Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-12-12 / 50. szám
64. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 1999. DECEMBER 12. Advent harmadik VASÁRNAPJA ÁRA: 48 Ft „Építsetek utat a pusztában az Úrnak! az Úr jön hatalommal.” (Ézs 40,3-10) A TARTALOMBÓL Egyház és anyanyelvhasználat A Fébé kettős ünnepe r:--------------------- í „Is tenről tanúskodni - a békétlen világban” A mindenki által jogosan megcsodált új révfülöpi Evangélikus Oktatási Központ a közelmúltban immáron másodszor adott helyet egy országos konferenciának. Az októberi országos értelmiségi konferencia igen jó légkörben zajlott, talán a résztvevők száma lehetett volna kicsit több. Akik mindként rendezvényre hivatalosak voltak, azt gondolhatták, hogy egy országos felügyelői konferencia iránt minden bizonyára kisebb lesz az érdeklődés. Ám éppen fordítva történt. Az ország minden részéről érkezett résztvevők, akik minden helyet elfoglaltak. Az érthetően többnyire férfi felügyelők mélyhangú éneklése betöltötte a konferencia termét. A péntek esti nyitóelőadást a konferencia házigazdája dr. Szabó Lajos rektor tartotta „A felügyelői szolgálat teológiája ” címen. Az előadó hangsúlyozta, hogy nem a tisztség, hanem a tevékenység az elsődleges, s ehhez van szükség a tisztségre és nem fordítva. Elemezte a diakónus, a presbiter és a püspök (episzkoposz) szó bibliai gyökerét, s rámutatott az Ágenda-beli eskü három kulcsszavának fontosságára: „segítem, ellenőrzőm, támogatom”. Amíg régen a felügyelő védőbástya, „tölgyfa” volt egy-egy felekezet számára, addig a mai új helyzetben az ökumenikus közeledést és a pluralista társadalom szempontjait is figyelembe kell venni. „Nem elzáró rendszerek, kerítések épülnek, nem saját várunkba vonulunk vissza, hanem a 'megbékélt különbözőséGyülekezeti felügyelők első országos találkozója Révfülöpön (1999. november 6-8) A felügyelők dr. Sólyom Jenő előadását hallgatják gek' jegyében igyekszünk megismerni, megközelíteni, elfogadni egymást. Ennek az ökumenikus, ugyanakkor identitásőrző funkciónak egyfajta finom, árnyalt, poimenikai (pásztori) munka és stílus felel meg. Elképzelhetetlen a következő évezred egyházi élete az ökumenikus pásztoroló teológia ki- teljesedése nélkül. ” A rektor Leslie Newbigint, az ökumenikus mozgalom közelmúltban elhunyt kiemelkedő alakját idézte, aki a mobilitás megőrzését, fejlesztését tartotta a legfontosabb feltételnek ahhoz, hogy az egyház betölthesse missziói küldetését. „ Túlpolitizált egyházunknak jelentős változásra van szüksége ahhoz, hogy mindent alá tudjon rendelni annak az érdeknek, hogy misszióra képes mobilis közösség maradjon, illetve inkább azzá váljon. Ez olyan keretet és struktúrát is jelent, amely a mozgalmas, rugalmas közösséget segíti. Építkezni, terjeszkedni önmagáért az építkezésért és terjeszkedésért - ez egyházunk egyik legveszélyesebb kísértése ma. Nem szabad másként építkeznünk, csak funkcióval, életképességet jelentő belső tartalommal, a gyógyító konszenzusra való törekvés valóságában. Newbigin három kulcsszava [képessé tenni, fenntartani, táplálni] program lehetne egész egyházunk előtt. Építkezni, de ne azért, hogy erősebb vagy kidolgozottabb legyen a struktúránk. Építkezni csak azért, hogy az enabling, sustaining, nourishing szolgálatát el tudjuk végezni az egyháztagok, illetve a körülöttünk élők irányában. ” A szombat reggeli áhítatot ifj. Fabiny Tibor tartotta a napi ige alapján: „ne szeressétek a világot!” Az elvilágiasodás, a világ szeretete, a kényelem és a karrier iránti vágyakozás sajnos az egyházi életünkben is jelentkezik, sőt a világi gondolkodás kategóriái: „sztárolás”, „futtatás”, „menedzselés” is jellemzik az egyház mindennapjait. Dr. Frenkl Róbert, a konferencia moderátora, a civil szféra szerepéről tartott előadást, amelyben rámutatott, hogy az 1949-1989 időszakban tudatosan szorították ki a világi vezetőket az egyház életéből, illetve az állam a maga embereit helyezte vezető egyházi pozícióba. Az 1989-es fordulatra nem készülhettek fel az egyházak, ezért az elmúlt évtizedet a konfliktusok jellemzik. A mai kontextusban is fennáll a veszély, hogy az egyház ismét függőségbe navigálja magát. Az egyház célja pedig az, hogy Krisztushoz vezesse az embereket és a közjót szolgálja. Az előadás után élénk vita alakult ki arról, hogy igaza volt-e az előadónak, amikor azt állította, hogy a kommunizmus alatt az egész egyház „kollaboráns” volt, vagy pedig különbséget kell tenni kollabo- ránsok és kompromisszumkeresők, illetve a szenvedő hitvallók között. A délutáni előadást dr. Sólyom Jenő tartotta „Az egyház szervezete és szerkezete "címen, amelyben „az átlagos magyar evangélikus gyülekezetekről ábrákkal illusztrált felméréseit mutatta be, amely kitért a lelkészek számára, a költségvetésre és a lelkészi jövedelmekre is. Ezután következtek a püspöki üzenetek. Először D. Szebik Imre, majd D. dr. Harmati Béla részéről. Szebik püspök tizenegy rövid pontban foglalta ösz- sze mondanivalóját, Harmati püspök először a hálaadás szükségességére hívta fel a figyelmet, majd a gyülekezetek anyagi helyzetének felmérésére buzdított, az egyházon belüli problémákat is nevén nevezte, s végezetül a közös jövőépítésre szólította fel a jelenlevőket. Az üzeneteket ismét élénk beszélgetés követte, az aktuális téma az augsburgi aláírás volt, s ennek kapcsán felvetődött, hogy helyes szó- használattal élünk-e, amikor a „kiátkozások kölcsönös visszavonásáról” beszélünk. Az esti előadást dr. Reuss András professzor tartotta „Keresztyénség és társadalom" címen. Érdekes korszakolást állított fel e két közösség kapcsolatáról: 1. Észrevétlenség (I-II. század), 2. Feszültség (II-IV. század), 3. Azonosulás (IV-XX. század), 4. Elválasztás-elszakadás (XIX-XX. század.) 5. Sodrásban - saját úton, XXI. század. Összefoglalóan megállapította: „éljünk a társadalomban, de táplálkozzunk az igazi forrásból, tanuljuk meg a társadalom nyelvét, de tegyünk bizonyságot a Jézus Krisztus Atyjáról”. A kétnapos színvonalas és hangulatában is igen jól sikerült konferencia a vasárnapi isten- tisztelettel ért véget, amelyen ijj. Hafenscher Károly lelkész szolgált. ifj. dr. Fabiny Tibor M egújított templom és az újonnan választott Péter Attila lelkész ünnepe volt november 13-án Maglódon. A múlt évben 220 éves templom Mária Terézia uralkodása idején egy középkori templom helyén épült. Az akkor zsinde- lyes tetejű épületet az idők folyamán többször renoválták, legutóbb 1924-ben. A megindult oldalfalakat akkor erős vashuzalokkal „húzatták össze”. Belső festése is sötét színű volt, így legutóbb már szinte félelmetes volt bemenni, vagy bent tartózkodni. Egységes felújításba kezdetek a múlt évben, és ennek folyamán új fedélszerkezetet építettek be, így eltűntek a vashuzalok, fehér színűek lettek a sötét falak és a karzatok mellvédjén előtűntek a nagyobbrészt ószövetségi képek, melyek restaurálása is elkezdődött. Kettős ünnep Maglódon Az istentisztelet szolgálattevői E munkák eredményeképpen most világos, tágas, szép templombelső fogadhatta be a nagyszámú gyülekezetét. Az egyházkerület püspöke, dr. Harmati Béla a szószék térítőjén is olvasható Jn 15,5 verse alapján hirdetett igét. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. ” A szőlőtő és a szőlővessző kapcsolata az összetartozást jelenti. Gyülekezet és templom, gyülekezet és lelkész között kell erősíteni. A most rendbe tett templom arra ösztökéljen, hogy ki-ki a saját életét is rendbe tegye. Sok gyümölcsöt kell teremni. Ez a templom is haszonra adatott, hogy lelki haszon teremjen. Példát kell mutatni, mai magyar társadalmunknak is nagy szüksége van ezekre a gyümölcsökre. Tudományban és erkölcsökben művelt emberek legyünk. Áldja meg Isten az új lelkész szolgálatát sok ilyen jó gyümölccsel. A beiktatás liturgiájában Koczor Tamás esperes és a lelkész felesége, Pétemé Benedek Agnes vett részt, és áldást kért az a közel harminc lelkésztárs, akik eljöttek erre az isten- tiszteletre. Péter Attila igehirdetését a 122. zsoltár 1. verse alapján tartotta: „ Örülök, ha ezt mondják nekem: az Úr házába megyünk!" Templomba menő zsoltár hangzott így Jeruzsálemben. Az a templom már nem áll, itt most sokak vágya teljesült, és ezért adunk hálát. Sokat mondtuk, mikor mehetek be újra, és most eljött a nap. Egy agyongyötört világban ragyogjon Isten dicsősége. Hirdetjük, hogy van holnap és van jövő. Isten egymásnak teremtett bennünket, az Ő keze öleljen minket egymáshoz. Horváth János felügyelő vezette a közgyűlést, melyen a kettős ünnepet így jellemezte: A templom megkopott, mert használták. Most minden megújult, csak koptassák és lakják a mai gyülekezeti tagok! Ugyanakkor az új lelkész beiktatása jelentsen nyugalmat és biztonságot jövőben! Péter Attila lelkész a templom iránti olthatatlan vágy beteljesülésének nevezte az eseményt, és beszámolt a renoválás anyagi helyzetéről. Minisztériumtól, más állami forrásokból, egyházi támogatásból és pályázatokból jött össze a szükséges pénz, mintegy 55 A beiktatást végezte: Koczor Tamás esperes, dr. Harmati Béla püspök, Péterné Benedek Ágnes lelkész millió forint. Masznyik Csaba, a felújítási munkák tervezője részletesen szólt az elvégzett munkákról és kilátásba helyezte a további képek restaurálását is. Koczor Tamás esperes a gyülekezet példamutató egyházszeretetét említette, dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő a hitben és gyülekezeti életben való erősödést kívánta, Bárdossy Tamás egyházmegyei felügyelő is arra mutatott: most van a kegyelem ideje... Két korábbi maglódi lelkész örömét fejezte ki az események láttán: Blatniczky János és Krámer György. Roszik Mihály ny. alber- ti lelkész a gyülekezet múltjának megőrzésére is figyelmeztetett. Megható volt az édesapa, Péter Jenő fancsali lelkész köszöntése. A szülőfalu gyülekezetéből egy autóbusznyi sereg jött el, jelezve, hogy figyelemmel és szeretettel kiséri a lelkész-édesapa családjának életét. Az édesapa Isten szergtetére mutatott, amely erősebb a nagy hegyeknél, amelyek megrendülhetnek, de Isten szeretete soha! A Hittudományi Egyetem üdvözletét Jutta Hausmann a 122. zsoltár további verseivel fejezte ki. A község polgármestere pedig a lelkész jó közösséget teremtő munkájára kérte Isten áldását. A maglódi gyülekezet valóban átélte a 122. zsoltár szavait, örömmel jött az Úr házába ünnepelni és adja Isten, hogy ez az örömük állandó legyen. T. Laudamus November 13-án szentelték újra a felújított maglódi evangélikus templomot. A hír, ha így olvassuk nem több egy gyülekezet örömteli eseményén, amelyet megszépült temploma iránt érez. Ami mégis fontossá teszi ezt az eseményt és kiemeli a hasonló alkalmak közül, az a kivitelezés módja, a restaurálás minősége, az értékmentés magas színvonala. A templom egyike egyházunk jelentős műemlék templomainak, melyek túlélték a történelem viharait. A középkori eredetű, torony nélküli, kereszt alaprajzú, késő barokk kori templom mai formáját a XVIII. század utolsó negyedében kapta. Sokszor toldozták- foltozták, átfestették és megerősítették. Most azonban sor kerülhetett az épület teljes rendbetételére. Masznyik Csaba és Krdhling János műegyetemi tanároknak köszönhetően azonban a maglódi templom az evangélikus műemléki restaurálás mintájává vált. A modem technika eszközeit kihasználva (pl. a tetőszerkezet megerősítése) úgy állították helyre az eredeti állapotot, hogy az egyszerű szemlélő szemei előtt eredeti formájában tűnnek elő a régi templom pompás arányai. A tervezőknek semmi sem kerülte el a figyelmét. A korhű ablakosztások kialakításától kezdve a padok felújításán keresztül a templom padozatának burkolatáig egy szerves, jól átgondolt egészet alkot az épület, a lehető leghűségesebben követve a korabeli viszonyokat. A felújítás során előkerült és szakszerűen restaurált karzatképek pedig pompássá és fennköltté teszik a templombelsőt. Ha a szószék és az oltár megfelelő felújítására is sor kerül majd, akkor, itt a fővárostól nem messze, Maglódon az ország egyik legszebben rendbe hozott műemlék evangélikus templomát csodálhatja meg az arra járó. Laudamus, szép példája született a gyülekezet és az építész, a régi épület és a modem technika együttmunkálkodásának. Harmati Béla László
