Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-11-07 / 45. szám

2. oldal 1999. NOVEMBER 7. Evangélikus Élet= UJ NAP - UJ KEGYELEM a „szemmel” kísérte, és megsegítette a pusztai vándorlás és minden nehézség idején. Jó, ha egy gyülekezet, egy lelkész is összegez, ha a megtett út egy pontjáról vissza­néz, s keresi Isten keze munkáját, gondviselő megtartó erejét. Mögöttünk, előttünk, velünk van Isten. S erről beszélnünk kell, mert ez valóság. VASÁRNAP " Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igaz- • súgunk olyan, mint a szennyes ruha. ” Ézs 64,5a (Lk 15,22; Lk 17,20-24; Zsolt 112,1-10) Aki kicsit is ad magára, az gondoskodik arról, hogy tisz­ta, rendezett legyen a ruhája, hiszen az öltözék nagyon sok mindent elárul viselőjé­ről. Egyszerre lehet fokmérője az önbecsülésnek, és a másik ember, a közösség megbecsülésének: megtisztelem azzal, hogy tisztán öltözöm fel. Talán ismerős a je- CSÜTÖRTÖK Jézus így válaszolt Keresztelő János tanítványainak: „Menjetek lenet, amikor egy autóbusz utazóközönsége néma undorral az arcán húzódik el egy • és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok lát­piszkos ruhájú, mosdatlan, szerencsétlen hajléktalan utastól. Lehet, hogy a mi igaz- nők, és bénák járnak, Teprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támad­ságunk is ilyen Isten színe előtt?! S mi mégis, felöltjük, beleburkolózunk, takaró- nak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium. ” Mt 11,4-5 (Zsolt 12,6; Zsid 13,7-9a; Jak 3,13-18) Jézus Krisztusban egyszer s mindenkorra ledőlt minden kor­lát, semmissé vált minden tabu, amely elválaszthat Istentől. Benne megnyílt az út Istenhez a testi és lelki betegek, halottak és élő halottak, tisztátalanok és megvetet­tek számára. Vagyis nekünk, mindannyiunknak, üres kézzel, súlyos terhekkel élők­nek. M zunk vele? Es Isten mégsem húzódik el tőlünk, ne lök el undorodva, hanem azt mondja: Van számodra egy tiszta ruhám, éppen a méretedre készült...., De jó lenne átöltözni! / HÉTFŐ ” ^ram- tar,íts minket imádkozni. ” Lk 11 / (Zsolt 19,15; 1Tbessz 5,1- 11; Jak 2,1-13) Mi indította a tanítványokat arra, hogy ezt kérjéU Jé­zustól? Az evangélium szerint közvetlenül imádkozás után találták az Urat, s a Ró­la és Belőle áradó nyugalom, erő, békesség hatott rájuk. Istennel beszélt, s ez lát­szott a vonásain is. Erre vágyunk mi is, ma is, és nem biztos, hogy a „Hogyan imád­kozzunk helyesen” című „ima-tankönyvet” kell fellapoznunk hozzá. (Ilyen, nem is egyféle kapható ma már.) Jézus ma is elfogod bátortalan, megbotló nyelvű, Isten után vágyódó tanítványokat. KEDD Múlik a sötétség, és már fénylik az igaz, ' IJn 2,8 (Ezs 60,3; PÉNTEK " ^ azt mor)djátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok követke­zetesek!’’ Ez 18,25 (Jel 3,2-3; Jer 18,1-10; Jak 4,1-12) A mindennapi életben sok bosszúságot okoz a hivatalok, a bürokrácia, a jogszabályok, adótörvények, stb. kö­vetkezetlensége. Napi hírré váltok az igazságszolgáltatás markából szabaduló el­ítéltek bűncselekményei. Nincs rend. nincs szigor, káoszhoz vezet a következetlen­ség. - Isten adott elénk törvényt, megjelölt egy utat, életet és üdvösséget kínál, igé­jében mindent tudtunkra ad. Mi pedig kerülőútra tévedünk, ideológiát keresünk tör­L.k 18,1-8; Jak 2,14-26) Nemrég tévériportban bemutattak’é^f Tiőssítú vényszegésünkre, Isten nélkül is erősnek érezzük magunkat. Ki is itt a következe­éveken át vakságban élő embert, aki egy új műtéti technikának köszönhetően - rész­legesen, de - visszanyerte szeme világát. Beszámolt arról, hogy milyen csodálatos érzés volt, amikor újra érzékelte a fényt, majd már körvonalakat is látott. Egyszer­re világos lett a sötétségben. A Jézustól új életet nyert ember ezt élheti át, amikor megtalálja Jézusban az igazi világosságot. Eleinte hunyorog a fényben, de mindig Őt akarja látni. SZERDA "^Z meSÉiad°tta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrel­münket, sanyarú sorsunkat.” 5Móz 26,7 (Mt 5,11; Zsid 13,1-6; Jak 3,1-12) Izrael népe pontosan elkészítette a „leltárt”, hogy tudatosítsa önnönmagá- ban és majd így adhassa át a következő nemzedéknek: Isten nyitott „füllel” és tes. SZOMBAT „Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság lelkét. ” 2Tim 1,7 (Zsolt 71,16; 2Thessz 2,1- 12; Jak 4,13-5,6) Pál biztatása minden harcban állónak szól, a keresztyénüldözés korától mindmáig. Míg a félelem inkább negatív energiákat hordozó érzés, ami megbénít, addig a szeretet, az erő, a józanság aktivitást, pozitivitást sugall, cselek­vésre indít. A Szentlélek által ez a miénk lehet, s nagyon nagy szükségünk van er­re az ajándékra, mert a „harc” még nem ért véget. Kőháti Dorottya SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HUSZONHARMADIK VASARNAP „Két világ polgáraiként! 55 Fii 3, 17-21 A kettős állampolgárság közismert do­log napjainkban is, Ez azt jelenti, az em­ber mindkét helyen otthon érezheti ma­gát. Jogai is mindkét helyre érvényesek. Amiről itt szó van: a mennyei polgárjo­got az élő Krisztussal való találkozás­kor, a ” damaszkuszi úton” kapott élmé­nye következtében kapja az ember. Krisztus megbízatása, küldése következ­tében ezután a találkozás után is úton va­gyunk. Mindkét lábunkkal itt élünk a föl­dön, de útközben a „csillagokra tekint­ve” tájékozódunk. Az úton sokszor kísértéseknek, olykor komoly veszedelmeknek vagyunk kité­ve. Mindez azért lehetséges, mert nem vagyunk tökéletesek. Mindnyájunknak vannak sebezhető pontjaink. Az ó-ember naponként feltámad minden kívánságá­val együtt. Mellékutakról „rablók”, „va­dak” kerülnek elénk és keresztezik utun­kat. Nem egyszer azzal a céllal, hogy le­térítsenek az egyenes útról. Sokszor megsebeznek, összevernek, kirabolnak úgy, hogy elmegy a világos látásunk, vak homályban tapogatózunk. Kenyér he­lyett ínycsiklandozó falatok kerülnek elénk és nagyon nagy a kísértés: vajon nem most találtam meg az „igazi” ele­delt? Az úton járva szabad a jó példákat, ha­gyományokat észrevenni és szemelőtt tartani. Pál itt nem prédikál, hanem a mindennapi életére és a hasonló módon járók példájára hívja fel a figyelmet. Mert nem a szószék magasságából szük­séges csupán a tanúskodás, hanem a hét­köznapok poros útján való járásnak is azt kell tükröznie, amiről a szóbeli bizony­ságtétel tanúskodott. Hitele akkor van a mennyei polgársággal rendelkezőknek, ha a hétköznapok nem cáfolnak rá az ün­nepi alkalmakkor elhangzottakra. Sokan a gyülekezethez tartozók közül „más­képpen járnak”. Ezek csúfságára, botrán- kozására vannak a Krisztus keresztjének. Néha csupán lényegtelennek tűnő dol­gok ezek, mint pl. az öntömjénezés, di­csőséghaj hászás, a szeretetlenség, vagy a frakciózás valamilyen folyamata, netán tévtanok beszivárgása, amelyek mind gyengíteni, megmásítani igyekeznek az egyedül kegyelemből, hit által való üd­vözülés útját, aminek a megőrzésére, tisztaságára mindenkor oly nagy figyel­met fordított az apostol. Az ilyen jelensé­gek minden esetben pásztori beavatko­zást igényelnek. Útközben előre nézünk és közben a „csillagokra” tekintünk. A mennyre, „ahonnan az Úr Jézus Krisztust várjuk, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket.” Mert a „mennyei polgársággal” rendelkezők re­ménységében elválaszthatatlanul hozzá­tartozik Krisztus várása. Ugyanakkor el kell vetnünk minden olyan rajongás­számba menő felfogást, amely a Krisztus várását a világtól és a hivatásunktól, a ránkbízott munkáktól való menekülés­ben keresi. A „mennyei polgárjoggal” rendelkező ugyanis, miközben túlnéz Krisztust vár­va ezen a világon, ugyanakkor mindkét kezével és lábával fokozott mértékben végzi a maga Istentől rábízott feladatát. Ez a mindennapi életben azt jelenti, hogy az a gépek zajában dolgozó munkás mi­nél jobban óhajtja szívében a Krisztus el­jövetelét, annál inkább feszíti meg min­den erejét a rábízott munka becsületes és hü elvégzésére. Az a szántó-vető földműves, miközben az égre tekint fürkészve a „Hajnalcsil­lag” feljövetelét, annál keményebben ra­gadja meg az „eke szarvát”, a mérnök annál precízebben készíti el tervrajzait, az orvos, miközben kémleli az orvosok Orvosának megjelenését, annál nagyobb odaadással és szeretettel gyógyítja bete­geit, az édesanya, miközben gyermeke ágyánál imádkozza: „Jövel, Uram, Jé­zus”, ez azt követeli tőle, hogy még na­gyobb szeretettel takargassa be gyerme­keit és tartsa rendben családját. Mert „boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor hazajön, ily munkában talál.” (Máté 24,46) Mindehhez az erőt örömmel adja az, Akinek az országához tartozunk, ahová „polgárjogot” kaptunk' kegyelemből, az O érdeméért! Lábossá Lajos ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. november 7. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. (ifjúsági) Bence Imre; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél II. Fodor Viktor; Bé­kásmegyer, III., Víziorgona u. I. de. fél 9., Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. ; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstiick M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) (családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10 (családi) Muntag Andorné; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. II. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Göllner Pál; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Péterné; de fél 10. (családi, úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Németh Péterné; du. 6. (ifj.) Németh Péter; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szi­lágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. II. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32 de. 11. Göllner Pál; XIV, Gyarmat u. 14. de fél 10. Göllner Pál; Pestújhely, XV, Temp lom térde. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalo ta, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. 11. Blatniczky János; Mátyásföld XVI. Prodám u. 24. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv) ., Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Szabó János; Rákoskereszt­úr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Szajjó János; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Buda­örs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) du 3. Endreffy Géza; Budakeszi de. fél 9. Bácskai Károly. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 23. VASÁR­NAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 22,15-22; az epistolája (igehirdetési alapigéje): Fil3,17- 21. HETI ÉNEKEK: 461, 44. ÖRÖMHÍR címmel evangélikus műsort közvetít a MTV 1. csatornája 1999. novem­ber 7-én, vasárnap 15.30-kor. Bármilyen könyvet veszünk a kezünk­be, párbeszédet folytatunk az íróval. Igyekezünk megérteni gondolatait. Azu­tán döntünk, elfogadjuk vagy elutasítjuk. A bibliai könyvek írói egy közös tekin­télyre, ihletőre, inspirálóra hivatkoznak. Azt valljuk, hogy Isten vette igénybe személyiségüket, tollúkat. A Szentírás szavain keresztül Isten szeretetét akarja ránk árasztani. Bele akar szólni az éle­tünkbe. Irányítani akarja. A Bibliában régi korok világképébe, gondolkodásába, az elmúlt idők esemé­nyeibe van belecsomagolva Isten szava. Meg kell tanulni kibontani a betűnek, ré­gi szavaknak, gondolatoknak csomago­lásából. Olyan ez, mint amikor a kapott levelet felbontjuk és elkezdjük olvasni. Amikor kinyitod a Bibliádat, Jézus ül le beszélgetni veled. Hozzád akar szólni. Meg akar tanítani élni. Formálni akarja érzelmeidet, gondolataidat. Ahhoz, hogy Jézus és közted meginduljon a beszélge­tés, csöndet kell teremtened magadban és körülötted. Saját gondoltaidat félreté­ve, figyelj a Szentírás szavára. így érkez­hetsz el Krisztushoz. A csöndben reád is fény hull. A Biblia emberei helyett te kerülsz a középpont­Kutasd a Bibliát! ba. Kiderül, hogy bűneid miatt elveszett és elkárhozott ember vagy. Megváltásra, szabadításra van szükséged. Bűneid mi­att kegyelemre szorulsz. Meghallod az írásból, hogy Krisztus véréért tiéd a bű­nök bocsánata. Ennek elfogadása által Krisztus életed Ura lesz. Te pedig Krisz­tus tulajdona. Ha ezt hittel megragadod, boldog és vidám lesz az életed. A Szentírás üzenetének helyes megér­tésében nagy jelentősége van az engedel­mességnek. Engedelmesség Jézusnak, Akinek a szavát megértetted. A megértett szó választ vár: kitárulkozást, hitet, imádságot, cselekvést. Állandó készsé­get Isten Szava elfogadására, életed, gondolkodásod, magatartásod megvál­toztatására. Isten Igéje erőd a helyes cse­lekvéshez. Krisztus Urunk mondja: „Aki ismeri és megtartja az én parancsolatai­mat, az szeret engem. ” A Bibliával úgy kell foglalkoznod, mint a nyelvtanulással. Állandóan halad­ni kell az ismertből az ismeretlen felé. Az élő Isten szava egyre közelebb jön hozzád. Világosabbá, érthetőbbé válik. Istennek minden nap életbevágóan fon­tos mondanivalója van számodra. Szót akar váltani veled. Fel akar készíteni nemcsak mindennapi feladataidra, ha­nem az örökkévalóságra is. Ahogy Isten Szent Lelke kísérte a Bib­lia kialakulását, így kíséri a rendszeres olvasását is. Segít megnyílni a megértett üzenet előtt. Hittel elfogadni Isten Sza­vát. Dr. Luther Márton írta: „Ha üdvö­zölni akarsz, úgy olvasd, hallgasd Isten Igéjét, mintha te lennél az egyetlen em­ber a Földön és minden egyedül neked szólna.” „Szükségem van a Bibliára, hogy megértsem, honnan jövök, hogy szilárd talaj legyen a lábam alatt és legyen kapaszkodóm, hogy tudjam, van Valaki fölöttem, Aki szól hozzám, hogy Isten gyermekeinek közösségébe vonjon, hogy szivem vigaszt találjon benne, hogy tudjam, hová megyek. Ezért olvasom. ” (Jörg Zink, német evangélikus lelkész, író) Ferenczy Zoltán MEGHÍVÓ Diakóniánk Intézeti és Gyülekezeti Munkásainak - 1999. november 19- 21-ig évzáró CSENDESNAPOKAT tartunk Révfülöpön, melyre szeretet­tel hívunk közös igehallgatásra és imádkozásra minden Testvérünket! JÖN A VÉGE, vagy á KEZDET? Ez lesz együttlétünk összefoglaló témája, mely nemcsak az "örökélet vasárnapjának" üzenetével cseng össze, hanem felkészít a személyes "elszámoltatásra Isten előtt", és nyitogathatja a szívünket szol­gálatvégzésünk és egész életünk radikális újragondolására, "új kezdetek születésére". A csendesnapok idején - 1999. november 19-én este.fél nyolckor tartjuk évi KÖZGYŰLÉSÜNKET, melynek témája az 1998. évi beszámoló és számadás, valamint a 2000. évi munkaterv és költségvetés megtárgyalása. Ugyanezen a gyűlésünkön tartjuk Testvérközösségünk tisztújítását is, amikor a következő négy évre választjuk meg szolgálatunk szervezőit. - Jöjjetek és segítsetek a "szolgálóknak szolgálni"! Nagyon várunk minden Otthonunkból legalább 1 -2 küldöttet, és azok­ból a Gyülekezetekből is, ahol szevezett diakóniai munka folyik! A részvételi díj: 3.000 Ft, - szeretettel kérjük Otthonaink Vezetőinek segítségét. Jelentkezni kell az Evangélikus Oktatási Központ címén: 8253 Révfülöp, Füredi u. 1. Tel: 06-87-464-107 i f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom