Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-06-04 / 23. szám
65. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 2000. JÚNIUS 4. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „Aki hiszi, hogy Krisztus az ő javára halt meg s támadott fel, azon Krisztus feltámadása megmutatja erejét. ” Luther A TARTALOMBÓL „A legemlékezetesebb magyar péntek” Missziói munkaágak egyházunkban „Gyermek vagyok” Az Északi Evangélikus Egyházkerület íl gyülekezetei egyházkerületi felügyelőnek BENCZÚR LÁSZLÓ építészmérnököt választották. Isten áldása kísérje munkáját! A misszió vasárnapja Egyházunkban, ettől az évtől, Exaudi vasárnapjára kerül a misszió vasárnapja. Ez a vasárnap erősen missziói töltésű ünnepek ölelésében, Mennybemenetel és Pünkösd ünnepe között található. A távozó Jézus tanúként küldi tanítványait a világba, megígérve, hogy ehhez a szolgálathoz Erőt kapnak a Szentlélek által. Sőt, Ő maga lesz velünk, minden napon, a világ végezetéig, HA valóban az Ő küldetésében járunk. Erre a vasárnapra egyházunk Missziói Bizottsága szórólapot juttatott el gyülekezeteinkbe azzal a reménységgel, hogy ez is segítheti a missziói tudat és felelősség ébresztését és erősítését. A vasárnap offertóriuma is a misszió ügyét szolgálja, melynek összege, immár évek óta, a missziói pályázaton keresztül visszakerül a gyülekezetek és egyházmegyék missziói munkájának támogatására. Adjunk hálát Istennek az egyre bővülő missziói lehetőségekért és éljünk velük! „Legyünk végre azzá, mi Benned vagyunk: vonzó látvány, íz, fény - úgy lesz holnapunk! ” (Ev. Énekeskönyv 473,4) Misszió vasárnapján egyházunk missziói területei mutatkoznak be lapunkban. A FÉBÉ Diakonissza Anyaház Vezetősége fájdalommal tudatja, hogy 2000. május 22-én, életének 89. évében Túrmezei Erzsébet testvér a FÉBÉ Diakonissza Anyaház főnökasszonya, költő, műfordító hazatért Urához. Temetése 2000. május 30-án nagy részvét mellett volt a csömöri temetőben. Emléke legyen áldott közöttünk. „Egészséges szorongással és reménységgel teli érzés van bennem, ami egy, az újszülött megérkezése előtti várakozáshoz hasonlítható. Interjú a megalakuló Nyugati Evangélikus Egyházkerület püspökével, illetve felügyelőjével. Ittzés János kőszegi lelkész Dr. Weltler János veszprémi gyógyszerész A május 19-i országos közgyűlésen elhangzott országos felügyelői jelentés szerint tehetsége, felkészültsége és a várakozás döntött ön mellett, hogy képes lesz programját megvalósítani. Akik önre szavaztak, a változásokra szavaztak. Mi a véleménye, sikerül elképzeléseit megvalósítani? Nem akarom hamiskodó módon azt állítani, hogy soha nem érdekel, hogy az emberek, hittestvéreim vagy éppen gyülekezetünk tagjai mit mondanak rólam; értékelik vagy éppen kárhoztatják azt, amit mondok, teszek, vagy amilyen vagyok. Most mégis azt kell mondanom, hogy püspökké választásom megrázó és elkötelező eseményében nem döntőek számomra a méltató szavak. Sokkal fontosabb az a szívbeli meggyőződés és reménység, hogy a gyülekezetek szavazatokban megnyilvánuló bizalmán keresztül az Úristen hívott el a püspöki szolgálatra. A püspökjelölti bemutatkozásomban az Evangélikus Életben is megjelent programomra Istentől várom a hitelesítő pecsétet. Amit abban ő jónak talál és helyben hagy, annak megvalósításához fog erőt adni, ha pedig valamit csak én gondoltam ki, az meg igazán nem fontos, így remélem azt, hogy a program Urunk vezetésével és segítségével megvalósítható. Emberileg nézve, a választás eredménye is jó reménységgel tölt el, hogy nem magányos harcos leszek, hanem felügyelőtársam és egyházkerületünk lelkészei, felügyelői, presbiterei és minden hittestvérem harcostársként vállalja magára azt, amit Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületünkért és egész egyházunkért kinek-kinek tennie kell. Kőszegi lelkészként naponta szembesülök azzal, amit egy régi kőszegi polgár is tudott, és ékes latin nyelven házának homlokzatára íratott: „Non est volentis neque currentis...” azaz „... nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. ” (Róm 9,16) Siker? Kudarc? Van-e bármi is az életünkben, amit nem Isten irgalmassága rendel ki számunkra, vagy hatalma von meg tőlünk? Bizony, érvényes ez a püspöki programok sikerére is! Voltak lelki vívódásai a jelölés utáni időszakban és most? Voltak és vannak is. Először azért, hogy szabad-e elfogadnom a jelöltséget. Ebben a vívódásban Ordass püspök úr egyik írása segített a döntés meghozatalában. Neki, amikor a maga jelöltségével vívódott, az akkori kelenföldi egyházközségi felügyelő segített (aki egyébként apai nagyanyám testvére, dr. Komjáthy Jenő volt.) Tanácsát így idézi az emlékező püspök: „... hogyha Istennek nem az én szolgálatom kell, akkor gondoskodni tud arról, hogy nem kapjam meg a megválasztáshoz szükséges szavazattöbbséget. Ami pedig a legfőbb - mondotta így nem kell a megfutamodás lelkiismereti terhét cipelnem. ” (Akikkel az Úton találkoztam, 15. old.) Mostani vívódásaim pedig az alkalmasság, alkalmatlanság kérdése körül örvénylenek. Amikor nyugtalankodom, ahhoz menekülök, aki a gyengéknek erőt ígért, és aki egyedüli forrása a mi szolgálatra való alkalmasságunknak. És ilyenkor megnyugszik a szívem, és a megmaradt út elmélyül... Hogyan fogadta a kőszegi gyülekezet püspökké választását? Ezt gyülekezetünk tagjaitól kellene megkérdezni... Azt szokták mondani: „Egyik szemünk sír, a másik meg neEgyetért-e Ittzés püspök úr elképzeléseivel? És - véleménye szerint - tudja őt támogatni ebben? Május 10-én, amikor Győrött a jelölőbizottság ismertette a választás végeredményét, az érintett egyházmegyék képviselői közül többen nyilvánítottak véleményt. Az egyik felszólalás igen emlékezetes volt számomra. Ittzés Jánoshoz szólt, és azt mondta ha jól emlékszem, „mi nem rád szavaztunk, de mindent megteszünk azért, hogy munkádat támogassuk és az új kerület ügyét szolgáljuk.” A választás után ilyen lelkületnek van helye a lelkészek, tisztségviselők és a gyülekezeti tagok között. Nekem személy szerint már a jelöltség Ittzés János és dr. Weltler János a leendő Nyugati Evangélikus Egyházkerület megválasztott püspöke, illetve felügyelője. Fotó: Menyes vet.” Érezzük Kőszegen testvéreink sze- retetét és aggodalmát is, de fontos és erőt ad, hogy tudom, imádkoznak értem. Meg talán egy kicsit büszkék is... Kőszegi plébánosként kapta egri érseki kinevezését dr. Seregély István, hát most az evangélikusoknak is „Kőszeg ad” püspököt. Milyen kapcsolatot kíván kiépíteni felügyelőtársával? Nagy érték egyházunkban, hogy a különböző vezetői, egyházkormányzati szinteken a „lelkészi elem” mellett mindig ott van a felügyelőtárs. A gyülekezetek megrendítően nagy bizalmával egyházkerületi felügyelővé választott dr. Weltler János testvéremet már teológuskorom óta ismerem. Nem most kell megismerkednünk. A közös szolgálatban felfrissülő és új távlatokat kapó kapcsolatunk elé jó reménységgel nézek. Örömmel és egyetértéssel hallottam eddigi megnyilatkozásait is. Négyszemközti beszélgetéseink során pedig azt az örömteli felfedezést tehettem, hogy már van kapcsolatunk a közös hitben, a közös el- hivatás kötelezésében és abban a reménységben, hogy „fáradozásunk nem lesz hiábavaló az Úrban.” (lKor 15,58) Gondolat misszió vasárnapra „A Jézus Krisztusban kapott örömhír elmondása a legmagasz- tosabb és legszentebb feladat, amelyre az ember odaszánhatja magát: olyan feladat, amelyet az angyalok is irigyelnek, és amelyért még az arkangyalok is elhagynák a mennyet. A prédikálás a világ összes hivatása közt a legnemesebb. ” Will Sangster elvállalásakor el kellett döntenem, hogy vállalom-e a feladatot. Akkor még semmit sem lehetett tudni a püspökjelöltek elképzeléséről, csak az volt biztos, hogy lesz dunántúli kerület, és annak püspökével kell együtt munkálkodni egyházi törvényeink szerint. Erre mondtam igent. Megismerve Ittzés János programját, nem változott meg véleményem. Szívesen és tehetségem szerint támogatom őt. Szeretnék aktív részese lenni annak a munkának, amelynek során a nagy hagyományokkal rendelkező dunántúli egyházkerület újraéled, és elfoglalja méltó helyét a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Hogyan látja azt a törvényt, hogy a szavazatbontás és az egyházkerület megalakulása között hónapok telnek el? Milyen érzés egy még nem létező egyházkerület vezetője lenni? Zsinati tagként jelen voltam a harmadik kerület megalakítását elrendelő törvény megszületésekor. Állíthatóm, hogy sem a különböző sajtótermékek, sem az - érthető módon - szubjektív elbeszélések nem tudták érzékeltetni azt a légkört, amelyben egy, az új kerület szempontjából jelentős döntés megszületett. Valószínű ezek után, hogy a munka beindítása sem lesz zökkenőmentes. Nem hasonlítható egy meglevő kerületben lezajló püspökváíasztás vagy akár egy teljes tisztújítás időigénye egy új kerület megszervezésének feladatözönéhez. A törvénnyel és a határidőkkel tehát véleményem szerint nincs semmi baj. Az adott esetben nagyon is kell ez a néhány hónap ahhoz, hogy az új kerület minden tisztségviselője törvényesen kerüljön megválasztásra, de kell ahhoz is, hogy a működés minimális feltételeit biztosítani tudjuk. Az új kerülettel kapcsolatban vegyes érzések kavarognak bennem, melyben aggódás és remény egyaránt megtalálható. Egyrészt elszomorítónak és elgondolkodtatónak tartom azokat a híreket, melyek szerint a jelölések megtörténte után, sőt a választások alatt még mindig harc folyt egyes egyházmegyék ide vagy oda- tartozásáról. Tehát még nincs nyugvóponton a dunántúli kerület ügye. Másrészt egészséges szorongással és reménységgel teli érzés van bennem, ami egy, az újszülött megérkezése előtti várakozáshoz hasonlítható. Remélem, hogy úgy, mint eddig, ezután is elegen leszünk, akik szeretettel gondoskodnak és munkálkodnak az új kerület épülésén. Hogyan fogadta családja az ön megválasztását? Családom a Weltler név iránt megnyilvánuló bizalomnak, nagy megtiszteltetésnek és komoly felelősségnek tekinti megválasztásomat. Számunkra, de elsősorban feleségem számára nem szokatlan, hogy munkahely- vagy munkakör-változás miatt hol több, hol más a feladatom. Ez kihat a családon belüli munkamegosztásra is, ezért -‘főleg az utóbbi időben - egyre gyakrabban figyelmeztetnek arra, hogy ne terheljem túl magamat. Az egyházi szolgálatok, a zsinati tagság, a gyülekezeti felügyelőség vagy a rendszeres kántorizálás úgy is összeegyeztethető volt hivatásommal, hogy az ún. harmadik műszak ellátásában is tudtam segíteni, sőt kedvelt szabadidős tevékenységemről, a vadászatról és a horgászatról sem kellett teljesen lemondanom. Már most látom, hogy az egyházkerületi felügyelőség sokkal időigényesebb, mint gondoltam. Csak remélni tudom, hogy ezután is jut idő mindenre, és akik eddig segítették munkámat, ezután is támogatni fognak. Milyen lélekkel gondol azokra a jelöltekre, akik kevesebb szavazatot kaptak, mint önök? Egyik lelkésztestvérem levélben kereste meg a négy jelöltet a választás előtt, melynek két bekezdését idézem: „Nálunk húsvét vasárnapján lesznek a választások. Isten igéje alapján tájékozódva szükségesnek tartjuk, hogy abban az órában ne csak mi imádkozzunk Értetek, hanem Ti is velünk együtt! (Vö. Mátyás apostollá történő megválasztásának történetével!) Mivel önmagában véve a »szabad« akarat mindannyiunkban csak a Sátán birodalma lehet, imádságunknak a Miatyánk harmadik kéréséhez kell kapcsolódnia: „Atyám! Legyen meg a te akaratod!” „Atyám! Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!” Ha a többi gyülekezet is így választott, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az emberek szavazatán keresztül Isten akarata érvényesült. Biztos vagyok abban, hogy sem az első körben jelölt testvérek, sem a jelölőbizottsági meghallgatás után a jelöltséget vállalók egyike sem volt önjelölt, nem a tisztség betöltése utáni vágy hajtotta őket. A bemutatkozások során mindenki azt hangsúlyozta, hogy a kerület vezetését szolgálatnak tekinti, és ha a gyülekezetek többsége rájuk szavaz, vállalják a feladatot. Úgy gondolom, hogy ez alkalommal csak az dőlt el, hogy erre a szolgálatra Isten minket hívott el a dunántúli kerület építése során, ezen a szolgálati helyen mi leszünk kezében a munkaeszközök. Nem tartom magunkat győztesnek, sem őket vesztesnek. Jelölttársaink biztosan kapnak más feladatot, ami lehet ugyanolyan fontos és felelősségteljes mint a mienk, amit szintén csak szeretettel és hűséggel szabad végezni. Menyes Gyula i »
