Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-07-23 / 30. szám

2. oldal 2000. JÚLIUS 23.

Evangélikus Élet

r

ISTENTISZTELETI

REND

„Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van:

„Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek - így szól a mindenható Úr. Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak,

Isten ajándéka ez.” Ef2v8 -sz^etteimMisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól,

ék Isten félelmében .tegyük teljessé a mi megszentelődésünket. ” 2Kor 6,18- Jézus így imádkozott: „Én azt a dicsőséget; amelyet nekem ,7,1 (Zof 3,7; Róm 13,8-10; Mk 6,1-6) Csodálatos ígéretünk van Atyánktól,

adtál, nekik adtam, hogy egyek legyemek, ahogy mi egyek/ vagyunk.” Jn 17,22 (2Móz 33,18; lKor 1,18-25; ZsJlt 73,1-28) A főpapi imádság akkor hangzott el értünk, amikor mi mégjfsak Isten tervében léteztünk. Az igazi Főpap már akkor egységünkért^mádkozott. Kétezer év alatt látszatra ez az egység a sokféleségben létezik. de mégis van. Hit által Krisztusban. Beletartozol? /

„Egymást kölcsönösen szeretetté és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hámjuk el. ” Zsid 10,24-25 (Zsolt 26,12; Lk 14,25-33; Mk 5,21-34) A sokféleség a keresztyénséjjberi különösen megkívánja tőlünk a szeretetet. Kömén vegyük komolyai), ahová Isten helyezett bennünket, ott a helyünk, dtt találkozunk Megváltónkkal. Akik velünk együvé tartoznak, azokkal kgu.gzorosan kdtödrtifázeretettef kább feléjük fordulni, velük életre-halálra-örökkevalo?

„Jézus Krisztus engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mien- KEDO hért, hanem az egész világ bűnéért is. ” ÍJn 2,2 (4Móz 14,19; Lk * " " 9,51-56; Mk 5,35-43) Hogyan fogadjuk, hogy nem sajátíthatjuk

ki magunknak a világ Megváltóját? Tudunk-e szeretettel gondolni azokra, akikre esetleg ellenségesen tanultunk meg gondolni az évtizedeink során? Kizárjuk gondolatban Isten országából azt, akit az életünkből kizárunk?

vigyázzunk, valamiképpen méltatlanokká ne legyünk!

Jézus Krisztus monMa: „Azért jöttem, hogy a bűnösöket nem az igJjzakat.” Mk 2,17 (2Sám 24,10; 1 Kir 19,19-21; Mk 6,7-13) Ismét az örötfrot jelentő üzenet. Nagyon fontos, sokszor szól nekünk. Indulj hát: „Vezáí a kereszthez út” és bűnösnek szól a kegyelem!

„Isten nem vetet0el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott.1 Róm 11,2 (Zso|f94.14; Lk 9,18-26; Mk 6,14-29) Vajon, mit kell átélnünk ezen a héten, hjbgy ilyen csodálatosan készít fel az Isten. Minden szava vigasztalás. (Egy hónappal előbb írom le ezeket a gondolatokat, hiszen nem „pusztába kiáltott szavak”.) Mesterünk mindig előre felkészít, életem nehéz éveiben, napjaiban tanultam meg.

dolgotok szeretetten menjen végbe!" lKor 16,14 (PefPi5,17; Mt 19,27-30; Mk 6,30-44) Pál befejező szavai levele végén. A szeretetet kapjuk, adjuk tovább. Legyen előttünk mindig az a szeretet, mely Fiát adta értünk. Biztasson a költő: „Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet.”

Köhler Júlia

V.

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP

Isten dicsőséges fénye ad életet

Lk 8,16-18

Minden embert érdekelnek a titkok. Szeretünk titkolózni, és szeretjük kikutatni, felfedni mások titkait. A könyvpiacon a legkeresettebb könyvek közé tartoznak a kémhistóriák. Az is rendkívül érdekes és tanulságos, hogy a nagy emberek az országos dolgokban és a kis emberek a maguk mindennapi ügyeiben milyen erővel igyekeznek, igyekszünk eltitkolni mindent, amiről úgy véljük, hogy napvilágra kerülése kellemetlen lenne számukra.

De az Isten igéje éppen azt üzeni, hogy vannak dolgok, amik napvilágra kerülnek. A lámpa, a mécses helye a tartójában van, nem az edény vagy ágy alatt. A lámpa azért van, hogy világítson. így kerül napvilágra Isten akarata is. A dicsőséget és fényességet árasztó ige, Isten törvénye és evangéliuma. Eltitkolhatatlan és elhallgathatatlan az Isten szava. Mert Isten a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak (Lk 3,8). Micsoda erőteljes kampányok indultak és indulnak a világon, hazánkban is a vallás, az egyház, a hit ellen!

Papírforma szerint a keresztyénség- nek 2000-ben nem volna szabad léteznie! El kellett volna süllyednünk a történelem mocsarában azokkal a szellemi vagy vallási irányzatokkal együtt, amelyek az egyházzal egyidőben „startoltak”. Isten csodája, hogy létezünk. Létezünk, mert Isten akarata, szava nem hallgat el és nem bújik fedezék mögé, hanem napvilágra kerül és a világ sötétségében csodálatos fénnyel ragyog. Isten dicsősége pedig az önmagában gyenge ember számára győzelmet jelent Jézus Krisztusért.

Mert Isten igéje ragyogásával jelen

van az éltünkben, ezért hangzik a figyelmeztetés: vigyázzunk, hogyan hallgatjuk azt! Vigyázzunk, mert itt nagyon sokat lehet nyerni, de veszíteni is! Ne feledjük, hogy az igét közvetlenül megelőzi a jól ismert példabeszéd a magvetőről és a mag rossz, illetve jó sorsáról. Isten igéje feltárja előttünk életünk nyomorúságát, a le- vetkőzhetetlen tehetetlenséget, azt, hogy bűneink miatt kárhozatra vagyunk ítélve, és nincsen reménységünk arra, hogy segíthetünk magunkon. Feltárja, hogy Isten nem várt arra, hogy megjavuljunk és megkeressük Őt, hanem Ő kezdett el keresni minket Jézus által, aki meghalt és feltámadt, és ezzel megváltotta életünket a bűntől és az ördögtől, legyőzte a halált és az örök élet ígéretét nyújtotta át nekünk. És hogy mi lesz velünk ebben az életben és mi lesz velünk abban a másik életben, azt az dönti el, hogy Istennek napvilágra került igéjét milyen füllel és milyen szívvel hallgatjuk. Vigyázzunk tehát, hogy hogyan állunk oda az Isten igéjével Való találkozásra!

Tőlünk függetlenül ragyog Isten dicsősége a világban. Ezzel a világossággal pedig szemben áll a mi életünk minden terhe és sötétsége, amely éppen Isten dicsőségének fényénél tárul fel leplezetlenül és könyörtelenül. Lehet, hogy van valamink, és még kapunk hozzá. Az is lehet, hogy nincs semmink, és amit a magunkénak hiszünk, azt is elveszítjük. Ámítjuk magunkat, hogy van valamink, hogy van lehetőségünk megváltoztatni az életünket. De nincs! Mindent csak kívülről kaphatunk: a legkisebb és a legnagyobb ajándékokat is. És főként azt, hogy ami életünket megtartja: a vált- ságot. Ezt egyedül Istennek Krisztus keresztjéről tanúskodó evangéliumában találhatjuk meg. Ezért hát vigyázzunk, hogyan hallgatjuk! Vigyázzunk, hogy Isten eltitkolhatatlan, napvilágra kerülő dicsősége számunkra ne ítélet legyen, hanem a meg nem érdemelt, de kétségtelen kegyelem megtapasztalása és megragadása. Hiszen koldusszegények vagyunk: de gazdaggá tesz minket Istennek az evangéliumban hirdetett kegyelme. Ámen.

Tubán József

A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk:

Július

23. Néked zengjen énekünk: Szentháromság légy velünk! Háromság az egységben, Add, éljünk békességben! Segíts Urunk! (EÉ 265,6 Nehring J)

Budapesten, 2000. július 23.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. (zenés áhítat) Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Áipád;

X. , Kerepesi út 69. de. 8. Farkasné Körösi Krisztina; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de.

8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. II. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Szeverényi János;

XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Horváth Olivér; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Olivér; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Farkasné Körösi Krisztina; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Farkasné Körösi Krisztina; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de.

9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): ApCsel 4,32-35; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 8,16-18. HETI ÉNEKEK: 467, 284.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán július 24-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok.

ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN

Magvar nyelven:

Alsódörgicse: de. 11; Badacsonytomaj: de. 9; Balatonakali: du. háromnegyed 2; Balatonalmádi: (Bajcsy Zs. u. 25.) du. 4; Balaton- boglár: (Hétház u. 17.) de. 11; Balaton- fenyves: du. 6; Balatonföldvár: (Városháza, Házasságkötő terem) du. 2; Balatonfüred: de. 9; Balatonszárszó: du. 3; Balatonszemes: du. 2; Fonyód: du. 4; Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kővágóőrs: de. 11; Mencshely: de. 11; Nagyvázsony: du. 2; Révfülöp: de. 11; Siófok de. 11; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Veszprém: de. 10; Zánka: de. fél 9.

Német nyelven:

Balatonfüred: du. 6; Hévíz: de. fél 10 és este 7; Keszthely: du. 6; Révfülöp: de. 11.

24. Istenünk nem bánta meg ígéretét, melyet az egyház megújításáról adott. Megértéssel nézi gyöngeségét. Csodálatosan megerősíti Igéjével és Szentségeivel.

(Horn J. könyvéből)

*

•25. Mennyei Atyánk, taníts minket úgy megbocsátani egymásnak, ahogy Te megbocsátottál Krisztusban nekünk. Urunk tégy életed részesévé, hogy ne választhasson el semmi tőled! Tégy késszé ma, holnap és az örökkévalóságban neved dicsőítésére, szóval és tettel! (Heineke W. nyomán)

26. Urunk, mindenható Istenünk, Te arra hívtál el, hogy gyermekeid legyünk. Hálát adunk irgalmasságodért! Ha eltérünk tőled, engedd, hogy hamarosan visz- szatérhessünk a helyes útra és engedelmeskedjünk szent hívásodnak. Tedd láthatóvá elhívásodat és azt, hogy Te vagy a mi Urunk. (Cálvin J.)

27. Az evangélium középpontjában nem a bűn vádolója, hanem legyőzője áll. Nem a bűn leleplezése, hanem a bűn bocsánata. Ezért vidáman és bátran kérhetjük Istent: bocsásd meg vétkeinket!

28. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene! Te Ábrahámnak és utódainak ígéretet tettél. Izraelnek Mózes által kijelentetted akaratodat. Megengedted, hogy Fiad ennek a népnek tagjaként emberré legyen. Kérünk téged vedd el minden kudarcunkat, bűnünket, hogy hűségedről hitelesen tehessünk bizonyságot.

29. Nincs, ami megújíthat Se mást, se tégedet, Csak a Krisztusból tűző Forró, hű

szeretet. Mindennap erre vágyik, Ki épp utadba jött. Testvér, mint Krisztus téged, Te úgy fogadd be őt! (EÉ 474,4 Scholz L.)

SZOLGALATI UTAK

Baleset Wartburgból visszafelé

Még az ecsenyi szolgálati időre esett két kedves német lelkészcsaláddal való kapcsolat. Mindegyik nálunk is volt egy-egy nyáron, és a családommal és a gyülekezettel való ismerkedés mellett a Balaton hús hullámai is pihentetőleg hatottak a szolgálatokban megfáradt testvérekre. Közben otthonában az egyik lelkésztestvért a szolgálat Ura elszólította, és ott pihen a gyülekezet templomát körülvevő temetőben. Egyébként is a külföldi német gyülekezetekben nem ritka, hogy az élő és a földi életből eltávozottak közössége így is közösségben marad, mert vallják, hogy nemcsak az élet, de a halál sem választhat el Istennek Krisztusban megjelent szeretetétől. Erről a templomban hallott ige győzi meg a gyülekezet tagjait és a templom körül pihenőknek számontartására késztet, mint akik a gyülekezet egykori tagjai voltak.

A másik lelkészcsalád Halléban teljesített szolgálatot, ahol apósom végezte egykor teológiai tanulmányait. Itt tartózkodásunk idejére esett a baleset. Skodánkkal Wartburgba látogattunk és nagyon szép élményekkel meggazdagodva indultunk visszafelé. Hátratekintve: a napfényben gyönyörűen ragyogott a vár tornyára elhelyezett aranykereszt, mint Krisztus értünk való szenvedésének fényes szimbóluma. Ritkán gondolunk arra, hogy követőinek fel kell venniük saját keresztjüket is, melynek sok változata lehet.

A nekünk jutott változata az volt, amikor egy útkereszteződésnél álló Skodánkba belehajtott egy friss jogosítványnyal rendelkező Trabantos, amint ez utóbb kiderült. Feleségem ült a volánnál, de hála Istennek a Trabant nem az ő oldalán levő ajtóba, hanem a baloldali első kerékbe hajtott. Amikor az eszmélet- vesztésből magamhoz tértem, egy fehér főkötős nővért (talán diakonisszát) láttam magam előtt, és abban a pillanatban azt gondoltam, hogy az üdvösségre nyíló, ébredő feltámadás nagy napja jött el. De azonnal rá kellett döbbennem, hogy nem az, mert ott már nem lesz szenvedés, fájdalom, könny. Nekem pedig fájt a

fejem, mellyel az első szélvédő üveg kiesését előmozdítottam és a slusszkulcsot térdemmel görbítettem el. Fiam pedig a hátsó ülésen keservesen sírt, agyrázkódást kapott. Rendőrség, kórházi kivizsgálás, autók elszállítása, sebek kezelése következett. De a legfontosabb, hogy életben maradtunk...

És ismét hazajutottunk körülményes úton, mégis sikerült, mert elhunyt lelkészbarátunk vejének hazánkban volt tennivalója, és autóján jutott hely.

Minden baleset utáni életbemaradás a keresztyén ember számára ébreszti az Isten iránti hálát. A visszakapott élet lehetőség a földi élet páratlan értékének felfedezésére és mások javára történő oda- adóbb szolgálatra.

A testi fájdalom és az anyagi veszteség arra indíthat, hogy elgondolkozzunk: miért is történt ez így? Nem értékeltünk-e túl magasra olyan dolgokat, melyeket Isten „megsebzett”, hogy teljes gyermeki bizalommal forduljunk feléje, mert O be is tud kötözni?!

Szimon János

t

i

t