Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-05-28 / 22. szám
2. oldal 2000. MÁJUS 28. Evangélikus Élet r ISTENTISZTELETI REND „Szüntelenül imádkozzatok!” IThessz 5,17 „Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” Zsolt 66,20 VASÁRNAPI ”^z a szeretet' nem az' hogy mi szeretjük istent, hanem az: hogy O szeretett minket, és elküldte-Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." IJn 4,10 (Ézs 63,9; lTim 2jf-6a; Zsolt 96,1-13)' Gyakran mondjuk valakinek, aki szeret bennünkey„Bizonyítsd be, hogy szeretsz!” A szeretet ugyanis soha nem elégszik meg a szavakkal, mindig bizonyítékot kíván. Isten hatalmas szereteténekjbizonyítéka a kereszt! Rá lehetne írni: „így szeretett az Isten!” A szeretet netovábbja, amikor valaki az életét is kész odaáldozni a szeretett személyért. Jézus kivétel nélkül mindannyiunkat szeretett, mert mindannyii^cért életét áldozta! Erre á sze- retetre épülő meghitt viszony az alapja a^imádkozásnak, az imameghallgatásnak. ff HÉTFŐ " * testvéreim, jenkinek ne legyen köziiletek hitetlen és gonosz a szive, hogy élszakadjon az élő Istentől. ” Z&id. 3,12 (5Móz 5,29; 1 Kir 3,5-15; lKor 5,9- 13)Vi^^^^^^^^|lv-ilá| ezernyi csábítása, mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, kit nyeljenHn^^^P reklámok, szerény szirénhangok csábítanak: fordulj hozzánk, mi majd megadjuk a megoldást életed bajaira. Ilyen egyszerű: csak 180 Ft + ÁFA, és minden rendben lesz! Valóban ilyen egyszerű? A hitetlen és csalárd szív könnyen hajlik ezekre. „Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek Ót, kicsinyek és nagyok " Jel 19,5 (Zsolt 51,17; Kol 4,1-6; 1 Kor 6,1-11) A mennyei kórus énekéből való a részlet. Az élet igazi értelmére hívja fel a figyelmet. Teljes életed dicsérje az Istent. Korkülönbség nélkül, minden élethelyzetben és életkorban. A „félelem” itt észszerű és okos Isten-tiszteletet jelent. V „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de magunknak, az elhívot- taknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. ” lKor 1,23-24 (Jer 23,28; Lk 11,1-13; lKor 6,12-20) Pál legnagyszerűbb hitvallása az igeszolgálat értelméről és a misszió feladatáról: a megfeszített Krisztust hirdetni. Tehát nem önmagunkat és a világ bölcses- ségét! A világ ma sem tud mit kezdeni a kereszt botrányával. Nem az a feladatunk, hogy tompítsuk a kijelentés élét, és elfogadhatóvá tegyük a keresztet a világ számára, akár lényege feladása árán is, hanem az, hogy a hamisítatlan tiszta igét szólaltassuk meg, határozottan és bátran! CSÜTÖRTÖK Mennybemenetel ünnepe. Krisztus mondja: „Ha felemeltetem a földráf, magamhoz vonok mindeneket." Jn 12,32 „ Hit által értjük meg, hogy a f Hágókat Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatókból állt elő a látható." Zsid 11,3 (Zsolt 74,16; Fii 2,6-11; Zsolt 47,1-10) A világ teremtő Istenére irányítja ez az ige figyelmünket. A teremtő és megváltó Isten egy és ugyanaz. Az a Jézus Krisztus, aki préegzisztens Logoszként jelen volt a világ teremtésénél, mint ember Krisztus ment fel a mennybe/megmutatva, hol van a mi igazi hazánk. Jézus Krisztus mondja: „ Békességet hagyok nektek, az én békémet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjak a szívetek, ne is csüggedjen." Jn 14,27 (Dán 10,19; Jn 18,33-38; U0r 7,1-16) Ahol békesség van, minden van, ahol békesség nincs, semmi sincs. A békesség igazi forrása a szív. Minden külső békétlenségünkf zsOTtölődésünk, lázongásunk és felháborodásunk csak ennek a hiánya lehet. A szív békességét csak egyedül Isten teremtheti meg. Ő alkotta, Ő ismeri, Ő töltheti be vágyait. Jézus Krisztus ennek a lehetőségét kínálja nekünk. Nem feltételes módban, feltételhez kötöttként, hanem kijelentő módban, mint tényt. A békesség Őbenne már itt van, adva van. Az Ő befogadása a békesség befogadását is jelenti egyben. Jézus Krisztus mondja: „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem.” Jn 14,13 (Zsolt 20,2, Dán 7,2-14; lKor 7,17-24) Az Úr Jézus egyik legnagyszerűbb ígérete az imameghallgatásra vonatkozólag. Tanítványainak - és a Benne hívőknek - mondja az utolsó vacsorán. „... az én nevemben...” Nemcsak hitet, bizalmat, felelősséget is jelent egyben. Nem kérhetek mást, mint amit az én helyemben az Úr is kéme! Jó lenne ennek tudatában imádkozni. Horváth Ferenc József HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP - ROGATE Rózsaszínű megváltás Lk 18,1-8 Sokat gondolkodom azon, hogy mi a katarzis titka. Mitől van az, hogy bizonyos szövegek, történetek, események, filmek, képek, formák mélyen megráznak, átformálnak, újjászülnek, mások pedig hidegen hagynak, s csak közönyünket izmosítják. Hogyan lehet valamit úgy elmondani, hogy az marjon, hasson? Azokban az alkotásokban, amelyeket kultúránk a nagy alkotások közé sorol, zömében arról van szó, hogy valamiféle iszonyatos értékveszteség éri az olvasót, a szemlélőt, a hallgatót. A drámában valakinek vagy valaminek mindenképpen meg kell halnia, el kell buknia, össze kell omolnia. Ha nincs összeomlás, nincs katarzis sem. Sokat gyötrődöm azon, hogy miért tudnak világi műalkotások gyakran sokkal intenzívebben meg- szólitani, mint a prédikációk általában. Miért van az, hogy Isten számomra sokkal inkább jelen van ott, ahol elsőre, vallásos szocializációm, neveltetésem révén nem várnám, és miért nincs ott lángolva és világot égetve, ahol ott kellene lennie. Lehet, hogy prédikációink a ludasak ebben? Lehet, hogy az a baj, hogy prédikációink mindig „happy end”- re végződnek? Hogy mindig azt prédikáljuk: „ ...igen-igen kedves testvérek. Vannak bajok, problémák ebben a világban, no de Krisztusnál ott van a szeretetteljes, kedves, nyájas, rózsaszínű megváltás mindeneket beborító boldogsága? Bármi is legyen a problémád, örülj testvérem, mert Krisztus meghalt érted, és megbocsátotta bűneidet. ” Nem arra lenne inkább szükség, hogy valami vihar leromboljon mindent, hogy ne maradjon semmi sem, ami biztos, semmi sem, amibe belekapaszkodhatnánk? Ne maradjon se hagyomány, se templom, se megtérés-élmény, se mások pozitív véleménye. Csak önmagunk szükölő kis árnyéka, kicsiny szívünk semmi ágán hangtalanul vacogása. Csak az egzisztenciális ür, az üresség érzete. Ahonnan már nincs visszaút, ahol se Isten, se ember, csak valami halvány remény Jézus után. Talán, ha mindent elveszítenénk, ha Isten megvonná magát tőlünk, ha becsukná fülét... Ha azt mondaná, hogy hagyd abba az imádságot, amit (talán) egyébként sem gyakorolsz, mert úgysem hallgatom meg; akkor talán hiányozna és meghalna bennünk valami..., hogy katarzist élhessünk át. Akkor aztán, ha mindezek megtörténtek, akkor talán érdemes lenne elmondani, meghallgatni a hamis bíróról szóló példázatot is... Németh Péter Budapesten, 2000. május 28. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. (orgonazenés áhítat) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifjúsági) Gazdag Zsuzsanna; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; du. 4. (szeretet- vendégség) Bízik László; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv., konf.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. (ifjúsági) Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; du. 18. (ves- pera) Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. Endreffy Géza. ROGATE (Húsvét ünnepe után 5.) VASÁRNAPON a liturgikus szín: fehér. A vasárnap epistolája (oltári ige): Kol 4,2-4; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 18,1-8. HETI ÉNEKEK: 72, 322. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán június 11-én, pünkösd vasárnap de. 10.04 órakor a Budahegyvidéki templomból. Igét hirdet dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. ROGATE „Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet...” Zsolt 66,20 „Gondolkodom, tehát vagyok" — mondta Descartes, a XVII. század racionalista filozófusa. Ő ebben látta az emberi lét valóságának bizonyosságát. Azóta ez a mondat a második ezredforduló modem emberének életében így hangzik: cselekszem, tehát vagyok. A ma embere létezésnek bizonyosságát, értelmét a teljesítményben látja. A keresztyén ember számára ez a mondat így hangzik: Imádkozom, tehát vagyok. Az élet célja ugyanis elsősorban nem a teljesítmény, hanem az, hogy Istennel, életünk teremtőjével és Urával kapcsolatba kerüljünk, és Benne a létezés örömét megtaláljuk. Ebben eszköz és cél az imádság. Eszköz, hogy Isten ajándékait megkapjuk, de cél is, hogy a Krisztusban előttünk megnyílt új életdimenziót megismerjük, benne elmélyüljünk. Ezért az imádság több mint gondolkodás és több mint cselekvés. Az imádság kapcsolat: én-te viszony, beszélgetés az élő Istennel. Ha azt a sok biztatást és ígéretet nézzük, amely a Bibliában az imádkozásra vonatkozik, akkor alig érthetjük meg, hogy miért van mégis olyan sok nehézségünk az imádsággal. Mert, hogy nehézségeink vannak vele, az bizonyos. Kezdve ott, hogy a szívünk mélyén sokszor nem is hiszünk az imádság értelmében, erejében. Változtat-e dolgokon valamit az imádság? Folytatva azzal, hogy azt sem tudjuk, mit és hogyan imádkozzunk. Ezek a mi kérdéseink az imádsággal kapcsolatosan, és ezeket minden imádkozó ember ismeri. Talán gyenge vigasztalás, de már az is erősíthet, bátoríthat bennünket, ha tudjuk, nemcsak nekünk vannak problémáink, kérdéseink az imádsággal, hanem másoknak is. Még Istennek olyan nagy embere, mint Pál apostol, ő is azt vallja: Azt, amit kémünk kellene, nem tudjuk. Egyszerűen bevallja: nem tudjuk. Én sem tudom. Csak néhány dologra gondoljunk, amit nem tudunk. Először is nem tudunk koncentrálni, odafigyelni az imádságra, pedig ez lenne az alapvető. Mégis, újra és újra átéljük, hogy gondolataink már az első mondatok után szétszóródnak és mindenféle más, oda nem illő gondolatok jönnek. Vagy egyáltalán nem jön semmi gondolatunk és ott állunk, némán, gyötrődve. Ugye ismerős az érzés: nem tudok imádkozni? A másik gondolat, hogy nem tudjuk, mit kérjünk Istentől. Az imádság azért nehéz harc, mert az Istennel való egység keresése, amely nem megy önmagunk legyőzése nélkül. Az imádság célja ugyanis nem az, hogy Istent rávegyük a mi akaratunk teljesítésére, hanem, hogy mi megtanuljuk alávetni magunkat az O akaratának. Ezt jelenti Jézus nevében imádkozni, az Ő nevében kérni. Azt, hogy ne süket emberek párbeszédeként csak mondjam, hajtogassam egyre hangosabban a magamét, hanem olyan lélekkel imádkozzam, amilyennel Jézus imádkozott: Atyám, ha lehetséges, tedd meg, de ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te. Aki így tanul meg imádkozni, azt fogja megtapasztalni, hogy Isten meghallgatja az imádságokat. Lehet, hogy nem úgy, ahogyan azt mi elgondoltuk, de úgy, ahogyan az leginkább a javunkra van. Akkor fogjuk tudni Rogate vasárnapjának introituszában a zsoltáriróval együtt örömmel mondani: „Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet. ” Balicza Iván A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Május 28. Jövel Jézus, lelkem hő szerelme, Tenélküled szívem hova lenne? O, jöjj Királyom, Örömöm csak Te vagy e világon! Ha elhamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet uram, fuvalld rája! Lobogjon újra Hogy e hideg szívet lángra gyújtsa! (EÉ 383,1,6 Szőnyi B.) 29. Istenünket mindenek felett féljük és szeressük és csak benne bízzunk. (Luther M.) 30. Átölelt Isten nagy kegyelme Méltatlanul, érdemtelen Csodák csodáját látom benne És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. (EÉ 327,1 Hiller F.Fr.) 31. Keressen más más utat, melyen eléri üdvösségét, szívem, te csak azzal törődj, hogy életedet teljesen Krisztusra bízd! Szava igaz, cselekedetei világosak, beszédének erejével legyőz minden ellenséget! (Weissel Gy. után) Június 1. Te teremtetted, Istenünk a világmindenséget és azóta munkálkodsz benne mind a mai napig. Tied az első és az utolsó Szó minden világeseményben. Te adsz a sok csillagrendszernek alakot és jelölöd ki pályájukat, indulásukat és céljukat. Fejlődésük útja is kedvedre való lesz. (Block D. után) 2. Légy velünk kegyelmeddel, Jóságos Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőrébe ne jussunk! Légy vélünk oltalmaddal, Mi vértünk és pajzsunk, Hogy győzelmet a sátán Ne vehessen rajtunk! (EÉ 277,1,5 Stegmann J) 3. Jó dolog, ha kezünket imára kulcsoljuk, mikor Isten ajándékai ellenére életünk sóhajtozásra késztet és kéijük mennyei Atyánkat, hogy erősítsen és segítsen meg. (Comenius Á. J. nyomán)
