Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-12-12 / 50. szám

t Evangélikus Élet 1999. DECEMBER 12. 3. oldal Emlékezés - hálaadás - bizakodás Hálaadás és számadás Pusztavámon Békés megye egyik kis települése Pusztaottlaka. Lakosainak száma ma 499. 1949-ben még 1461-en laktak a községben. A két szám arról tanúskodik, hogy Pusztaottlaka a hátrányos helyzetű, s en­nek következtében elnéptelenedő falvak egyike. A sajnálatos népességfogyás miatt az ottani evangélikusok száma is jelentősen csökkent. A régebben önálló gyülekezet ma Medgyesegyháza fíliája. A maroknyi gyülekezet egyszerű temp­loma felújításra szorult. Az Országos Egyház hathatós támogatásával az idén befejeződött a tatarozás. 1999. november 7-én ünnepi istentisz­teleten adtak hálát Istennek a pusztaott- lakaiak a Medgyesegyházáról és Csabaszabadiból érkező hittestvérekkel együtt. Ez alkalommal az egyházmegye espe­res - e sorok írója - hirdette az igét Jn 12,20-26 alapján. Prédikációjában emlékeztette a jelenle­vőket a gyülekezet szép múltjára, a gyü­lekezetben szolgáló egykori lelkészekre, tanítókra, életük jó példájára. Elmondot­ta, hogy a mi feladatunk - a tanítványok példáját követve - az embereket Jézus­hoz vezetni. Ez nem könnyű, de nagyon szép feladat, amit úgy tudunk elvégezni, ha hálásak vagyunk Urunk iránt, aki éle­tét adta értünk. Az esperes óvta a gyülekezetei a kishi­Ünnep Pusztaottlakán tűségtől, s biztatta a híveket, hogy bízzák magukat, s a gyülekezetei az élő Jézus Krisztusra. A templom felújítási munkáiról Veres R. Csaba, a pusztaottlakaiakat is gondo­zó medgyesegyházi lelkész tájékoztatta a jelenlevőket, megköszönve a közegyházi segítséget és az elvégzett munkát. Kedves színfoltja volt az ünnepi ese­ménynek, hogy jelen volt az istentiszte­leten dr. Gubcsó Andrásáé, a gyülekezet néhai lelkészének özvegye, aki elmon­dotta, hogy ebben a templomban volt az esküvőjük. A jelenlevők tisztelettel és szeretettel köszöntötték egykori papné- jukat. Mindnyájunk örömére szolgált, hogy az ünnepi istentiszteleten részt vett és köszöntőt mondott Szabó Miklós, a köz­ség polgármestere. A verőfényes, szép novemberi vasárna­pon azzal a reménységgel búcsúztunk egymástól, hogy az Anyaszentegyház Ura a jövőben is megtartja, megőrzi a ki­csiny gyülekezetét. Táborszky László Szép ünnepre, jó időben gyülekeztek a pusztavámi evangélikus gyülekezet tag­jai és a meghívott vendégek, 1999. októ­ber 17-én, templomunk felszentelésének 214. évfordulóján. A hálaadó istentiszteleten Lábossá La­jos esperes - Zákeus története alapján - arról prédikált, hogy a templom léte és megújulása fölötti örvendezésünk, a fe­lelősségérzetünket is kell, hogy erősítse. A templomokat általában úgy tervezik, hogy legalább annyi férőhely legyen benne, ahány tagja van a gyülekezetnek. Itt, úgy tűnik, még vannak üres helyek. Bátran lehet hátjönni, a fiata­loknak is, jut mindenkinek hely. Isten meg akar találni mentő szeretetével mindegyi­künket, amint megtalálta Zákeust is, a fa lombjai kö­zött. Az ünnepen resztvettek vi­lági részről, Mór polgármes­tere, Pusztavám polgármeste­re, a pusztavámi Általános Is­kola igazgatója, a tantestület és képviselőtestület több tag­ja. Egyházi részről: az egy­házmegye elnöksége - Lábossá Lajos és felesége, valamint Sztruhár András, a helybéli római katolikus és református egyház képviselői, valamint a szomszédos gyüle­kezetek képviselői. A liturgiában négyen szol­gáltak, az esperes mellett: Bárdossy Tibor irsai, Szabó Vilmos Béla paksi és Kapi Zoltán pusztavám-móri lelké­szek. Az istentiszteletet követően a gyülekezet lelkésze számolt be a felújítás munkálatairól, amelynek során a toronysü­veg visszanyerte eredeti (vörös) színét, a falak víztaszító festékkel lettek bevonva és a nyílászárók festése is megtörtént. Mintegy ráadásképpen e szép munka el­végzéséért - az egyházkerület püspöké­nek biztatására - a padfütés bevezetését is megvalósította a gyülekezet, összefo­gással és önkormányzati segítséggel. A kissé hűvösre fordult időben már ki is le­hetett próbálni, jól esett a kellemes me­leg, különösen az idősebbeknek és fázó- sabbaknak. A beszámolót követően versek, kö­szöntések és ifjúsági énekek hangzottak el. Először Grósz Angéla, a gyülekezet ifjúságának képviselőjeként, Túrmezei Erzsébet: Otthonom a templom című versét mondta el, majd Szente Pálné, Bakonycsemyéről, Pecznyik Pál: Küldj Uram című költeményét olvasta fel és köszöntötte a gyülekezetei, végül Bárdossy Tiborné adta elő, mély átélés­sel Túrmezei Erzsébet: Hit által című versét, majd mondott - családja, a Szabó család nevében - szívből fakadó és szív­hez szóló köszöntést. A köszöntések kö­zött hangzott el a gyülekezet előző lelké­szének, Puskás Jánosnak, a kórházból írott levele, amelyben sajnálatát fejezi ki, hogy nem lehet jelen ezen a szép ün­nepen. A jelenlévők között voltak az in­nen elszármazott geretsriediek képvise­lői és olyan ide kötődő, itt élt testvérek, akik több évtized távlatából jöttek vissza •a szeretett templomba, ismerős arcokat keresve. Megható volt látni örömüket, amint egymásra ismertek és összeölel­keztek. Az 50 évvel ezelőtt itt szolgált Szabó Vilmos lelkész gyermekei közül hárman el tudtak jönni, együtt örvendez­ni: Bárdossy Tiborné, Szabó Ildikó, Beró Csabáné, Enikő és Szabó Vilmos Béla paksi lelkész, feleségével és kisfiával. A templomi ünnepet követően, a gyüleke­zeti teremben szeretetvendégségen látta vendégül a gyülekezet a meghívottakat és még sokáig tartott a jóízű beszélgetés, emlékek felidézése, s további látogatá­sok, találkozások tervezgetése. A nap végeztével, a megújult templom­ról készült szép fényképekkel tarsolyuk­ban térhettek haza a vendégek, hogy ott­hon is emlékezhessenek a hálaadásban és felelősségvállalásban megnyilvánuló közösségünkre. K.Z. Egyház és anyanyelvhasználat Konferenciát hívott össze az Anyanyelvi Konferencia a cím­ben kifejezett kapcsolat feltérképezésre, megvizsgálására. Két­ségtelen az összefüggés és kapcsolat, hiszen az ige hirdetése a nép anyanyelvén magával hozza a nyelv és az egyházi, vallási élet kapcsolópontjait. Egyházi vezetők, professzorok, irodalomtörténészek és nyel­vészek fejtették ki véleményüket e kérdésben. Egyházunk kép­viseletében dr. Harmati Béla püspök Az egyház univerzális jel­lege és nemzeti önazonosságot megtartó szerepe címmel arról beszélt, hogy az egyházban mindenkor fontos szerep jutott az anyanyelvnek. Enélkül nincs misszió, a bibliafordítás eleve a nyelv művelését teszi fontossá. A kisebbségekre való tekintet­tel - a vegyesházasságok számára - adott ki Bibliatársulatunk ez évben kétnyelvű (magyar-román és magyar-szlovák) Újszö­vetséget. Dr. Hafenscher Károly Az Evangélium interpretálásának ki­hívásai anyanyelven című előadásában a szó megbecsüléséről, a interpretálás hitelességéről, a dialógus, sőt trialógus fontossá­gáról szólt. Érdekes fejtegetést végzett Tóth Sándor katolikus egyháztör­ténész, amikor különböző kihívásokat említett: az énekesköny­vek, régi szövegek gondját, ugyanezt a bibliafordításokkal kap­csolatban is, az egyházi nyelvben megmutatkozó irodalmi igényt stb. Dr. Juhász Tamás kolozsvári professzor a három összetartozó kifejezés egymásra hatását hangsúlyozta: anya- föld, anyanyelv és anyaszentegyház. Nagy felelősséget jelent, hogy a Biblia, énekeskönyv, imakönyv igen gyakran forgatott „népkönyv”, nem mindegy milyen a nyelvezete. Dr. Miklósi- Vári Katalin az unitárius egyház gyakorlatából a liturgia és nyelvhasználat kérdéseit fejtegette. Dr. Erdélyi Géza felvidéki református püspök a család-templom-iskola együttes feladatait vázolta fel, mert ezek együtt tehetnek valamit azért, hogy a magyarság megmaradhasson önazonosságában. Ki­emelkedő munkát végzett hosszú évek folyamán dr. Berki Fe- riz ortodox esperes-adminisztrátor, aki az ortodox liturgiát ma­gyarul szólaltatta meg, lefordítva a szertartások nyelvét ma­gyarra. Erről tájékoztatott. A konferencia ráirányította az egyházak figyelmét arra, hogy itt a Kárpát-medencében a magyarság megmaradásának létfon­tosságú tényezője az anyanyelv művelése, használatának kiter­jesztése. Ezért - mivel sok helyen az egyház a magyarság közösségi megnyilvánulásának helye - nagy a felelősségünk és sok a fel­adatunk. (Az elhangzott előadásokat a jövő év elején kiadásra készíti fel az Anyanyelvi Konferencia.) ÖRVENDEZES ES HALAADAS JEGYEBEN A Fébé kettős ünnepe 75 év és 10 év. 75 évvel ezelőtt, 1924- ben indult el a Fébé Evangélikus Diako­nissza Egyesület munkája és negyven éves kényszerű szünet után 10 évvel ez­előtt indulhatott el újra az egyesület szol­gálata. Erre emlékeztünk november 6-án azon a bensőséges ünnepségen, melyen a diakonissza testvéreken és egyesületi ta­gokon kívül szép számú külföldi vendég is résztvett. A gyülekezet éneke, Taschner Erzsébet testvér imádsága és Madocsai Miklós lel­kész köszöntője után a nyitó áhítatában Thurnay Béla, a Zsinat nem lelkészi el­nöke a szolgálat fontosságát hangsúlyoz­ta. Ahogy a kereszten szenvedő Jézus Já­nost édesanyjára bízta, úgy bízott minket is egymásra, felelősek vagyunk egymá­sért. Ez indít a szolgálatra, ahogy az ün­nepre megjelent emlékkönyv mottója is kifejezi: „Boldogok az irgalmasok... ’’ Ezt a szolgálatot követte végig megem­lékezésében Madocsai Miklós lelkész. Isten iránti hálával emlékezett a Fébé ed­digi lelkészeinek (Gáncs Aladár, Zulauf Henrik) és főnökasszonyainak (Pauer Ir­ma, Trauschenfels Elza, dr. Farkas Má­ria) áldozatos szolgálatára. Az első 27 év a növekedés és a nehéz megpróbáltatá­sok kora volt. A második világháború után több mint 200 diakonissza szolgált evangélikus egyházunkban. Ezt az egyre terebélyesedő szolgálatot számolta fel a párt-állam önkénye 1951-ben. Az újraindulás is sok nehézséggel járt. Az ingatlanok és az anyagi bázis hiányá­nál súlyosabb gond volt, hogy hiányzott a szolgálatot felvállalni tudó diakonisz- szák csapata. 1990 Vízkereszt ünnepén, Isten segítségében bízva, újra indították szolgálatukat a testvérek. Ennek alapja a külföldi testvérek adományából vásárolt Maros utcai lakás volt. Az itt működte­tett leányotthon vezetője az 1995-ben, 46 éves korában elhunyt Csepregi Zsuzsan­na lelkész volt. Az egyesület az 1948-ban az egyház­nak célvagyonként átadott ingatlanai kö­zül hármat visszakért és kapott speciális diakóniai és missziói szolgálatának vég­zésére. Ezeknek egyike a Hűvösvölgyi úti ingatlan, ahol ma is az Anyaház mű­ködik. Ide várjuk azon testvérek jelent­kezését, akik életüket Krisztus követésé­ben az Ő irgalmas szolgálatára szentelik. A speciális munkaágak közül először a Bagolyirtási Názáret-templom és üdülő­telep szolgálatáról e sorok írója számolt be, hálát adva Istennek azért, hogy ez a munkaág is újra indulhatott, hiszen az itt nyaranta megforduló fiatalok a jövő szolgáló testvérei lehetnek. Két hónappal ezelőtt, a templom felszentelésének ötö­dik évfordulóján, Szebik Imre püspök felszentelte a templom új oltárát. A Piliscsabai Siló Társotthon életéről az Otthon vezetője, dr. Gadó Pál testvé­rünk szólt, kiemelve azt, hogy az ország­ban először itt jöhetett létre egy olyan in­tézmény, mely - holland mintára - a mozgássérültek önálló életvitelét valósít­ja meg. A múlt és jelen után a jövő felé tekintés következett. Zászkaliczky Pál, egyesüle­tünk leendő lelkésze arról szólt, hogy az igazi diakónia Krisztus követéséből fa­kad, Krisztuséból, aki nemcsak Diakonosz, hanem Szabadító, Megváltó. Ezt megélve, „a megváltott ember hálá­ból és önként cselekszi a jót, szolgálja Urát s a szeretet cselekedeteiben is köve­ti Mesterét.” A jövő Isten kezében van. Őbenne bízva, reménykedve tervezhe­tünk és Ő megáldja és módosíthatja el­gondolásainkat. Ez a meghatározó a Fébé szolgálatában a 3. évezredben is. Ezután köszöntések sora következett. Több németországi anyaház küldötte, sok régi ismerős, akik korábban segítő kezet nyújtottak a 10 évvel ezelőtti újra­induláskor, köztük a kasseli diakonisza- közösség, a hamburgi testvérek köszön­töttek, valamint Gertrud Heublein diako­nissza főnöknő a Berlini Paul Gerhardt Alapítványtól, aki annak idején 15 hóna­pig volt közöttünk és segített Anyahá­zunk lelki és gazdasági életének meg­szervezésében. Köszöntötte az „ünnepel­tet” rajtuk kívül az a Dániából érkezett vendégünk is, aki még a szétszórattatás idejében is többször látogatta az idős di­akonissza testvéreket. Különlegesség volt számunkra a len­gyel diakonissza testvérek köszöntése is, melyből kiderült, hogy a volt szocialista országok közül az egyetlen anyaház az övéké volt, amely a múlt rendszerben is folyamatosan működhetett. Köszöntött még D. dr. Friedhelm Borggrefe ny. pro­fesszor is Ludwigshafenből, aki a pfalzi Gustav Adolf Werk vezetője volt. Érde­kességként említette, hogy nagyanyjának testvére (Gabriele Loetz) Magyarország­ra jött és itt volt diakonissza a századfor­duló éveiben. Dietrich Tiggemann, a né­met gyülekezet lelkésze is melegszívű köszöntésében emelte ki a diakonisszák szolgálatának mindenkori fontosságát. Az ünnepségen, melyet Görög Zoltán­ná vezetett, megemlékeztünk az azon be­tegsége miatt személyesen részt venni nem tudó Túrmezei Erzsébet főnökasz- szonyról és dr. Fabiny Tibor professzor­ról, akit szintén betegsége miatt felesége képviselt. Az alkalom Stenczel Klára testvér imádságával és Madocsai Miklós lelkész áldásával ért véget. Az ünnepsé­get a gyülekezeti énekeken kívül a ven­déglátó Budavári Gyülekezet ifjúsági kórusának énekszámai Balicza Ivánné dr. Ferenczi Ilona vezetésével gazdagí­tották. Az ünnepség után a gyülekezeti terem­ben testvéri együttléten láttuk vendégül a résztvevőket, melyen lehetőség adódott a kötetlen beszélgetésre is. Az ünnep másnap, vasárnap délelőtt a hálaadó úrvacsorái istentiszteleten foly­tatódott, melyen Szebik Imre püspök hir­dette Isten igéjét. Isten áldása legyen Egyesületünk további szolgálatán. Herczog Csaba Advent-Karácsonyi adománygyűjtő akció A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat november 27-én, ádvent 1. vasárnap­ja előtti estén Budapesten a Bárka Színházban tartott találkozó alkalmával hir­dette meg az idei karácsonyra szóló gyűjtő kampányát. Az estét felhasználták rövid beszámolásra is, hiszen az elmúlt évben katasztrófák sorozata miatt kellett erő feletti adakozást kérni és segítséget nyúj­tani. Kárpátalján az áradás, Felső-Tisza vidékén áradás és hóolvadás, csapadék okozta károk Hevesben és Békésben adtak feladatot a Szeretetszolgálatnak. Szakszerű és jól szervezett akciók eredményesen segítették a vállalt terület lakosságát. A beszámolót Lehel László lelkész-igazgató tartotta, majd dr. Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége, a szolgálat önkéntese mondott köszönetét a segít­ségnyújtásért és a többi önkéntesnek is munkájukért. Dr. Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára átadta az árvízkáro­sultak megsegítésére rendezett koncert bevételének miniszteri iratát, melyet a MÖSZ-nek ítéltek oda. Ebből a közel 600 ezer forintból 11 kis település árvízkárosult gyermekei kapnak karácsonyi ajándékcsomagot. A Kárpátalján végzett segítségnyújtás beszámolója után az igazgató Ukrajna képviselőjének átadta az iskolások számára nyújtott tankönyvadomány ajándéklevelét. Művészi, élményt nyújtó zeneszámokkal díszítették a műsort Geiger György trombita művész és Marosi Éva hárfamüvész. Meghirdették a karácsony előtti adománygyűjtés kezdetét, hogy ebben az évben is legyen meleg étel, karácsonyi segély a hajléktalanok, szegények számára. A KARÁCSONYI ADOMÁNYOKAT A MOSZ KÖVETKEZŐ SZÁM- , LÁJÁRA LEHET ÁTUTALNI: OTP Bank Rt. 11705008-20464565. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom