Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-06-04 / 23. szám
2. oldal 2000. JUNIUS 4. Evangélikus Élet r ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM „Halld meg, Uram, hívó hangomat!” Zsolt 27,7 Krisztus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” Jn 12,32 VASÁRNAP „Maradjatok meg a hitben szilárdan és egyenesen; rtnem tánro- rodva az evangélium reménységétől." Kol 1,23 (Jer 17,5.7; Ef 3,14-21; Zsolt 131,1-3) Intenzív osztály. Mindent átható fertőtlenítő szag és a lélegeztető gép monoton fújtatása. Ez itt az élet és halál közcjjni szűk mezsgye. Talán csak egy másodperc és lezuhansz valami ismeretlen, iszonyú mélységbe. Most már értéktelenek a szavak, nincs más csak megbékélt búcsíres az evangélium reménységének sziklaszilárd hídja, amely átível előtted a tú Írtírtra. ma is. ” Dán 9,7 (Ef 1,7; Róm 8,26-30; lKor 8,7-13) Ordítozó féligazságok és hatalomféltés. Torzra nőtt ego. A „csakazértis megmutatom” pökhendisége. Milyen szánalmas az ember! Aztán elénk toppan Jézus: szelíd tekintete, hatalommal bíró Száva és áldozatának páratlansága térdre kényszerít. pqilT(“,pTfSid ” Uram, Uram, ne irtsd ki népedet, örökségedet, amelyet ha- V«l Pl •au* talmaddal kiváltottál. ” 5Móz 9,26 (Róm 8,16-17; Jn 7,37-39; lKor 9,1-18) Prófétálták, hogy te Uram kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú és szereteted végtelen. Ésszel mégis fel nem érhetem, hogyan viseled el bot- ladozásaimat és bocsátód meg bűneimef?! Nagy a váltság ára! Köszönöm, hogy nem hagyod rajtam kárba veszni. HÉTFŐ ” ^sak féljétek az Urat, és szolgáljátok öt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetéket vitt véghez rajtatok!" ÍSám 12,24 (2Kor 3,6; Ézs 41.8-14; lKor 7,25-40) Vevőszolgálat, telefonszolgálat, közszolgálatiság. Szolgál a vasutas, a rendőr,/ lelkész. Milyen divatosra koptatott szava mai közéletünknek a szolgálat fogaim/ Vajon fedi-e még valódi, biblikus értelmét? Istenfélelemben, alázattal és önfeláldozással rendelkezésére állni a felebarátnak. Mert csakis az embertársban szolgálhatunk, az értünk emberré lett istennek. „Ébredj fel és erősítsd meg a^öbbíe^^^wtW^^^vanmtk. " Jel 3,2 (Ézs 35,3; Lk 12,8-12; lKor 8,1-6) Ez a levél Jézustól jöttTTOkiintc szegezett az üzenete. Hagyományosan szeretünk panaszkodni, túlzottan sajnáljuk önmagunkat, szinte fullasztó a bennünk felgyülemlett negatív energia! A rezignáció pedig elnyomja éberségünket, elerőtleníti hitéletünket. Csörög az ébresztő ige! Ébredj és ébressz! Aki mást felüdít, maga is felüdül (Péld 11,25). „Neked, Uram, igazatj van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még PÉNTEK "Isten orszá8ának gon, bizonyságul 11,32-40; lKor 9,19-23) Az első az evangéliumot. Velünk \ an, mm evangéliumát hirdetik majd az egész vilá- népnek." Mt 24,14 (IKrón 16,31; Zsid eretet öröme: futni, rohanni, vinni, továbbadni szeret az Isten! De vajon meddig tart ki bennünk ez a lelkesedés? A konfirmációig vagy az első ajtóig, amelyik bizonyságtételünk előtt bezárul? Az első koporsóig, amely drága szerettünket zárja magába, vagy az első ajánlatig, amely minthapőnyösebbnek látszana? Nem maradunk le valahol? KEDD SZOMBAT „A világ féléit a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké. " Jel 11,15 (Zsolt 145,13; Ézs TeTtSI®: lKor ,9r24-27f A félelem legkülönbözőbb formái tesznek beteggé bennünket. Rettegümcl^BFőtől, a kurdarctól, az emberi tekintélytől, mindannak az elveszítésétől, ami fontos számunkra. Ha félelmeinket elfojtjuk, vagy kompenzálni próbáljuk, csak a tüneteket kezeljük. Gyógyulás csak akkor várható, ha testestül- lelkestül átadjuk magunkat annak, akié a királyi uralom örökkön-örökké. Szókéné Bakay Beatrix HUSVET ÜNNEPE UTÁN 6. VASARNAP - EXAUDI Ti vagytok erre a tanúk Lk 24,46-49 Egy régi legenda szerint Jézus, befejezve földi életét és szolgálatát, visszatért a mennybe. Szenvedéseinek és a kereszthalálnak sebhelyei láthatóak voltak rajta. Az angyalok körülvették és Gábriel együttérzően megjegyezte: „Uram, mennyit kellett ott lent szenvedned az emberekért!” Érdeklődve megkérdezte tőle: „Tudja minden ember, hogy menynyire szereted őket és mit vállaltál értük?” Jézus válasza: „Még nem, most még csak pár ember tud erről Palesztinában.” Gábriel faggatni kezdte: „Mit tettél azért, hogy valamennyien megtudják az egész világon?” Jézus szerényen felelt: „Pétert, Jakabot, Jánost és még néhány barátomat megkértem, hogy egész életüket szánják rá és mondják el sokaknak. Azokat pedig kérjék arra, hogy szintén adják tovább szeretetem és szenvedésem hírét, amíg a legtávolabbi földrészen is mindenki tudomást szerez erről.” Gábriel elgondolkozva töprengett, mert jól tudta, hogy az emberek milyen esendő- ek, végre megkérdezte: „Mi történik akkor, ha megfeledkeznek rólad, ha azok, akik majd utánuk jönnek a nemzedékek sorában, mindent elfelejtenek? Mi történik, ha majd ott lent az emberek már nem is akarnak rólad tudni, nem is beszélnek szíved szeretetéről és szenvedéseidről? Uram, nem lehetne még időben megváltoztatni tervedet?” Jézus végső válasza így hangzott: „Nem változtatom meg tervemet. Rájuk bízom magamat!” Keresve sem lehetett volna találni alkalmatlanabb embereket egy ilyen nagy világmisszió végzésére, mint a tanítványokat. írástudatlan, egyszerű emberek. Anyanyelvükön kívül más nyelven nem beszélnek. Mint a húsvéti történet mutatja, Jézus tanításából is sok mindenre, néha épp a legfontosabbakra nem emlékeznek. Jézus azonban nem önmagában a tanítványok képességeiben bízik, hanem a Szentlélek segítő erejében. Ezt ígéri és adja is nekik. Az Isten Lelke képes átformálni az embereket. A gyáva Péterből kősziklát, az indulatos Jánosból a szeretet apostolát, a megfutamodó tanítványokból vértanúkat, a Krisztust üldöző Saulból a világ legnagyobb misszionáriusát tudja formálni. A feltámadott Jézus megjelenéseinek az a célja, hogy tanítványait tanúkká tegye. Akiket Jézus meggyőzött arról, hogy Ő feltámadott, azokat tanúvá teszi. EXAUDI Az utolsó húsvét utáni vasárnap előtt néhány nappal ünnepeljük Jézus Krisztusról megvallott hitünk igazságát: „... felment a mennybe... ” Bizonyára újból és újból felidéződik bennünk a Lukács által elénk tárt kép: a tanítványok feszülten néztek a mennybe emelkedő Jézus után. Ebben a feszültségben ott lehetett a csoda megrendítő valósága, a Mester nélküli jövő bizonytalansága és ki tudja, még hányféle indulat és gondolat. Húsvét túláradó öröme után erősnek kellett maradnia, mert a Jézussal való kapcsolatot már nem fizikai valóságának megtapasztalása, hanem a hit jelentette. Ennek a hitnek megtartó ereje, jövőt kínáló ígérete formált bennünket is gyülekezetté, a Krisztus népévé. De tudjuk azt is, hogy értéktelen, felszínes csillogásban elhalványulhat húsvét ragyogó fénye, megválaszolatlan kérdések és kétségek támadása közepette elbizonytalanodhat a hit. Nem marad más, mint a feszült várakozás: sablonos válaszok, kapHalld meg, Uram, hangomat! Zsolt 27,7. 9. 11 kodó útkeresés és a „majd valami biztos mar reges-reg messze kialakul” érzése. Amikor az egyház népe Exaudi vasárnapján a 27. zsoltár verseivel fordul Isten felé, arról a hitről tanúskodik, hogy minden helyzetben élő, valóságos Urat szólíthat meg. Olyan valakit, aki meghallgat, segít és célba visz. Nem rejti el orcáját előlünk. Nagypéntek szenvedő Jézusán ott láthattuk a személyválogatás nélküli szeretetet, amely minden emberért kész volt áldozatot hozni. A húsvéti üres sír olyan hatalmat mutatott, amely a számunkra legyőzhe- tetlent, a halált is elsöpörte. Ki máshoz fordulhatnánk teljes bizalmunkkal, hitünkkel? Hiszen nagyhét és húsvét napjainak eseményeiben megismertük őt: értünk tett mindent! Ő a mi segítségünk. Segítségünk az élet apróbb-nagyobb próbáiban, hitünk megtartásában s a legnagyobb dologban, az emberi akarat számára egyszersmind lehetetlen vállalkozásban: visszatalálni Hozzá. Ha ő nem szól hozzánk, ha nem indul el felénk: járnánk. De Urunk tanít az ő útjára. Szavát megőrizte, megtartotta számunkra is. Minden igeolvasásban, igehirdetésben rácsodálkozhatunk hatalmára, szeretetére, ígéreteinek beteljesülésére, az ember számára felkínált jövőre. Az út, amit elénk ad, nem tévút, nem zsákutca, nem egy szakadék szélén ér váratlanul a semmibe. Egyenes ösvényt ad elénk, aminek vége nem lehet más, mint ami Jézus Krisztusban nyittatott meg: eljövendő országa. Jó átélni azt, hogy mennybemenetel után is jelenlévőként, köztünk élő valóságként szólíthatjuk meg Urunkat. Nem egyedül, magunkra hagyatva élünk: őhozzá mindig szólhatunk. S hogy ő nem hagyja válasz nélkül kérésünket, azt majd pünkösdi istentiszteletünk örömteli kezdetében valljuk meg: „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nékünk." Ördög Endre Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból június 7. szerda 16.30 Útmutató. (A műsor témája: az imádság.) június 8. csütörtök 16.25 „A kalapács teológiája (Az ökumenikus szervezet lakáshoz juttat rászoruló embereket.) június 11. vasárnap 10.00 Református istentisztelet. (Közvetítés Debrecenből Igét hirdet dr. Bölcskei Gusztáv püspök.) június 9. szerda 20.30 Századunk. (1938. Eucharisztikus Kongresszus. Budapest vendége Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa.) június 10. szombat 22.40 Századfordító magyarok. (Hamvas Bélára emlékezünk) június 11. vasárnap 15.00 Szentföldi szent helyek üzenete. (Jeremiás próféta Jeruzsálemé) Mi arra vagyunk tanúk, ami megíratott és ami Jézus Krisztusban beteljesedett: szenvednie és harmadnapon feltámadnia kellett. „Kellett”, mert nem volt más megoldás. Isten csak így tudta kijelenteni, hogy az életet választotta számunkra. Tanúk vagyunk arra, hogy Isten ember- szeretetének sikerült erősebbnek bizonyulnia annál a sok rossznál, amit az ember tesz, amivel önmagát és a világát pusztulásba viheti. Ez Isten rendelése. Nem mi találtuk ki. Nem a mi vállalkozásunk. Nem kéri, nem parancsolja, nem óhajtja, hanem kijelentő mondattal mondja: „Ti vagytok erre a tanúk.” Jézusról hitelesen tanúskodva, belesimulni Isten üdvösséget szerző tervébe. A felelőségünk azon van, hogyan lépünk be Isten rendjébe. Figyeljünk, hogy el ne menjünk az alkalmas pillanatok mellett, melyeket Isten készített elő számunkra. Kapaszkodjunk bele az Atyának és a Fiúnak ígéretébe. Kérjük, várjuk s vállaljuk a Szentleiket, hogy .megtörténhessen a csoda, mert Istennek mindennel, még velünk is terve van. Ámen. Szakos Csaba ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. június 4. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. (tanévzáró) Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró. M. tér de. 10. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Dietrich Tiggemann; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andorne; de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Péter; de. fél 10. (családi, tanévzáró, úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Németh Péter; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (tanévzáró) Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVL, Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Szabó János; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de: 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. Endreffy Géza. EXAUDI (Húsvét ünnepe után 6.) VASÁRNAPON a liturgikus szín: fehér. A vasárnap epistolája (oltári ige): Róm 14,13-19; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 24,46-49. HETI ENEKEK: 321, 366. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán június 11-én, pünkösd vasárnap de. 10.04 órakor a Budahegyvidéki templomból. Igét hirdet dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. a u na TÍ.J.RV|/H\ június 7. szerda 20.45 Fórum. (Görgey Artúr tábornok és Josip Jelasics hor- vát bán unokáinak találkozása.) június 10. szombat 14.20 Protestáns világ. (Egyházi híradó) június 11. vasárnap 19.30 Jeruzsálem. (Svéd film. Egy idegen prédikátor felforgatja a békés evangélikus falu életét.) A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Június 4. Jáij Isten útján hű munkában, Mondj imádságot, éneket! Egyedül benne bízzál bátran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van. (EÉ 331,5 55. Zsolt. Neumark Gy.) 5. Hogyne dicsérném az Istent, Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten végnélkül szeret! (EÉ 53,1 Gerhardt P.) 6. Szerető mennyei Atyánk, téged kereső csendünkben, kérlek, tölts el bennünket Szentlelkeddel, hogy gyenge életünkben erősek lehessünk! Add, hogy bennünk és általunk mindig jobban megvalósuljon szent akaratod! így világosság derülhet olyan helyre is, ahol most még sötétség uralkodik. (Blumhardt K.) 7. A bűnbocsánat elnyerése - noha szégyenkezünk miatta - mindig felemel és szabaddá tesz. Nem tartja az embert kínzó függőségben, állandóan a múltjához kötözve, hanem felszabadítja a mára és a jövőre nézve. 8. Irgalommal nézz le ránk! Mint ígérted, légy mivelünk! Benned bízunk, jó Atyánk, Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak Te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj! (EÉ 42,4 IV.sz-i himnusz nyomán Frantz I.) 9. Istenünk, Atyánk, Te széles e világon mindenkit hívsz, hogy lássa meg üdvösségedet. Kérünk, engedd, hogy az egész Föld megismerje munkásságodat és megmentő hatalmadat. Töltsd ki Szentlelkedet Egyházadra! Segíts népednek, hogy a föld sava és a világ világossága lehessen és örömteremtő evangéliumodat eredményesen hirdesse! (Angliából) 10. Jézus a múló időben Ugyanaz vagy szüntelen. Híveidet áldd meg bőven, Szálljon ránk üdv, kegyelem! Egyházadnak szent ügyét Hatalmas karddal védd; Add minden szív, minden lélek Téged valljon Istenének! (EÉ 469,4 Dieffenbach Gy. K.) * * ( i
