Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-16 / 3. szám

4. oldal 2000. JANUÁR 16. Evangélikus Élet Schweitzer Albert (1875-1965) Százhuszonöt évvel ezelőtt - 1875. ja­nuár 14-én - született Németország leg­nyugatibb tartományában az Elzászba tartozó Kaysersbergben. Édesapja Ludwig Schweitzer evangélikus lelkész volt. Édesanyja Adele Schillingen aki­nek az apja és a testvére is lelkész volt, akitől két fia örökölte az Albert nevet. A családja érdekessége, hogy apja testvér­ének unokája Jean Paul Sartre volt, a francia egzisztencialista filozófus. Schweitzer Albert is a teológiára iratko­zott be Strassburgban. Ezen az egyete­men tanult egykor maga Goethe is. A te­ológiával egyidőben filozófiát és zeneel­méletet is tanult. Alig 24 éves és már a filozófia doktora, aki disszertációját Kant vallásfilozófiájából írta. A teológi­ában az eschatológia, a történeti Jézus keresése, Pál apostol misztifikájában ta­lálta meg érdeklődési körét. A zenében Bach orgonaművei kötötték le érdeklő­dését, de tanulmányozta az orgonakészí­tést is. Igyekezett a Bach-korabeli orgo­nákat megmenteni. Tanulmányait folytatta Párizsban és Berlinben. Franciául és németül beszélt, mint szülőföldjén Elzászban, amely idő­ként francia, máskor német fennhatóság alá tartozott. Strassburgban segédlel­kész, majd egyetemi magántanár. Még nincs harmincéves sem, amikor már egyetemi katedra várt volna rá. Ő ehe­lyett'arra az elhatározásra jutott, hogy az életét az afrikai bennszülöttek gyógyítá­sára fogja áldozni. Ehhez azonban meg kellett szereznie az orvosi diplomát, amelyet 38 éves korában vehetett kézbe. Közben megírta előbb franciául, majd kibővítve németül Bach zenéjéről írt könyvét. Megnősült, felesége Helene Bresslau lett. Indulása előtt felvette a kapcsolatot a Párizsi Evangélikus Missziós Társaság­gal. A francia Egyenlítői Afrikához tar­tozó Gabonban az Ogoue folyó mentén fekvő Lambarenében volt szükség or­vosra. Eddig szerzett jövedelméből, ba­rátai és a Párizsi Evangélikus Missziós Társaság-támogatásából orvosi műszere­ket és gyógyszereket vásárolt. 1913-ban indult Afrikába feleségével együtt. Amint megérkezett Lambaréné- be, azonnal dolgozni kezdett, mert híre ment, hogy „Nagy Fehér Doktor” érke­zett. Első rendeléseit valójában egy tyúk­ólban kezdte. Afrikai körülmények kö­zött, hullámlemezekből készült, pálma­levelekkel fedett barakkokban rendelt. Ilyen körülmények között helyezte el be­tegeit és a távolból velük érkezett hozzá­tartozókat is. Maga végezte a műtéteket is. Felesége volt az első munkatársa, míg Szomszédolás Évekkel ezelőtt a fővárosi szlovákok szervezett csoportjával jártam először a szlovákiai Komárnoban. A Matica Slovenska helyi képviselője fogadott bennünket a városházán. Szlovák nyelvű tájékoztatójában elmondta, hogy a pol­gármester és a képviselőtestület tagjai magyar nemzetiségűek, így Szlovákiá­ban Komámo az a város, ahol a szlová­kok kisebbségi helyzetben élnek. A vá­rossal ismerkedve, nevezetességeit és múzeumait megtekintve, az utcán és az üzletekben mindenfelé magyar szót hal­lottunk. A határmenti város elérhetősége más­kor is átlátogatásra késztetett. Magyar oldalon a vasútállomás a híd közelében van, a negyedórás séta után Komámo központjában nézelődhet az érdeklődő. Egy alkalommal felkerestem az ottani evangélikus lelkészt, hogy segítségével gyülekeztünk részére szlovák nyelvű egyházi könyveket vásároljak. Látogatá­som rendszeressé vált. Kapcsolatunk egyik eredményeként az ottani gyülekezetből tízen a budapesti Deák téri gyülekezet vendéglátását él­vezhették, amikor azok az erdélyi test­vérgyülekezetük gyermekei részére tíz­napos balatoni nyaralást szerveztek a testvéri kapcsolatok ápolása céljából. E kirándulás számukra életre szóló él­ményt jelentett. Balatoni üdülésük után, augusztus 20-án ismerkedhettek Buda­pesttel. Megtekintették az országházat, az állatkerti séta után ellátogattak a Vi­dámparkba, és este az alkotmánynapi tű­zijátékban gyönyörködhettek. Számomra legutóbb a komámói evan­gélikus templom ünnepe adott látogatás­ra alkalmat. A 18. század végén, a Türel­mi Rendelet szerint torony nélkül épült a templom. Torony építésére és harangök vásárlására 1899-ben kerülhetett sor. Er­re emlékezett a gyülekezet 1999. decem­ber 12-én ünnepi istentiszteleten, melyre engem is meghívtak. Iván Osusky zólyo­mi püspök igehirdetése után a gyüleke­zet felügyelője ismertette a gyülekezet történetét és a toronyépítés körülménye­it. Megtudtuk, 1895-től Jánossy Lajos volt a lelkészük. Kiváló szervezői mun­kájaként 1899 decemberében elkészült a torony, melybe három harangot vásárol­tak. Számunkra érdekes lehet a gyülekezet történetéből, hogy az I. világháborút kö­vetően a 656 lelkes gyülekezet lelkésze visszautasította, hogy a Csehszlovák Köztársaságra hűségesküt tegyen, mivel a gyülekezetei akkor magyar nemzetisé­gű evangélikusok alkották. így ott, az or­szágos egyháztól elszakadva, független gyülekezet jött létre. Ez az állapot 1937-ig, Jánossy Lajos szolgálatának végéig tartott. A város az 1939-45-ös években Magyarország ré­szévé vált. A II. világháború után, az 1946-os la­kosságcsere eredményeként az addig 600 lelkes gyülekezet 2470-re nőtt. Fő­leg Békéscsabáról érkeztek szlovák evangélikusok. Az 1965-ös árvíz után közülük sokan az ország belsőbb terüle­tére költöztek. Radoslav Danko a gyüle­kezet lelkésze 1991 óta. A magyar nyel­vű szolgálatok végzésére a magyar ko­máromi gyülekezet lelkésze jár át rend­szeresen. Az ünnepi közgyűlésen a komáromi gyülekezet nevében Ihász Beatrix lel­késznő a 150. zsoltár szavaival magyarul mondott köszöntést, majd a helybeli re­formátusok nevében lelkészük ugyan­csak magyarul szólt. Felszólalt Jozef Márkus, a Matica Slovenska országos el­nöke, és a Szlovák Köztársaság Kulturá­lis Minisztériumának államtitkára is. A pesti szlovákok nevében köszöntöttem a közgyűlést, a testvéri összetartozást és a jószomszédság ápolásának fontosságát hangsúlyoztam. Id. Cselovszky Ferenc nem akadt franciául is tudó bennszülött segítője. 1914-ben kitört az első világháború. A német állampolgárságú Schweitzert és feleségét ellenségnek tekintve, a franci­ák internálták. Egyenlőre sikerült elérni a bennszülötteknek, hogy kórházi ház­iőrizetben folytathassa gyógyító tevé­kenységét. 1917-ben azonban a francia- országi Pireneusokba irányították. Egy év múlva, 1918 nyarán, fogolycsere ke­retében Svájcon át szülőföldjére, Elzászba érkezett. Édesanyja már nem élt. Édesapja és négy testvére körében ta­lált otthonra. A strassburgi kórházban dolgozott. A testileg és anyagilag lerom­lott Schweitzemek ekkor sietett segítsé­gére Söderblom Náthán svéd érsek. Meghívta Svédországba és az érsek aján­lólevélével bejárta Svédországot. Elő­adásaival és orgonahangversenyeivel pénzt gyűjtött. Svédország után Skandi­náviában és Európában gyűjtött anyagia­kat. Adósságát rendezte és 1924-ben is­mét elindult Lambarénébe. Kórháza el­pusztult. Újat kellett építenie. Ekkorra már híre kelt tevékenységének. Megkap­ta a Goethe-díjat és 1932-ben a költő ha­lálának 100. évfordulóján ő tartotta meg az emlékbeszédet. 1939-ben, látva a háborús készülődést, visszafordult Európából Afrikába, ahol a második világháború alatt zavartalanul dolgozhatott. A háború után nemcsak Európában, hanem Amerikában is kör­utat tett és jelentős segítséget kapott. 1953-ban megkapta a Nobel-díjat. A norvég rádióban felhívást intézett a világ népeihez az „élet tisztelete” jegyében. „Erfúrcht von dem Leben”. 1965. szeptember 15-én halt meg Lambarénében. Ott is temették el felesége mellé. A durván ácsolt keresztet is ő ké­szítette, amelyen csak a neve szerepel. Te­metésén betegei és munkatársai a szép éneküket énekelték: „Ah, bleib, mit deinen Gnade”. Maradj meg kegyelmed­del. Kórházát végakarata szerint lánya, Réna vette át és vezette, aki ugyanazon a napon született 1919-ben, mint apja, aki akkor már 44 éves volt. Apja is szerette szüleit, azért is élhetett 90 évet a földön, ígéret szerint, aki életével tett bizonysá­got elvéről: „Nincs nagyobb annál, mint aki életét adja barátaiért. ” Dr. Reményi Mihály r En Imi vagyok Nyolc nap nyár végén Balatonszár­szón, egyházi üdülőben. Eleinte erős, hűvös idő, később aranyos napsütés. A Budai Szeretetotthonok fogyatékos gyermekeinek egy csapata jöhetett el él­vezni a Balatont. Idős gondozottakat is meghívtak. Ketten voltunk. Először lakhattam fogyatékosokkal egy fedél alatt. Tanulságos élmény volt. Néhányan beszélni sem tudtak, mások keveset. Egyik hangoskodott, de nem le­hetett megérteni. Másik folyton csapko­dott, ütötte magát kíméletlenül, időként kiabált hozzá, nevetett is. Egy kamasz­nak látszó fiú állandóan rohangált, ma­gában beszélt, szava nevetésbe csapott néha: így érezte jól magát. Zsuzsi régi lakója az otthonnak, mindenről tud, tájé­koztat, kikérdezi, híreszteli: mi lesz az ebéd, a vacsora. Az ember nyakába borul s vallja ismételten, hogy szeret, nagyon szeret. így megy ez évről évre. Unalmas lehetne, de elismerően állapítom meg, hogy ez a viselkedés dicséri az intézet szellemét: helyet kap a szeretet, ezt kife­jezik szóval is, tettel is. Különösen dé­delgetnek egy nagyon nyomorék fiúcs­kát. Tolókocsiban él, egészen sorvadt a teste, vékony tagjait mozgatni sem tudja, etetik, itatják, emelgetik, ha kell. Láttam, mikor egy vendég ölbe vette, simogatta, csókolgatta. Szép a kisfiú arca, értelmes, okos a szeme. 7 évesnek mondja magát, hibátlanul gondolkodik és beszél. Sze­rette, ha meséltem neki, elismételtette a meséket, el is tudta mondani őket. Vi­gyáztam, hogy ne legyenek hosszúak a történetkék, egyes részek ismétlődjenek, így könnyebb megjegyezni. Bibliai is­meretei is vannak. Ilyesmit kérdez: Mi­lyen széken ül a Fiú az Atya jobbján? A mesehallgatásnak egy korszaka, mi­kor a részletek érdeklik a gyermeket. Ő eljutott ebbe a korba. És az iskolás kor­ba. Sorolja, mennyi betűt ismer. Lám, ta­nítják is. Kérdezgetem a gyermekekről. Ő gyengül, izomsorvadása fokozódik. Anyja nem is látogatja. Pedig örülhetne szép, okos fiának. Isten azonban törődik vele: szerető szívekkel ajándékozta meg. Az Úr Jézus szava jut eszembe: „Velem tettétek meg!” A fogyatékos gyerekek is szívesen tologatják, kiviszik a napra, a Balaton partjára, sőt csónakázni is elvi­szik ölben, vigyázva. Ezt a gondozók végzik szeretettel. A víz nyugtató hatása lehet s a szabad térségé, hogy a magát csapkodó fiatal­ember kint nem csapkod, nem veri ma­gát, csendben jár a parton magában. Meglepő, hogy a délelőtti áhítatokon mind szó nélkül ül, örömmel énekel, tap­sol. A magát ütögető is. Ha mégis nyug­talan, egyik tanárnő szorosan és szeretet­tel magához simítja a verdeső kart. Eny- nyi elég. Egyik kamasz, aki nem tud be­szélni, poharat vesz a kezébe, vizet enged bele, nekem nyújtja. Másnap is. O így ajándékoz. Ha kap valamelyik jutalmul valami édességet, kínálgatja a többinek. Ez természetes, megtanították nekik. Kérdezgetem magamat: tudnám-e vé­gezni köztük a gondozás, nevelés szol­gálatát. Talán igen. De mikor hallom egyik (őszülő) nagylány hangját, nem merem biztosan állítani az igent. Kelle­metlen, rikácsoló hangja elveszi kedve­met. Pedig sokat beszél. Nem jó hallani. A szeretetnek kellene győzni. Egyik asztal végén ül étkezéskor egy nagyon sovány, nagyon fehér, szőke kis­fiú. Lassan eszik, utolsónak készül el. Imi a neve. Néhányszor szólok hozzá, kezd kísérgetni. Sántít, lábfeje befelé fordul. Egyszer átölel, kérlel:- Néni, szeressél!- Hogyan szeresselek? így? - S megsi­mogatom a fejét. Ő elégedett. Máskor puszit kér. Ki tudná megtagadni? Szíve­sen szaladgálnak kint, akik tudnak. A házból 3 lépcsőn lehet kimenni. Imi áll a legfelsőn, kérlel:- Segítsél! - Kezembe kapaszkodik, érzem: kevés az ereje. 7-8 évesnek né­zem. Később megtudom, hogy 12 éves. Nyelvtanilag talán hibás a szóhasználata, de nem javítom ki. Örüljünk, hogy egy­általán beszél. Egyik vacsora után bepillant a tálaló­ablakon. Kérdezi:- Ez konyha? - Valaki mosogat bent. Ö kedvesen beszól:- Én Imi vagyok. - A néni megérti, ő is megmondja a nevét. Én Imi vagyok... Sokáig ismételgetem a kis mondatot. Iminek is van éntudata. Keresi a kapcsolatot az emberekkel. Ön­magát, szíve szeretetét kínálgatja a nevé­ben, mintha kémé: Fogadjatok el! Fo­gadjátok magatok közé! Fogadjatok a szívetekbe! Kicsi Imi, én befogadtalak. De az Úr Jézus sokkal előbb befogadott: születé­sed előtt már, aztán a keresztségedben. Övé vagy, gondot visel rád. Kíséri kis életedet. Helyet készített országában ne­ked is, befogad oda is. Ott majd egészsé­ges lábakkal járhatsz te is, társaid is. Itt talán megkönnyezünk, ott örülünk Urunk szeretetének. Örülj már most is! Kéri1 Ilona (a Sarepta lakója) Hírek a Veszprémi Egyházmegyéből Pápán a „halottak napján”, esti órában a Koczor házaspár vezetésével kis gyüle­kezeti sereg, égő gyertyával a kézben, imádkozva, énekelve koszorúzott négy simái. Igehirdetés után először Gyurátz Ferenc püspök egyszerű fakereszttel je­lölt sírjánál kulcsoltuk imára kezünket. Sokan megkérdezték már: miért ez egy­szerű keresztfa a nagy püspökünk sírján? Payr Sándor teológiai tanár írta meg élet­rajzában a magyarázatot: Halála előtt há­rom évvel, saját kezével írta végrende­letét a püspök úr, és azzal adta át lelkész­utódjának, hogy halála után bontható fel. Szövege - általam lerövidítve - így hangzik: „Halálom esetén eltemetésemré vonatkozó óhajtásom... temetésem le­gyen egyszerű, mint volt életem... egy­szerű koporsó... maradjon távol minden virágkoszorú... MEGVÁLTÓM tövisko­szorúval halt meg! Ne halottas kocsi szállítson ki, bizonyára gyülekezetünkből akad hat presbiter a kivitelemre... meg­Karácsony a börtönökben December 22-én a Markóba látogatott el a zuglói ifjúság karácsonyi műsorral és ajándékokkal. 35 fogvatartott jelenlétében Tamásy Tamásné lelkésznő és dr. Frenkl Róbert országos felügyelő hirdette az igét. Az alkalmon részt vett Donáth László lelkész, országgyűlési képviselő is, és meghallgatta magánbeszélgetésben 1-2 rab kérését, panaszát. December 25-én a Gyorskocsi utcai „előzetes”-ben volt karácsonyi istentiszte­let ajándékozással. A rabok hozzátartozói (köztük ötgyerekes édesanya) és néhány, kapcsolatot tar­tó szabadult kapott csomagot és pénzsegélyt. Fasor, Deák tér, Kelenföld, Óbuda, az Országos Egyház, az Ökumenikus Szere­tetszolgálatjárult hozzá ez évi karácsonyi ajándékozásainkhoz. Köszönet érte! köszönöm. - JÓ ÉLETTÁRSAM, MATUS KAROLIN sírja mellett ásott sírba helyezzenek... Külön síremlék ne legyen, hanem mely Feleségem nevét őrzi, arra véssék fel nevemet... ” A pápai Alsóvárosi temetőben vaskerí­téssel körülvett sírban feleségével - aki 1906-ban, 56 évesen hunyt el és négy testvérével van együtt. Emlékét kegye­lettel őrzi a pápai evangélikus gyüleke­zet, amelynek temploma előtt van Gyurátz püspök érc-mellszobra. * Nagyalásonyban ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg a gyülekezet volt tanítónőjéről Karner Gusztávné, Nagy Ilonáról 100. születésnapján. Fér­jéről 1994-ben volt tanítványai ugyan­csak ünnepi alkalommal tettek bizonysá­got - 100 éves születése napján - neve­lői munkásságáról. Többen elmondták akkor, hogy nemes egyszerűségében, a példás életet élő házaspár nemcsak tudá­sukat gyarapította évtizedeken át, de gondolkodó, tiszteletet adó fiatalokká formálták őket. Tanácsukra sok szülő nagy áldozattal vitte gyermekét felsőbb iskolákba, akik evangélikus egyházunk, magyar hazánk szellemi és anyagi fel- emelkedésén munkálkodtak. Ezen az ünnepen megjelent leányuk, özv. Dombi Lászlóné tisztelendő asz- szony családjával együtt, és könnyek kö­zött köszönte meg szülei iránti megemlé­kezést. Külön is azoknak, akik évről év­re megjelennek szüleik győri sírjánál az emlékezés koszorújával. Egyházunkban Isten kegyelméből mind több kis és nagy iskolánk van, ben­nük sok tanító, tanárnő és férfi munkál­kodik. Imádkozzunk értük és velük, hogy jó munkát végezhessenek, és hálás tanítványokat nevelhessenek családnak, nemzetnek, egyháznak. Énekeljük Hu­szár Gállal: „Adjjó tanító mestereket né- künk, Adj bölcsességet általuk minékünk, Hogy jó erkölccsel, értelemmel éljünk, Mi jó Istenünk!" (Ék. 483,2) * Sömlószőlősön ádvent első vasárnapján - mint eddig mindig - sokan jöttek az is­tentiszteletre. Az új oltárral és új szó­székkel gazdagodott gyülekezeti terem­ben hittanos gyerekek szolgálata áhítatra buzdította a megjelenteket. A konfir­mandus jelöltek vették körül az oltári szolgálatot végző lelkészüket, hogy fel­váltva olvassák a bevezető zsoltárokat, imákat, lekciókat. Az igehirdetői szolgá­latra meghívták Tóth Sándor ny. lelkészt Pápáról, aki bevezető mondataiban el­mondotta, hogy éppen 60 évvel ezelőtt, mint megyei ifjúsági lelkész szolgált a gyülekezetben. Többen voltak, akik em­lékeztek a „talentumokról szóló egész napos igei üzenetre.” Polgárdi Sándor lelkész odaadóan készül a gyülekezettel a millenniumi év alkalmából egy állandó kiállításra a gyülekezet múltjából. Pár éve - kutatásai és fáradozásai eredmé­nyeként - a lelkészlakás előtti téren állí­tották fel javaslatára Döbrentei Gábor (1785-1851) tudós és költő szobrát. Szé­chenyi ajánlatára lett a Magyar Tudomá­nyos Akadémia titkára az evangélikus lelkész fia és a falu szülöttje, a Döbrentei-kódex fölfedezője. Közli: T.S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom