek, mit kellene ilyenkor kibírnia mindenkinek, főleg ha mi magunk szinte páholyból szemléljük egyes felebarátaink mikor milyen nyomorúságát. Az egyik leggyakoribb emberi tévedés, hogy másokat kész sémáink, talán közösségi előítéletek alapján marasztalunk el, s esetleg egy szép vagy kemény mondással letorkoljuk a „sebesültet”. Meglehet, hogy a saját fantáziánk termékeit vetítjük ki rá. Vigyázzunk: a fehér falat zöld megvilágításban zöldnek látjuk, piros fényben pirosnak. Egyéni vágyaink, félelmeink, indulataink ránk jellemző „fényében " nagyokat tévedhetünk, csak nem óhajtjuk észrevenni. Ám ha valaki rólunk alkot „pettyes” képet, azt igencsak fájlaljuk, sőt... Érzelmileg mélyen meggondolkoztató: ,A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen” (Péld 14,10). Hitbeli-kegyességi téren is szeretet kérdése, hogy átérezzük-e egymás fájdalomsúlypontját, élethelyzetét, miközben a magunkét nem akarjuk rátukmálni (Róm 14!) arra, akiről talán nem is sejtjük, milyen az ő „haslövése”... Dr. Bodrog Miklós . Az EtCetera Magyarországon Az EtCetera egy vidám hangulatú finn gospel-kórus, mely több ország után, idén nyáron Magyarországra is ellátogat. Az EtCetera tagjai - a zenészek kivételével - valamennyien amatőrök, olyan fiatalok, vagy fiatalos lelkületű felnőttek, akik az örömüzenet továbbadását belülről fakadó kedves kötelezettségüknek tekintik. Az összetartó és útra indító erő az a hit, mely valamennyi énekük alapja. Ifjúsági zenei életünkre a külföldi források közül talán a finn énekek voltak eddig legnagyobb hatással. Az EtCetera kórus vezetője Pekka Simojoki, akinek énekei jól ismertek a magyar evangélikus ifjúság körében is. Ritmusos, könnyen énekelhető énekei az afrikai zenei életből, a missziós szülők gyermekeként Namíbiában töltött éveiből táplálkoznak. Az EtCetera a már eddig megismert finn ének-stílust képviseli; az ismerteken túl azonban most számos új éneket hoznak magukkal. Szolgálatuk egy igazi missziós gospel-zenei csemegét tartogat, melyet érdemes lesz meghallgatnunk. Nagyon sok szeretettel hívunk és várunk ezekre az alkalmakra mindenkit, fiatalokat és idősebbeket egyaránt! Az EtCetera magyarországi programja: július 21. 18.00, Celldömölk, kultúrház július 22. 18.00, Siófok, evangélikus templom július 23. 18.00, Pápa, evangélikus templom július 24. 19.00, Pilis, evangélikus templom július 28. 18.30, Szélrózsa-Debrecen július 29. 18.00, Budapest, Budavári evangélikus templom Olvasói levél A Ceglédi Evangélikus Gyülekezet tagjai kirándulásra indultak. Az első állomás a Szarvasi Ótemplom megtekintése volt, ahol a gondnok adott rövid tájékoztatást a templom múltjáról, eseményeiről. Látogatásunk rövid volt, mert itt került sor a délelőtt folyamán a Békés megyei Megyegyűlésre. Találkoztunk egy kézfogás erejéig más irányú elfoglaltságú Ribár János esperessel, aki régebben a ceglédi gyülekezet lelkésze volt. Távollétében látogattuk meg jelenlegi szolgálati helyét Orosházát, ahol Skorka Katalin lelkésznő szívélyesen kalauzolt bennünket. A Gyülekezeti Házban Orosháza evangélikus gyülekezete életéről hallhattunk, majd megnéztük a „Hajnal” Evangélikus Óvodát. Jantos Istvánná igazgatónő kalauzolt végig bennünket a korszerűen átépített Evangélikus Általános Iskolában és Gimnáziumban. A templomban rövid áhítat keretében Horváth Ferenc József lelkészünk imájában Isten áldását kérte az ezekben az intézményekben munkálkodókra és az ott felnövekvő ifjúságra. A nap végén érkeztünk meg Ópusztaszerre, ahol történelmi múltunk régi emlékeit és a Feszty-körképet néztük meg. A gyülekezet tagjaival együtt nagyon jól éreztem magam, hitben megerősödve, csodálatos élményekkel feltöltődve tértünk haza. Varga Miklósné presbiter \\önyva]án Az idei könyvnapra jelent meg Kappel (Karácsonyi) György, a Fasori Gimnázium volt diákjának könyve: Amerika címmel. A szerző, aki 1949-ben érettségizett a Fasorban 1970-1990 között élt az USA-ban. A könyv előszavában olvasható, hogy a könyv nem önéletrajz-részlet és nem útikalauz. Egyszerűen 20 év tapasztalatainak, megfigyeléseinek gyűjteménye. Személyes élményekkel tarkított, érdekes, olvasmányos, szórakoztató. Az első rész színes, élményszerű leírása a keleti partvidéknek a Niagarától Floridáig. A második részben Amerikát az ott élő dolgozó, az adófizető polgár szemével látjuk. Szó esik életformáról, szórakozásról, sportról, építkezésről, közlekedésről, az ott élő magyarokról. A két rész között intermezzóként egy kiruccanás a világ talán leggyönyörűbb részére, a Grand Teton és a Yellowstone parkokba, és a mormonok fővárosába, Salt Lake Citybe. A harmadik részben azokról a különös és nem mindennapi emberekről van szó, akikkel a szerző találkozott az emigrációban. Igazi, panoptikumba való gyűjtemény. A könyv kapható az Evangélikus Sajtóosztály könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) A könyv ára: 1100 Ft Pósfay Miklós július 24. hétfő 16.30 Református családi rítusok Kalotasze- gen. Vélemény a szerétéiről. (Vallási- és Egyházi Műsorok Szerkesztőségének műsorai.) július 30. vasárnap 16.05 Örömhír (Az Evangélikus Egyház műsora.) július 30. vasárnap 20.00 Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke (Riportfilm a megválasztott új köztársasági elnökről.) Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból július 28. péntek 12.00 és 20.00 Bach 2000 (12.00 órától a János passió közvetítése Tokióból. 20.00 órától a h-moll mise élő közvetítése a lipcsei Tamás templomból.) július 29. szombat 22.00 Ezredelő (Böröcz József szociológus gondolatai az amerikában zajló társadalmi átalakulás magyarországi következményeiről.) július 30. vasárnap 15.00 Szentföldi szent helyek üzenete (Rút Betleheme.) július 26. szerda 22.55 Az idő rövid története (Stephen Hawking fizikus- csillagász gondolatai az időről és a térről.) július 27. csütörtök 19.00 Magyar világ - Mezőségi lelkészmisszió (A Mezőségben Herman János nem csupán a falu lelkésze, hanem tanítója, orvosa és vezetője is volt!) július 30. vasárnap 12.30 Figyelj (Mit jelent a nagyvilágban magyar református fiatalként élni?) Keresztyén gondolatok az Istenhez találásról „Megkértem a mandulafát, hogy beszéljen nekem Istenről. És a mandulafa virágba borult!" Hívő csillagász: „Nem lehet éveken át úgy nézni a teleszkópba, hogy hívő ne legyen az ember - csak én meg is mondom. ” Ne felejtsük el: az, aki majd ítél fölöttünk, ugyanaz, aki teremtett minket. Isten minden ösvényen szembejöhet velünk. (Boros László) Kétféle istenfélelem van. 1. Szolgai: Jaj, eljön az Isten! 2. Gyermeki: Jaj, elmegy az Isten! Uram, add meg nekem, hogy szükségem legyen Rád holnap reggel! Franz Werfel regényt írt Jeremiásról. A próféta fiatal korában egy eg’iptomi leány nevelője volt. A leány beszélgetésük közben így szólt egyik nap hozzá: „Azt szeretném, hogy Ö, aki az én Istenem, váljék is az én Istenemmé! ” o t
