Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-07-23 / 30. szám
Evangélikus Élet 2000. JÚLIUS 23. 3. oldal Az Egyesült Nemzetek Szervezete (UNO) a véres, küzdelmes 20. század egyik kivételes, jó ajándéka az embervilágnak. Az első olyan világi-emberi szervezet, amely átlépi országok, népek és kultúrák határait és átfogja az egész, hatmilliárdos embervilágot. A Népszövetség első kísérlete után az ENSZ világszervezete a II. világháború romhalmazán, 1945 decemberében alakult meg, és ma már az öt világrész 185 országa tartozik a tagjai közé. Sok kudarca ellenére sem szabad hálátlanul elfelednünk, hogy eddig mit tett az emberek százmillióiért a 20. század második felében. Jelentős része volt abban, hogy nem tört ki mindeddig egy világpusztító atomháború és számos ezreket elpusztító helyi háború. Mérhetetlen sokat tett - együtt az egyházakkal és más szervezetekkel - az éhhalál, az embertelen nyomorúság szenvedései ellen, a betegségek, a természeti és más katasztrófák áldozataiért, a menekültek, hontalanok százmillióiért és a tudatlanság ellen. Főleg a világ déli, szegény országaiban, de az Észak országaiban is. Világméretű küzdelmet indított és tart fönn az emberi jogokért mindenütt a világon. Küzdelmet folytat a gyermekek, a nők, a faji megkülönböztetés és a kíméletlen gazdasági önzés áldozatainak védelmére. Megalkotta és elfogadtatta világ kormányaival az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (1948), többek között a lelkiismeret és a vallás egyéni és közösségi gyakorlásának szabadságáért is. Világot átfogó küzdelmet indított és folytat a teremtett világ megőrzéséért, a tiszta levegőért, talajért és vízért, a természet és minden élőlény védelmében. „Sok minden van, amiért hálásaknak kell lennünk. De sok olyan dolog is van, amit meg kell bánnunk és korrigálnunk kell” - hja az ENSZ most megjelent, millenniumi jelentése (New York, 2000. június). Hogy az ENSZ világot átfogó, hatalmas céljait egyedül a jog és törvények erejével, az emberi természet belső megújulása nélkül nem lehet igazán megvalósítani, ezt a keresztyén ember jól tudja. Ehhez többre van szükség! Az ENSZ-világszervezet eddigi sok, hálára indító munkája mögött is fel kell azonban ismernünk Isten láthatatlan, kegyelmes világkormányzását, amellyel, az ENSZ munkáját is fölhasználva, fönntartja ezt a világot és őrzi földi életünket. Az egyházak és a vallások szerepe a 21. század világában Találkozás az Egyesület Nemzetek Szervezetének főtitkárával Budapesten Kofi A. Annan, az ENSZ afrikai származású főtitkára ma ennek az egész világot átfogó nemzetközi szervezetnek a legfőbb vezetője. Elődei között volt Dag Hammarskjöld, a hívő keresztyén svéd államférfi is. A mai főtitkár a fekete-afrikai Ghana (a volt Aranypart) népéből származik. Sokak véleménye szerint az Egyesült Nemzetek Szervezetének eddigi legjobb vezetője. Halk szavú, de az embert az első pillanatban megragadó és szeretetet sugárzó személyiség._Az egyik ismert New York-i lap azt írta róla: „Ő a világ legszelídebb embere, aki előtt még a kegyetlen iraki diktátor, Szaddam Husszein is meghajolt”. Ugyanakkor azonban a világ egyik leghatalmasabb embere is, aki mögött ott áll 25 ezer általa irányított ENSZ-tisztviselő, mintegy 30 ezer fős ENSZ-katonaság és az öt földrész 185 ENSZ-hivatala a világ minden részében. Legújabb ázsiai és európai körútja során június 28-30. között Budapestre látogatott el Kofi A. Annan főtitkár, norvég feleségével együtt. Zsúfolt hivatalos programja során a Magyar ENSZ Társaság vezetőségi tagjaiként másfél órát tölthettünk vele az Andrássy úti székházban. Erről a találkozásról, benne'á^égyhízák és a vallások’ 21. századbeli nélkülözhetetlen szolgálatát meleg szavakkal méltató nyilatkozatáról szól ez a beszámoló. Megnyitó szavaiban, az üdvözlésre válaszolva nagy elismeréssel beszélt Magyarország népének történelmi ezeréves szerepéről Európa közepén és az ENSZ- ben végzett jelentős szolgálatáról. Megragadó volt, hogy külön is részletesen méltatta mindazt, amit a magyarok tettek a múltban és végeznek a jelenben is Fe- kete-Afrika népei között. Ezt követően kötetlen megbeszélésre és kérdéseink fölvetésére került sor. Ennek a kezdetén a következő kettős kérdést tettem fel a főtitkárnak. A kérdés: Megerősíti-e Főtitkár úr azt a külföldi egyházi sajtóban megjelent hirt, hogy az Egyesült Nemzetek világ- szervezete első ízben világkonferenciára hívja a világ egyházainak és a világvallásoknak a legfőbb képviselőit augusztus hónapban? És ami ezzel szorosan összefügg: hogyan látja az Egyesült Nemzetek Szervezete legfőbb vezetője az egyházak és a vallások szerepét a 21. század új világában? A kérdés első felére válaszolva az ENSZ főtitkára kijelentette: augusztus végén az ENSZ székhelyén, New Yorkban, valóban megrendezik az első ENSZ-világkonfe- renciát a világ egyházai és vallásai legfőbb vezetőivel. Ennek a találkozásnak a rendkívüli jelentőségét az is mutatja, hogy közvetlenül a világ állam- és kormányfőinek ugyanott tartandó, millenniumi nagy találkozóját megelőzően kerül rá a sor, „Örömmel várjuk a világ egyházainak és a világvallásoknak a legfőbb vezetőit erre a nagyon fontos tanácskozásra” - mondotta a főtitkár. A kérdés második felére pedig ezt válaszolta: „Először is hálámat fejezem ki mindazért, amit az egyházak és vallások mindeddig tét- Az ENSZ nagygyűlésének terme tek, elsősorban szociális és erkölcsi vonatkozásban, a világ népeiért”. Sokoldalú és konkrét segítséget nyújtottak a háborúk elleni küzdelemben és azok sok millió áldozatáért, valamint az emberi jogok területén, a gyermekek, a nők, a faji megkülönböztetés áldoztainak védelmében, a világ népeit sújtó katasztrófákban, általában a kicsinyekért és a szenvedőkért mindenütt a világban. „Az egyházak és a vallások nélkülözhetetlen partnerei, segítőtársai az Egyesült Nemzeteknek, mind erkölcsi, mind az emberi közösségek erősítésében. Az ENSZ egymagában képtelen lenne megküzdeni a jövőben is a modem világ kihívásaival és fenyegető veszélyeivel.” Az ezt követő további kérdésekre válaszolva még két fontos nyilatkozatot kell kiemelnünk. Élesen elítélte a globalizáció, a világ fokozódó egységesülése minden olyan formáját, amelynek eredményei nem terjednének ki a világ szegény, déli országaira. A 21. század világa egységgé válásának nemcsak a világ fejlett északi országai, hanem az egész emberiségjavát kell segítenie - mondta. Másfelől határozottan állást foglalt az ellen is, hogy az „államok föltétien szuverenitása ” hamis védőfalát az emberi jogok súlyos megsértésére lehessen felhasználni bárhol a világon. Zárószavaiban a főtitkár válaszai lényegét ebben foglalta össze: A 21. szá- i zadban az emberiséget és a természet világát, emberi életfeltételeinket fenyegető súlyos veszedelmek között csak egyetlen út marad számunkra: „az egész világért való lelkiismereti felelősség új etikáját (a new ethic of global stewardship) kell felépítenünk ”, Ami mindebből számunkra, keresztyének számára következik Az egyháznak és a keresztyén embernek soha nem szabad megfeledkeznie Istentől kapott lelkiismereti felelősségéről embertársaiért és az őrzésére bízott teremtett világért. A Krisztus-hitből, Isten bűnbocsátó kegyelméből fakadó új életnek kettős feladata van. Az első és csak az egyház által elvégezhető feladat Isten törvényének és Krisztus újjáteremtő evangéliumának a hirdetése. De ettől elválaszthatatlan a második nagy feladat, a második „nagy parancsolat": a „szere- tetben munkálkodó hit” jó cselekedetei a világban, embertársaink között (Gál 5,6). Jézus igéje és az apostoli ige szerint egyszerre állunk Isten igéje új életet teremtő hirdetésének és a hitből megújult élet jó cselekedeteinek a kettős szolgálatában. Másképpen: Isten kétféle, láthatatlan lelki és világi kormányzásának a munkájában, küldetésében. Mégpedig mindenki a maga helyén, a családban, a földi hivatásban, társadalmunk és népünk, a népek életében. (Luther) Közben pedig hittel és reménységgel várjuk életünk teljessé válását, az örök életet Isten országában. Dr. Nagy Gyula Magyar Reformátusok Világtalálkozója Kálvin János szobra Budapesten A Kálvin téri istentiszteleten résztvevő ökumenikus küldöttek A millennium évére egy évvel előre hozták a Magyar Reformátusok Világtalálkozóját. A rendezés házigazdája a Dunamelléki Református Egyházkerület volt. A június 30 - július 15-22-ig tervezett találkozó első félideje lezárult. A Kálvin téri templomban volt a megnyitó istentiszteletjúnius 30-án délelőtt. A zsúfolt templomban a történelmi egyházak képviselőinek jelenléte az ökumenikus háttérre mutatott. Dr. Seregély István egri érsek és dr. Veres András püspök, dr. Harmati Béla evangélikus püspök képviselte a testvér egyházakat. Az állam képviselete: Göncz Árpád köztársasági elnök és dr. Várhegyi Attila államtitkár személyében egyház és állam együttműködésének jele volt. Dr. Hegedűs Lóránt püspök igehirdetésében Jn 4, 24 alapján szólt arról, hogy Isten lélek szerinti imádata az egyedül helyes és igaz, csak ebben a magatartásban maradhatunk meg. Idézte Ravasz László püspökelődjének egy mondatát: „ Csak a Krisztusban lehetünk igazán magyarok s reformátusok. ” Meghatódottság és öröm találkozott a templom elé kivonult gyülekezet arcáról, amikor leleplezték Kálvin János bronzszobrát, Búza Barna szobrászművész alkotását. A művész vallomása szerint több évtizedes álma valósult meg ezen a napon, de bizonyára sokan mondták el ezt a jelenlévők közül is. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke mondta a szobor előtt: „Mélyből a magasba vonja tekintetünket a nagy genfi reformátor! ” A délutáni megnyitó ünnepség a Ferencvárosi Standionban volt. Több mint negyven országból gyűltek össze a magyar reformátusok, hazajöttek a Kárpát-medence tájairól éppúgy, mint Európából, tengerentúlról. Onnan is, ahol szervezett magyar egyházak vannak és onnan is, ahol más népek egyházaiba betagolódva még őrzik magyarságukat. Az ünnepség során Tőkés László királyhágómelléki püspök, a Magyar Református Világszövetség elnöke megnyitójában így foglalta össze a találkozó üzenetét: „Kilépni a kommunizmusból és belépni a történelembe, helyreállítani a történelmi folyamatosságot, - ez a dolgunk, - ez egyúttal visszatalálás kell hogy legyen Istenhez, hogy újra találkozhassunk egymással.” Részt vett az ünnepségen Orbán Viktor miniszterelnök is, aki beszédében így értékelt: „ Egyházaink a jövőhöz tartoznak. Nem a múltat őrzik, hanem a jövőhöz szükséges lelki fegyvereket... Eljött az idő, amikor bízhatunk a közös és reményteli jövőben... Ösz- szefogásra van szükségünk, mert egy ujjal még egy kavicsot sem lehet fölemelni, nem hogy egy nemzetet. Dr. Hegedűs Lóránt püspök beszédében a kétezer évvel ezelőtti Krisztus születésének fényére mutatott, aki azért jött, hogy meghaljon értünk és új életre szabadítson meg. Isten vezetése a magyar történelmünk útján miénk volt, feltétlenül meg kell maradnunk a jövő útján is. Köszöntés hangzott el: dr. Bodnár Ákos főtitkár és Takaró Mihály egyházkerületi főgondnok a rendezők nevében szólt. Az egyesített kórus a világtalálkozó himnuszát adta elő, melyet Gárdonyi Zsolt és Kádár Ferenc írt. Az esti órákban ért véget a megnyitó ünnepség, melyen sok ezren vettek úrvacsorát. A Világszövetség és a Tanácsokozó Zsinat Millenniumi Nyilatkozatot fogadott el. Ebben a reformá- tusság történelmi szerepét felrajzolva a mára vonatkozóan ezt nyilatkozták: „Hisszük, hogy most tíz évvel az ateista diktatúra összeomlása után ugyanez a hivatás hárul reánk: az újrakezdésben, a külső és belső rendszerváltozás következetes véghezvitelében, egyházunk és társadalmunk hitbeli-erkölcsi megújulásában. Isten igéjének tiszta hirdetésével és cselekvő hittel kell kivennünk részünket az egyetemes és nemzeti szolgálatból. ” A Dunamelléki Egyházkerület egyházmegyéi naponként váltva tartottak különböző tárgyban rendezvényeket, majd a kerület záró rendezvényére Opusztaszeren, a Magyar Nemzeti Történelmi Emlékparkban került sor. A következő hetekben a másik három református egyházkerület területén folytatódik a reformátusok országjárása, mindenütt megtekintik a nevezetes színhelyeket, kollégiumokat, templomokat és - ami a legfontosabb - találkozhatnak egymással egyházi vezetők és gyülekezeti tagok. Áz országjárás után a határon túli reformátusok meglátogatásával folytatódik a „zarándokút”. A Királyhágómelléki, Erdélyi, Kárpátaljai, Szlovákiai, Jugoszláviai és Horvátországi Református Egyházkerületek fogadják a világtalálkozó látogató csapatát, mindenütt istentiszteleteket, beszélgetéseket tartanak. Július 22-23-án Genfben fejeződik be a zarándoklat, amikor Kálvin templomában lesz közös isten- tisztelet és együtt vonulnak ki a Reformáció genfi emlékművéhez, ahol elhelyezik koszorúikat. Az események soráról rádióban és televízióban bőséges tudósításokat, helyszíni adásokat hallgathattunk és láthattunk. T. Megnyitó kép a ferencvárosi stadionból
