Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-07-16 / 29. szám

Evangélikus Élet 2000. JÚLIUS 16. 3. oldal Hallgatni és pásztorolni Esperesiktatás Kondoroson B ékés megye hazai evangélikusságunk egy nagy tömbjének lakóhelye. Nagy létszámú gyülekezetekre gondo­lunk, mint Békéscsaba, Szarvas, Oroshá­za, de közéjük tartozik Kondoros is. Ed­dig Békéscsabát emlegettük központnak, mert az esperesi székhely ebben a város­ban volt. Most 20 évi szolgálat után meg­vált esperesi tisztétől Táborszky László, aki nehéz idők nehéz körülményei között vette át a vezetést. Közben volt földrengés és árvíz a megyében, volt rendszerválto­zás, mint mindenütt hazánkban és az egy­ház hajóját át kellett vezetni úgy, ahogy Isten erőt, türelmet, ötletet és gondolato­kat adott hozzá. Az esperes szervezett épí­tő-csapatot templomok renoválására, ha­talmas templomokat kellett megóvni és felújítani! A kárpótlások során sikerült gyarapítani az egyház vagyonát (Telekge­rendás), de nehéz volt megküzdeni a sze­kularizáció és a vallástalanság erőivel. A Viharsarok jelzője még sokáig fog kísér­teni ezen a dél-alföldi területen. Volt öröm is, és ezt viheti magával emlékként a szol­gálatától most megváló esperes, újra van Evangélikus Gimnázium Békéscsabán. Két évtized után, - most folyó általános választások során - fiatal erők bevonásá­val indul a Kelet-Békési egyházmegye a harmadik évezred útjára. Most nem a nagyváros lesz az esperesi székhely, ha­nem a valamivel kisebb Kondoros, mert e gyülekezet lelkészét, Kondor Pétert iktat­ták be ünnepi istentisztelet és egyházme­gyei közgyűlés keretében június 24-én. Az ige útravalóját dr. Harmati Béla Május 27-én iktatta be hivatalába D. Szebik Imre püspök a Budai Egyház­megye újra megválasztott elnökségét: dr. Győri József felügyelőt és Szeverényi János esperest. A két szék­foglalóból idézünk: püspök hirdette Lk 10,16 alapján. „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki tite­ket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem. ” Hallgatás és elutasítás, e kettő között feszül a lelkész és az esperes éle­te, szolgálata. Először az esperesnek van szüksége a hallgatásra, mert nem a ma­gadét mondod, nem a saját gondolatai­dat. Megsokasodik a munka: lesz-e időd az ige meghallására. Legyen csendes időd! Azután legyen időd a pásztorolás­ra, a lelkészek meghallgatására. Át kell vermi problémákat és próbálni megolda­ni. Párbeszéd kell! A megosztott gond és teher csak fél teher. Kemény mondat, amit Jézus mond az elutasításról. Számítani kell arra, nem fogja mindenki őt követni. De elutasitás ellenére is újra szólni kell és ebben erő­síteni a munkatársakat is. A vezetés nem kor kérdése, most Isten küld erre! Több mint húsz lelkész, munkatárs és barát könyörgött az áldásért a liturgia szerint. Táborszky László, a leköszönő esperes és Baranka György most megvá­lasztott esperes-helyettes segített az is­tentisztelet menetében. Az egyházmegye közgyűlését is Táborszky László vezette, mivel az egy­házmegyei felügyelő: dr. Rück András külföldi úton volt. vászt, hogy új tésztává legyetek. ” Jöjjön el valami radikálisan új személyes éle­tünkbe, gyülekezeteink, az egyházmegye, országos egyházunk, hazánk és a világ életébe! „JÖJJÖN EL A TE ORSZÁ­GOD!" (Szeverényi János) Kondor Péter esperes megáldása Az esperesi beköszöntő gondolatai rá­mutattak a történelmi tényre: A magyar millennium évében nem lehet felejte­nünk történelmünket, bennünket kétezer év keresztyénsége és ezer éves történel­münk kötelez... A magyarság történe­lem is, nyelv, alkotmány, művelődés, mely sokszínűségével, tradícióval, itt Kelet-Békési Evangélikus Egyházme­gyénkben szlovák és németajkú testvére­inkkel, gyülekezeteinkkel erősíti a nem­zet testét. Legyen a magyarság ihletés és kötelezés.” Vezetési készségéről szól e szavakkal: „Nem azt szeretném, hogy máról holnap­ra csodát műveljünk, hanem azt, hogy amit századok építenek, abban mi is segíthessünk... Járhatok elől abban, hogy Krisztust teszem Úrrá életem s csa­ládom felett. Megfoghatom azok kezét, akik szintén megteszik ezt: ha jobban, mint én, azért, hogy engem emeljenek, ha gyöngébben, mint én, azért, hogy Krisztushoz vezethessen őket.” Diogenes, az ókor bölcse felelte a hatal­mas uralkodónak, amikor az kérdezte tő­le: Kívánj, amit akarsz és megadom ne­ked. A bölcs egyszerűen felelt: állj, félre a hordóm elől, hogy a nap süssön rám! „Jaj, a lelki vezetőnek, aki a maga sze­mélyének földi nagyságával eltakarja az ember lelkét kereső égi napot, Krisztus­nak az arcát.” „Szeretném a szívemen hordozni mind­annyiunkat, Istennek itt élő népét, gyüle­kezeteinket, oktatási és szeretetintézmé- nyeinket, egész anyaszentegyházunkat, egyházi és világi felsőbbséget... S min­denek felett hordozom a Krisztus nevét, mert nem adatott más név a mi megtarta- tásunkra, Ő a mi igazságunk!” A köszöntésekből kitűnt, hogy erős hátvédként állnak sokan az esperesi szol­gálat mögé. Táborszky László a fiatalsá­gára hivatkozva kívánta, hogy nagy erő­vel vesse bele magát a szolgálatba. Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő köszönte az előd 20 éves szolgálatát és a megfogyatkozó létszámra tekintve kérte, hogy a megerősödés irányában menje­nek tovább. A kondorosi gyülekezet ne­vében Molnár Gyula gondnok az imád­kozás segítségét ígérte. Koszorús Osz­kár, a Nyugat-Békési Egyházmegye fel­ügyelője köszöntésében a szép örökség átvételére és továbbgondozására buzdí­tott. A református egyház nevében Béres István egyházmegyei gondnok szólt az „egy-test”-ről. Domokos László a me­gyei önkormányzat és közgyűlés nevé­ben az egymásra hallgatást ígérte, hogy minden a helyére kerüljön a két közösség viszonyában. A két Békés megyei gim­názium igazgatója az egyház és iskola kettős szolgálatára mutatott és ebben ígért támogatást. Dr. Harmati Béla püspök zárószavai­ban köszönetét mondott a távozó espe­resnek és üdvözölte az új, feljövő nem­zedéket. Szívükre helyezte: Építsétek a lelkeket, épüljenek bele a krisztusi érté­kek az életbe. Légy erős a véghezvitel­ben. T. r Bízzál az Urban! A Budai Egyházmegye elnökségének székfoglalóiból: „Az egyház folyamatos megújulásban, reformációban kell, hogy éljen. Talicska- ,$zámra lehetnek még ma is kihordani a régi kovászt, ehetetlen tésztát egyhá­zunkból, gyülekezeteinkből. Itt nem arra gondolok, hogy bárki is fenntarthatná magának a mások feletti ítélkezés jogát, de Isten egyértelmű követelménye az egyház felé a megtérés. Miből kell megtérni? Testvéreim, van miből: konformizmus, karrierizmus, hi­tetlenség, bálványimádás, bűnökkel való kiegyezés, tehetetlenség stb. Az Isten él és cselekszik, és elhív olya­nokat ma is a szolgálatba, akik hibáik, esendőségeik ellenére is égnek az Úrért, mert az Úr az, aki a lángot adta szívük­be. Az egyház legfőbb kincse az evangéli­um - írja Luther. Templomainkban el­hangzó igehirdetések nem mindig Lélek által ihletett evangéliumhirdetések, ha­nem sok esetben erőtlen, életidegen val­lásos beszédek. Az Isten élő és ható igé­je: Lélek és élet. Istentől jön, ezért szivén talál és megváltoztat. Ahhoz, hogy az igehirdetések valóban azok legyenek, a lelkésznek, az ige hirdetőjének kell meg­térnie, megtérésben élnie. Vegyük komolyan az igei felszólítást és lehetőséget: „ Takarítsátok ki a régi ko­„Allandó kísértés az egyház számára, hogy ütközések, konfliktusok elkerülése érdekében megalkudjon, elveiből itt-ott feladjon valamit. Pedig az egyház nem azzal tesz szolgálatot a világnak, ha kül­detését feladva, hasonulni igyekszik hoz­zá. Nem maradhat néma az egyház, a ve­zetők, sem az egyháztagok, amikor a tár­sadalmat mélyen érintő morális kérdé­sekről folyik vita. Az egyháznak Krisz­tustól kapott megbízása alapján félre nem érthető módon bűnnek kell neveznie a bűnt, de hirdetnie kell a bűnbánat lehe­tőségét és a bűnbocsánat kegyelmét. Ezeknek a kérdéseknek nincs sterilen szakmai megoldása, csak krisztusi ala­pon oldhatók meg. Gyenge bizonyságté­telünk, szavainknak nincs hitele az em­berek előtt. A szavak elveszett hitelét csak a Szentlélek adhatja vissza. Most kétezer év után, amikor ismét meg kelle­ne újítani, meg kellene téríteni ennek az öreg, fáradt kontinensnek elfáradt népét, van-e az Úrnak olyan hűséges, hívő né­pe, amelyre ezt a szolgálatot rábízhatja? Nem a saját erejükkel és a maguk dicső­ségére, hanem úgy, mint az erőtlen Pál apostol, a Szentlélek erejével és az Úr dicsőségére. Ehhez adjon nekünk erőt az Úr és áldása kísérje munkánkat. ” (Dr. Győri József) Lelkésziktatás Budapest-Ferencvárosban Budapest IX. kerülete, a Ferencváros sok mindenről nevezetes. Sportban em­legetik az FTC-t, évek óta rendeznek kulturális eseményeket, szabadtéri szín­padán. Hatalmas rendezőpályaudvaráról indulnak vasúti szállítmányok az egész országba, és területén készítenek helyet az új Nemzeti Színháznak. Azt azonban kevesen tudják, hogy ebben a nagy kerü­letben egy kicsiny evangélikus gyüleke­zet is él. Temploma ugyan nehezen talál­ható, mert a Thaly Kálmán utca egyik házudvarában van, nem jelzi hatalmas torony, de szépen rendbehozva, orgonája felújítva várta az ünneplő gyülekezetét június 25-én, vasárnap. A gyülekezetben négy évtizeden át szolgált dr. Rédey Pál lelkész után Szabó Julianna személyében fiatal lelkésznő áll a szolgálatba. A bakonycsemyei gyü­lekezetben nőtt fel, ahol Danhauser László, Zászkaliczky Péter és Bence Im­re lelkészek „nevelték” a gyülekezetei, munkájuk gyümölcse érett be, amikor Szabó Julianna a lelkészi pályára indult el, mert elhivatást érzett. Az egyetem el­végzése mellett hebraisztikát is tanult, ma is kedves számára az Ószövetség tu­dománya. Férje vállalkozó, két kis gyer­Miért lenne rossz a lélkiismerete gyermekkereszteléskor a lelkésznek? (Gondolatok egy lelkészünk kérdéseivel kapcsolatban) Megdöbbenéssel, de örömmel is tettem le kezemből az Evangélikus Élet június 25-én keltezett számát, Ribár János lel­késztestvérünk „A magunk módján” cí­mű cikkének olvasása után. Egy fiatal házaspárnak magatartásáról írt őszinte és nagyon elgondolkoztató ismertetést, akik megtagadták válaszukat a kereszte­lési szertartás kérdéseire. A szülők sze­rint a lelkésznek „semmi köze sincs ah­hoz, hogy ők hisznek-e vagy sem, hogy mi van az ő fejükben vallás, hitélet, ke- resztyénség dolgainak vonatkozásában”. Nem azért ragadtam azonnal tollat, hogy itt is újra olvashassuk az általában jól ismert dogmatikai mondatokat a ke- resztségről, hanem azért mert tulajdon­képpen örültem annak, hogy nyers, őszinte és a múltban „belénk vert” maga­tartást valaki életvitelként kiterített elénk és országos hetilapunk szerkesztőbizott­sága ki is hozta, súlyozottan címoldalon. A cikk olvasása után most bizonyára sokan elgondolkozhatnak a keresztelés lényegéről és mai gyakorlatáról. Ez je­lentett egy kis örömet... Most aztán elgondolkozhatunk azon, hogy egy szentség kérdésében mi húzó­dik meg szülők és keresztszülők nyilat­kozata mélyén? Bizonyságtétel vagy sablon?... Oltár előtti ígéret vagy a megszokás?... Évekre kiterjedő vállal­kozás vagy tudatos hazugság?... Mert bizony ezekről van szó a lelkész kérdéseire megadott hangos válaszban! Tartok azonban attól, hogy a lelkész kérdéseire megadott hangos „igen” vagy „nem” mögött van egy „harmadik út” is, és tartok tőle, hogy bizony ezen járunk a legtöbben. Nem is a mögöttünk álló néhány évtized tudatosan hitetlen, pogány nevelésének eredményeként. Azon jártunk évtizede­ken át előzőleg is: sablonos megszokás, a válasz lényegével nemtörődömség vagy a templomi botrány elkerülése érdekében. Sablonosán mondtuk hangosan „igen”-t és hallgatólag, tudat alatt elsumákoltuk az „igen” teljesítését. Ilyen „harmadik uta­sok” tömegükkel azok, akik jórészt a pó- lyás korra vagy a megkereszteltek ka­maszkoráig vélték érvényesnek nyilatko­zatukat. Azt aztán útjával-módjával telje­sítették is. Röviden: ideje lenne a keresz­telést is végre komolyan vennünk akkor is, ha a lelkész kérdésére - szokás szerint - csak alig hallható mormolásként hang­zik az ajkunkról az „igenféle”... És csak az irgalmas Úristen veszi ko­molyan a lelkész imáját és néhány szülő, keresztszülő este-reggel elhangzó imáját isteni csodaként a „hívek közösségébe” felvett gyermek hitéért egy-egy olyan családban, amilyet a cikkíró oly bátran bemutatott. Dr. Kneffel Pál Szabó Julianna igét hirdet mekük van. Előbb a Lónyai utcai refor­mátus gimnáziumban lett hitoktató, majd helyettesként jött a gyülekezetbe. Megis­merték, megszerették munkáját és meg­hívták lelkészüknek. Szirmai Zoltán esperes Győri János Sá­muel és Szarka István - a szülőföld lel­késze - segítségével végezte a szertar­tást. Az igehirdetés Ézs 40,28-30 alapján szólt. Szárnyalásról beszél a próféta. Nem lankadó, szárnyalni tudó fiatalra van szükség a gyülekezetben. Ézsaiás a megol­dást is adja: Bíz­zál az Úrban! Nem a fiatalsá­godban, nem a teológiádban, hanem az Úrban. Istennek ebben a városban, város­részben is sok né­pe van. Vannak szép terveitek, Is­tennek is van ter­ve. Keresd Isten tervét és akaratát. Járásról és futás­ról is beszél a próféta. Lesz ré­szed az utánjárás­ban, emberek felkutatásában. Isten ad hozzá erőt, hogy legyen megújulás a gyülekezetben. Mindenhez lesz elég erőd, mert ad az Isten, ahogy eddig is adott, már csendben épült és szépült itt minden. A gyülekezet pedig legyen segí­tőd ebben az itt végzendő misszióban! A beiktatott lelkész is ézsaiási próféci­át olvasott, 43,1 versét. Konfirmációi ál­dásként kapta otthon, és arról tett vallo­mást, hogy ez az ige most is él benne. Ne félj, az magában is bíztatás, de a folyta­tása a döntő: Megváltottalak! „ Tudomá­sul veszem, átélem a csodát. Nekiindu­lok, tudom, kísérni fog tovább. Nem va­gyok egyedül. ” Ez az üzenet a gyüleke­zet közösségének is. Isten ereje segít, kezd működni mibennünk. Ő életre tud kelteni, a reménytelenséget reménység­gé, a halált életté tudja tenni. A gyülekezet felügyelője, Kerekes Arpádné meleg szavakkal köszöntötte új lelkészüket. „Pásztorra vártunk... Az Úr csodásán működik, önállók maradhat­tunk. ” Köszönet Bakonycsernyének, amiért pásztort nevelt minekünk. A köszöntők sorában Szarka István bakonycsemyei lelkész kívánta, hogy hozza el ide azt a lelket, melyet otthon kapott. Győri János Sámuel a munkate­rületre rámutatva, ,jó halászatot” kívánt. Jutta Hausmann professzor, aki az ószö­vetségi munkájában segíti, az Úr félel­mére irányította figyelmét, mely a böl­csesség kezdete. Selmeczi János ny. pro­fesszor kérte, hogy a gyülekezetben való forgolódásával teremtsen melegséget, mint a családban. Halasi László hartai lelkész is áldást kért szolgálatára. Beiktatás kézrátétellel Szirmai Zoltán esperes zárszavában köszönetét mondott elődjének, Rédey Pálnak. A gyülekezetről elmondta, hogy sok melegszívű ember lakik itt. Meg kell őket keresni és erősödhet a gyülekezet. Eljött a Lónyai utcai gimnázium kül­döttsége is. Énekkel köszöntötték a szol­gálatára elindulót, és testvéri szeretetü- ket ígérték a tovább vezető úton is. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom