Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-01-16 / 3. szám
Evangélikus Élet 2000. JANUÁR 16. 5. oldal S4SAR0B Kedves Gyerekek! U A mai alkalommal egy csigáról szeretnék Nektek egy történetet i£jj| elmesélni. Egy szomorú és magányos csigáról, akivel senki sem barátkozik, senki sem beszélget. A történet végére mégis jóked- vű lesz, hisz egy olyan titkot tud meg, amire sokszor még mi sem * 4* gondolunk. Szeretettel: Pöttv bohóc Csiszicsosz, a Csiga és a Napraforgó Barátság, barátság! - sóhajtott mélyen Csiszicsosz, a Csiga. - Még sohasem volt barátom. Egy sem - mondta hangosan. Mikor beszélt, még a csigaház is visszhangzott. Valaki kiírta a háza falára: üres. Hiába súrolta, hullajtottá rá a könnyeit; se eső, se hó nem mosta le.- Van csengőm és telefonom, mégse csönget rám senki - mondogatta halkan és kipottyant a bal szeméből egy könnycsepp. - Figyelj, Szöcske ne szökkenj el ilyen gyorsan! Várj egy pillanatra! Meghívlak egy harmatteára! Annyi mondanivalóm van! Nem is vesz észre - legyintett szomorúan. Mindenki siet. A Méhecske például a mézgyárba. Pedig elpanaszolnám neki, hogy milyen magányos vagyok, meg milyen lassú; hogy összefirkálták a csigaházamat. Csodálom Napraforgót. Ha bánatos, vagy ha valaki megsérti, feltekint a Napra, és mikor ránéz az ellenségére, már mosolyog is újra. Meg kéne fejteni a titkát.- Rólam beszélsz? - fordult hozzá mosolyogva Napraforgó.- Ééééén? Iiiigen - dadogta a Csiga és riadtan visszabújt a házába.- Gyere elő - szólította kedvesen Napraforgó -, beszélgetni szeretnék veled.- Velem, a Csigával? - kérdezet ijedten Csiszicsosz, de a szája szegletében ott bujkált valami mosolyféle.- Örülök, hogy látlak - mondta Napraforgó, és látszott rajta, hogy tényleg örül.- Nagyon magányos vagyok - panaszkodott a Csiga. - Mindenki siet valahová, észre sem vesznek.- Én tudok valakit, aki mindig ráér. Bármikor megszólíthatod. Kérd őt, és segít a bajban.- Mondd, Napraforgó, ki az? - ámuldozott a Csiga.- Ő a Gazda, aki mindent lát és mindent hall. Ő szeret téged.- Engem, Csiszicsoszt? - mutatott magára a Csiga és egyre jobban csillogott a szeme.- Ezt biztosan tudom - mosolygott szelíden a Napraforgó. - Képzeld, minden bölcsesség a Gazdánál van - folytatta.- Az Aranyeső a Gazda szószólója. Ha Őt hallgatod, bölcs leszel. Az állatok és növények bölcsessége, ami bennük születik, amolyan botcsinálta bölcsesség. Mindenkinél más színű. Mikor beszélgetnek, összekeverednek a színek; a sárgából és a kékből zöld lesz. Persze mindenki azt hiszi, hogy az ő színe ragyog a legszebben. Ha a Gazdával teljesen jóba akarsz lenni, Csiszicsosz, el kell hagynod azt a rossz szokásodat, hogy megdézsmálod a káposztaföldet. Ez a káposztákat is sérti. És ha mindig siránkozol és nyavalyogsz és hullatod a köny- nyed, még csigarokonaid is kerülni fognak. Ha a rosszat várod, azt könnyen meg is kaphatod. Inkább örülnöd kellene előre, hogy hamarosan be fognak kopogtatni hozzád.- Én már sohasem leszek az a félős, nyavalygós Csiszicsosz, aki voltam - örvendezett a Csiga. - Megértettem a titkodat, kedves Napraforgó. Olyan boldog vagyok! A Gazdára fogok figyelni.- Ha majd cipót sütsz - folytatta örvendezve Napraforgó -, lesz benne egy olyan íz, ami eddig hiányzott belőle, amolyan örömíz. Beköltözik házadba valami, ami eddig sohasem volt. Ha vendégségbe mész, akkor is viszed magaddal. És mindez azért fog megtörténni, mert benned lesz a változás. Ha vihar közelít, meggyújtod a gyertyácskádat és kiteszed az ablakba; akkor majd mindig betér hozzád valaki, aki bajban van. Ha régen nem volt kedves hozzád, bocsáss meg neki teljes szívedből, mert ha nem teszed, elnehezedhet a szíved. D. Szász Blaskó Márta Az Európai Unió harmadik pillére EGYSÉGES BELBIZTONSÁGI ÉS JOGI TÉRSÉG EURÓPÁBAN MASIKA £§!T feiHÁRMAT! GERGELY így jellemezte a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében december 21- én este Czuczai Jenő, az Európai Jogakadémia általános alelnöke az „Egységes belbiztonsági és jogi térség Európában ” című könyvet és a benne foglaltakat. (Az első pillér az Európai Közösség, a második a kül- és biztonságpolitika.) Üzenetértékű ez a munka, mert fontos területét mutatja be a kontinens jogrendszerének, amely nemcsak a tagjelölt országoknak, de a már tagok számára is kihívást és feladatot jelent. A belső piac megteremtésével és a közös valuta bevezetésével a régió integrációja nem fejeződött be, a belpolitikák és az igazságügyi tevékenységek összehangolására is szükség van. Dr. Masika Edit és Harmati Gergely az ötszáz oldalas kötet két szerzője mutatta be a könyvet, (rajtuk kívül még kilencen írtak benne) mely hiánypótló a maga nemében. Ez a munka első ízben foglalkozik átfogó jelleggel az Európai Unió bélés igazságügyi együttműködésével Magyarországon. A kötet első része - melyet Harmati Gergely írt - az Európai Unióról szól: történetének, intézményeinek és az integráció elméletének paradigmatikus ismertetésére vállalkozik. Újszerű és részleteiben is könnyen áttekinthető képet kapunk korunk kiemelkedő nemzetközi szerveződéséről. A második rész a bel- és igazságügyi együttműködés kérdéskörével foglalkozik. Ez a terület a Maastrichti Szerződést felülvizsgáló kormányközi konferencia lezárása után is belső ellentmondásokkal küszködött és háttérbe szorult. Ennek következtében a kérdéskör iránti érdeklődés és az e téren végzett kutatások a szakemberek szűk körére korlátozódtak. A könyv a következő évszázadnak szól, és nemcsak a jogászoknak, hanem azoknak is, akik gyakorolják a jogot: köztisztviselőknek, rendőrtiszteknek, bíróknak, határőröknek, vámosoknak és a szervezett bűnözés ellen ellen küzdőknek. A tudományos kutatás területén kézikönyv lesz és az oktatásban is nagy segítséget és támaszt jelent majd. A függelék fontos dokumentumok magyar fordítását közli és a lábjegyzetek további irodalmat ajánlanak azoknak, akik ezzel a harmadik pillérrel kívánnak foglalkozni. A kötetet a Miniszterelnöki Hivatal Integrációs Stratégiai Munkacsoportja adta ki. Ez évben várhatóan valamelyik könyvkiadó is megjelenteti és akkor a bolti forgalomban is kapható lesz. • Ürmös Lóránt A Magyar Cserkészszövetség ICHTHÜSZ közössége (a protestáns cserkészek szövetsége) 1999. november 13-án evangélikus cserkészvezetői találkozót tartott, ennek határozatait alább közöljük: A hitéleti és nevelési főtémájú találkozó résztvevői megdöbbenéssel állapítják meg, hogy egyházunk statisztikai adatai szerint evangélikus népességünk egyre riasztóbban fogy. A keresztelések, konfirmálások, házasságkötések csekély számával szemben a temetések száma kétségbeejtően nagy. Az arány jóval nagyobb az országos aránynál. Ennek több társadalmi oka is lehet, de mindenképpen nagymértékű csökkenést mutat. A fogyás megállítására, Isten Szent Lelkét segítségül kérve, az ifjúságnak a gyülekezetben való megtartására szeretnénk szolgálatba állítani a cserkészmozgalmat is. A cserkészmozgalom célja a gyermekek jó erkölcsi érzékű, hívő, becsületes felnőtt emberré nevelése. A mi követendő célunk az Evangélikus ifjúság egyházához, hitéhez, nemzetéhez hű felnőtt emberré nevelése. Ehhez a szolgálathoz kérjük a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetőségének, a lelkészeknek, az iskolai igazgatóknak, a pedagógusoknak, minden, az egyház sorsa, az ifjúság nevelése iránt elkötelezett egyháztagnak a támogatását. Ennek érdekében elhatároztuk a következőket. 1. A találkozót a jövőben évente kell rendezni éspedig ádvent első vasárnapja előtti harmadik, esetleg a negyedik szombaton (a legkorábbi időpont november 12., a legkésőbbi november 18. ill. november 5. és november 11.) 2. A mostani találkozó szervezése azt mutatta, hogy a szervezést korábban, legkésőbb szeptember elején meg kell kezdeni. 3. Ezt a határozatot elküldjük a Magyar Cserkészszövetségnek. 4. A határozatot elküldjük minden evangélikus iskolának, elsősorban a gimnáziumoknak. 5. A határozatot elküldjük minden nagyobb gyülekezet lelkészének, minden egyházmegye esperesének, a kerületek püspökének, az országos egyháznak, a MEVISZ-nek. 6. Megjelentetjük a határozatot a Magyar Cserkészben, a Vezetők Lapjában, az ICHTHÜSZ-ben, az Evangélikus Életben és lehetőség szerint a Lelkipásztorban. A fenti lapokban megírjuk, hogy váijuk munkára jelentkezését a cserkésztiszteknek és mindazoknak, akik a cserkészmunka és az ifjúság cserkészszellemben nevelése iránt elkötelezettséget éreznek. Kérjük továbbá az evangélikus fenntartásban, illetve az evangélikus iskolák keretében már működő csapatok jelentkezését. Magyar Cserkészszövetség ICHTHÜSZ közösség, Sass János I. cserkészkerületi megbízott, 1117 Budapest, Fehérvári út 23. N em véletlen lett a karácsonyi könyvpiac egyik sikertörténete Lengyel László és Várszegi Asztrik közös szellemi terméke. A szabadgondolkodó és a püspök nem szellemi párviadalt folytat, rendkívüli toleranciájuk miatt még a valódi dialógusok is ritkák, inkább együtt elmélkednek, hihetetlen gondolati gazdagsággal és csillogó műveltségük adekvát termékeivel ajándékozva meg az olvasót. „Egyikünk sem érezte annak szükségét, hogy a másikat kioktassa, megtérítse. Elismertük a másik jogát a hitre és a nem hitre. - Az az ember, aki elmondta esti imáját, olyan ember, aki őrszemeket állít. Nyugodtan alhat. (Charles Baudalaire). - Várszegi Asztriknak kint állnak az őrszemei. Én vívódva, fel-fel ébredve, őrszemek nélkül élek. Elismertem és hallgattam, hogy tudok az őrt állóiról. Elismerte és hallgatott, hogy tud az őreim hiányáról, önzetlenségemről. ” - írja az Előszóban Lengyel László. - „Ez a könyv szabad könyv. A szabadság hatja át minden sorát. Várszegi Asztrik a II. Vatikáni Zsinat által megújult katolikus egyházat képviseli függetlenséggel és alázattal. Én felszabadult értelmiségi vagyok annak minden előnyével és hátrányával. ” - Már az Előszó is tanulmány értékű, hasonlóan Lengyelnek a fejezetek után közölt mini esszéihez. Karácsonyi levél. A század mérlegén. Isten stílusa. Befalazva a századba. Időbeli, történelmi és gondolati építkezés egyaránt jellemző a négy fő fejezetre - Gyermekkor, ifjúság, A félelemről, A kegyelem ideje, A lelki függetlenségről - tagolódó, mindössze tizenhárom ív, kétszázötven oldal teijedelmű könyvre. (Helikon Kiadó) Önmagában a két szerző életútjának és gondolkodásának közelebbi megismerése is megéri az olvasás fáradtságát, élvezetét. A bencés szerzetes, a pannonhalmi főapát 1946-ban, a filozófus 1950-ben született, egy nemzedékhez tartoznak, ahhoz az érett életkorhoz érkeztek, amikor már szükségszerű a mérlegkészítés. Vállalják mindenkori önmagukat, különbözőségeikben is sajátos az egységük, ami arról üzen, hogy van, kell lenni az emberi természetben, a zsigerekben, a tudat előttesben valami olyan esszenciának, ami szorosabb kapcsolatot, érzelmet képes teremteni egyébként eltérő felfogásúak, vallá- súak stb. között, mint amit számos, a saját szekértáborhoz tartozó ember iránt táplálnak. Lehet, ez lenne a megálmodott, teljesen nyitott, indulatmentes értelmiségi lét, a másik befogadásának a tudománya, művészete, anélkül, hogy mindazt elfogadnám, amit ő vall. Nekünk evangélikusoknak sajátosan is érdekes a Sopronban született és a ma újra evangélikus egyházi iskolában, a Líceumban tanult és ezt a tradíciót is vállaló ökumenikus gondolkodó Várszegi Asztrik története, formálódása, élete a bencés közösségben, véleménye, tapasztalatai a Kádár-rendszer egyházáról, a Vatikán és a magyar politika, a magyar egyház kapcsolatáról. Már a könyv 44. oldalán elérkezik a dialógus oda, hogy a katolikus szerzetes elmondhatja: „Két különböző dolog, hogy gyűlöld a bűnt, de szeresd a bűnöst. Az, hogy nekem normáim vannak, vagy, hogy az egyháznak ebben a kérdésben szigorú álláspontja van, egyáltalán nem jelenti, hogy az eszményeink az emberek ellen vannak. Sőt minden értük, érte van. Á kereszténység nem önmagáért, hanem az emberért van. ” Mintha ott lett volna Lengyel László legutóbbi értelmiségi konferenciánkon, ahol az fejtegettük, hogy a közéletben nem akarnak tudomást venni a megfogyatkozott, de mégis létező, az egyházhoz kötődő értelmiségről. Egyháziak alatt csak klerikusokat értenek, őket viszont szinte nem tartják értelmiségnek. A kérdés valamennyire oda-vissza fennáll — „... se bennem, se másban a köreinkből nem merült fel, hogy meghívjunk egy püspököt, egy. papot egy sor olyan típusú kérdés megvitatására, ahova írót és filozófust, sőt átlagértelmiségit minden további nélkül meghívtunk. Egyházi személyt kizárólag egyházi ügyekben hívtunk és hívunk, mintha nem is volnának értelmiségiek... Akkor ott az egyházi konferencia és háromszor megvizsgálják a laikust, hogy odaengedik-e, derék keresztény, vagy zsidó ember-e. Merész és szellemes a párhuzam keresése a világ- , mozgalmak nagy eseményeit - zsinatok, pártkongresszusok, - megelőző, kísérő várakozás, reménykedés között, ami a mindenütt meglévő reformerők érzéseit, csalódásait illeti. Ha érintőlegesen is csak, de szóba került a katolikus-protestáns augsburgi megállapodás, az együtt- munkálkodás szükségessége a szekularizáció térhódításakor. Felszólító jellege van annak, amit a liberális filozófus - a liberális és a szociális minimum példájára - a keresztény minimumról, mint minden kereszténytől elvárható magatartásról ír. „Amit sokan minimumnak tártnak, azt sajnos mások a különböző keresztény egyházakban maximumnak tekintik... a nyugat-európai teológusok pontosan ennek a minimumnak akarják kialakítani és tágítani a keretét teológiailag... most próbálom összeegyeztetni a liberális közgazdász létemet és gondolatvilágomat azzal a szociális érzülettel, hogy az ember a gyöngék és a hatalmasok közti választásokban a gyöngék mellé áll... elhiszem, hogy a gyöngék és a szegények mellé fogsz állni... Viszont az egyház egészét illetően gyanakszom ... azt mondja, hogy mindig a szegények és a gyöngék oldalán áll, de ő maga mindig gazdag és hatalmas. ” Vélem, sokaknak új, hogy létezik nyugaton ortodox rítusú bencés közösség, a pannonhalmi kezdeményezésről, az 1998-as párbeszédről, amit az apátságban megkezdték antijudaizmusról, antiszemitizmusról, tudtunk, de ahogy eddig a konferenciasorozat sem folytatódott, mi sem vállaltuk érdemben a dialógust. „Látsz-e kell lelki és szellemi elszántságot az egyház részére erre a párbeszédre? ’’ - kérdezi Lengyel László. Majd hozzáteszi: „ ...a protestáns egyházakban létezik egy elszánt kis csapat, akik újra akarják gondolni a magyarországi antiszemitizmus egyházi, teológiai gyökereit... ” - Várszegi Asztrik: „Az gondolom, hogy a katolikusoknál is így van... de még az egész egyház számára és így a magyar egyház számára sem érett be a gondolat. ” - Lengyel László: „II. János Pál mondta Auschwitzban: Itt térdepelek a Golgotán. Térdepelni: ez az egyetlen és legtöbb - írja Pilinszky - el fog jönni a nap, amikor a magyar püspökök is elzarándokolnak Auschwitzba. ” Érdekes és az igazi dialógusok egyike, amikor a világi ember szinte ugratja a papot azzal, hogy mindig Jézus Krisztusról beszél, szinte Istenről nem, nem szólva Szűz Máriáról és a szentekről. Gyönyörű a válasz, a bizonyságtétel: „Az Isten Jézus Krisztusban jön közel hozzánk, benne látható, járható körül az a minta, amit nekünk, embereknek követnünk kell ahhoz, hogy emberhez méltóan, sőt Istenhez méltóan éljünk... hogy Isten megjelent közöttünk Jézus Krisztus személyében, az az örömhír és ezért az ember mindig Jézus Krisztusról beszél. ” Nem térnek ki sem a magánélet, sem a politika úgymond kényes kérdései elöl. Vállalják a szembesülést, mind a kereszténység Nagy Konstantinus-i korszakát követő problémákkal, mind a kelet-európai posztkommunista társadalmak egyházi és nem egyházi bajaival. A dialógus állomásai akár egy ifjúsági bibliakör éves programját alkothatják. Egyedül az Istentől függő autonóm ember nevelését állítom mindig ideálnak egyházi iskoláink elé. A könyv egyik szerzője, a bencés szerzetes ezt az ideált látszik megvalósítani. De közel kerül hozzánk is, megértjük, élvezzük a kapcsolat dinamikáját, beszélgetőtársa is. A „csak” autonóm ember. A „csak”-ot mi is megkérdőjelezzük. A szabadgondolkodó gondolatai is erős, értékes kötődésekre utalnak. Frenkl Róbert 5
