Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-06-20 / 25. szám

4. oldal 1999. JÚNIUS 20. Evangélikus Élet Elindultunk szép hazánkba A Csikvándi Evangélikus Gyülekezetért Alapítvány rendezésében és költségén 1999. május 8-án több mint ötven csikvándi, gyarmati, malomsoki és marcaltői ál­talános iskolás gyermek, szüleik és a kuratórium tag­jainak kíséretében budapes­ti buszkiránduláson vett részt. Az utazás az evangéli­kus egyházi és nemzeti érté­keink megismerésén túl a gyülekezetek testvéri kap­csolatának építését is szol­gálta. Kalmár Mónika, marcaltői konfirmandus így foglalta össze a látottakat: „Csodálatos élményben volt részük az evangélikus hittanos diákok­nak. A Csikvándi Evangélikus Gyüleke­zetért Alapítvány jóvoltából Budapestre utaztunk. Útközben érdekes beszámolók hangzottak el azokról a falvakról illetve városokról, melyeken áthaladtunk. (Eze­ket az érdekes ismertetéseket nemcsak felnőttek tartották, hanem több fiatal is felkészült egy-egy témából.) Az első pi­henőt Tatabányán, a Turul-madárnál tar­tottuk, ahol egyik konfirmandus társam ismertette Európa legnagyobb madár­szobrának történetét. Útközben jutott idő arra is, hogy szóljunk azokról a Buda­pesten látható nevezetességekről is, amelyeket majd látni fogunk. ' Budapestre érve, először a Deák téri templomot tekintettük meg, majd három csoportban az Országos Múzeum gazdag anyagával ismerkedhettünk meg. Figye­lemmel hallgattuk a XVI-XX. századi evangélikus egyháztörténetet. Nekünk külön örömöt is jelentett, hogy belépve a múzeumba, a csikvándi evangélikus gyülekezet régi oltárképét láthattuk meg a kiállított tárgyak között. Húsz éves a Pécsi Evangélikus Gyülekezet Kórusa Pünkösd vasárnap délután tartotta ün­nepi hangversenyét a jubiláló Pécsi Evangélikus Kórus. Varsányi Ferenc lel­kész meleg szavakkal köszöntötte a ze­nés áhítatra zsúfolásig megtelt evangéli­kus templom híveit és hallgatóit. A kórus újjászervezésének gondolata Balikó Zol­tán ny. lelkész és dr. Szabóné Mátrai Marianna lelkész nevéhez fűződik. Ak­kor még csak egy kis lelkes csapat alkot­ta a kórust, amely mára kiváló énekkarrá nőtte ki magát. Győrffy István több éven át értő karnagya volt a kórusnak, ma ze­nei szaktanácsadó és hangszerkísérő. A jelenlegi karnagy, Lovászné Balázs Mag­dolna számára egyházi szolgálat és szak­mai kihívás egyaránt a kórus irányítása. Az istentiszteleti szolgálatok mellett önálló hangversenyek, egyházzenei ta­lálkozók, külföldi koncertek jelzik az együttes fölfelé ívelő tevékenységét. Szép, míves kórushangzásuk megte­remtésében nagy szerepe van a jelenlegi karnagy kitartó, áldozatkész munkájá­nak. A jubileumi hangverseny első felé­ben J. S. Bach: 140. kantátájából a zárókorált énekelték a pécsi dalosok. Samuel Jacobi és Mendelssohn egyházi művei után Bárdos Lajos: Tiszta patakod partjainál című darabját, majd Győrfíy István: Alleluja című művét tolmácsolta az együttes átélten, lendületesen, emlé­kezetesen. Dr. Szabóné Mátrai Marianna, a gyülekezet volt lelkésze hirdetett igét ez­után. A Pünkösd kiemelt jelentősége mellett az eltérő álmok és víziók fontos­ságát hangsúlyozta. Beszélt arról, hogy a húsz éve újjáalakult kórus is annak ide­jén álom volt, amely megvalósult, és mára szerves része a pécsi evangélikus gyülekezetnek. Imádságát Sík Sándor versével fejezte be. A hangverseny második felében az itá­liai barokk mester, Antonio Vivaldi mü­ve, a Gloria csendült föl. A kísérő zené­szek és a kórus, valamint a szólisták: Gógl írisz, Szamos Krisztina és Siptárné Balázs Hajnalka kitűnő, összehangolt muzsikálásának köszönhetően remek előadást hallottunk. A koncert végén a szűnni nem akaró taps, valamint a test­vérkórusok köszöntései jelezték: Lovászné Balázs Magdolna karnagy és a Pécsi Evangélikus Gyülekezet Kórusa még sokáig emlékezetes zenei élményt nyújtott. Törtely Zsuzsa Innen a Nemzeti Múzeum­ba mentünk. A sok régi tárgyi emlék segítségével vissza­utazhattunk a múltba. A leg­nagyobb élmény a koronázási ékszerek megtekintése volt. (E különösen gazdag anyag alapos megismeréséhez egy nap is kevés lett volna.) Délben érkeztünk az óbudai evangélikus templomhoz, ahol meleg szeretettel és gaz­dagon terített asztallal várt bennünket a csikvándi gyüle­kezet egykori lelkésze, Bálintné Varsányi Vilma. A finom ebéd után hallhatunk a templom történetéről. A régi Óbuda körülsétálása után még a Mátyás templom és környéke megtekintésére futotta erőnkből. Az itt kapott szabadidő hasznos eltöltése után ismét összegyülekezett a 65 fős csoport, majd hazaindultunk. Én azt hiszem, hogy mi így együtt egy nagy családban érezhettük magunkat, s felejthetetlenül szép emléket őrizhetünk meg róla szívünkben. A magam és hitta­nos társaim nevében is nagyon köszö­nöm a kirándulás valamennyi szervező­jének fáradságos közreműködését.” A dr. Nagy Paula által készített fényké­pen a kirándulás résztvevőinek egyik csoportja látható. A kirándulók név szerint is köszönetét mondanak dr. Fabiny Tibor, Missura Ti­bor, Kinczler Irén, dr. Nagy Paula, Schlecht Lajosné, Polgár Lajos, Zámolyi Zoltán és Mészáros Ferencné szolgálatá­ért, valamint az óbudai gyülekezet, Bálintné Varsányi Vilma lelkész vendég­szeretetéért. Miniszteri látogatás a Békéscsabai Szeretetotthonban Dr. Harrach Péter szociális és családügyi miniszter Békés megyei látogatása alkal­mával a békéscsabai Evangélikus Szeretetotthonban találkozott a megye történelmi egyházainak és szeretetotthonainak vezetőivel. Meghallgatta az egyes szeretetottho­nok életéről szóló beszámolókat. Megtekintette a tanácskozás színhelyéül szolgáló Evangélikus Szeretetotthon épületeit, s a különböző komfortfokozatú lakószobákat, illetve apartmanokat. Elismerését fejezte ki az egyházak szociális tevékenységéért, szeretetszolgálatért. Tájékoztatta a jelenlevőket (közel 50 fő) a kormány szociálpoli­tikai elveiről, szándékairól, lehetőségeiről. Hangsúlyozta, hogy a nemzet jövője szempontjából nagyon fontos a családok testi-lelki egészsége, biztonsága. A keresz­tyén egyházak szociális tevékenységét, szeretetszolgálatát a kormány sokra értékeli és tőle telhetőén támogatja a jövőben is. Pünkösd Szeghalmon Örömünnepe volt a szeghalmi szórványgyülekezetnek pünkösd alkalmával. Ekkor vette használatba a teljesen felújított gyülekezeti házat, amelyben évek múl­tával újra rendszeresen fognak istentiszteletet tartani. A hálaadó istentiszteleten Táborszky László, az egyházmegye esperese hirdette az igét. Az úrvacsorái szolgálat­ban részt vettek a környékbeli lelkészek is. A kis szórványgyülekezet örömünnepére a szomszédos gyülekezetekből is érkeztek hittestvérek. A felújítás munkálatait Feyér Sándor mezőberényi II. kerületi lelkész és apósa vé­gezte nagy buzgósággal. A jövőben Feyér Sándor fogja gondozni a szórványgyüleke- zetet. MEGHÍVÓ AZ EVANGÉLIKUS PEDAGÓGUSOK ÉVES KONFERENCIÁJÁRA, melyet 1999. június 27-30. között Budapesten tartanak. A konferencia helye: Budapesti Kollégiumok, 1077 Rózsák tere 1. Előadók: Vasárnap: Dr. Reuss András teol. tanár, Raduck Zsolt lelkész (Brassó) Hétfő: Dr. Jeleníts István piarista tanár, D. Szebik Imre püspök. Hangversenyen ifj. Fasang Árpád zongoraművész Kedd: Dr. Sineger Eleonóra pszichoterapeuta, ifj. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, dr. Végh László kandidátus, Weltler Rezső lelkész Szerda: Szakmai nap a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban (1052 Sütő u. 1.) Tomyosiné Nagy Éva országos szakértő. Az evangélikus tanárok egyesületének szervezeti kialakítása. Közös istentisztelet úrvacsoraosztással. Utána ebéddel zárul a konferencia. Az előadásokat kiscsoportos megbeszélések követik. Reggeli és esti áhítatokat a Hittudományi Egyetem doktorandus hallgatói tartanak. Az esti áhítatot követően városnéző séták. Hamburgi kórus Mosonmagyaróváron Hamburgi kórus adott élvezetes koncertet a mosonma­gyaróvári evangélikus templomban. A „Kantorei St. Petri Altona” kórusa 1886 óta működik és énekel folyamato­san, a hamburg-altonai Szent Péter református egyház- községben. Még abban az időben alakultak tehát, amikor Altona önálló porosz város volt. Századunk 30-as évei­ben vált ez az önálló település Nagy-Hamburg egyik vá­rosrészévé. A mostani kórus 29 éve énekel a jelenlegi kó­rusvezető prof. Burghard Meyer-Janson irányításával. A 45 tagú kórus szinte mindegyik tagja az egyházközség életében is szerepet vállaló gyülekezeti tag. Repertoárukban dalbetétek, madrigálok, motetták és spirituálék szerepelnek a XVI-XX. századig. Gyakran énekelnek istentiszteleteken és esti egyházi koncerteken. Ezenkívül nagyobb koncertprogramokat is összeállított a zenekar vezetője kórus és szólisták számára komponált művekből. Ilyenek Bach kantátái, Michael Haydn Requiemje, a Magnificat és a Karácsonyi oratórium. A megszámlálhatatlan németországi szerepléseken kívül fellépett a vegyeskar Rómában és Prágában is. Mosonmagyaróvá­ri műsorukban Palestrina, Schütz, Bruckner, Mendelssohn-Bartholdy, Burghardt művek szerepeltek. Kiss Miklós „Naplójegyzetek” A Líceum tíz napja az igazgató szemével Mottó: E kapun ellenség sokszor rontott a magyarra, de egyszer sem nyert rajta tar­tós diadalt. Am a nyugat műveltségének ez út ezer évig nem volt zárva soha s hogy biz­tosabb legyen itt a verseny a magyar nem­zet rendezte Dunáját. Áldja meg őt ezután is gondviselés. Magyarország ezer éves fennállása ünne­pére emelték a Magy ar Felső-Duna szabályozás állami és vállalati végrehajtói. 1999. április 10. (szombat) Csütörtöki tanrend szerint tanítunk, év végén két nappal lerövidítjük az évet, közü­lük egyiket most dolgozzuk le. 1999. április 11. (vasárnap) Négy busszal, majdnem kétszázan Po­zsonyba kirándulunk. Mindhárom feleke­zet magyar nyelvű istentiszteletén veszünk részt. Az evangélikusok létszámát kb. meg­ötszöröztük. Az egykori magyar fővárosból igyekeztek minden magyar emléket „eltün­tetni”, de mivel szinte minden az, így ide­genvezetőink segítségével mégis könnyen megtaláltuk őket. A mottóul választott so­rok - igaz fehérrel lefújva, de olvashatók a Dévényi Várromnál, ott, ahol a Duna „be­tör” a Kárpát-medencébe. 1999. április 12. (hétfő) Gyula nap alkalmából többen köszöntöt­tek; a tantestület néhány tagja, több sopro­ni intézmény vezetője, tanítványaim egyé­nileg és az osztályok, köztük persze az 5/I.B égő gyertyával és a „Serkenj fel ke­gyes nép” eléneklésével. Megjött a négy aszódi vendégdiák (tő­lünk is négyen utaztak el) és a hetente érke­ző két teológus egyike, Wagner Szilárd öregdiák, akit matematikából tanítottam. Délután a Dunántúli Harangszó szerkesz­tőségi ülésén Asbóth Lászlót választottuk és bíztam meg a lap szerkesztésével. Köny­velőt keresünk, este több jelentkezőt hall­gattam meg. 1999. április 13. (kedd) 250 éve született Rát(h) Mátyás. A vendé­gek kicsit késve érkeztek; de a városházi ünneplés méltó volt az ünnepekhez, egyhá­zunkhoz és a városhoz (Hanzséros Ágnes, a városháza programszervezője megint sokat segített). Itt van az Evangélikus Élet főszer­kesztője is! Az emléktábla-avatás előtt vá­ratlanul Harmati püspök úr is megérkezett, így mindkét püspökünk jelenlétében avat­tunk. Kutas László táblája különlegesen szép. A városból is sokan koszorúztak, ifj. Sarkadi Sándor öregdiák ajándékozza új könyvét, a Soproni Nemzetőrség történetét püspökünknek. A vendégek eltávozta után az aszódi ven­dégdiákoknak meséltem az iskoláról és meg is mutattam. Nagyon érdeklődőek vol­tak. Egyik kollégám egy tanítvány ügyében csak este 3/4 10 után jutott be, de megvárt. 1999. április 14. (szerda) Gyarmati tisztelendő úr vezetésével a sár­vári konfirmandusok voltak itt, órákat láto­gattak és beszéltem is hozzájuk. Bambey úr, a német „programlehrerek” vezetője látogatott ide, a tét, hogy megkap­juk-e a második tanárt is tőlük, vagy nem. Az iskolavezetés köszöntött a névnap alka­lmából együtt Tölli Balázssal, akinek kicsit korábban volt a névnapja. 1999. április 15. (csütörtök) Dr. Lenkei Péter pécsi professzor előadá­sa a Mária Dorottya Evangélikus Szabad- egyetem keretében, túl világos volt a dísz­terem, így a földrajzteremben folytattuk az előadást (dia- és írásvetítő is kellett). Az építészet számomra - mint építésznek is - érdekes. Vacsora a vendégekkel, majd áhí­tat a Diákotthonban; Wagner Szilárd és Gombor Krisztián tartotta szépen és jól. A társalgó nagyon szűk (fent a nagyte­remben valamit csináltak) - szerintem a ká­polna jobb lenne (ott a földre is lehet ülni). Budapestre megérkeztek a finn vendégek (a Seinäjoki testvériskola, 18 fős küldöttsé­ge). 1999. április 16. (péntek) Reggel városnézés (Városháza és környé­ke is) a finn vendégekkel; vezetnek a mi tú­ravezetőink; esik az eső. A Kisalföld egyik szerkesztője az MTI alapján arra gondol, hogy Vincze Zoltán kollégám előző este lezuhant a Hohe Wandon egy szikláról. Sajnos, néhány perccel később Zoli húgának főnökasszo­nya (a Kórház főgyógyszerésze) a hírt megerősíti. A díszterembe felhívott tanít­ványsereg döbbent csendben hallgat és megrendítően mondja együtt a Miatyánkot, a 600 fiatal pisszenés nélkül megy vissza az osztályokba. Azonnal indulunk Kamondy Zoltán tanár úr feleségének a temetésére. 15 órától Andrássy Péter kollégám a Kór­ház kertjéről írt könyvének a bemutatója a Kórházban, közreműködnek a tanítványok, sok a vendég a városból, jelen van a főor­vosi kar egy része is; Kovács Zsóka latin­görög szakos tanárnő illusztrálta a művet. Délután a finn vendégeknek mutattam meg az iskolát. Ki tanít hétfőtől? A gyerekek zokognak, egymást és magu­kat is okolják, hogy nem úgy bántak a tanár úrral, ahogy kellett volna, az iskolán a fe­kete zászló lobog, a szobámban az iskola­zászlón pedig a fekete szalag lóg. A tanári­ban Zoli asztalán egy hatalmas gyertya ég. Este beszéltem az édesanyjával. 1999. április 17. (szombat) A hónapokkal korábban jelzett pontos időpontban megérkezett a Hermann- Niermann Alapítvány kuratóriuma. Na- gyon-nagyon kedvesek voltak; megszüle­tett a döntés, továbbra is támogatják a Líce­umot és tornatermet építenek, de kívánják az egyház és a város támogatását is. Délután „szereztünk” történelem szakost és osztottuk Zoli óráit. Döbbenet sorba ki­szedni a gépből azt, aki két napja még taní­tott, néhány kollégám túlóraszáma már a kritikus fölött, de tanítani kell! Sajnos, Révfülöpre nem jutottam el. 1999. április 18. (vasárnap) Reggel a rádióban fél órát a Fasorról be­széltek (nem öröm). A templomban a volt felügyelőket; dr. Horváth Dénest és Hollósy Eleket köszön­tötte a gyülekezet és Sümeghy József he­lyettes lelkész, prédikált Wagner Szilárd. Mind a négyen licisták voltak. Délután a héten elmaradt levelezéseket igyekeztünk az iskolatitkárral, Erikával rendbe hozni. Közeledik június 6-a, a nagy ökumeni­kus alkalom (dr. Várszegi Asztrik főapát, dr. Vladár Gábor ref. teol. dékán és D. Szebik Imre püspök), igyekszünk megad­ni a fényt! Az iskolai tánccsoport Budapesten verse­nyez, a Fasorban laknak. 1999. április 19. (hétfő) A reggeli áhítatot Bindes Ferenc rk hitok­tató (plébános) tartja, Vincze Zoltánról is megemlékezik, egy győzelmi éneket vá­laszt (222). A gyerekeknek a döbbenetről és megren­dülésről, az önvádról (magamban is, hiszen néha helytelenítettem Zolinál ezt-azt) végül a feltámadásba, Vincze Zoltán feltámadásá­ba is vetett reménységről beszéltem. A 7/III.A és az 5/1.B osztályba az első órán külön bementem, ők pénteken nem hallották, hogy fent a díszteremben együtt leszünk, így nekik külön beszéltem és imádkoztunk. (Utána mondták, hogy az osztály pisszenés nélkül hallgatta és nézte síró osztályfőnökét.) A nap folyamán töb­ben bocsánatot kértek egymástól az előző péntek miatt. A tanáriban a gyertya mellett lírai, illetve drámai visszaemlékező sorok jelentek meg. A baráti tanár-házaspár - Patyi Gábor és Kovács Zsóka - hölgytagja tollából, mások is írtak hozzá! Nemeskéren voltunk Tölli Balázs igazga­tóhelyettes úrral és Horváth József mérnök úrral. A volt tanítólakást néztük meg, ame­lyik az „Egy iskola - egy falu” pályázatban a falu hozzájárulása, a Líceum lenne az is­kola, hiszen már úgyis van a faluban föl­dünk, meg artikuláris hely is. Magassy Zol­tán fogadott és vezetett bennünket. Este későn tudtuk meg, hogy hazaszállí­tották elhunyt kollégánkat Rábaszent- andrásra. Megkezdődött a temetés szervezése (gyászjelentés, buszok), természetesen mindent az iskola fizet. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom