Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-05-14 / 20. szám
Evangélikus Élet 2000. MÁJUS 14. 3. oldal OROMZENE Átalakuló identitástudatunk Húsvéti beszélgetés Gryllus Dániellel Gondolatok a gyakorlati lelkészképzésről Gratulálok a Kossuth díjhoz, amit a Kaláka együttes a közelmúltban vehetett át Ez a díj „blokkolja” az embert, mert egy kicsit talán azt sugallja, hogy ettől kezdve „tökéletesnek” kell lennie, vagy épp ellenkezőleg, nagyon is ösztönzőleg hat? A Kossuth díj nagyon nagy felelősséget jelent, egyrészt önmagunk felé, másrészt pedig a közönség irányában. Önmagunk felé azért, mert tartanunk kell magunkat ahhoz a színvonalhoz, amit az évek során megszoktak, és talán már el is várnak tőlünk, a közönség felé pedig azért, mert bárki, - aki eddig még nem ismert vagy hallott minket, - mondhatja azt, hogy: „Lássuk csak, mit is tud ez a Kossuth díjas Kaláka...” A Kaláka 31 éve, 1969-ben alakult és még ma is játszik. Ez nagyon nagy dolog, tekintve, hogy a mai együttesek legtöbbje igencsak tiszavirág életű. Mi volt, mi lehetett az, ami a Kalákát ilyen hosz- szú időn át összetartotta, és összetartja még ma is? 31 év tényleg nagyon hosszú idő. Ahogy múlt az idő, egyre jobban megismertük és megértettük egymást, hiszen nagyon sokat voltunk és vagyunk együtt a közös utazások, zenélések és próbák során. Rengeteget számított a hasonló gondolkodásmód, az, hogy egy nemzedékhez tartozunk. Ezen kívül egy környéken laktunk, egyazon általános iskolába jártunk. Az összetartozásukat fejezi ki egy részről talán az együttes neve, a Kaláka név is. A kaláka szó eredetileg házépítést jelent, és egy olyan népszokásra utal, amikor többen dolgoznak együtt, hogy segítsenek annak, aki családot alapít és új helyre költözik. És ilyenkor, amikor kevés a saját pénz, erő és idő, összefognak a barátok és az ismerősök, és így, együtt építenek föl egy házat a fiatal párnak. A munka végeztével természetesen a közös mulatság sem maradhat el. Kalákának hívjuk ezt is, amikor az újdonsült háztulajdonos vendégül látja mindazokat, akik a segítségére voltak. A Kaláka együttest Mikó István barátommal - a kiváló, és ismert színésszel és színházigazgatóval együtt alapítottuk. Nyilvánvalóan a mi közös munkánkra is jellemző a kaláka, az együtt, egymást segítve való munkálkodás. Azonkívül meg kell, hogy említsük azt is, hogy a kaláka szónak van egyfajta „folklorisztikus hangulata” is, ami direkt jót tett nekünk, hiszen a népzenét mindig is szerettük és rendszeresen használtuk a különböző népzenei elemeket. És mi alapján, hogyan választották ki a költőket és a verseket? A versek kiválasztása kétféleképpen történhet. Vagy én választok ki egy verset, vagy valaki kiválaszt egyet a számomra. Az is megtörtént, hogy tudatosan kerestünk, amikor valamilyen összeállítás volt a célunk, így készült a Villon és a Jeszenyin lemezünk, vagy Tamkó Sirató Károly verseire írott dalaink gyűjteménye, a Bőrönd Ödön. Mi a helyzet a mai írónemzedékkel? A legfiatalabbak verseivel már nehezebben tudunk megbirkózni. Az ő hangjuk már egy új hang, és ezzel mi valahogy már nem tudunk annyira azonosulni. Talán valami több kéne hozzá, ami bennem már nincs meg. De nem baj, a jövő generációban megvan, majd ők megszólaltatják ezeket a verseket. Ahogy az idő múlásával alakult és formálódott a zenekar, gondolom, úgy változott maga a közönség is. Mi a véleménye, milyen volt akkoriban a közönség és milyen most? Létezett egyáltalán egyfajta törekvés arra nézve, hogy egy adott réteget vagy korosztályt célozzanak meg? Az ún. „megcélzott korosztály” fogalma számomra teljesen ismeretlen volt a működésünk elején. Mi elsősorban csak jókedvünkből zenéltünk és énekeltünk, nagyjából a saját generációnknak, a saját évjáratunknak, ha úgy tetszik, ami az akkori gimnazistákat és egyetemistákat jelentette. Ők voltak a mi „induló közönségünk.” Idővel azonban változott a közönség megoszlása korosztály szempontjából. Amikor nekünk magunknak is gyermekeink lettek, elsősorban akkor kezdtünk el gyermekműsorokat is készíteni. Ha már a gyerekek így szóba kerültek, nekik azért „nehezebb” játszani, zenélni mint a felnőtt közönségnek, nem? Embere válogatja. Van, akinek a felnőtt, van, akinek a gyerekközönség a nehezebb. A felnőtt közönség - talán azt mondanám, hogy fegyelmezettebb, ha fegyelmezett. A gyerekközönség viszont őszintébb, ha őszinte. Egyszerűen arról van szó, hogy máshogyan kell megközelíteni egyiket is, másikat is. Ami a zenét illeti, szeretném, ha egy kis figyelmet szentelnénk a hangszereknek is, mint amilyen például a charango, a koboz vagy az ukulele. Ezek vonós vagy ütős hangszerek? Amiket most említett, azok mind pengetés hangszerek. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen különleges nevű és különleges hangzású hangszereket szólaltassanak meg? Ezek mind népi hangszerek. A Kaláka hangzására jellemző az, hogy keveri a különböző hangszereket. Ez azt jelenti, hogy játszunk ún. klasszikus kamarazenei hangszereken, mint amilyen például a cselló, a nagybőgő, a gitár, a klarinét és a furulyák, és emellett használjuk még ezeket az „etno-hangszineket” is. Mivel mi nem elektromos hangszereken játszunk, ily módon próbáljuk a hangzást színesíteni. Azt a fajta sajátos hangzást és stílust, ami a Kalákát jellemezte és jellemzi, sokunk örömére ma is gyakran hallhatjuk, mert néhol rendszeresen, másutt pedig alkalmanként lép fel az együttes. Az egyik ilyen helyszín például a budapesti Marcibányi téri Művelődési Központ, ahol minden hónap utolsó szombatján zenélnek. így van, és itt van még a nyári diósgyőri Kaláka fesztivál, 1980 óta június második hétvégéjén. De van még egy tavaszi fesztiválunk is és rendszeresen visszatérő vendégek vagyunk különböző vidéki városokban is. Honnan jött az ötlet és miért pont Diósgyőrre esett a választás? Ott kértek föl minket, hogy hozzunk létre valamilyen zenés produkciót és mi folkfesztivált csináltunk. Azt is el kell még mondanom, hogy a fesztivál vasárnapján mindig nagyon szép istentiszteletet van a miskolci evangélikus templomban. Ilyenkor ott vannak a fesztivál közreműködői is, és a liturgiába illesztjük egy- egy éneküket. Mindig törekszünk arra, hogy ez az alkalom színt vigyen a résztvevők és a gyülekezet életébe is. A diósgyőri fesztivál mellett az idei nyár egy másik olyan fontos - legalábbis az evangélikus fiatalok számára mindenképp fontos - programot is tartogat, amelynek Ön is aktív részese. Igen, felkértek, hogy legyek a III. Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó védnökeinek egyike. Általában olyasvalakit kérnek fel védnöknek, akiről azt gondolják, hogy a neve emeli az esemény rangját. Ha az ifjúság úgy érzi itt az evangélikus egyházon belül, hogy az én nevem az események rangját emeli, akkor én ezt a felkérést megtiszteltetésnek veszem, és nagy örömmel vállalom. Egyébként azért is megyek szívesen Debrecenbe július végén, mert az ilyen jellegű egyházi táborokban mindig nagyon jól érzem magam. Amúgy pedig azt gondolom, hogy mivel százalékarányát tekintve kis felekezet vagyunk, és nincs sok muzsikusunk, talán egy kicsit kötelességem is, hogy menjek mindenhová, ahol szívesen látnak. És sokfelé hívják? Természetesen kapunk meghívásokat, mi persze még több helyre szeretnénk eljutni és énekelni, de azt hiszem ezt nem olyan egyszerű megszervezni. Mit gondol, mi lehet ennek az oka? Talán a szervező energia, talán az érdeklődés hiányzik, vagy a koncert költségeinek fedezetét nehéz előteremteni, de annyi minden gond és teendő van minden gyülekezetben és egyáltalán nem biztos, hogy éppen a koncertszervezés lenne a legfontosabb. Nagy örömömre hívnak engem mindenfelé, más felekezetű templomokban is szoktunk játszani. Az utóbbi időben a zsoltáros estünket (Tizenöt zsoltár) játszottuk két katolikus templomban is, Debrecenben és Nyíradonyban. A közelmúltban azt nyilatkozta, hogy erősen kötődik a Deák téri gyülekezethez, Elmondta, hogy az édesapja - a gyülekezet felügyelője, - és Samu fia együtt énekelnek a gyülekezet énekkarában, a Lutherániában. Ez így igaz, bár lakóhely szerint a Budavári gyülekezethez tartozom, de a Deák térnek tényleg nagyon fontos szerepe volt az életemben. Egy ideig magam is énekeltem a Lutheránia kórusában, de aztán a Kaláka miatt már nem jutott rá idő. Ma is nosztalgiával gondolok a sok szép előadásra, a János passióra, a H- moll misére és hasonlókra. Nagy örömömre szolgál, hogy nem szakad meg a lánc, hanem valóban úgy van, ahogy mondta, Samu fiam ma is a kórus aktív tagja. És ahogy apu és a fiam így együtt vannak, az ő jelenlétük valahogy egy kicsit engem is odavarázsol. A szülei, a gyülekezete és a vallás hatását talán az is mutatja, hogy több bibliai témájú lemeze is van. Igen, három ilyen lemezem van összesen, a Hegyi Beszéd, a Pál apostol és a már említett Tizenöt zsoltár. Mindhárom Sumonyi Zoltán verseire íródott. Persze, egészen más, ha valaki kazettáról vagy CD-ről hallgatja az együttest, mint amikor élőben zenélnek. Ezt tapasztalhattam legutóbb akkor is, amikor a Tabánban muzsikáltak. Ez igazi örömzene volt. Szinte sugárzott, milyen szívesen vannak együtt. Kívánom, maradjon ez így a következő 31 évben is. Gazdag Zsuzsanna Hézser Gábor, a Bétheli (Bielefeld, Németország) Teológiai Főiskola Lelkigondozó Intézetének munkatársa, február végén 5 napos, mentálhigiénés szemináriumot tartott felsőbb éves teológus hallgatók részére a révfülöpi Oktatási Centrumban. Munkatársai voltak: Szalay Mária pszichológusnő és Szabóné Mátrai Marianna lelkésznő. Ezt követően egynapos tömbszemináriumra került sor az Evangélikus Hittudományi Egyetemen „Kórházi lelkigondozás” címen. Miért fontos a fenti hírről tudósítanunk egy mindenki számára hozzáférhető, olvasható egyházi lapban? Talán azért, mert öröm elmondani és másokkal is megosztani a jó hírt: elindult végre valami. A Teológián folyó gyakorlati lelkészképzés rendszere átalakulóban van. Legnagyobb problémánk, hogy a képHézser Gábor zés mai menete nem nyújt kellően alapos felkészítést a gyülekezeti munkára vállalkozó fiataloknak. Ez nem az előadói kar felkészületlenségét bizonyítja, hanem sokkal inkább a társadalom felől az egyházra irányuló óriási kihívás meglétét. Egy olyan fajta várakozást, amire fejlettebb, több anyagi és szellemi erővel rendelkező egyházak is csak keresik a választ. A válaszadás legelső- lépcsőfoka a kérdések és nehézségek feltérképezése, néven nevezése. így világosodhatnak meg olyan, eddig nem látott törvényszerűségek, melyek felismerése legjobb út az általuk jelzett problémák megoldása felé. Hogy világunk mennyire sokszínű és állandóan fejlődő, kérdéseinek megválaszolása éppen ezért átalakult hozzáállást igényel. Azaz eddigi stabil identitásunk, melyben jó és rossz, hit és hitetlenség, keresztyénség és pogányság áll egymással szemben, meg kell, hogy változzék, és helyére egy integráló, állandóan változásra képes önértelmezés kell, hogy kerüljön. A változásra képesség nem ge- rinctelenséget és elvtelenséget jelent, hanem az állandóan változó kihívásokra adott mindig alakuló válaszokat. A kérdések feltevésének lehetőségét. Ilyen jellegű szembenézésre volt lehetősége annak a 20 teológusnak, aki tavaly ősszel és idén február végén részt vett a bevezetőben említett mentálhigiénés szemináriumokon, Révfülöpön. Megpróbáltunk szembenézni családi meghatározottságunkkal. Az otthonról hozott hatásokkal és ezek mélyen és alaposan ható erejével. A pozitív és a negatív, belénk plántált reagálási módokkal. Később megkerestük a saját magunk számára leginkább megfelelő vezetői stílust, elgondolkozva előnyein és hibáin. Gyakoroltunk és tapasztalatokat gyűjtöttünk. A két szeminárium azonban nemcsak a témák (családi meghatározottság feltérképezése, vezetői kompetencia kialakítása) tárgyalására volt jó. Csoportos beszélgetésekben együtt dolgoztunk fel problémákat, válaszon és módszertani javaslaton egyaránt gondolkozva. Olyan csoportvezetői és probléma- megoldó stílus megvalósulásában vettünk részt, ami gyakorlati bemutatása volt az állandóan a csoportra, a problé- *mára figyelő, általa önmagát vezettetni hagyó, végül elérendő céljához mégis eljutó csoportvezetésnek. Tapasztaltuk, mit jelent a „válaszok benned vannak” mondat igazsága, hiszen nem kívülről történő problémamegoldásokat láttunk. A vezető rávezetett a válaszra, nem pedig megoldotta a felvetett nehézséget. Azt mindenkinek magának kellett - magának kell - elvégeznie. A beszélgetések, a csoport tagjai közötti őszinte kommunikáció nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kipihenve és feltöltődve érkezhettünk haza. Az egynapos tömbszeminárium hasonló tapasztalatokat adott. Hosszú évek pszichológusi gyakorlata alapján kísértük végig a lelkészt a kórház ajtajában való megjelenése pillanatától a hazatérésig. A 3 blokkban előadott anyag féléves stúdiumra elegendő mennyiségét jegyzeteink őrzik, hogy amikor szükség lesz rá, újra elő lehessen venni, és az átadott ötleteket, tapasztalatot felhasználni. Az első sorokban említett megújulási folyamat egyik része a teológusképzés tervezett hatodik, gyakorlati éve. Ennek során a hatodéves hallgató gyülekezeti környezetben egy egész évet gyakorlati ismeretek elsajátításával, felkészüléssel tölthet el. Munkája során avatott segítők kísérik, ami megkönnyíti későbbi lelkipásztori munkáját. A révfülöpihez hasonló szemináriumok is a képzési tervbe illeszkednek, végigkísérve a teológus hallgatóságot az első évtől kezdve egészen a segédlelkészségig. Az, hogy ez mennyivel emeli a lelkészképzés színvonalát, mennyiben járul hozzá a hallgatók lelki egészségének kialakításához, és mennyiben teszi sokkal tudatosabbá a felkészülést, ma még nem tudjuk. Eddig szerzett ígéretes tapasztalataink, a szemináriumokon résztvevők pozitív visszajelzései mindenképpen a kurzusok bevezetése és alkalmazása mellett szólnak. Hézser Gábornak, a messzi Bielefeldbe, ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni, hogy szakértelmével, jelenlétével a folyamat egyik elindítójává vált. Buday Barnabás MEGHÍVÓ LELKÉSZKONFERENCIA A KERESZTÉNY-ZSIDÓ PÁRBESZÉDRŐL PILISCSABA, 2000. MÁJUS 29-31. Program Május 29. hétfő 16.00 Megérkezés Megnyitó: Szebik Imre püspök és Rolf G. Heitmann norvég lelkész, főtitkár 16.30 Zsidó keresztény jelenlét a történelemben - Joseph Rabinowitch (Moldova) és Iechel Lichtenstein (Magyarország) életrajza Előadó: Rolf G. Heitmann 17.00 Zsidó keresztények vagy Messiás-hívő zsidók - mi az identitásuk? Előadó: Menachem Benhayim 18.00 Vacsora 20.00 A magyar gyülekezeti élet és gyakorlat perspektívái, Jeruzsálemből nézve Gáncs Péter és Endreffy Géza beszámolói 21.30 Esti áhítat Május 30. kedd 9.00 Bibliatanulmány (magyar előadóval!) 10.30 Jézus és a zsidó emberek - a „názáreti férfi” zsidó megközelítése a történelemben és jelenleg Előadó: Menachem Benhayim 12.00 Ebéd 14.00 Zsidók és keresztyének Magyarországon Előadó: Szebik Imre püspök 15.30 Csoportmunka az előadásokról 17.30 Az első gyülekezet újraélesztése Jeruzsálemben - A mai Messiás-hívő mozgalom áttekintése Előadó: Menachem Benhayim 19.00 Vacsora 20.30 Istentisztelet úrvacsorával Május 31. szerda 9.00 Igetanulmány: Shavoot (aratási hálaünnep) és pünkösd - A keresztény ünnep zsidó háttere Előadó: Menachem Benhayim 10.30 Csoportmunka: Készülés pünkösdre 11.30 Gisle Johnson Institut Endreffy Géza tájékoztatása a munkáról 12.00 Ebéd Zárszó és elutazás Menachem Benhayim Izraelben élő Messiás-hívő A konferenciára hívjuk és várjuk az aktív és nyugdíjas lelkészeket. Tudnivalók: Jelentkezés: 2000. május 25-ig az Északi Evangélikus Püspöki Hivatalban, 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel: 394-2335, 394-2448 Fax: 394-2440. Szállást, szerény étkezést és útiköltséget térítünk. A konferencián az előadásokat magyarra tolmácsoljuk. \ *
